Rész

 1   1|          után jártak.~Keresztanyám nagyon bele volt feledkezve az
 2   2|            Akkor még az orvosok se nagyon ismerték ezt a bajt, gyógyítani
 3   2|          be, mikor szellõztettünk. Nagyon helyes kis madár, szakállas
 4   3|          és volt vadribizli, az is nagyon jó étel annak, aki szereti.~
 5   3|   megélemedik, akire én ráolvasok!~Nagyon szerettem volna megkérdezni
 6   4|        Malomvár... ez az elnevezés nagyon megtetszett nekem. A környéken
 7   5|       szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra,
 8   5|   ajándékul.~Hiszen egy szöggel is nagyon szépen el lehet játszogatni,
 9   5|    beleverni a szögeket, de ez nem nagyon tetszett, mert a tapasztott
10   5|         mert a tapasztott sárfalba nagyon könnyen belementek a szögek,
11   5|            a szögek, és kihúzni is nagyon könnyû volt õket.~De nemcsak
12   5|          nem látta lefelé az utat. Nagyon megesett rajta a szívem,
13   5|          Ez az elsõ pályám azonban nagyon kora véget ért.~- Varjúnak
14   5|         õtõle láttam, és csakugyan nagyon gyorsan összeférceltem õket.~-
15   6|         míg meg nem fogtam.~Szülém nagyon örült a dolognak, és most
16   6|            édesapámnak azonban nem nagyon tetszett ez a nagy mohóság.~-
17   6|        okos könyvek, de azok nekem nagyon is okosak voltak, számtan,
18   6|       mutatni, lelkem, mert ez nem nagyon tanulságos könyv, tudod,
19   6|         könyvnek, mint ennek. Csak nagyon szerettem volna eldicsekedni
20   6|            éppen vecsernye idején. Nagyon szerettem nézni a nagy szakállú
21   6|            Istenke nézett maga elé nagyon szomorúan.~Nem tudtam, hogy
22   7|        valami furcsa madárijesztő. Nagyon megrökönyödve tátogott felém:~-
23   7|           engem nem vitt el, azzal nagyon ki volt békülve, hanem különben,
24   8|             A nagy tudományú ember nagyon megsértõdött erre a kérdésre.~-
25   8|             De az utolsó öltés még nagyon messze levõnek látszott.
26   9|        ifiurat tudtommal senki se. Nagyon jó embernek kellene lenni,
27   9|        mint én vagyok.~Ez nem volt nagyon kecsegtetõ ajánlat, mert
28   9|            mint az õszi saláta, de nagyon ösztövérnek maradt, s a
29   9|          csak a neve volt virgonc. Nagyon megfontolt járású paripa
30   9|           úgy nézett rám, mint aki nagyon büszke arra, hogy milyen
31   9|             meg - hagyta helyben a nagyon jó ember. - Csak úgy nézem,
32   9|           ember. - Csak úgy nézem, nagyon étkes lesz, ne kapasd rá
33   9|         köpönyegen, mikor megint a nagyon jó asszony szólalt meg:~-
34   9|            ennek a cifra ködmönnek nagyon jó árát adnák. Úgyse való
35  10|            sokat ordítani, mert az nagyon szótlan ember, aztán meg
36  10|       vezetett el a mesterhez, aki nagyon szívesen fogadott bennünket.
37  10|    iskolába akarok hozzá járni, és nagyon barátságosan veregette meg
38  10|         fej: nagy ész; a kis fejbe nagyon kicsi szorul. Egy verõ malacért
39  10|    legyintett:~- Inasnak nem való. Nagyon nagy hozzá a feje. Nem szeretem
40  10|       gyereket, mert a nagy fejben nagyon szétszalad az ész. A kis
41  10|              Gyöngécske a fickó.~- Nagyon erõtlenke - kapott mohón
42  10|           be a szemlét a mester. - Nagyon kicsik a fülei. Nincs rajtuk
43  10|           tudomány.~Szegény szülém nagyon meg volt illetõdve ennyi
44  10|            sok semmittevésben, nem nagyon kellett ugrálnia a mi boltunkban,
45  10|    magadnak valamit.~A kis cimbora nagyon értelmetlenül nézett rám,
46  11|          ilyen váratlan befejezése nagyon elszomorított volna. Hiszen
47  11|     egyedül bolyongani a városban.~Nagyon megnyugodva tettem a kezem
48  11|             Az õ neve volt Pajtás. Nagyon furcsa volt ez a feketeség
49  11|           a mesékben se hallottam.~Nagyon elbámészkodhattam, mert
50  11|        mintha nevethetnékje volna.~Nagyon megszégyelltem magam, s
51  12|          kanapé mellé - emelni nem nagyon bírta -, arra fehér porcelán
52  12|           újra égnek ágaskodott.~- Nagyon neveletlen hajad van - mondta
53  12|         teleönteni a poharát, akit nagyon szeretünk.~A tündérke azonban
54  12|         szégyenletemben, ámbár nem nagyon értettem a dolgot. Furcsa
55  13|        fogja oly erősen a kezemet. Nagyon féltem, hogy a tanító úrnak
56  13|             míg kiköhögi magát, és nagyon büszke volt rá, hogy milyen
57  13|        éreztem az övében.~A mester nagyon nekiörült a cigánynak:~-
58  13|           az angyalkának. Nekem is nagyon a lelkemre kötötte, hogy
59  14|           kukoricaszár kunyhóba.~- Nagyon nemszeretemszíned van, gyerek.
60  14|           tövét. - De te már olyan nagyon okosra tanulod magad, ahogy
61  15|           közt. Szemmel láthatólag nagyon okos fiúnak tartott az ilyen
62  15|     történt, egyszer-kétszer mégis nagyon szűknek éreztem az én bő
63  15|   tapasztófölddel lehet tele, mert nagyon meggörnyed alatta.~Rátátom
64  15|     kibújok belőle, mert csakugyan nagyon akadozik már a lélegzetem.~
65  16|         hajamhoz, amely, ó, milyen nagyon „uras” most már: fehéren
66  16|     megbarátkozni. Pedig akkor már nagyon okos fiatal úr voltam, tudtam,
67  16|          és a tündérke értette ezt nagyon jól.~- Most utoljára veszem
68  16|             fölemelte a botját, és nagyon megfenyegetett vele valakit:~
69  16|            rézgarast, mert Gáborka nagyon félt a kutyáktól, hanem
70  16| jóleshetett az öreg csõsznek, mert nagyon elfogódva veregette meg
71  17|            szép kukacos almát. Aki nagyon sokáig találgatta, s akkor
72  17|        legényke, és kocogtában nem nagyon nézett a lába alá, amikor
73  17|        bûbájos Küsmödivel, mert az nagyon hatalmas ember.~Cintula
74  18|         láthatólag nekiörült.~- Ez nagyon jó lesz - mosolyodott el,
75  18|          Azt mondtam, énnekem most nagyon sietnem kell az iskolába.~
76  18|       mikor fölrobbant a bánya. Az nagyon nagy robbanás volt, egész
77  19|           szépen megkérjük.~Nem is nagyon kellett kérni Péter apót,
78  19|   bõrsüveget is nyomott a fejembe. Nagyon ki voltam békülve magammal,
79  19|            a szép!~Szép is volt az nagyon. Nagy-nagy szoba, amelyiknek
80  20|           hazafelé a tanító úrral. Nagyon fúrta az oldalamat, hogy
81  20|            szögezte rám a szemeit. Nagyon szelíd szemei voltak, és
82  20|            nem sokat vizsgálódott, nagyon sebesen elkapta a szemét:~-
83  20|  gyöngyházgomb van az égre varrva. Nagyon uras dolognak tartotta.
84  21|            találtam Péter apót, de nagyon mogorván fogadott. Az bántotta,
85  21|            mindjárt megkopasztják.~Nagyon megkönnyebbültem a Péter
86  21|         Hanem a bányaházon túl már nagyon elcsöndesedett a világ.
87  22|       keresztülsüt rajta a nap. De nagyon nehezemre esett minden lépés.
88  22|          most már tudtam, hogy itt nagyon csínján kell bánni a hanggal.
89  22|            nagyapóka?~- Nem... nem nagyon járnak azok az ilyen vad
90  22|         báránykám, nem voltak. Itt nagyon régen jártak utoljára az
91  23|            a markoláb. Mert azt is nagyon sokat emlegetted ám három
92  23|  találkoztam az életben, de hírbõl nagyon jól ismertük egymást, mióta