1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274
Rész
1 1| volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körte-muzsika,
2 1| tudom, hogy az enyim volt ez a csodálatos körte-muzsika.
3 1| az elejére, egész eddig a körte-muzsikáig látok vissza.
4 1| elõttem, mint hajnali kép a hosszú fasorban.~A szépen
5 1| hajnali kép a hosszú fasorban.~A szépen szóló muzsikát valami
6 1| kaptam, amiért telemerítettem a fakupáját friss vízzel a
7 1| a fakupáját friss vízzel a vásárkút vödrébõl.~Nagyot
8 1| vödrébõl.~Nagyot húzott a jó ember a kupából, aztán
9 1| Nagyot húzott a jó ember a kupából, aztán körülnézett
10 1| kupából, aztán körülnézett a játékosponyván:~- Nos, kisfiú,
11 1| neked, amiért vizet hoztál a Jano bácsinak? No, adok
12 1| körte-muzsikát.~Szép volt az a körte-muzsika, szép volt,
13 1| fele pirosra volt festve, a másik sárgára, de biz én
14 1| farkú lovat. Mondtam is a Jano bácsinak, hogy van
15 1| olyan körte-muzsika ám, mint a többi - motoszkált a tót
16 1| mint a többi - motoszkált a tót fanyelû bicskájával
17 1| tót fanyelû bicskájával a körte-muzsika sípján. -
18 1| szólaltatni?~Belefújtam a muzsikába: hát olyan szépen
19 1| hogy örömömben tátva maradt a szám. Nem tudtam, ma sem
20 1| tudom, mit csinálhatott a sípjával az az ezermester
21 1| egészen úgy tilliózott, mint a sárgarigó.~- Csak aztán
22 1| szóljon! - tátogatta utánam a tót bácsi a harcsaszáját.~
23 1| tátogatta utánam a tót bácsi a harcsaszáját.~De bizony
24 1| minden fortélyát kitanultam a körte-muzsikának. Ha csak
25 1| körte-muzsikának. Ha csak a számhoz érintettem, halkan
26 1| érintettem, halkan kacagott, mint a vadgalamb; ha rövideket
27 1| fújtam bele, csattogott, mint a fülemüle; tudtam vele süvölteni,
28 1| tudtam vele süvölteni, mint a pirók, csikorgatni, mint
29 1| pirók, csikorgatni, mint a csíz.~Még édesanyámnak is
30 1| édesanyámnak is fölsütött a mosoly az orcáján a muzsikaszóra.
31 1| fölsütött a mosoly az orcáján a muzsikaszóra. Pedig éjjele-nappala
32 1| szomorúság volt akkoriban, ahogy a beteg húgocskámat virrasztgatta.
33 1| De még az is felnyitotta a bágyadt szemét, szegényke,
34 1| bekocogott hozzánk. Megcirógatta a beteg sápadt kis arcát,
35 1| arcát, aztán megtörölgette a pápaszemét. Mert akkoriban
36 1| majd mindig harmatos lett a pápaszeme, ha lehajolt a
37 1| a pápaszeme, ha lehajolt a húgicámhoz.~- Úgy, úgy,
38 1| öcsikém - borzolta föl a hajamat a homlokomon -,
39 1| borzolta föl a hajamat a homlokomon -, csak hadd
40 1| csak hadd szóljon az a világszép muzsika, ha öröme
41 1| öröme telik benne ennek a lenge nádszálkisasszonynak.~
42 1| lenge nádszálkisasszonynak.~A lenge nádszálkisasszony,
43 1| én pedig rikoltoztattam a muzsikámat, hogy csak úgy
44 1| hogy csak úgy zengett bele a ház.~- Elég lesz már, kis
45 1| muzsikásom - törülgette le anyám a verejtéket a homlokomról,
46 1| törülgette le anyám a verejtéket a homlokomról, mikor már bekönyökölt
47 1| édesapám meg akkor tért haza a szõlõbõl, neki is be kellett
48 1| neki is be kellett mutatnom a tudományomat.~Meg is csudálta
49 1| madár van elbújva ebben a csudadudában. Csakhogy azt
50 1| jóravaló madár.~Borongós volt a homloka az apámnak, lekaptam
51 1| homloka az apámnak, lekaptam a számról a körte-muzsikát.
52 1| apámnak, lekaptam a számról a körte-muzsikát. De ebben
53 1| körte-muzsikát. De ebben a percben megszólalt a beteg.~-
54 1| ebben a percben megszólalt a beteg.~- Enim mucita, én
55 1| áradt felém szájacskájából a forró lehelet, s ahogy erõtlen
56 1| pillék.~Ijedtemben megállt a szívem verése, és magamhoz
57 1| és magamhoz szorítottam a körte-muzsikát. A kerek
58 1| szorítottam a körte-muzsikát. A kerek világért se adhatom
59 1| ajtón, de édesanyám megfogta a kezemet.~- Hát sajnálnád
60 1| nyújtottam oda kelletlenül a muzsikát -, nem értenek
61 1| muzsikát -, nem értenek ehhez a lányok.~Csakugyan nem tudta.
62 1| lányok.~Csakugyan nem tudta. A csöpp szájához vitte, de
63 1| de mindjárt visszabágyadt a kezecskéje.~- No, mondtam,
64 1| ugye? - kaptam diadalmasan a muzsika után, de szegénykém
65 1| szegénykém odább rántotta a kezét.~- Nem adom, enim
66 1| rám haragosan, s bedugta a játékot a vánkoskája alá.~
67 1| haragosan, s bedugta a játékot a vánkoskája alá.~Én pedig
68 1| Én pedig kisompolyogtam a szobából, és elkeseredve
69 1| elkeseredve ültem ki az udvarra a ribizlibokrok alá. Már akkor
70 1| esti imádságukat végezték a fülemülék, de én úgy éreztem,
71 1| Elfakadtam sírva, bementem a házba, s azon ruhástul végigdõltem
72 1| azon ruhástul végigdõltem a vackomon. Ott aztán álomba
73 1| amelyiknek olyan szomorú lett a hajnala.~Mert hajnalodott
74 1| már, mire fölébredtem, és a zsebemhez kaptam.~- A körte-muzsikám! -
75 1| és a zsebemhez kaptam.~- A körte-muzsikám! - motyogtam
76 1| és úgy rémlett, mintha a zsebembe tettem volna.~Ahogy
77 1| álomból, áttapogatóztam a tisztaszobába, ahol a húgocskámnak
78 1| áttapogatóztam a tisztaszobába, ahol a húgocskámnak a nagyágyban
79 1| tisztaszobába, ahol a húgocskámnak a nagyágyban vetették meg
80 1| nagyágyban vetették meg a betegágyat.~Anyámat az asztalra
81 1| asztalra borulva nyomta el a fáradtság, húgocskám lázas
82 1| húgocskám lázas arca, mint a rózsa, piroslott az éjjeli
83 1| az ágyhoz, és benyúltam a vánkos alá.~- Megvagy! -
84 1| Megvagy! - dobbant nagyot a szívem, ahogy megéreztem
85 1| szívem, ahogy megéreztem a kezemmel a körte-muzsikát.~
86 1| ahogy megéreztem a kezemmel a körte-muzsikát.~Boldogan
87 1| ajtóba értem, nagyot lobbant a mécses. Megrettentem, s
88 1| volna szegény kis testvérkém a nagy fekete szemét.~Olyan
89 1| hogy ijedtemben kiejtettem a kezembõl a játékot. Nagyot
90 1| ijedtemben kiejtettem a kezembõl a játékot. Nagyot koppant
91 1| játékot. Nagyot koppant a küszöbön, fölriadt rá az
92 1| már akkorra fölmarkoltam a körte-muzsikát, és szó nélkül
93 1| nélkül kotródtam vissza a vackomba. El is aludtam
94 1| mindjárt, de elõbb bedugtam a kincset a vánkosomba, a
95 1| elõbb bedugtam a kincset a vánkosomba, a lágy pihe
96 1| a kincset a vánkosomba, a lágy pihe közé. Ott ugyan
97 1| Ott ugyan meg nem találja a húgicám, akármilyen okos
98 1| többet!~Mire fölébredtem a nagy csöndességre, akkorra
99 1| akkorra koporsóba is tették a lenge nádszálkisasszonyt.
100 1| imádkozgatott mellette, mert apámék a temetés után jártak.~Keresztanyám
101 1| Kicsit magas volt nekem a ravatal, lábujjhegyre pipiskedve
102 1| lábujjhegyre pipiskedve akartam a testvérkém kezébe lopni
103 1| testvérkém kezébe lopni a körte-muzsikát, azon pihésen,
104 1| pihésen, tollasan, ahogy a vánkosból kihúztam, de vézna
105 1| Virágszagú szél libbent be a nyitott ablakon, kicsit
106 1| meglebegtette, meg is zizegtette a szemfödélkét.~- Nem kell,
107 1| nekem hirtelen fájni kezdett a szívem.~Akkor éreztem életemben
108 1| bántott.~Szomorúan csúsztattam a zsebembe a körte-muzsikát,
109 1| Szomorúan csúsztattam a zsebembe a körte-muzsikát, és három
110 1| kedvre derültem.~- Muzsikálok a sírja fölött, hátha szebbet
111 1| álmodik tõle - szaladtam ki a temetõbe.~Az isten kertje
112 1| egy futamodásnyira volt a házunktól, hamar odaértem,
113 1| hamar odaértem, és átöleltem a fejfát, amelyen már hervadozott
114 1| amelyen már hervadozott a körömkevirág koszorú.~-
115 1| testvérkém!~Azzal belefújtam a körte-muzsikámba, és eljajdítottam
116 1| magam. Akárhogy erõlködtem, a körte-muzsika nem szólalt
117 2| A CINEGÉK KIRÁLYA~Most már
118 2| KIRÁLYA~Most már tudom, hogy a kishúgom torokgyíkban halt
119 2| orvosok se nagyon ismerték ezt a bajt, gyógyítani se tudták.
120 2| gyerekrõl könnyen ráragad a másikra. Arra meg nyilván
121 2| senki se gondolt, hogy én a körte-muzsikával a halált
122 2| hogy én a körte-muzsikával a halált hordhatom a zsebemben.~
123 2| körte-muzsikával a halált hordhatom a zsebemben.~Gyerekkönny hamar
124 2| fölszárad. Egy-két nap múlva a nagy szomorúság után már
125 2| egész vígan éltem világomat. A kukoricaföldünkön találtam
126 2| jó lenne cinegét fogni.~A cinegefogás nekem mindig
127 2| nekem nem az orrom fogta a cinegét, mint a mostani
128 2| orrom fogta a cinegét, mint a mostani gyerekeknek. Tökbõl
129 2| gyerekeknek. Tökbõl csináltam a cinegefogót, kitettem a
130 2| a cinegefogót, kitettem a kerítés tetejére vagy a
131 2| a kerítés tetejére vagy a kút kávájára, s estefelé
132 2| rendesen benne jajveszékelt a szegény kis fogoly:~- Nyitni
133 2| kék!~Ilyenkor én mindig a két tenyerem közé csuktam
134 2| két tenyerem közé csuktam a fekete sapkás kis madarat,
135 2| neszelt ki Gyurka bácsi a nagy báránybõr sapkából,
136 2| aztán kelletlenül legyintett a kezével. - No, ezért ugyan
137 2| ezért ugyan kár volt azt a szép nagy tököt elprédálni,
138 2| Meghiszem azt, hékám. A cinegék királya, az a valami.
139 2| hékám. A cinegék királya, az a valami. Azt kellene megfogni,
140 2| megfogni, gyerekem. Az viszi a szerencsét a házhoz.~No,
141 2| gyerekem. Az viszi a szerencsét a házhoz.~No, erre én mindig
142 2| elszomorodtam, és kiröpítettem a markomból a paraszt cinegét.~-
143 2| kiröpítettem a markomból a paraszt cinegét.~- Küncsücsü,
144 2| kiabálta vissza hálásan a madárka a sövény ágai közül,
145 2| vissza hálásan a madárka a sövény ágai közül, de én
146 2| csücsül. Eszem-lelkem csak a cinegekirályon volt már
147 2| aztán milyen királyuk van a cinegéknek? - faggattam
148 2| mellénye, piros csizmája van a cinegekirálynak. De legkönnyebben
149 2| hogy hosszú fekete bársony a szakálla. A kerek világon
150 2| fekete bársony a szakálla. A kerek világon egy madárnak
151 2| fogva aztán mindig lestem a cinegekirályt, de sohase
152 2| Láttam én egyszer még a fészkén is a nádasban. Még
153 2| egyszer még a fészkén is a nádasban. Még a szavát is
154 2| fészkén is a nádasban. Még a szavát is hallottam. Azt
155 2| magam se igen hittem többet a cinegék királyában.~Hanem
156 2| mikor hajnalban kerülte a szõlõt, látta a cinegekirályt
157 2| kerülte a szõlõt, látta a cinegekirályt a bogáncskórók
158 2| szõlõt, látta a cinegekirályt a bogáncskórók tetejében.~-
159 2| ellen. - Hiszen télen van a cinegék járása, mert olyankor
160 2| erdõben.~- Drótoztasd össze a fejedet, öcsém, hogy szét
161 2| öcsém, hogy szét ne vesse az a nagy ész! - fortyant föl
162 2| öreg. - Nem úgy van ám az a cinegekirálynál, mint a
163 2| a cinegekirálynál, mint a szegényfajta cinegénél;
164 2| amikor õ akar. Vizsgázza a népeit, ahogy neki tetszik.~
165 2| eszembe most, ahogy ezt a szép nagy tököt megláttam.
166 2| megláttam. Megcsináltam a fogót, és kitettem az ól
167 2| farkú madárkára csapódik rá a kelepce ajtaja.~- Jaj, tán
168 2| kelepce ajtaja.~- Jaj, tán a cinegekirály! - dobbant
169 2| cinegekirály! - dobbant nagyot a szívem, s nyargaltam oda
170 2| Az volt az csakugyan. Kék a feje, fehér a melle, rózsaszín
171 2| csakugyan. Kék a feje, fehér a melle, rózsaszín a háta,
172 2| fehér a melle, rózsaszín a háta, fekete bársony a szakálla.
173 2| rózsaszín a háta, fekete bársony a szakálla. Szakasztott olyan,
174 2| Gyurka bácsi mondta. Még a szava is az: - Csitt, csitt!~
175 2| aranyszínû szemecskéjével, ahogy a markomba vettem. De nem
176 2| egyszerre megfájósodott a szívem, mert a testvérkém
177 2| megfájósodott a szívem, mert a testvérkém utolsó tekintetének
178 2| Egyszerre szétnyitottam a markomat:~- Eredj haza,
179 2| Eredj haza, cinegék királya, a népeidhez!~A madárka kirebbent
180 2| cinegék királya, a népeidhez!~A madárka kirebbent a kezembõl,
181 2| népeidhez!~A madárka kirebbent a kezembõl, de nem surrant
182 2| Csin-csin-csin - csengett a hangja, mint a karácsonyi
183 2| csengett a hangja, mint a karácsonyi angyal kis ezüstcsengõje.~
184 2| hirtelen végigborzongatott a hideg, s ahogy befutottam
185 2| hideg, s ahogy befutottam a szobába édesszülémhez, egyszerre
186 2| tudom, nem szalajtottam-e el a szerencsemadárral a szerencsémet.~
187 2| szalajtottam-e el a szerencsemadárral a szerencsémet.~El biz azt,
188 2| másnap már én is ott feküdtem a tisztaszoba nagyágyában,
189 2| nagyágyában, este elõvett a láz, s Titulász doktor bácsi
190 2| énfelettem is törülgette már a pápaszemét:~- Torokgyík
191 2| Torokgyík biz ez, lelkem, mint a másiké volt!~Ettõl fogva
192 2| amint egyszer fölnyitottam a szememet, nagy fekete madár
193 2| végiben. Olyanforma volt, mint a holló, s ahogy a szemét
194 2| volt, mint a holló, s ahogy a szemét rám szegezte, dideregni
195 2| Nagy riadalom támadt arra a szobában. Az édesapám, az
196 2| édesapám, az édesanyám, a Titulász doktor, mind a
197 2| a Titulász doktor, mind a madarat hajszolta.~Nem ért
198 2| hajszolta.~Nem ért az semmit. A madár felröppent, keringett
199 2| mint azelõtt. Utoljára már a fejemnél ült a csúf fekete
200 2| Utoljára már a fejemnél ült a csúf fekete madár. Csak
201 2| de látni nem láttam, mert a szememet nem mertem kinyitni.~
202 2| halk csittegést hallottam a szobában.~- Csitt, csitt,
203 2| bátorságra kaptam, és kinyitottam a szememet:~- Hiszen ez a
204 2| a szememet:~- Hiszen ez a cinegekirály!~Az volt az
205 2| alig lehetett ráismerni. A szeme égett, mint a tûz,
206 2| ráismerni. A szeme égett, mint a tûz, a szakálla lobogott,
207 2| szeme égett, mint a tûz, a szakálla lobogott, mint
208 2| szakálla lobogott, mint a zászló, égnek meredt minden
209 2| csitt, csitt! - vágott a fejéhez haragosan a nagy
210 2| vágott a fejéhez haragosan a nagy fekete madárnak.~-
211 2| Sürgött-forgott, cikázott, mint a villám, a nagy, otromba
212 2| cikázott, mint a villám, a nagy, otromba madár körül,
213 2| Utoljára nagyot koppantott a fejére, arra fölrebbent
214 2| fejére, arra fölrebbent a nagy lomha madár, károgott
215 2| csilingelt utána diadalmasan a cinegekirály ezüstcsengettyûje.
216 2| Dehogynem volt! Hát az a nagy fekete madár? Elkergette
217 2| fekete madár? Elkergette az a kis cinegekirály, ni! -
218 2| cinegekirály, ni! - mutattam rá a madaramra, aki a fogas szélére
219 2| mutattam rá a madaramra, aki a fogas szélére szállt pihenni.~-
220 2| semmit, de tudtam, hogy az a cinegekirály, és az kergette
221 2| az kergette el mellõlem a halál fekete hollóját.~ ~
222 3| mi lesz az ebéd, mi lesz a vacsora.~Erre a kérdésre
223 3| mi lesz a vacsora.~Erre a kérdésre minálunk rendesen
224 3| rendesen ez szokott lenni a felelet:~- Háromféle: kenyér,
225 3| haja, béle.~Most azonban a meggyógyulásom örömére nagy
226 3| nagy lakodalmat csapott a szülém. Annyi volt ott a
227 3| a szülém. Annyi volt ott a drága étel, hogy majd lehúzta
228 3| étel, hogy majd lehúzta a malomkõ asztalt. Volt kertészpecsenye -
229 3| Volt kertészpecsenye - ezen a néven a sült tököt tiszteltük.
230 3| kertészpecsenye - ezen a néven a sült tököt tiszteltük. Volt
231 3| szereti.~Éhes voltam, mint a farkas, azt se tudtam, a
232 3| a farkas, azt se tudtam, a sok finom étel közül melyiket
233 3| kirántott galambfiókát hozott a jó lélek a kék virágos tálban,
234 3| galambfiókát hozott a jó lélek a kék virágos tálban, ami
235 3| Apám mindjárt odatette a tányéromra a mellehúsát,
236 3| mindjárt odatette a tányéromra a mellehúsát, mikor egyszerre
237 3| csak begurul az ajtónkon a bûbájos Küsmödi, se szó,
238 3| se beszéd, elkapja elõlem a tányért a mellehúsával,
239 3| elkapja elõlem a tányért a mellehúsával, veszi az ölébe,
240 3| veszi az ölébe, leül vele a ládára, csak akkor szólal
241 3| szólal meg:~- No, engem is a legjobbkor vezérelt ide
242 3| Galambfiók húsával akarják etetni a beteg gyereket? Hát nem
243 3| ellen!~- Megint tisztul már a kend esze, Küsmödi bácsi -
244 3| húzott az ölébe, és még a kötõjével is betakargatott,
245 3| valahogy meg ne verjen szemmel a bûbájos ember.~Kis gömbölyû
246 3| Kis gömbölyû öreg volt ez a bûbájos Küsmödi, hosszú
247 3| hosszú fehér szakálla leért a derekáig, télen-nyáron ködmönben
248 3| sapkában, ami alól azonban a fülei mindig kimaradtak.
249 3| szélfogó fülei voltak, mint a túri kancsónak, tömpe kis
250 3| szemöldökei, mintha tévedésbõl a homlokán nõtt volna ki a
251 3| a homlokán nõtt volna ki a bajusza. Aki ránézett, annak
252 3| hogy ilyenek lehetnek azok a törpék, akik sötét barlangok
253 3| sötét barlangok fenekén a kincseket õrzik.~Lehet,
254 3| hogy Küsmödinek is ez volt a foglalkozása, efelõl senki
255 3| senki emberfia be nem tette a lábát. Az a híre volt, hogy
256 3| be nem tette a lábát. Az a híre volt, hogy ott griffmadarak
257 3| az ijedtében úgy eltátja a száját, hogy kiesik rajta
258 3| száját, hogy kiesik rajta a feje. Néha fél-fél esztendõkig
259 3| tanulni. Azt beszélték, ért a madarak nyelvén, tudja,
260 3| gyógyító erõ lakik, parancsol a szeleknek, el tudja fütyülni
261 3| szeleknek, el tudja fütyülni a háztól a patkányokat, s
262 3| tudja fütyülni a háztól a patkányokat, s akihez hozzávágja
263 3| patkányokat, s akihez hozzávágja a sapkáját, annak a száján
264 3| hozzávágja a sapkáját, annak a száján még a mákos rétes
265 3| sapkáját, annak a száján még a mákos rétes is megkeseredik.
266 3| véteni Küsmödi bácsinak senki a szegénysoron, tyúkkal, kaláccsal
267 3| én mégis úgy néztem most a hatalmas emberre, mint a
268 3| a hatalmas emberre, mint a vasvilla. Különösen mikor
269 3| Különösen mikor behajította a porciómat a ködmönnyak mögé.
270 3| behajította a porciómat a ködmönnyak mögé. Magamagát
271 3| Magamagát nem féltette a vén szégyentelen, hogy most
272 3| az egészet, mint hogy ezt a kedves fiúcskát szerencsétlenné
273 3| kínálta félénken édesanyám a bûbájost, csakhogy meg ne
274 3| nehezteljen ránk valahogy. Még a friss cipót is eléje tette,
275 3| tette, amit akkor szedett ki a kemencébõl.~Az apám meg
276 3| nevette az öreget, aki még a csontját is mind elropogtatta
277 3| csontját is mind elropogtatta a galambnak, aztán utána küldte
278 3| galambnak, aztán utána küldte a cipócskát is. Mikor ezzel
279 3| No, Gergõ báró, tátsd el a szád, hadd nézzem, benne
280 3| nézzem, benne van-e még a gyík a torkodban!~Odafogott
281 3| benne van-e még a gyík a torkodban!~Odafogott a két
282 3| gyík a torkodban!~Odafogott a két térde közé, akár az
283 3| öreg kezével végigsimogatta a torkomat. Verset is mondott
284 3| egészséges lesz Gergõ báró, mint a makk! Még a halott is megélemedik,
285 3| Gergõ báró, mint a makk! Még a halott is megélemedik, akire
286 3| szerettem volna megkérdezni a bûbájost, hogy mért hív
287 3| fakadtam, mert most meg már a kertészpecsenyével kezdett
288 3| kezdett barátkozni az öreg.~A bûbájos sülthal-szeme vigasztalóan
289 3| vigasztalóan pislogott rám a szemöldökök bozontja alól.~-
290 3| szemöldökök bozontja alól.~- Értem a kisembert. A kisember azért
291 3| alól.~- Értem a kisembert. A kisember azért van megijedve,
292 3| szegényemberes koszttal. Ne féltse a kisember Küsmödi bácsit.
293 3| Küsmödi bácsit. Jó ember a Küsmödi bácsi, kár, hogy
294 3| tengeri hereberét is, de azért a hajába fõtt krumplival is
295 3| míg csak krumplit látott a bográcsban. Nekünk nem jutott
296 3| jutott belõle más, csak a gõze. Bele kellett gyõzõdnünk,
297 3| kellett gyõzõdnünk, hogy a mai vacsoránkat elbûbájoskodta
298 3| vacsoránkat elbûbájoskodta a hatalmas Küsmödi.~Az édesapám
299 3| föl is állt az ablak mellé a mûhelyszékre, meggyújtotta
300 3| mûhelyszékre, meggyújtotta a mécsest, és foltozószûcs
301 3| foltozószûcs létére elkezdte a térdére terített rissz-rossz
302 3| rissz-rossz subácskát doktorolni.~A bûbájos elfintorította rá
303 3| bûbájos elfintorította rá a tömpe orrát:~- Még ez is
304 3| és közelebb húzta magához a ribizlis szakajtót.~- No? -
305 3| annak nem kellett létra a dinnyeszedéshez.~- Nem arról
306 3| Márton - gyömöszölte befelé a bûbájos a ribizlit. - Hanem
307 3| gyömöszölte befelé a bûbájos a ribizlit. - Hanem õseidnek
308 3| Mind becsületes ember volt a maga szegénységében. Az
309 3| apám szélmolnár volt ebben a házban, ez még akkor szélmalom
310 3| Az öregapám juhász volt, a kampósbotja még most is
311 3| még most is megvan valahol a padláson.~- Hát annak az
312 3| az apja? - csillant meg a szeme a bûbájosnak.~- Azzal
313 3| csillant meg a szeme a bûbájosnak.~- Azzal már
314 3| koldusa lehetett. Van valahol a padláson egy rossz tarisznya,
315 3| Az lehetett az én õsömnek a kápsáló tarisznyája.~Küsmödi
316 3| tarisznyája.~Küsmödi feljebb tolta a homlokán a süveget, és nagyot
317 3| feljebb tolta a homlokán a süveget, és nagyot csapott
318 3| letakarított róla.~- Márton, a te õsöd az ország bárója
319 3| az se baj - húzott cérnát a nagy szûcstûbe az apám. -
320 3| hogy mindig megdézsmálja a piros szagos szõlõnket.
321 3| vagyunk.~Küsmödi vörös lett a méregtõl, mint a fõtt rák.~-
322 3| vörös lett a méregtõl, mint a fõtt rák.~- Havas borongatta,
323 3| aranyat. Bíborból varrhatod a ruhát, bársonyból a ködmönt.
324 3| varrhatod a ruhát, bársonyból a ködmönt. Még a házõrzõ kutyád
325 3| bársonyból a ködmönt. Még a házõrzõ kutyád is marcifánkot
326 3| kisimogatta az új foltot a subán, és azt szólta:~-
327 3| is kutyám, Küsmödi bácsi.~A javasember igyekezett magán
328 3| Két marokkal is összefogta a mellén a zsíros ködmönt,
329 3| marokkal is összefogta a mellén a zsíros ködmönt, hogy ki
330 3| felezel velem, rávezetlek. Itt a kezem, nem borjúláb.~- No,
331 3| nem - csóválta meg apám a fejét. - Inkább olyan, mintha
332 3| Inkább olyan, mintha a griffmadarai lábát hozta
333 3| lábát hozta volna el kelmed a keze helyett.~Hosszú körmû,
334 3| ujjaival csakugyan olyan volt a bûbájos ember keze, mint
335 3| szorított kézzel hadonászott a kis törpe.~- Megbánod még
336 3| kifelé nagy dohogva, de a küszöbrõl visszaszólította
337 3| ingyen el nem vehetem ezt a nagy jóakaratát. Valamit
338 3| simult: Egészen addig, míg a vállára nem terített apám
339 3| üres vászonzacskót, amibe a subafestéshez való taplógombát
340 3| tartogatni.~- No, ez legyen a kendé, Küsmödi bácsi. Azért
341 3| hogy legyen mibe rakni azt a sok aranyat, amit tégladarabokból
342 3| tégladarabokból csinál.~Azt hittem, a csúffá tett bûbájos egyszerre
343 3| orrán-száján. Reszketve bújtam a szülém ölébe, aki maga is
344 3| is didergett, és befogtam a szememet.~A nagy ajtócsattanásra
345 3| és befogtam a szememet.~A nagy ajtócsattanásra nyitottam
346 3| ajtócsattanásra nyitottam ki. A bûbájos ember már kint döcögött
347 3| utána.~- Azt hiszem, ennek a füllentõs Küsmödinek sulyokhajigálók
348 4| A SARKANTYÚS CSIZMA~De mondhatott
349 4| azon az éjszakán. Odaült a lidérc a vánkosom sarkára,
350 4| éjszakán. Odaült a lidérc a vánkosom sarkára, és sugdosott
351 4| mindenféle szépeket.~- Azt a kincset neked kell megkeresni,
352 4| akkor lesz ám csak jó világ a malomházban! A kincs felén
353 4| jó világ a malomházban! A kincs felén árpacukrot veszünk,
354 4| azt szopogatjuk egész nap. A másik felén meg csináltatunk
355 4| csináltatunk egy létrát a Bojóka áccsal, azt nekitámasztjuk
356 4| áccsal, azt nekitámasztjuk a Tejútnak, és azon le s föl
357 4| sétálgatunk az égbe. Hol a Marika jön le mihozzánk,
358 4| kalapom lesz, amelyiknek a pántlikájára gõzös lesz
359 4| Ugyan ki fia-csikaja ez a szép kalapú kisfiú?” Arra
360 4| Az bizony az én bátyókám, a Gergõ báró, a malomvári
361 4| bátyókám, a Gergõ báró, a malomvári szûcsnek a fia...”~
362 4| báró, a malomvári szûcsnek a fia...”~Malomvár... ez az
363 4| nagyon megtetszett nekem. A környéken ugyan csak malomháznak
364 4| csak malomháznak hívták a házunkat, mely az öregapám
365 4| ha jól megnézi az ember, a gömbölyû vastag falával,
366 4| gömbölyû vastag falával, a keskeny ablakaival, a félrecsapott
367 4| falával, a keskeny ablakaival, a félrecsapott süvegével csakugyan
368 4| van roggyanva, az nem baj. A megtépázott tetõ meg a falak
369 4| A megtépázott tetõ meg a falak bomladozása pedig
370 4| még jól is áll neki. Annak a lyuknak a párkányán, amelyikben
371 4| áll neki. Annak a lyuknak a párkányán, amelyikben valamikor
372 4| párkányán, amelyikben valamikor a szelestengely hordozta a
373 4| a szelestengely hordozta a vitorlákat, valami madár
374 4| magból ecetfa nõtt, az volt a süvegen a bokréta. Volt
375 4| nõtt, az volt a süvegen a bokréta. Volt a mi környékünkön
376 4| süvegen a bokréta. Volt a mi környékünkön várrom éppen
377 4| várrom éppen elég, ott volt a Macskavár, a Saskõ, a Támadivár -
378 4| elég, ott volt a Macskavár, a Saskõ, a Támadivár - no,
379 4| volt a Macskavár, a Saskõ, a Támadivár - no, azokhoz
380 4| képest bátran nézhettem a malomházat malomvárnak.
381 4| omladozóbbak õnála.~Persze a malomvár annyival különb
382 4| bagolyfiókák visítottak, de emennek a padlásán én voltam a gazda.
383 4| emennek a padlásán én voltam a gazda. Legjobban szerettem
384 4| Legjobban szerettem kiülni a szelelõlyukba, az ecetfa
385 4| ecetfa tövébe, és lógatni a mezítelen lábamat az öreg
386 4| Aranyszemû gyíkok laktak a fal repedéseiben, azok mindig
387 4| csakolyan bátran futkostak, mint a meleg, barna falon.~Soha,
388 4| barna falon.~Soha, míg a kincsrõl nem hallottam,
389 4| is csizmába bújtathatja a lábát. A halom, amelyiken
390 4| csizmába bújtathatja a lábát. A halom, amelyiken a malomház
391 4| lábát. A halom, amelyiken a malomház állott, közelebb
392 4| malomház állott, közelebb volt a temetõhöz, mint a városhoz,
393 4| közelebb volt a temetõhöz, mint a városhoz, ott bizony leginkább
394 4| eszembe-eszembe vágódott, hogy a Túri bíró fiának milyen
395 4| kenyereskosarát kihordtam a piacra: egy garas. Kese
396 4| garas. Holló asztaloséknál a forgácsot összesöpörgettem:
397 4| amennyi pénzt keres ez a gyerek - dicsért meg érte
398 4| ábécéskönyvet, hogy maguktól a fejébe mennek belõle a betûk.~
399 4| maguktól a fejébe mennek belõle a betûk.~Erre a biztatásra
400 4| mennek belõle a betûk.~Erre a biztatásra mondtam aztán
401 4| mondtam aztán ki egyszer a szívemen valót:~- Inkább
402 4| nekem, édesapám.~- Tán fázik a lábad, gyerekem? - nézett
403 4| meleg nyár volt, hogy még a békasó is izzadt az országúton.~-
404 4| izzadt az országúton.~- A bíró fia is sarkantyús csizmában
405 4| mertem kimondani, hogy akkor a báróénak is az dukál!~-
406 4| úrnak született. Látod, a kis csirke is szeretne olyan
407 4| olyan magasra röpülni, mint a fecskefiók, de nincs neki
408 4| nekem nem esett jól többet a dolog. Szégyelltem a mezítlábasságom,
409 4| többet a dolog. Szégyelltem a mezítlábasságom, de hát
410 4| de hát nem dughattam el a lábam sehová. Pedig értettem,
411 4| Pedig értettem, hogy még a kakas is engem csúfol a
412 4| a kakas is engem csúfol a sövény tetején:~- Kikerikik,
413 4| mezítlábas, gyere ki!~Mikor a sánta favágónak segítettem
414 4| sánta favágónak segítettem a fûrészt húzni - ez is kedves
415 4| volt -, hallottam, hogy a fûrész egyre azt csikorogja:~-
416 4| kis-csiz-ma!~El is eresztettem a fûrész végét azon nyomban.
417 4| azon nyomban. Elég nekem a magam baja, ha õ nem csúfolódik
418 4| is. Hiába kiabált utánam a favágó:~- Hé, öccse, hát
419 4| favágó:~- Hé, öccse, hát a napszámot is itt hagyod?~
420 4| lábadt szemmel mentem ki a piacra, hogy a kenyeres
421 4| mentem ki a piacra, hogy a kenyeres néni talicskáját
422 4| hazatoljam. Hát alig indulok el a talicskával, elkezd nyikorogni
423 4| talicskával, elkezd nyikorogni a kereke:~- Nincs-né-ki, nincs-né-ki!~
424 4| Szaladtam haza, bújtam a sarokba, ott is a fal felé
425 4| bújtam a sarokba, ott is a fal felé fordultam, hogy
426 4| se halljak semmit ebbõl a csúfolódó világból. Egyszerre
427 4| csak elketyegi magát az óra a fejem fölött:~- Sar-kan-tyú,
428 4| sarkantyúpengésre ébredtem.~- Itt a csizma, fiam!~Édesapám állt
429 4| az ágyam mellett. Kezében a sarkantyús csizma, de milyen
430 4| csizma, de milyen csizma! A bíró fiáé csupa telekesbocskor
431 4| sarka magas sarkú, hát még a sarkantyúja! Csillogott-villogott
432 4| sarkantyúja! Csillogott-villogott a napsugárban, hogy káprázott
433 4| napsugárban, hogy káprázott bele a szemem.~- Arany ez, ugye,
434 4| aztán komolyra fordította a szót: - Itt a csizma, megvan
435 4| fordította a szót: - Itt a csizma, megvan a kívánságod.
436 4| Itt a csizma, megvan a kívánságod. Az én kívánságom
437 4| mindig csizmában járj, mint a bíró fia.~Magam se akartam
438 4| igazi báró vagyok. Pengett a sarkantyú, ragyogott a csizma,
439 4| Pengett a sarkantyú, ragyogott a csizma, hogy hanyatt esett
440 4| hogy hanyatt esett rajta a napsugár. Bezzeg nem csúfolódott
441 4| Bezzeg nem csúfolódott most a kakas, inkább õ szégyellte
442 4| magát, mert térdig dugta a lábát a szemétbe.~- Ide
443 4| mert térdig dugta a lábát a szemétbe.~- Ide nézzen,
444 4| bácsi - petykélkedtem ki a favágóhoz, s megfogtam a
445 4| a favágóhoz, s megfogtam a fûrészt, hogy majd munkába
446 4| kibillegtem nagy kevélyen a kenyérpiacra. Itt már mutogatni
447 4| már mutogatni se kellett a csizmát, magától is mindjárt
448 4| magától is mindjárt észrevette a kenyeres nénike:~- Tyû,
449 4| Ez már jócskán leharapott a kevély kedvembõl. Hát még
450 4| Forgácssöpörgetés közben úgy belepte a por a csizmát, hogy rossz
451 4| közben úgy belepte a por a csizmát, hogy rossz volt
452 4| jártam legrosszabbul, mikor a kútra mentem vízért a Mitetszik
453 4| mikor a kútra mentem vízért a Mitetszik boltoséknak. A
454 4| a Mitetszik boltoséknak. A sarkantyúm taréja beleakadt
455 4| sarkantyúm taréja beleakadt a kút kávájába, s úgy vágódtam
456 4| tán még most is sajog bele a nyakszirtem. A cserépkorsó
457 4| sajog bele a nyakszirtem. A cserépkorsó úgy szétugrott,
458 4| Nem is mertem azóta se a házuk tájára menni a Mitetszik
459 4| se a házuk tájára menni a Mitetszik boltoséknak.~-
460 4| volt most már semmi örömöm a gyönyörû csizmában. Örültem
461 4| csizmában, hát kimentem a gyepszélre métázni. Persze
462 4| lehet szaladni. Indultam a patakra nefelejcset szedni,
463 4| hiszen mind elázott volna a drága sarkantyús csizma.
464 4| édesapám!~- No, fiam mit szól a szép csizma? Gyere, mutassuk
465 4| csizma? Gyere, mutassuk meg a kukoricaföldön is a seregélyeknek!
466 4| meg a kukoricaföldön is a seregélyeknek! Majd meglátod,
467 4| macskaugrásnyira volt hozzánk a kukoricaföld. Égette a lábam
468 4| hozzánk a kukoricaföld. Égette a lábam a csizma, s mire kiértünk,
469 4| kukoricaföld. Égette a lábam a csizma, s mire kiértünk,
470 4| kiértünk, forgott velem a világ. Hej, ha én még egyszer
471 4| Nem gyõzöm nézni ezt a szép csizmát - mosolygott
472 4| csizmát - mosolygott apám a bajusza alatt, s a markomba
473 4| apám a bajusza alatt, s a markomba nyomta a kapanyelet. -
474 4| alatt, s a markomba nyomta a kapanyelet. - Nézzük no,
475 4| kapanyelet. - Nézzük no, hát a dolog hogy mondja benne.~
476 4| játékkapa volt az én kapám, a Nekopogi kovács kenyeres
477 4| máskor játék volt vele a munka is. Most azonban egyszerre
478 4| azonban egyszerre elnehezedett a kezemben, mint az óriások
479 4| vasbuzogánya. Nem esett kezemre a vele való bánás sehogy se.~
480 4| bánás sehogy se.~Szorított a csizma, szédelgett a fejem,
481 4| Szorított a csizma, szédelgett a fejem, s hogy, hogy se,
482 4| egyszerre úgy kihasítottam a kapával a cifra csizmát,
483 4| úgy kihasítottam a kapával a cifra csizmát, hogy megrepedt
484 4| hogy megrepedt volna bele a szíve a csinálójának, ha
485 4| megrepedt volna bele a szíve a csinálójának, ha látja.~-
486 4| haragosan:~- Látod, így jár a csirke, mikor fecskét akar
487 4| megnõhetsz akkorára, mint a bíró fia.~ ~
488 5| HOGYAN TANULTAM MEG OLVASNI?~A napsütéses hosszú õszre
489 5| következett abban az esztendõben. A nagy hófúvások betemették
490 5| nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett
491 5| lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak,
492 5| csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat
493 5| mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek
494 5| hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak
495 5| nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a
496 5| a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik
497 5| melyik az északi, melyik a déli, melyik fúj a Dunáról,
498 5| melyik a déli, melyik fúj a Dunáról, melyik a Tiszáról.
499 5| melyik fúj a Dunáról, melyik a Tiszáról. Álmatlan éjszakákon
500 5| elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek a malomház
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274 |