|
Medveországban történt:
Egy ember azt mondta a feleségének:
- Te
asszony, nagy a hiba!
- Ugyan már
mi volna?
- Hát az,
hogy a farkas pusztítja a kecskét.
- Ej no, apjok,
arról pedig tenni kell! Eszeljen ki kelmed valamit.
- Kieszeltem már.
- Hadd lám, mi
az?
- Farkasvermet
ások és a koma majd beleesik.
- Jó lesz biz az
apjok! De ássa kelmed még ma, azzal is kevesebb kecske vész el.
Az ember kiment
az erdõre és kezdett egy igen nagy vermet ásni. Nagy zajjal, sóhajtozással
folyt a nehéz munka. Felverte vele a mackót álmából.
- Már csak
megnézem - dörmögte magában Mackó úr - ki mer ilyen iszonytató nagy lármát
csapni?
Kibújt a
barlangjából, odacammogott az emberhez és így köszöntötte:
- Jó reggelt,
szomszéd, mi dologban fáradsz?
- Farkasvermet
ások.
- Ugyan ugye?
Talán van valami féltõs jószágod?
- Volt kilenc
szép kecském, megdézsmálta a farkas, csak hat maradt közülök. Ezt a hat
gyönyörû kecskét szeretném megmenteni és a komát ebbe a verembe ejteni.
- Hát csak ásd,
szomszéd, ásd - dörmögte a Mackó s tovább akart menni, de egyszerre csak
megfordult, mint akinek hirtelen jutott valami az eszébe.
- Hé szomszéd,
mondanék én egyet, kettõ lesz belõle: nem olyan együgyû ám a farkas, hogy a
veremnek szaladjon.
- Nem? Hát akkor
hogy essék bele?
- Már azt nem
tudom. De jobb lesz más valamit kitalálni. Én gondoltam egyet. Mivel úgyis
abban a járatban vagyok, hogy szolgálatot keresek, fogadj meg engem csõsznek,
meglásd, túljárok én a farkas eszén!
- Mondasz
valamit, Mackó! Igaz biz az! Te erõsebb vagy a farkasnál, megbirkózol vele és
legyõzöd. Nem bánom, állj be hozzám csõsznek, három nap az esztendõ!
- Áll az alku.
Fogadom, hogy három nap múlva nem lesz ezen a tájon semmi keresnivalója a
farkasnak.
- Mit mondtál?
- Azt, hogy a
farkas nem eszi meg a kecskéidet.
- Úgy már értem.
Csak jól vigyázz!
A jó ember nagyon
örült a szerencsés véletlennek, amely õt Mackó szomszédnak útjába ejtette és
mint aki dolgát jól intézte, széles kedvvel ballagott hazafelé.
Otthon a felesége
kérdezte:
- Nos, meg van
ásva a verem?
- Meg
bizony! Olyat még nem evett a koma!
- Hm. Aztán
bele fog-e esni?
- Bele az
mindenestõl - dicsekedett a gazda nagy fenyen.
A nagyszerû
alkut nem akarta feleségének elárulni, meglepetésnek tartogatta számára.
Másnap
szólt az asszony:
- Jó lenne
kitekinteni a farkasverem felé és megszámlálni a kecskéket, nem hiányzik-e vagy
egy?
- Ráérünk
arra holnap is - volt a rövid felelet.
Másnap újra
nógatta a felesége, hogy nézzen a kecskék után.
- Ráérünk
arra holnap is - volt újra a felelet.
Harmadnap
megint csak nem állhatta az asszony, hogy meg ne szólítsa az urát.
- Bízd csak
rám, nem lesz ott semmi hiba, hiszen csõszt fogadtam a kecskék mellé! -
kevélykedett az ember.
- Csõszt?
Ugyan mifélét?
- Hát Mackó
szomszédot!
- Mackót?
Megbolondultál? Mit fizetsz neki?
- Mit
fizetek? Ej, arról nem is beszéltünk, egészen elfelejtkeztem róla.
-
Szerencsétlen emberfia! Mért nem mondtad ezt nekem elõbb? No, hiszen üthetjük
már bottal a nyomát a hat szép kecskének! - szörnyülködött az asszony.
- Hagyd el,
anyjok, jobban tudom én azt, mint te.
Ezzel
kiballagott az erdõ szélére és még jókor érkezett, mert Mackó szomszéd épp
akkor szedte-vette magát, hogy barlangja felé a sûrûbe osonjon.
- Hová,
hová édes csõszöm?
- Megyek
pihenni.
- Hát csak
nagy dolgot adott az a gonosz farkas? - kellemeskedett az ember.
- A farkas
nem adott éppen olyan nagy dolgot, hanem a kecskék egészen kifárasztottak.
- Ugye
fürge, virgonc állatok, sokat lótnak, futnak?
- Már nem.
- Hová
tetted õket?
- Megettem.
Abba fáradtam bele.
- Megetted?
Azért fogadtalak fel csõsznek?
- Hát nem
azt ígértem én neked, hogy három nap múlva nem lesz a farkasnak ezen a tájon
semmi keresnivalója s hogy nem õ eszi meg a kecskéidet. Elég baj ez nekem, hogy
akár kellett, akár nem, három nap alatt megettem hat kecskét.
A szegény
ember csak vakarta a füle tövét és három napig nem merte magát mutatni otthon.
Harmadnap azután a felesége jött utána keresni, mert attól félt, hogy õt is
megvacsorálta a furfangos szomszéd ráadásul.
|