Rész
1 1| hoztál a Jano bácsinak? No, adok neked egy körte-muzsikát.~
2 1| jó gyerek fújja. Nézzem no: jó gyerek vagy-e, meg tudod-e
3 1| visszabágyadt a kezecskéje.~- No, mondtam, ugye? - kaptam
4 2| legyintett a kezével. - No, ezért ugyan kár volt azt
5 2| viszi a szerencsét a házhoz.~No, erre én mindig elszomorodtam,
6 2| Messzi Gyurka mondott:~- No, nem tudom, nem szalajtottam-e
7 3| csak akkor szólal meg:~- No, engem is a legjobbkor vezérelt
8 3| mindenütt, ahová bekopogtatott.~No, én mégis úgy néztem most
9 3| akkor odakacsintott rám:~- No, Gergõ báró, tátsd el a
10 3| elmaradsz már ettül.~- No - azt mondja -, kakasszólásra
11 3| fõtt krumplival is beérem.~No, beérte, azt meg kell neki
12 3| a ribizlis szakajtót.~- No? - varrogatott tovább apám.~-
13 3| az ország bárója volt!~- No, az se baj - húzott cérnát
14 3| a kezem, nem borjúláb.~- No, nem - csóválta meg apám
15 3| taplógombát szokta tartogatni.~- No, ez legyen a kendé, Küsmödi
16 4| a Saskõ, a Támadivár - no, azokhoz képest bátran nézhettem
17 4| otthon fogadott édesapám!~- No, fiam mit szól a szép csizma?
18 4| nyomta a kapanyelet. - Nézzük no, hát a dolog hogy mondja
19 5| püspökkorodban se felejted el!~- No, azt megnézzük - nevette
20 5| magam is azt gondoltam, hogy no, azt szeretném látni, mikor
21 7| emelte meg a kalapját:~- No, akkor két lúd, egy liba,
22 7| Mitvisznek mondtam, hogy no, ezt a gyereket is elkapta
23 7| a számon.~- Várjon már, no - türtőztette apámat -,
24 7| mint a bagdadi varga fia.~- No, az is szép mesterség -
25 7| Küsmödi barlangjában.~- No, jó. Aztán hogy akarsz hozzáfogni?~
26 7| török gyerek volt, apám.~- No látod. Hát akkor török volt
27 7| Érted-e?~- Értem, édesapám.~- No, ez az egyik. A másik az,
28 7| ködmönt?~- Merem, édesapám.~- No, ha te vállalod, én meg
29 7| kérdeztem elszontyolodva.~- No, igen - nézett rám apám
30 7| parancsolsz, édes gazdám?”~- No - gondoltam magamban -,
31 8| a malacska van a végén. No de mán most mindegy, nem
32 8| a tündérek sereglését.~„No, majd a fürjfiókkal több
33 8| segítségemre sietett.~- No - mondta nevetve -, most
34 8| nevetgélve beléptünk a szobába.~- No, megvan-e már az utolsó
35 9| ostornyéllel a vállamat.~- No, hát repkedj, rigóm!~Föl
36 9| kicsi vagy még, hékám; nézem no: különb vagy-e rigónak?~
37 9| nyájasan megcirókált:~- No, hát akkor imára, tente,
38 9| kérdezte keresztanyám.~- No, meg - hagyta helyben a
39 10| fej jobban összefogja.~- No, itt nem sok szerencsével
40 10| szolgáljuk ki. Érted-e, kisfiam?~No, ezt nem volt nehéz megérteni.
41 11| hogy gondot viseljen rám.~No de itt aztán egyszerre a
42 11| megcsípte mind a két fülemet:~- No, ez egyszer még elengedem
43 11| egy kicsit felderültem. No, mégis tündér lehet.~Hát
44 11| bohóka, hanem a gyûszûm. No, szép kis szûcsgyerek vagy,
45 12| volna: „malac”.~Mindegy, no, ha az urak így szokták,
46 12| a vállam szégyenlõsen.~- No, kis Gergõ, akkor ásó, kapa
47 12| itasd meg az árvácskákat.~No, erre már egészen kantáros
48 12| taszigálta volna õket valaki.~No, ez alighanem valami kincses
49 12| aki meg tudja nevettetni.~No, hát a vakondok roppant
50 12| belefáradtam az erõlködésbe.~No de füle van neki. Nagyot
51 13| akarná csodálni a ködmönt.~No de azért van tündérkéje
52 13| mikor hozzám fordult:~- No, ennek a szép ködmönnek
53 13| rábiccentett a fejével:~- No, az nem nagy dolog!~De olyan
54 14| tanító úr az iskolában:~- No, Gergõ, mikor találkozol
55 14| lesz, mint azelõtt volt.~- No, akkor ez olyan lehet, mint
56 14| tátottam el a számat.~- No, gyerek, ne tátogj, hanem
57 14| magadra, ha belenéznél.~No, éppen elég tükör volt nekem
58 14| milyen szép kalapos puli!~„No - meresztgettem a nyakamat
59 14| kajla kalapot messzirõl.~- No, szolgám, hány hét a világ? -
60 14| a Fortunátus kalapját:~- No, hát akkor nincs már rá
61 15| megint csak a nénikén van. No, egészen szülémet formázza
62 15| összenőtt volna velem.~- No, majd segítünk - mondják
63 16| vitte el?~- Hát a markoláb.~No, gondoltam, valahára megtudom,
64 16| minden lében kanál ember. No, azt mondja, ha olyan nagy
65 16| meg végképp nem szerette.~No, én annál jobban szerettem
66 17| kipróbálgatta elõször a diákot:~- No, öcsém, százszor egy hány? -
67 17| zsírt árult szegényke.~- No, Mári néni, annak pedig
68 17| ne húzd a fülemet, hé!~- No, látod, hogy megvan a fejed! -
69 17| a kis Pipitér könnyei.~- No, majd arról is teszünk -
70 17| szúr, mint a vasvilla.~- No, ezzel nem jó lesz kukoricázni -
71 17| édesanyátok kötõje után!~No, nekem nem kellett erre
72 17| a kaputámasztó kövön.~- No, most már emezen az utcán
73 18| billegette a két ujját.~- No, mi baj, Cintula? - nézett
74 18| tetszett, mint az íze.~„No, én nem szeretnék kökényt
75 19| ember ez a Péter apó.~- No, ha olyan barátságos - mondom -,
76 19| õrzik a Küsmödi tanyáját. No, gondoltam, jobb lesz nekem
77 20| akárhogy faggatták, hogy „no, bányamérnök úr, most elõ
78 20| kap tõlem egy égbelátót.~No, azon a délutánon nem sokat
79 20| csillagokat a csillagászok!~No, a tanító urunknak se kellett
80 20| csakugyan olyan ügyes fiú vagy!~„No, én megmutatom, hogy csakugyan
81 20| hogy köszönni lehet neki. No, ki néz bele elsõnek?~-
82 20| Az õ ítélete ez volt:~- No, Mitvisz, ezt a gyémántporos
83 20| elhúzott az égbelátótól:~- No, hagyjál holnapra is. Hiszen
84 21| jobban csilloghatott volna.~- No, most mi lesz, te csaló
85 21| földerült:~- A kis bice-bócának? No, az más. Akkor az Isten
86 22| ahol a kincsek teremnek. No, az öreg Küsmödi mégse egészen
87 22| lépés már a szabadság.~- No, Gergõ, mégiscsak eleresztett
88 22| hallottam, amely azt mondta:~- No, ne sírj, báránykám!~- Ohó -
89 22| vagyok a Küsmödi tanyáján! No, Gergõ, most legyél már
90 22| percben meg nem szólal.~- No, báránykám, ugye, mindig
91 22| azt se bírta tartani.~- No, várj, majd én tördösöm -
92 22| angyalokat hívta szegényke.~No, hát ne hívja õket hiába! -
93 23| értettem én ezt sehogy se. No, majd mindjárt megértem,
94 23| tyúkocskáját simogatná.~- No, hát a Mitvisz kutyát aranyba
95 23| csak akkor kapott észbe. No, õ szépen elprédálta a nagy
96 23| a falra, olyan sép ezs. No, meg is ráncsigáltam érte
|