|
Tyúk anyónak dolga
akadt a veteményes kertjében. Meg kellett nézni, érik-e már a papsajt,
fodorodik-e a zsályalevél, tejesedik-e a vad mák? Féreg nem túrja-e ki a
muhart, rossz szomszéd nem eszi-e a friss porcfüvecskét? Egy lépés a hossza,
egy lépés a széle árokparton a Tyúk anyó veteményes kertjének: bizony nagy gond
azt rendben tartani egy szegény tyúkocskának. Amelyiktek nem hiszi, próbálja
meg.
Elég az hozzá,
hogy Tyúk anyó útra készülõdött s már a napernyõjét is fölnyitotta volna, ha
lett volna neki. Csakhogy nem telik ám annak napernyõre, akinek olyan két kis
csirkéje van, mint Tyúk anyónak! A Kendermagos meg a Búbos!
Az ám, a
Kendermagos meg a Búbos! A nagy készülõdésben egész megfeledkezett róluk Tyúk
anyó. Ejnye, de jó, hogy eszébe jutottak, örömében egész nekipirul a taréja.
- Sárgarépa,
karaláb, gyertek elõ legalább! - kiált be Tyúk anyó a tormalevelek közé, mert a
tormaerdõben szoktak hûsölni a kis árvák.
- Mit-adsz,
mit-adsz, mit-adsz? - gurul elõ fürgén a tormák közül a Búbos.
- Mit-mit-mit? - segít
neki a Kendermagos is.
Tyúk anyó
kiterjeszti a két szárnyát és szeretettel cirógatja meg a kis csirkéit:
- Minden szépet,
minden jót, gyönge búzát, zöld borsót, csak jók legyetek addig, míg Tyúk anyó
odajár. Kút felé ne menjetek, kányától õrizkedjetek, macska elõl meneküljetek,
egymással ne veszekedjetek. Búbosom, te öregebb vagy, mint a Kendermagoska:
neked legyen több eszed. Amelyiktek veszekszik, annak hátrakötöm a sarkát.
Evvel Tyúk anyó
kicsusszant a kapu alatt, a két kis csirke pedig úgy megijedt, hogy azt se
tudták, melyikük a Kendermagos, melyikük a Búbos.
- Ugye, Búboska,
rossz lehet az, mikor a csirkének hátrakötik a sarkát? - tûnõdött Kendermagos.
Búboska szólni se
tudott ijedtében, csak a bóbitája reszketett, hanem aztán eszébe jutott, hogy õ
az öregebb s fölbátorította a testvérkéjét:
- De ha össze nem
veszünk, nem kötik ám hátra a sarkunkat!
Nagyfejû veréb
illegette magát a bodzabokor levelei közt, ezt már nem állhatta meg szó nélkül:
- Az lenne már a
nagy csuda, nem látott még olyat Buda: minden csirke méregduda - csiripelt le a
kis csirkékre.
A két kis
csirkének nem is kellett egyéb. Egyszerre elfelejtették, hogy õk meg vannak
ijedve. Fölborzolták a tollukat s visszasipítottak a nagyfejû verébre:
-
Ti-zen-ket-tõ egy tu-cat-ba, ti-zen-ket-tõ egy tu-cat-ba!
Nagyfejû
veréb úgy elszégyellte magát erre a csúfolódásra, hogy mindjárt elrepült, meg
se állt a másik bodzabokorig, onnan töltötte rájuk a mérgét:
- Csirke
csipog, csipi, csipi: ha egyéb nincs, egymást csípi!
- Tõlem
járhat a kereplõje - mondta Búbos a Kendermagosnak - én tudom, hogy nem veszek
veled össze!
- Én nem
veszek össze! - meresztgette kopasz nyakát a Kendermagos - még ha te
összevesznél is!
- De én nem
veszek össze, mert én öregebb vagyok - bizonyította Búbos.
- Azért is
én nem veszek össze! - kötözködött a kis Kendermagos.
Búbos
fölágaskodott, hogy nagyobbnak lássék s elsipította magát:
- Koty,
koty, koty, koty, koty, koty, csirkéim, hol vagytok? - kérdezte ijedten, ahogy
az udvaron körülnézett.
- Itt, itt,
itt, itt, itt, itt - csipogott keservesen a Búbos meg a Kendermagos.
Tyúk anyó
ijedten futott a vályúhoz:
- Hát ti,
haszontalan csirkék, hogy kerültök a vízbe?
-
Fürdöttünk, anyóka - szepegte a Búbos.
- Melegünk
volt, anyóka - tódította a Kendermagos.
Tyúk anyó
mindjárt a szárnya alá szedte ázott kicsinyeit s nem gyõzte õket pirongatni,
míg eléjük szórta a friss füvecskét:
-
Szégyelljétek magatokat, csúnya porontyok. Jóravaló csirke nem megy vízbe.
Libának való az ilyen ostoba mulatság.
|