Rész
1 3| Mindig azon vallattam, hogy mi lesz az ebéd, mi lesz a
2 3| vallattam, hogy mi lesz az ebéd, mi lesz a vacsora.~Erre a kérdésre
3 4| süvegen a bokréta. Volt a mi környékünkön várrom éppen
4 4| különb volt, hogy ebben mi laktunk. Amazokban pedig
5 5| mindjárt tudtam is, hogy mi baja van a szegény macskabagolynak.~
6 6| ott majd megtanítanak rá, mi való neked, mi nem. Addig
7 6| megtanítanak rá, mi való neked, mi nem. Addig pedig majd szétnézünk
8 6| hunyorított rám a másikkal.~- Mi lelt téged, te kisfiú? -
9 6| hogy meg kellene keresni a mi kincsestarsolyunkat is,
10 6| szomorúan. Pedig abban a mi kis templomunkban minden
11 6| szomorúan.~Nem tudtam, hogy mi bánata lehet a jó Istennek
12 7| volt, hanem hogy a markoláb mi volt, arra világéletemben
13 7| bizony nem leszek diák.~- Hát mi leszel, lelkem gyermekem?~-
14 8| peremérvirág szegte be, a mi szegényes kertünk egyetlen
15 8| Türelmetlenül kérdeztem, mi híja van még.~- Még csak
16 8| ellen hallat tán panaszt -~mi fáj a holtnak, isten tudja
17 9| anyjavesztett bárány. Értsünk szót: mi szándékban van most már
18 9| szemmel megcsóválta a fejét. Mi szándéka lehet a törzse
19 10| õnála senki se tudta jobban, mi az illendõség, és maga vezetett
20 10| nagyon kellett ugrálnia a mi boltunkban, mert a macska
21 11| én errõl megfeledkeztem. Mi lesz most már abból, hogy
22 11| elmondatta velem, ki vagyok, mi vagyok. Halk kis kacagásokat
23 11| megfricskázta az orromat.~- Mi az, kis vendég? Mire tátottad
24 11| a tündér a kezére. - Hát mi különös van a körmömön?
25 12| ha akarom, tudom ám én, mi az illendõség!~Kis kacagások
26 12| Vigyázz csak, Gergõ, mi lesz itt mindjárt!~Az lett,
27 14| tarhonyás zacskó. Ugyan mi akarsz lenni azzal a sok
28 14| kukoricát. Már csak mondja meg, mi válik belõled, tej-e vagy
29 15| körülvesznek a fiúk:~- Mi az, Gergő, tán lódarázs
30 17| Sárkánytojás-e ez, Maksus bácsi?~- Mi közöd hozzá, te gyiák? -
31 17| öreg.~- Pénzt adok érte, mi az ára? - csörgette meg
32 17| egymásba fogott két markában.~- Mi pénzed van? - enyhült meg
33 17| elõremeresztette a nyakát:~- Mi az, mi az, lelkem gyiákom,
34 17| elõremeresztette a nyakát:~- Mi az, mi az, lelkem gyiákom, mi van
35 17| mi az, lelkem gyiákom, mi van meg? - fuldokolta kapzsian.~-
36 18| billegette a két ujját.~- No, mi baj, Cintula? - nézett föl
37 18| anyja. Megkérdeztem tõle, mi volt az apja.~- Bányász
38 18| Én bányamérnök leszek. A mi bányánkban is volt egy bányamérnök,
39 20| a bányaházhoz.~- De hát mi szándékkal lyukasztotta
40 20| elfelejtették, ki volt, mi volt, s így lett belõle
41 20| törtük a fejünket, hogy mi lehet az az égbelátó.~Elõadás
42 20| sejtsék ébrenlétemet. Jaj, mi lesz, ha már kitudódott!~-
43 20| délelõtt is a betegség. Mi lesz most? Valaki mintha
44 21| csilloghatott volna.~- No, most mi lesz, te csaló Gergõ, te
45 21| keresnivalója.~Megmondtam neki, mi járatban vagyok. Mennék
46 21| nézett rám szúrósan. - Mi kereseted neked az óbányában?~-
47 21| bele. Sehol semmi élõ, csak mi ketten, én meg az égbelátó.
48 21| gondoltam elõször arra, mi lesz abból, ha itt ér a
49 21| a ködben se téved el. De mi lesz énvelem, aki most már
50 21| üvegszemet is. Hát most már mi lesz?~Fölnéztem az égre -
51 23| akkor, amikor megtudtam, mi történt igazában karácsony
52 23| mint horgon a potyka.~- Hát mi történt az óbányában, doktor
53 23| Összenéztünk szülémmel: mi ketten tudjuk azt, hogy
54 23| mégiscsak meg kellett néznünk, mi van ott. Hát ti hárman voltatok.~-
55 23| elprédálta a nagy ebédet! Mi lesz most már ebbõl?~De
56 23| felgyülekeztünk. Titulász doktor mi kettõnkkel, Messzi Gyurka
57 23| macska.~Õ már akkor tudta, mi a jó, mert a foga közt tartotta
58 23| ráncsigáltam érte a kontyát. Hát mi vagyok én? - mondok. És
|