Rész

  1   1|              volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta.~
  2   1|              ám, csakhogy édesapám meg akkor tért haza a szõlõbõl, neki
  3   1|               a ribizlibokrok alá. Már akkor esti imádságukat végezték
  4   1|                fájni kezdett a szívem.~Akkor éreztem életemben elõször
  5   1|            volt kedvem elõvenni. Hanem akkor egyszerre gondoltam egyet,
  6   2|        kishúgom torokgyíkban halt meg. Akkor még az orvosok se nagyon
  7   2|          cinegekirályon volt már nekem akkor.~- Hát aztán milyen királyuk
  8   2|             szegényfajta cinegénél; az akkor jön-megy, amikor õ akar.
  9   3|               leül vele a ládára, csak akkor szólal meg:~- No, engem
 10   3|             cipót is eléje tette, amit akkor szedett ki a kemencébõl.~
 11   3|            Mikor ezzel is készen volt, akkor odakacsintott rám:~- No,
 12   3|            volt ebben a házban, ez még akkor szélmalom volt. Az öregapám
 13   3|                csapkodhatott, mert már akkor az utolsó szem ribizliig
 14   4|             szegény világ, vetett ágy, akkor lesz ám csak jó világ a
 15   4|                foglalatoskodtam már én akkor is többféle mesterséggel.
 16   4|             nem mertem kimondani, hogy akkor a báróénak is az dukál!~-
 17   4|          ránézni is.~Hanem azért mégis akkor jártam legrosszabbul, mikor
 18   5|           tenni, hogy el ne libbenjen, akkor megbotlik, és akkor megmutatja
 19   5|         libbenjen, akkor megbotlik, és akkor megmutatja az emberi alakját.
 20   5|    harapófogóval. Mikor készen voltam, akkor elölrõl kezdtem az egészet,
 21   5|               a kisszék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe
 22   6|      pohárfenéknek a darabja. De ahogy akkor a szemem rávetettem, mindjárt
 23   6|        szomorúan nézett maga elé, csak akkor kezdett el mosolyogni, mikor
 24   7|           emelte meg a kalapját:~- No, akkor két lúd, egy liba, nincs
 25   7|           egyszer elkóborlok a háztól, akkor odapányváznak az asztal
 26   7|            volt, apám.~- No látod. Hát akkor török volt a kincses szellem
 27   7|                míg el nem rongyosodik, akkor aztán szépen kibújik belõle
 28   8|              láttam egész közelrõl, de akkor se az volt. Mert a tündér
 29   8|         színrõl színre látja az ember, akkor már nem tündér, hanem köd
 30   8|        beszélni:~- Tudod, fiacskám, én akkor láttam legtöbbet a tündéreket,
 31   8|               a kolduskákat megszánja, akkor is mindig fölcsillan elõtte
 32   8|         glóriát.~De én csak azt láttam akkor, hogy lassan készül a ködmön,
 33   8|             azt mondta: szívszélhûdés!~Akkor hallottam elõször ezt a
 34   9|               fakadt, de a kezemet már akkor keresztapám fogta. Szegénynek
 35   9|       mégiscsak azt mondta, hogy: „Hát akkor áldjon meg az isten, drága
 36   9|          kapaszkodni a kordéra, de már akkor megint nem voltam rigó.~-
 37   9|        nyájasan megcirókált:~- No, hát akkor imára, tente, kisgyerek.~
 38  11|              csak szakálla nõtt, s már akkor nem is a Pajtás macska volt,
 39  12|            félbemaradt ruhácskát. Csak akkor szólalt meg, mikor Pajtás
 40  12|         szégyenlõsen.~- No, kis Gergõ, akkor ásó, kapa választ el minket
 41  12|          iskolába is akar járatni! Már akkor õ bizonyos volt benne, hogy
 42  13|              várta, hogy beesteledjen. Akkor aztán szedte-vette sebesen
 43  13|     Ajtónyitáskor már ott volt, s csak akkor készülõdött kifelé, mikor
 44  13|                Gá-bor-ka, Gá-bor-ka...~Akkor kezdett bennem elõször derengeni
 45  14|          hengerbuckot a füves udvaron, akkor én bent maradtam az iskolaszobában,
 46  14|               nagy Cintula most belép, akkor ráugrok és szétszaggatom.~
 47  14|             fát nem tudtam mondani. Se akkor, se azután soha többet.
 48  14| szárítószakajtót. Mikor elém tartotta, akkor láttam, hogy a rejtélyes
 49  14|               mint azelõtt volt.~- No, akkor ez olyan lehet, mint a Fortunátus
 50  14|            mert ebben nevelkedtem.~Már akkor rá is ejtette a fejemre
 51  14|         Fortunátus kalapját:~- No, hát akkor nincs már rá szükség, ne
 52  15|              minden lépésemet, és csak akkor mosolyog rám, ha úgy viselem
 53  16|            tudtam megbarátkozni. Pedig akkor már nagyon okos fiatal úr
 54  16|               fér bele több ezüstpénz, akkor a te kis nénéd ezüstgyûszût
 55  16|                nagy valaki a puli, hát akkor megfizette-e az adóját?
 56  16|               forint is van a világon, akkor annyit mondtam volna.~Tündérkémnek
 57  17|            nagyon sokáig találgatta, s akkor se találta ki, annak adott
 58  17|               súgnám oda Cintulának, s akkor veszem észre, hogy énbelõlem
 59  17|              bele is ejthesse a pénzt. Akkor aztán egészen szétloccsantotta
 60  17|         odaértek az iskola elé, én már akkor rég ott pihegtem a kaputámasztó
 61  17|                piacra, a bûbájos ember akkor loccsantotta ki az utolsó
 62  18|                végezte a hivatalát, de akkor egyfolytában eldudálta az
 63  18|            vágta ki Cintula elszántan.~Akkor a lénia fölemelkedett a
 64  18|              csak késõbb vettem észre, akkor csak azt láttam, hogy mind
 65  18|              se mukkant az óra végéig. Akkor odakopogott a tanító úr
 66  18|            kanalamat. S arra gondoltam akkor is, mikor a tündérke elejbém
 67  18|                Közelebb toltam, de már akkor nem nézett oda. A képeket
 68  18|              de már régen meghalt. Még akkor, mikor fölrobbant a bánya.
 69  19|           olyan barátságos - mondom -, akkor tán még engem is levinne
 70  19|                öcskös?~- Azt én.~- Hát akkor ne keresd a kis cimborádat.
 71  20|             alá kerültem, inasnak. Már akkor az óbánya az utolját járta,
 72  20|                én tudok Küsmödirõl, de akkor el kellett volna mondanom
 73  20|               már nemigen hittem, hogy akkor a tündér lapáttá nyújtja
 74  20|        véleményt a cigány.~A varga már akkor ott állt az egeket mutató
 75  20|            holnapra is. Hiszen a tied, akkor mulatod vele magad, amikor
 76  21|               a gáz az egész bányát.~- Akkor aztán röpülünk, mint a karácsonyi
 77  21|              bice-bócának? No, az más. Akkor az Isten járjon veled. Hát
 78  21|         jókedvén. Ha griffmadár nincs, akkor nincs mitõl félni. De ahogy
 79  21|               de nem bánt senkit; csak akkor haragszik meg, ha fütyülnek.
 80  21|              és megkínálják kenyérrel, akkor minden kívánságát teljesíti
 81  21|               magam után. - Mit gondol akkor, hová lettem?”~Hát legföljebb
 82  21|       malomházban összeszoktam. Az még akkor is dalolt, ha rosszkedvében
 83  21|             kövek is megszólalnak. Hát akkor mért nem szólalnak? Inkább
 84  22|                a sziklák megszólalnak, akkor az embereknek hallgatni
 85  22|            végének kell lenni valahol. Akkor én ki is szabadulhatok még
 86  22|         kanyarodott egyet a folyosó, s akkor már úgy vágott az arcomba
 87  22|            markolábbal figurázni, mert akkor viszi el az embert, mikor
 88  22|                a bányacsõsz.~De hiszen akkor én egészen jó helyen járok!
 89  22|           lépést kellett tennem, s már akkor ajtóstul bent voltam a házban.~
 90  22|              báránykám, mint a duda.~- Akkor jól van, nagyapóka - nyugodott
 91  22|              nyugodott meg a gyerek -, akkor én még nem laktam jól, ha
 92  22|                 Ha bányamérnök leszek, akkor nekem olyan szobám lesz,
 93  22|                ijedten az öregember. - Akkor azt mondanák az angyalok: „
 94  22|           jártak utoljára az angyalok. Akkor, mikor még anyukád olyan
 95  23|       mosolygós, vidám tavasz volt már akkor, amikor megtudtam, mi történt
 96  23|      mosolygott.~- Beteg voltál te már akkor is, Gergõ fiam, mikor hazulról
 97  23|            bennünket az ágyból. Ki még akkor se mehettünk, de vendég
 98  23|            lesz vasárnapra. Igaz, hogy akkor is az lett volna belõle,
 99  23|    mellehúsánál, s szegény szülém csak akkor kapott észbe. No, õ szépen
100  23|              öreg Pajtás macska.~Õ már akkor tudta, mi a jó, mert a foga