Rész
1 1| sárgarigó.~- Csak aztán mindig ilyen szépen szóljon! -
2 1| pápaszemét. Mert akkoriban majd mindig harmatos lett a pápaszeme,
3 2| fogni.~A cinegefogás nekem mindig kedves téli mulatságom volt.
4 2| nyitni kék!~Ilyenkor én mindig a két tenyerem közé csuktam
5 2| szerencsét a házhoz.~No, erre én mindig elszomorodtam, és kiröpítettem
6 2| olyan.~Attól fogva aztán mindig lestem a cinegekirályt,
7 2| Messzi Gyurka, az pedig mindig fabulás ember volt. Az édesapám
8 3| étvágyammal nem lehetett bírni. Mindig azon vallattam, hogy mi
9 3| ami alól azonban a fülei mindig kimaradtak. Szép nagy szélfogó
10 3| leginkább csak arról, hogy mindig megdézsmálja a piros szagos
11 4| fel õhozzájuk. Olyankor én mindig ünneplõ ruhában leszek,
12 4| a fal repedéseiben, azok mindig elõbújtak, ha sziszegtem
13 4| kívánságom pedig az, hogy ezután mindig csizmában járj, mint a bíró
14 4| se akartam egyebet, mint mindig csizmában járni. Mikor fölhúztam,
15 5| a kutyafejû tatár, arra mindig különösen nagyokat ütögettem.~
16 5| világon minden élt, és én mindig egész tisztán megértettem
17 5| omlottak miatta. S az o betûre mindig úgy fogok gondolni, mint
18 5| amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel,
19 6| Míg abból tartott, addig mindig hadakoztam meszelõnyélbõl
20 6| ezüsthúszasok fölé.~Ám Gáspár apó, a mindig mord öreg harangozó, aki
21 6| kõszobrok is, és megcsóválták a mindig merev fejüket, és láttam,
22 7| korában.~- Én - azt mondja - mindig akkora subát varrok álmomban,
23 7| ködmönnek a gazdája, addig mindig igazat kell mondani. Ezt
24 7| nyakacskádba. Hadd halljam mindig, merre futkározol a ház
25 8| kolduskákat megszánja, akkor is mindig fölcsillan elõtte valami
26 8| tartja.~Ettõl fogva aztán mindig ott ültem a mûhelyszéken
27 8| napot, hideget, meleget, mindig mosolyog, soha nem kényeskedik.~
28 8| jársz-kelsz a világban, mindig a szülõházadban melegedj -
29 8| halkan sírdogál a szél,~mindig azt gondolom, hogy õ beszél.~
30 9| alkudva, hogy a vasárnapot mindig a malomházban töltöm. Jólesik
31 9| még ilyen gyereket, akinek mindig az evésen jár az esze.~De
32 9| véghezvittem a Bordács-szõlõben. Mindig fütyülnöm kellett, míg csak
33 10| az inasokról, hogy azok mindig borzasztó kurjongatással
34 11| elengedem a büntetést, de ezután mindig igazat mondj, kis Gergõ,
35 11| bolondos kisfiú vagy, akinek mindig a tündéreken jár az esze.
36 12| Nemhiába hogy a malomházban mindig félhomály volt - sose hittem
37 12| ellopott tõle. Azért áskál mindig a föld alatt, mert azt keresi.~
38 12| tulajdon fülemet. Szülém ezen mindig nevetett, akárhányszor mutattam
39 13| olyan okos csikorgó, hogy mindig a gazdája nevét csikorogta:~-
40 13| gyertyákat oltogatta. Addig mindig a Gáborkájával beszélgetett,
41 14| udvarán, a kiscsirkék közt mindig volt egy kiverõs, aki sohase
42 14| a padok alatt. Ilyenkor mindig medvének gondoltam magamat,
43 14| szét.~Persze a nagy Cintula mindig arccal elõre lépett be a
44 14| összegömbörödött, mint a sündisznó, és mindig úgy tett, mintha leejtett
45 14| kérem, ez a ködmönös fiú mindig úgy bujkál a padok alatt,
46 14| mint a potyka a horgon. Mindig a fülembe ütõdött a pssz,
47 14| ésszel csõsz is lehetnél.~Én mindig tudtam, hogy a csõszmesterséghez
48 14| mondja, hanem aludttej. Mindig ijedt vagy, ha szólnak hozzád,
49 15| engedtem neki. Azt mondtam mindig, megfogadtam az édesapámnak,
50 16| mikor a te nevedet leírom, mindig aranytintába szeretném mártani
51 16| jobban szerette a tündérkét. Mindig könnybe lábadt a szeme,
52 16| ő, akinek lelke éjszaka mindig fölrepül fehér galamb képében
53 16| azért a Malvinka vaskörmétől mindig féltem egy kicsit. Valahányszor
54 16| az ócska gyűszű, mintha mindig azt mondta volna:~- Ham,
55 16| a tündérke, a szobácska mindig úgy elborult, mintha kifutottak
56 17| nagy tátott száj, amelyik mindig enni kér. Nem is csoda,
57 17| Az öreg Matkóné például mindig elosztogatott köztünk egy
58 17| volt, a saját árnyékára is mindig morgott, mint az öreg kutya.
59 18| Édesatyám a lekvárosát mindig kiharapta nekem, mert azt
60 19| vissza, mert alkonyattájt már mindig ott ólálkodott a vén bûbájos,
61 19| hittem, hogy világéletében mindig a bûbájosság volt a becsületes
62 19| hogy a kis bice-bócának mindig elakad a szava, ha nagyapjáról
63 20| Bizonyosan kincset keresett, mert mindig kincset keres, mióta az
64 20| kékespiros a keze feje, mintha mindig fázna. Ugyan az se lett
65 20| megtudtam, mert óra után mindig én szoktam bevinni a füzeteket
66 20| lesz, ha már kitudódott!~- Mindig õ volt a legderekabb tanítványom,
67 20| hogy õ vitte oda, mikor õ mindig a székre szokta teríteni.~
68 21| ilyen elhagyott bányában mindig ott ólálkodik a bányapásztor,
69 21| az uras - evvel biztatott mindig, mikor ilyen sovány volt
70 21| szülém is hivatalos volt rá. Mindig együtt vacsoráztunk karácsony
71 21| S az égbelátó olyankor mindig biztatóan csörrent meg a
72 22| No, báránykám, ugye, mindig azt mondtad, mikor én a
73 22| Majd meglátod, ezután mindig ilyen kalácskenyeret eszünk,
74 22| már a nyomában vagyok?~- Mindig ezt mondod, nagyapóka -
75 22| kincs, s a tudós emberek mindig kinevetnek vele. Tudod,
76 22| bárányka. Látod, engem mindig kinevetnek az emberek, vagy
77 22| azért van, nagyapóka, mert mindig olyan haragosan jársz-kelsz
78 22| Gergõnek hívják. Álmomban én is mindig olyan ködmönben járok. Azt
79 22| ágyához az égbelátót, amit még mindig a nyakamban szorongattam,
80 23| szemmel mondja, hogy eddig mindig az angyalokhoz akartam menni.
81 23| fekszel, azóta lázadban mindig a bányáról beszélsz, de
82 23| voltam. Mert szülém nekem mindig a ludacskáról, a ludacskának
83 23| kiskomámtól, aki énhozsám mindig olyan jó volt? Elvisem neki,
|