Rész
1 2| vigasztalódtam arra, hogy õ most már kint csücsül. Eszem-lelkem
2 2| az akkor jön-megy, amikor õ akar. Vizsgázza a népeit,
3 3| szégyentelen, hogy most már õ is galambbá változik.~Nem
4 4| miért ne lehetne olyan? Az õ apja bíró, az enyim meg
5 4| Elég nekem a magam baja, ha õ nem csúfolódik is. Hiába
6 4| csúfolódott most a kakas, inkább õ szégyellte magát, mert térdig
7 5| pipacsvirágok közé, mint õ maga.~Például ebben a percben
8 5| nem is tanította. Aki az õ iskolájában nevelkedett
9 5| rendes ember ipszilonnal. Az õ deákjai nem azt kérdezték
10 5| édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe húzott, és megcirógatta
11 5| mûhelypadra, hogy tanuljam meg az õ mesterségét. A hosszú selyemszõrû
12 7| deák leszek a ködmönért. Õ meg arra adott kezet, hogy
13 8| hívd be csak anyádat, õ hadd adja rád elõször.~Anyám
14 8| azt mondta apám. Most az õ szívébõl kiköltözött a tündér,
15 8| mindig azt gondolom, hogy õ beszél.~Az öreg mûhelyt
16 9| aranyos hintót küldene az õ egyetlen fiáért. - Itt van
17 9| kaptam a körtébõl. Igaz, hogy õ maga se kóstolt bele.~-
18 9| milyen pompásan megvendégeli õ most a fogadott fiát.~-
19 9| segíthetsz is a csacsikának. Õ húzza a hintót, te meg toljad;
20 10| gyõzöd a gyönge tüdõddel.~Õ szegényke, aki a malomházi
21 10| mégiscsak otthon maradok az õ fiának.~Hát azért se maradok.
22 10| egészen rám bízta a boltot. Õ meg kiment a füzesbe varjút
23 11| huzakodott és ásítozott. Az õ neve volt Pajtás. Nagyon
24 11| Ne, Pajtás, ne, kisfiú.~Õ maga nem evett semmit, s
25 11| meg!~De most már nemcsak õ nevetett, az öreg kanári
26 11| kérdezte, mit gondolok, kicsoda õ, alig tudtam felelni:~-
27 12| a reggelizés örömeinek. Õ maga beült a nagy karosszékbe,
28 12| senkirõl se hallottam, hogy õ segítette volna kincshez.
29 12| akar járatni! Már akkor õ bizonyos volt benne, hogy
30 13| hogy milyen különösen tud õ köhögni.~- A’, hallgasd
31 13| tán jobban, mint azelõtt.~Õ a fia helyett simogatott
32 13| hunyorított Báró, mintha õ volna a legjáratosabb a
33 14| elõszedte a könyveit, mintha õ volna a legszorgalmasabb
34 16| egyre megy az, azt mondja õ. De nem úgy van az, mondom,
35 16| volt, aki azt felelte, hogy õ ugyan a világ minden ebállatjáért
36 17| adta ingyen a portékáját. Õ bizony kipróbálgatta elõször
37 17| bennünket ajándékozni, pedig õ csak avas zsírt árult szegényke.~-
38 17| szándéka ellen.~Bezzeg tudta õ! Ha elkaphatta valamelyikünket,
39 17| Nebula bácsi volt a második, õ is ingyen adta a tojást.
40 18| A nagyapám vett magához, õ idevalósi.~- Hogy hívják
41 18| kérdezte a gyerektõl, hát az õ neve micsoda.~- Pálistók
42 18| mondhattam, hogy a ködmönömet õ varrta.~- Szép ködmön -
43 18| a kuckó-diák éléstárába õ is becsúsztatott egy csirkecombot,
44 19| keres szegény. Alighanem õ szabadította ki a bányarigót.~
45 20| tudománnyal”. Azt mondta, õ nem tudhat semmit, mert
46 20| kincs, csak keresni kell. Az õ kedvéért vergõdtünk is még
47 20| már kitudódott!~- Mindig õ volt a legderekabb tanítványom,
48 20| akart rá emlékezni, hogy õ vitte oda, mikor õ mindig
49 20| hogy õ vitte oda, mikor õ mindig a székre szokta teríteni.~
50 20| tanító úr -, hadd legyen itt õ is örömed estéjén.~De ha
51 20| is örömed estéjén.~De ha õ szülémnek adott hírt, szülém
52 20| megneszelte a nyüzsgést, õ is betámított a szomszédból
53 20| Csötkén somséd a legüdõsebb, õ leghamarább sámot tarthat
54 20| mennyorságra, hát nézzsen õ - mondott véleményt a cigány.~
55 20| tapasztalta ki az égbelátót. Az õ ítélete ez volt:~- No, Mitvisz,
56 21| én felébredtem, akkorra õ már rég nyakába vette a
57 21| esténél elõbb. Aztán meg õ úgyse tudta volna nekem
58 21| gazda? Rég megette volna már õ azt tollastul, bõröstül,
59 21| hang nem mondta meg, hogy õ kicsoda. Hanem ahelyett
60 22| a világ gondolja. Tudja õ azt jól, mért nem akarja
61 22| magasságban! Kijutottam az õ szabad ege alá! Nemcsak
62 23| Hárman? - néztem körül. - Hát õ hol van?~- Ehol van e -
63 23| harmadik.~- Nem, fiam, nem õ volt - borongott el a doktor
64 23| borongott el a doktor arca. - Õ volt a halott bánya hazajáró
65 23| beszélt. Én tudtam róla, hogy õ a világon a legfehérebb
66 23| a legfehérebb ludacska, õ pedig tudta énrólam, hogy
67 23| igen becsültem a ludacskát, õ azonban nyilván nemigen
68 23| akkor kapott észbe. No, õ szépen elprédálta a nagy
69 23| hogy ebbõl az ünnepbõl õ se maradjon ki.~Szülém mindnyájukhoz
70 23| küszöbön az öreg Pajtás macska.~Õ már akkor tudta, mi a jó,
71 23| zavarában. Mire tessékelje õ most már befelé ezt a sok
|