|
Mackó bácsi
alig törölte meg a száját a délebéd után, kifeküdt a napra szundítani egy
kicsit. Már éppen lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy két cinegemadár
beszélget a feje fölött a bükkfaágon.
Azt kérdi
az egyik cinege:
- Csin-csin-csin-csincsere, mi az újság erre?
Azt mondja rá a
másik:
- Nincs erre,
nincs erre, nincs erre. Ami van is, kicsit ér, kicsit ér, kicsit ér: medvén
lovagol a sündisznócska.
Mackó úgy
felugrott erre az újságra, mintha egy kaptár méhecske csípte volna meg.
- Hej, mordézom
adta, mit locsogsz, cinege húgom? Mindjárt hátra kötöm a sarkadat!
Cinege húgom nem
ijedt meg:
- Szörnyû szél,
míg el nem áll, Mackó bácsi, hanem én nem ijedek ám meg tõle. Sündisznócskától
hallottam, hogy õ medvén szokott lovagolni. Vele vessen számot, Mackó bácsi.
- No, majd
beszélek én a fejével, csak várjatok vissza! Idehozom azt a rossz portékát,
elõttetek vallja be, hogy nem mondott igazat.
Nagy dörmögve
ballagott el az erdõszélre, ott lakott a sündisznócska, föld alatt a
kastélyában. Most éppen kint ült a küszöbön, a tüskéit fésülgette egy nagy
fenyõtobozzal. Ahogy meglátta a medvét, már messzirõl hujjángatott elébe:
- Isten hozta,
bátyámuram, jaj de örülök, hogy látom! Hogymint szolgál drága egészsége?
- No, csak hagyd
el azt az édeskés beszédet - dörmögött a medve -, egy kis számadásom volna
veled.
- Ráérünk
még, Mackó bácsi, arra is. Tessék elõbb falatozni valamit. Van egy kis békabecsináltam,
maradék egérpecsenyém.
- Hiába
pergeted úgy a nyelved, te szeleverdi! Azt mondd meg inkább, mióta szoktál te
medvén lovagolni?
Jaj, milyen
jót nevetett erre a sündisznócska! Hármat is hemperedett kacagtában.
- Ej, haj,
de tréfás kedve van urambátyámnak! Hát már hogy lovagolnék én medvén, amikor
azt se tudom, hogy mi az a lovaglás.
Megint erõt
vett rajta a nevetés, hogy csak úgy reszketett bele a tüskéje, de a mackó mérge
csak nem engedett.
- Nagy kópé
vagy te, öccse! Te mesélted a cinegének, hogy énrajtam szoktál lovagolni?
Sündisznócska
elvisította magát:
- É-é-én? Azt
se tudom, micsoda Isten teremtése az a cinege? Isszák azt, vagy eszik?
- Ne bomolj, lánchordta, mert mindjárt megrázom a füled.
- Jaj, Mackó bácsi!
- Gyere velem a cinegéhez, a szemébe mondjad neki, hogy nem
mondott igazat, mert te nem mondtad, hogy medvén szoktál lovagolni.
- Megyek már, Mackó bácsi, megyek, ahová parancsolja, csak a
fülemnek hagyjon békét!
Elöl baktatott a medve, mellette gurult a sündisznócska. Nem
mert szólni szegényke, egy mukkot se, csak a szeme villogott, merre lehet
elinalni. Kapta magát, egyszer csak elmaradt, begurult a bozótba.
De a medve, hogy nem hallotta a csörtetést maga mögött,
mindjárt visszafordult:
- Hol bujkálsz
már megint, te kis gombolyag?
- Jaj, jaj, Mackó
bácsi - könyörgött sündisznócska - nem gyõzöm én már a menést. Vegyen föl egy
kicsit a hátára!
A medve
gondolkozóba esett. Ha a sündisznócska nem bír tovább menni, akkor õ szégyenben
marad a cinege elõtt. Hát inkább a hátára vette.
Hát ahogy tovább
mennek, mendegélnek, egyszer csak megint eljajdítja magát sündisznócska a medve
hátán:
- Jaj, jaj, Mackó
bácsi, ez így nem jó lesz, mert én innen legurulok, kitörik a nyakam. Pedig kár
lesz érte, mert csak ez az egy van. Engedje meg, hogy ide erõsíthessem magam.
- Szaporán,
hékás, mert várnak a cinegék!
Az erdõben a fák
tele voltak nõve iszalaggal. Az iszalag olyan futó növény, mint a borostyán.
Erõs, szívós a szára, mint a zsineg. Errõl szakajtott le sündisznócska egy
hosszú ágat, azt a medve szájába tette, mint ló szájába a zabolát. A két végit meg a kezébe vette, mint
a kantárt.
- Mehetünk
már, Mackó bácsi!
Kisvártatva
megint megszólal sündisznócska.
- De
sajnálom én magát, lelkem Mackó bácsi, hogy úgy csípik a legyek. Mit szólna
hozzá, ha elhajtogatnám õket egy mogyorófavesszõvel?
- Jól
tennéd, öcsikém!
Sündisznócskának
se kellett több biztatás, letört egy mogyorófa suhogót és olyanokat húzott vele
az urabátyja füle tövére, hogy csak úgy sajgott.
- Hagyd
abba, öcsém, itthon vagyunk már! No, híres cinegék, merre vagytok? Most válik
meg, ki mondott igazat.
Jöttek a
cinegék, nem is ketten, hanem tizenketten, hogy hírét hallották, mi készül
Mackóéknál. De olyan csúfolódást még nem hallott az erdõ, mint most.
- Nini, jön
a sündisznócska medveháton!
- Hogy adod
a lovad, sündisznócska?
-
Medvelónak párja nincs!
- Gyi hõ,
gyi hõ, medve koma, sündisznócska hátas lova!
A rászedett
mackó lehajította sündisznócskát a hátáról s nagy maga szégyenletében úgy
bebújt a barlangjába, hogy tavaszig hír se jött felõle. Sündisznócskának pedig
soha életében nem esett még olyan jól a békabecsinált meg az egérpecsenye, mint
akkor.
|