abbol-dolga | dolgo-gazda | gazdu-kegye | kekbe-manko | marab-ossze | ot-szive | szivn-virra | visel-zuhan
Rész
3508 12| ha valaki a feje tetején viseli a szemét.~A parton már ott
3509 20| kalickába zárták, gondjukat viselték, mint ahogy megérdemli az
3510 10| akik torkuk szakadtából visítanak:~- Csip-csip-csip, csip-csip-csip!~-
3511 4| Az öreg méhek megint csak visszabújtatták az ágyába és álommézet kentek
3512 4| élesztgetem a napon. Ha föléled, visszaeresztem a testvérkéihez. De előbb
3513 16| ha így, ha úgy, de én visszafordulok, elmék haza. Nézd, este
3514 21| tartottak azok csakugyan. Visszahozta szegényeket a szívük Radnótra.
3515 21| Visszajöttek az Isten madárkái, visszajött velük a szerencse, az áldás,
3516 21| jaj, dehogy kívánkoztak! Visszajöttek az Isten madárkái, visszajött
3517 7| a füles bagoly hirtelen visszakapta a fejét s rikoltott odabent
3518 2| nagyon megijedt volna, ha visszakergetik az erdõre áfonyát legelni.
3519 15| hallotta, ahogy futtában visszakiabált neki:~- Jó mulatást, jércike!
3520 7| hagyják a marabu-várat és visszaköltöznek arra a jó forró szerecsen-homokra
3521 16| hogy mikor egyszer Huppuj visszanézett, már látni se lehetett.~
3522 11| mint a parancsolat. Õ aztán visszapottyant a barátaihoz, hanem a levél
3523 13| Fölborzolták a tollukat s visszasipítottak a nagyfejû verébre:~- Ti-zen-ket-tõ
3524 5| kettőt-hármat s megint csak visszatér:~Gidócskám, gidócskám, gerlicém,
3525 18| kellett a földvári hercegnek. Visszaugrott s olyan sebesen elvitte
3526 19| Hát akkor Margitkát ki viszi majd haza?~- Te viszed haza,
3527 10| be-be-be!~Azzal kirázta Sólyom vitézbõl, ami kis élet volt még benne
3528 10| Elõbb azonban rendbeszedi vitézi gúnyáját. Sarkantyús csizmáját
3529 10| az az ilyen nagyhatalmú vitézt.~Az ám, de mit ér a nagy
3530 19| látta, hogy nagyanyó milyen vitézül hadakozott a poroló pálcikával.
3531 16| elment, a nagymamát meg vitték.~Móric nagyot sóhajtott:~-
3532 12| Szabad fõvel jár az igazi vízbéli nemes, de papucsban, hogy
3533 20| szúnyogoknak?~- Mint halnak a vízben - zümmögte a dongó s úgy
3534 12| békateknõ is ott úszkál a vízen, amelyikben a kis Csupaszemeket
3535 17| a csurgókúthoz egy ital vízre. Hanem majd lesz aztán,
3536 14| egész éjszaka a csillagokat vizsgálgatta, hajnal szõkülésekor hazafelé
3537 2| fülünkbe pördült a dobszó. Vizsgánk volt, tele a kezünk virággal,
3538 2| ott a medvének mindenütt vizsgát kellett tenni a tudományából.
3539 16| vakkantott:~- Kutyabaj! Hé, vizünk lesz mindjárt.~- Hogy-hogy?~-
3540 17| ám magát a csurgó-kútnál vízzel, hogy egész felüdült bele.
3541 2| szeme közé loccsantottak egy vödör vizet; attól elkezdett prüszkölni,
3542 21| Pedig már az egész Balog völgye virágba öltözködött a tiszteletükre.
3543 21| szellõ hordta szét a Balog völgyében:~Adjon Isten, fittyfiritty,~
3544 16| csak igyekezzünk. Azóta ott volnánk, ha te nem jajgatsz az éhségeddel.~
3545 20| keményszívû bíró:~- Mért volnék én bíró, ha még az ilyen
3546 16| Isten! No, megérkeztetek? Volt-e jó vásár?~Huppuj is, Móric
3547 15| bárány:~- Hát az erdõben voltál-e már, Jércike?~- Hírét se
3548 2| szétugráltunk mi, ahányan voltunk, annyifelé. Ki fára mászott,
3549 5| lovat, kerekest. Húzogatta, vonogatta a kis gidó, nagy öröme telt
3550 6| tette, mint ló szájába a zabolát. A két végit meg a kezébe
3551 9| hozzádörgölte a kenyérkét ahhoz a zacskóhoz, amelyikben a sajtocskát
3552 1| igen nagy vermet ásni. Nagy zajjal, sóhajtozással folyt a nehéz
3553 5| Elfogyott az elemózsiánk. Zárd be jól az ajtót, be ne eressz
3554 20| Hazavitték õket, kalickába zárták, gondjukat viselték, mint
3555 18| bejárja birodalma minden zegét-zugát, hogy nem tolakodott-e be
3556 9| nem hallom már a csontjaim zörgését, akárhogy rázom magam.~Ebben
3557 5| eressz senkit, akárhogy zörget, mert hátha a nagyfogú farkas
3558 9| a belét. A haját odaadta Zörgõnek, amiért õrizte a házat.
3559 11| ezzel a töméntelen kinccsel? Zsákba rakom, vállamra veszem,
3560 9| minden csontja, mint dió a zsákban. Görgõ is olyan volt, mint
3561 18| egeret, mint a molnárinas a zsákot. Csakhogy a zsák zsák marad,
3562 13| a papsajt, fodorodik-e a zsályalevél, tejesedik-e a vad mák?
3563 2| tele a kezünk virággal, a zsebünk kaláccsal, a szívünk örömmel,
3564 10| bámulatukban a fejüket, de a zsellérek sehol se mutatkoznak. Hiába
3565 21| lakik, szívesen befogadja zsellérnek az Isten madárkáit. Még
3566 6| szívós a szára, mint a zsineg. Errõl szakajtott le sündisznócska
3567 7| kéményeknek!~Úgy volt biz az, négy zsiráffej meredezett ki a négy kéményen.
3568 7| ablakon, mi történt az éjjel! Zsiráffejük nõtt a kéményeknek!~Úgy
3569 9| nevenincsi bíró úgy élt, mint zsizsik a borsóban. Minden nap fácánpecsenyét
3570 4| elhullott magot talált.~- Zümm-zümm-zümm-zümm, jobb benn, mint künn -
3571 4| utoljára fölkelt és panaszos zümmögéssel csetlett-botlott a sötétben.~-
3572 12| annak, aki nem tud egyebet - zümmögi a feje felett az aranyos
3573 20| Mint halnak a vízben - zümmögte a dongó s úgy kihessent
3574 21| nagyon. S nagy boldogan zümmögték, döngicsélték körül a radnótiakat:~-
3575 10| állat. Sólyom vitéz merészen zuhan le az udvarra, mint valami
3576 11| nagyfejû, piszkos-fekete bogár zuhant a három közé negyediknek.
|