Rész

 1   1|            híres körte-muzsikás? - mintha csak ezt csattogták volna.~
 2   1|          álmodtam, és úgy rémlett, mintha a zsebembe tettem volna.~
 3   1|           s ahogy visszafordultam, mintha rám szegezte volna szegény
 4   2| Háromszor-négyszer körülrepkedett, mintha mondani akarna valamit:~-
 5   3|         orra és olyan szemöldökei, mintha tévedésbõl a homlokán nõtt
 6   3|           a fejét. - Inkább olyan, mintha a griffmadarai lábát hozta
 7   5|    szögekkel. Ezt én úgy fogadtam, mintha szél pajtás hajflotta volna
 8   6|          úgy villantak el elõttem, mintha röpülõ rubintcsöppek lettek
 9   7|        malomház. Úgy vettem észre, mintha a sapkája félrecsúszott
10   7|            kukorékoltam örömömben, mintha én volnék a fekete kakas.~-
11   7|           ha iskolába jársz benne, mintha itthon lógatod a gerendaszögön.~
12   8|         megrezzent, s körülnézett, mintha ürgelyukat keresne, amibe
13   8|         még mozdult egyet, a szeme mintha rebbent volna még, s térdeirõl
14  10|           úgy félrehúzta a száját, mintha a tulajdon fülét akarná
15  11|          húzta föl a szája szélét, mintha nevethetnékje volna.~Nagyon
16  12|      gurulni kezdtek jobbra-balra, mintha csak alulról fölfelé taszigálta
17  12|            elgörbítettem a számat, mintha meg akarnám harapni a tulajdon
18  13|        lépett előre a két lábával, mintha ő is egész közelről meg
19  13|            patyolat, mégis feszül, mintha öntve volna.~- Neked is
20  13|   mindnyájának - hunyorított Báró, mintha õ volna a legjáratosabb
21  14|     sündisznó, és mindig úgy tett, mintha leejtett volna valamit,
22  14|         ember az.~Büszkébb voltam, mintha engem dicsért volna meg
23  14|            s elõszedte a könyveit, mintha õ volna a legszorgalmasabb
24  14|            csodálkozva nézett rám, mintha kicseréltek volna.~De nem
25  15|           így messziről. Az ám ni, mintha mondta volna is szülém a
26  15|        szülém az csakugyan! Valaki mintha megtaszítana: szaladj hamar,
27  15|         számat, de abban a percben mintha megszorítaná valaki a nyakamat.
28  15|          most meg már úgy éreztem, mintha a vállamat szorongatná valami
29  15|    csuklómban érzek olyan szúrást, mintha csakugyan a darázs csípte
30  15|          jobban fog. Tapad hozzám, mintha összenőtt volna velem.~-
31  15|           puhán libegett rajtam, s mintha a belevarrt színes virágok
32  15|        lángoltak a peremérvirágok, mintha selymük most szaladt volna
33  16|       magamat, hirtelen úgy érzem, mintha tündérkém keze érne hozzá
34  16|          szájával az ócska gyűszű, mintha mindig azt mondta volna:~-
35  16|           zörgéssel az asztalon, s mintha csak megszégyenlette volna
36  16|     szobácska mindig úgy elborult, mintha kifutottak volna belõle
37  16|             és mire elaludtam, már mintha rengõ nyírfaerdõkben feküdtem
38  16|          Csupa gider-gödör a képe, mintha nekiszaladt volna a nádtetõnek.
39  17|        tojásokat.~Úgy tett a kópé, mintha csak most vette volna észre
40  18|         kocogott be az iskolánkba, mintha tegnap lett volna. Még csak
41  18|      egyszerre megszakadt a szava, mintha ollóval vágták volna el.~-
42  18|         jelentette olyan komolyan, mintha csak parancsba kapta volna,
43  18|      ablakon a napáldozati felhõk, mintha az angyalok dobáltak volna
44  19|        leereszkedtünk. Olyan volt, mintha feneketlen kútba vinne lefelé
45  19|    megszólalni, ahogy körülnéztem. Mintha fekete márványtemplomnak
46  19|    tekingettem vissza. Olyan volt, mintha valaki jönne utánunk. Pedig
47  19|            hevertek szerteszéjjel, mintha valami játékos óriás hajigálózott
48  19|          az.~Egyszerre úgy láttam, mintha nem is kereszt állna ottan,
49  19|      hallatszott messzirõl, s néha mintha darázsdongás keveredett
50  19|      végiben tompán döngött a fal. Mintha valaki a túlsó oldalról
51  20|           ki nem hozta a sodrából, mintha nem magyarul mondták azt,
52  20|            kékespiros a keze feje, mintha mindig fázna. Ugyan az se
53  20|      üvegszemével, s úgy tetszett, mintha még hajladozna is felém
54  20|           Mert egészen olyan volt, mintha valaki nagyot rántott volna
55  20|            most mégis úgy éreztem, mintha csakugyan szúrnának, mint
56  20|          masinára, és úgy éreztem, mintha süllyedne velem a föld,
57  20|     betegség. Mi lesz most? Valaki mintha oldalba ütögetett volna:
58  20|         Hosszú csövét rám tátotta, mintha el akarna nyelni, a lábait
59  21|       megenyhült. Szelíden nézett, mintha csak biztatna: „Hamar, hamar,
60  21|         hallani hallottam valamit.~Mintha valahol a közelben valaki
61  21|      valaki ütögeti a fát. De csak mintha gyerek ütögetné játék baltával.~-
62  21|        merre van: fölfelé. S a köd mintha vékonyodott volna. A jó
63  21|           lépést, s egyszerre csak mintha kicsúszott volna lábam alól
64  22|          azokat a fénylõ színeket. Mintha csak a szivárvány pántlikájába
65  22|           darab látszott az égbõl, mintha valami mély kútból néznék
66  22|        esett minden lépés. A lábam mintha ólomból lett volna, a fejem
67  22|            Istennek a magasságban!~Mintha valahonnan a föld alól búgott
68  22|         ujjaimmal végigtapogattam, mintha legyalulták volna.~Itt leültem
69  22|          Olyan volt az most nekem, mintha virággal simogattak volna.
70  22|            az angyalok. Úgy érzem, mintha már jönnének is.~- Csak
71  22|           a lépések zaját. Egyszer mintha valami furcsa fütyülést
72  22|            pillanatra, mert rögtön mintha ajtó csapódott volna, s
73  22|   megszólaltak a kövek körülöttem. Mintha ég, föld összeszakadt volna,
74  23|           azon úgy elcsodálkoztak, mintha én volnék a cirkuszban a
75  23|            szülém olyan gyöngéden, mintha a legkezesebb tyúkocskáját
76  23|            hozzánk.~Jöttek is úgy, mintha búcsút járnának.~Legelõbb
77  23|    körömkés sírnak a keresztfáját, mintha az a kéz volna, amelynek
78  23|            volt utolsó munkája. És mintha két áldó kar lett volna
79  23|        volna a fejfa két karja, és mintha hangot hallottam volna a