Rész
1 1| vödrébõl.~Nagyot húzott a jó ember a kupából, aztán körülnézett
2 2| az pedig mindig fabulás ember volt. Az édesapám meg is
3 3| verjen szemmel a bûbájos ember.~Kis gömbölyû öreg volt
4 3| kisember Küsmödi bácsit. Jó ember a Küsmödi bácsi, kár, hogy
5 3| világéletében szûkszavú ember volt, kurtán felelgetett:~-
6 3| te nagy nemzetségbõl való ember vagy?~- Hogyne tudnám. Hosszú
7 3| hallottam volna! Mind becsületes ember volt a maga szegénységében.
8 3| csakugyan olyan volt a bûbájos ember keze, mint valami ragadozó
9 3| sarkon fordult az ördöngõs ember, és ment kifelé nagy dohogva,
10 3| nyitottam ki. A bûbájos ember már kint döcögött az ablak
11 4| hiszen ha jól megnézi az ember, a gömbölyû vastag falával,
12 4| eszembe nem jutott, hogy az ember nyáron is csizmába bújtathatja
13 5| aranykoronája. Persze az ember nem láthatja színrõl színre
14 5| szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott
15 5| i-vel írt, amit más rendes ember ipszilonnal. Az õ deákjai
16 5| Hiszen olvasni olvas az ember, mikor megolvassa, hogy
17 5| iskolába járni. Írni is ír az ember a szûcskrétával a láda tetejére
18 5| csinálni?~- Szeretném, ha ember lenne belõled, gyerekem -
19 6| Azért mégis azt hiszem, más ember nem tartotta volna kincsnek.
20 7| mindenfélét összeálmodik az ember, s rendesen azzal bajoskodik
21 8| igazában.~A nagy tudományú ember nagyon megsértõdött erre
22 8| színrõl színre látja az ember, akkor már nem tündér, hanem
23 8| elõttem. Tudod, mikor az ember a kolduskákat megszánja,
24 8| itathatja meg a szájából az ember, hanem a pulykát is.”~Azzal
25 8| Látod, fiam, ez a szegény ember virága. Igazi tûrömvirág.
26 9| komámasszony - mondta a jó ember. - Szegény Márton komát
27 9| sírhatja magát agyon az ember, mint anyjavesztett bárány.
28 9| hagyta helyben a nagyon jó ember. - Csak úgy nézem, nagyon
29 10| mert az nagyon szótlan ember, aztán meg õnála nemcsak
30 10| a pápaszemes, tömzsi kis ember a két asztal közt -, a könyvkereskedõség
31 10| keres, az túlságosan okos ember, azt nem szolgáljuk ki.
32 11| öreg Küsmödi, a bûbájos ember.~ ~
33 12| szájuk még mozdul is, ha az ember sokáig nézi õket.~Hát én
34 13| városban.~- Tudom én azt, jó ember - békítette Cötkény a nagyhangú
35 14| hogy tiszteltetem. Derék ember, nagyeszû ember az.~Büszkébb
36 14| tiszteltetem. Derék ember, nagyeszû ember az.~Büszkébb voltam, mintha
37 14| gyávaság ellen ez a nagyeszû ember.~Nem tudtam tisztán látni,
38 14| azért lett ilyen nevezetes ember, mert ebben nevelkedtem.~
39 14| mind megugattak. Minden ember jókedvû volt, akivel találkoztam,
40 16| arról szokott beszélni az ember, amit színről színre látott.
41 16| tündérek nem úgy röpködnek az ember körül, mint a verebek, és
42 16| némelyik minden lében kanál ember. No, azt mondja, ha olyan
43 16| kerek üvegablakok alatt. Az ember pedig leült a küszöbre,
44 16| megtudakolni.~Az igen okos ember Cötkény varga volt, aki
45 17| hogy ott csupa jólelkû ember árulgatta a holmiját. Kenyeres
46 17| tõle, mert csúnya mogorva ember volt, a saját árnyékára
47 17| kincses Küsmödi, a bûbájos ember! A ködmöne ugyan rongyos,
48 17| mert az nagyon hatalmas ember.~Cintula úgy nevetett, hogy
49 17| kiértünk a piacra, a bûbájos ember akkor loccsantotta ki az
50 19| szót, milyen barátságos ember ez a Péter apó.~- No, ha
51 20| amirõl a napvilágon élõ ember semmit se tud.~Kicsit elhallgatott
52 20| nagymamájához, mint világlátott ember mindjárt elszólta magát:~-
53 22| mégse egészen olyan bolond ember, amilyennek a világ gondolja.
54 22| Isten dicsõségére ott is az ember békessége a válasz.~Hanem
55 22| hull a könny, s hogy a vén ember rejtegeti elõle a kenyeret.
56 22| élnék úgy, mint a többi ember.~A bûbájos zavartan motyogott:~-
57 22| vagy a világon a legjobb ember, tudod-e te azt?~Nagyapókának
58 22| kellett lenni, hogy a bûbájos ember az unokája tenyerébe temette
59 22| kincset a szívében hordozza az ember. De micsoda öröm lesz, ha
|