Rész
1 4| kenyeres nénike:~- Tyû, de nagy úr az úr, adjon egy garast!
2 4| nénike:~- Tyû, de nagy úr az úr, adjon egy garast! Mert
3 5| mondani akartam. Címeres nagy úr, ország bárója! Csak én
4 6| elteszem - mondta mosolyogva az Úr, és elrejtette az ajándékomat
5 6| lett az egész templom az Úr kebelén nyugvó üvegdarabtól,
6 10| úrhoz. A városban Csorbóka úr volt az egyetlen könyvkereskedõ.
7 10| valamelyik tudományra?~Csorbóka úr megforgatott elõre-hátra,
8 10| mézeskalácsosságba is.~Csorbóka úr csakugyan nem fösvénykedett
9 10| Hát a könyvek, fõnök úr? - húzódtam közelebb a könyves
10 10| nehéz megérteni. Csorbóka úr büszkén nézett körül, hogy
11 10| boltunk elõtt, mire a fõnök úr visszatért a varjúvadászatról.
12 14| a tanító úrnak:~- Tanító úr, kérem, ez a ködmönös fiú
13 14| mint egy puli.~A tanító úr ugyan a méterrúddal a feje
14 14| megbérmálás után a tanító úr legelõször fölszólított,
15 14| tõlem harmadnapra a tanító úr az iskolában:~- No, Gergõ,
16 14| Messzi Gyurkát a tanító úr ismerte.~- Na, hát ha beszélsz
17 14| dicsért volna meg a tanító úr, hanem azért az üzenetet
18 14| Mit szólsz ehhez, deák úr?~- Hát elég csúnya jószág.~-
19 14| kalap!~Mikor bejött a tanító úr, és engem szólított fel
20 14| lehetett megállítani. A tanító úr csodálkozva nézett rám,
21 16| akkor már nagyon okos fiatal úr voltam, tudtam, hogy a tündérek
22 18| Cintula? - nézett föl a tanító úr az írásból.~- Tanító úr,
23 18| úr az írásból.~- Tanító úr, kérem, a toronyõr máma
24 18| kilencvenötöt dudált.~A tanító úr nem jött ki a sodrából,
25 18| hogy tudod te azt?~- Tanító úr, kérem szépen, megolvastam.~-
26 18| zavarba hozták volna.~- Tanító úr, kérem szépen, még van egy
27 18| abba a föladatba?~- Tanító úr, kérem szépen, bele - mondta
28 18| lénia fölemelkedett a tanító úr kezében, de mire lecsapott
29 18| mindnyájan odanéztünk. A tanító úr is odanézett - Cintula megszabadult.
30 18| inkább úgy odaugrált a tanító úr elé, mint a veréb. De szinte
31 18| kérdezte tõle a tanító úr barátságosan.~- Iskolába
32 18| már elvégeztem.~A tanító úr belenézett az írásokba,
33 18| végig az osztályon.~A tanító úr csöndet parancsolt, és azt
34 18| elcihegtük magunkat. A tanító úr is elmosolyodott.~- Éppen
35 18| fiam? - szánta meg a tanító úr. - Kvártélyozd be magadat
36 18| Akkor odakopogott a tanító úr elé, és engedelmet kért
37 18| mondta aggóskodva a tanító úr -, de hát enned is kellene
38 18| hogy a füléig ért.~- Tanító úr, kérem, ez nem jó - jelentette
39 18| erejével.~Mire a tanító úr megérkezett, és a kuckó-diák
40 19| tette-vette. Ráparancsolt a tanító úr, hogy mondja meg, ki mellé
41 20| faggatták, hogy „no, bányamérnök úr, most elõ a tudománnyal”.
42 20| falat? - kérdezte a tanító úr.~- Nem volt annak semmi
43 20| attól féltem, hogy a tanító úr kinevet.~Pár nap múlva aztán
44 20| kiverte a fejembõl a tanító úr. Mégpedig azzal verte ki,
45 20| sokat okoskodtunk a tanító úr beszédébõl. Hallottuk is,
46 20| volt bemennünk a tanító úr szobájába, aminek közepén
47 20| emlegette nekünk a tanító úr az égbelátót, hanem annál
48 20| bevinni a füzeteket a tanító úr szobájába: hát útközben
49 20| a füzetet, mire a tanító úr belépett.~- Hát te mit dolgozol
50 20| nevette el magát a tanító úr. - Nem te nézed az égbelátót,
51 20| Elmosolyodott a tanító úr, és odalépett hozzám.~-
52 20| nevette el magát a tanító úr. - És akinek olyan ködmönje
53 20| égbelátóért, ha a tanító úr a ködmönt eszembe nem juttatta
54 20| mosolygott jóságosan a tanító úr -, hadd legyen itt õ is
55 20| egész gyülekezet, a tanító úr karajba állított bennünket
56 20| mester - mondta a tanító úr, de én tisztában voltam
57 20| hold felé - mondta a tanító úr.~Alig mertem hozzáérni a
58 20| választ:~- Lá-há-tom.~A tanító úr gyöngéden elhúzott az égbelátótól:~-
59 23| Titulászhoz:~- Hallotta, doktor úr? Azt mondta, ehetnék!~Hárman
|