Rész

 1   3|           nagy lakodalmat csapott a szülém. Annyi volt ott a drága
 2   3|       nevette el magát édesapám, de szülém ijedten húzott az ölébe,
 3   3|    orrán-száján. Reszketve bújtam a szülém ölébe, aki maga is didergett,
 4   5|     elnyelte Jancsit és Juliskát.~A szülém aggodalmasan csóválta meg
 5   5|           látni, mikor énbelõlem is szülém tudós embert csinál! Hát
 6   5|             hogy az az igazi, amire szülém tanított.~S ha gyorsan írok,
 7   6|      szaladtam, míg meg nem fogtam.~Szülém nagyon örült a dolognak,
 8   6|      kardommal, s a konyhapárkányon szülém minden virágos tányérját
 9   6|              mértan meg más efféle. Szülém mesélte, hogy valamikor
10   6|           könyvekkel mindaddig, míg szülém egy reggel, amikor a piacról
11   7|     elveszésemmel apámékra. Szegény szülém se holt, se eleven, apámnak
12   7|             beköszöntőt kezdett, de szülém nem várta ennek végét, csak
13   7|          felelhettem mindjárt, mert szülém úgy tömte belém a lekváros
14   7|           is mondtam szegről-végre, szülém összetett kézzel hallgatta,
15   7|        megvolt az egyezség, akkorra szülém is elõkerült, aki odakint
16   8|            padlást tisztogattuk, és szülém az ölébe vonva lekuporodott
17   8|             kiabál a kamraajtóból a szülém öreg pulykája:~- Rudrud-rud-rud-rudrud-rud!~„
18   8|      festettük a fehér bõröket, míg szülém a színes irhák legszebbjeit
19   8|             gyerekem - szólt vissza szülém -, csak ez az egy-két szál
20   9|          van most már maga?~Szegény szülém csak összébb húzta magán
21   9|        gondoltam olyasmire - mondta szülém olyan hangon, mint aki egészen
22   9|       egyszerre visszatükrözõdött a szülém arcán is, mint csillagfény
23   9|            a szememet szégyenlõsen.~Szülém erre megint csak ríva fakadt,
24  10|     SZIGFRID~Ahogy megörült szegény szülém a hazatérésemnek, úgy elszomorodott
25  10|        Utoljára aztán belenyugodott szülém ebbe a szándékomba is, mint
26  10|              Ünnepelõ kendõt kötött szülém, mert õnála senki se tudta
27  10|             még a nyújtódeszkát is.~Szülém sietett elkérkedni vele,
28  10|        jártunk, szegénykém - mondta szülém sajnálkozva, mikor kijöttünk.
29  10|            kapott mohón a szón édes szülém.~- Kenyérbél a karja - mondta
30  10|       kovács.~- Az, az - integetett szülém -, a lába meg torzsa.~-
31  10|           hasznos tudomány.~Szegény szülém nagyon meg volt illetõdve
32  10| fösvénykedett a tudományával. Ahogy szülém elment - igaz, hogy még
33  12|        tányérból ittam volna, nekem szülém azt mondta volna: „malac”.~
34  12|         harapni a tulajdon fülemet. Szülém ezen mindig nevetett, akárhányszor
35  12|    tündérkét a malomházhoz. Szegény szülém, aki még semmit se tudott
36  14|           ugyan nem vette észre, se szülém, akit minden vasárnap fölkerestem
37  15|              mintha mondta volna is szülém a múlt vasárnap, hogy tapasztani
38  15|         kicsit. Megdobban a szívem: szülém az csakugyan! Valaki mintha
39  15|            ha megtudják, hogy az én szülém az a zsákos néni?~Visszaérnek
40  15|             hátranézek: fölállt már szülém, nyalábolgatja a zsákot.
41  15|        akkorra már én ott térdeltem szülém előtt, és könnybe lábadt
42  16|        szerettem mindkettőjüket, és szülém tán még nálam is jobban
43  16|           Ezt olyan biztosra mondta szülém, mint ahogy arról szokott
44  16|             Úgy kellett lenni, hogy szülém lelke sokat találkozhatott
45  16|          sajtocskát küldött be tõle szülém. Míg azt hámozgatta kifelé
46  20|             õ szülémnek adott hírt, szülém meg Messzi Gyurkának adta
47  20|             uras dolognak tartotta. Szülém csak annyit mondott:~- Hej,
48  21|          örültem a vacsorának, mert szülém is hivatalos volt rá. Mindig
49  21|    legmélyérõl buggyant a számra: - Szülém! Szü-lé-ém!!~Szinte láttam,
50  23|         áradt be a nyitott ablakon. Szülém sápadt arca mosolygott az
51  23|             szívecském? - simogatta szülém a homlokomat.~- Akarok én,
52  23|          mikor kivettem a poharat a szülém kezébõl, és a magam két
53  23|        ijedten csapta össze a kezét szülém:~- Jaj, már megint menni
54  23|       nagyot. - Az iskolába megyek, szülém.~Erre megint nagy volt az
55  23|        világító kövek a föld alatt, szülém és tündérkém nem gyõztek
56  23|       ebállatot?~- Mitvisz - mondta szülém olyan gyöngéden, mintha
57  23|     legnagyobb mégis az volt, mikor szülém megsúgta, hogy a jövõ vasárnap
58  23|         mióta lábadozó voltam. Mert szülém nekem mindig a ludacskáról,
59  23|             vele, s át is adta neki szülém az üzenetemet.~- Úgy bizony,
60  23|        Annus néni fia.~Az én lelkem szülém csak kiszaladt erre a szóra
61  23|            rajta az egész ludacska.~Szülém pedig a hálálkodás elõl
62  23|             mellehúsánál, s szegény szülém csak akkor kapott észbe.
63  23|          ünnepbõl õ se maradjon ki.~Szülém mindnyájukhoz szíves volt,
64  23|         gyerekem!~- Hát a ludacska, szülém? - kérdeztem tõle incselkedve,