Rész
1 1| pápaszemét. Mert akkoriban majd mindig harmatos lett a pápaszeme,
2 3| volt ott a drága étel, hogy majd lehúzta a malomkõ asztalt.
3 3| ezt:~Nyúlháj, ~daruháj, ~majd meggyógyul, ~ha nem fáj. ~
4 4| megfogtam a fûrészt, hogy majd munkába kezdünk. Az öreg
5 4| kukoricaföldön is a seregélyeknek! Majd meglátod, milyen jó mulatság
6 5| cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán Messzi
7 6| városi nagy iskolába, ott majd megtanítanak rá, mi való
8 6| neked, mi nem. Addig pedig majd szétnézünk egyszer a padláson,
9 6| kukkot se kell róla szólni. Majd nekem is olvasol belõle
10 6| fölemelem - úgy tündöklik, hogy majd kiveri a szememet.~- Nini,
11 7| csak nem gondolod, hogy majd a tündér olyan bolond lesz,
12 7| legyen az a csodaködmön, majd teszek én róla, hogy ne
13 8| elképzelni, hogy költözik az majd bele a ködmönbe.~Nem adtam
14 8| tündérek sereglését.~„No, majd a fürjfiókkal több szerencsém
15 8| röpködnek már a tündérek.~- Majd az utolsó öltésnél - biztatott
16 8| gyere te is, lelkecském, majd hamarabb kiszaggatjuk.~Nem
17 9| gondol, komámasszony, tán majd a király kéri el a Gergõ
18 9| énmellettem.~- Itt ám, itt majd nyelheti az éhkoppot - bólintott
19 9| malomházban töltöm. Jólesik majd a sok hétköznapos csöregefánkra
20 9| adnak ezért a piacon, Gergõ, majd meglátod!~Nekiestünk a sóskának,
21 9| közül, azt fölveheted, és majd otthon beszámolsz vele.~
22 10| a vállamra nyugosztotta, majd összeestem alatta. De csupa
23 11| odaoldalgott az asztalhoz, fölért majd a lapjáig. Fejét odafektette
24 12| hordani a fejükön. Na, gyere, majd én veszlek a kezem alá.~
25 12| Csordultig tele volt - gondoltam, majd örül neki. A szegénysoron
26 12| legény voltam. Legalább majd most megmutatom, mit tudok
27 12| hogy éppen ebéd alatt jut majd neki eszébe kikéredzeni
28 12| kisdézsával, késõbb aztán majd szót értünk vele.~Siettem
29 12| okvetlen megnevettetem, majd elmesélem neki, mért járt
30 13| úrnak is annyi baja lesz majd a fejemmel, mint Kese kalaposnak
31 13| zsebkendővel, hogy hátha majd attól is összébb mén, de
32 13| less öt pár csizmácska. Majd meglássa, mester uram, mind
33 14| belõle egyéb, mint hogy majd megfulladtam.~Félni meg
34 15| megfogom a ködmön szélét, hogy majd kibújok belőle, mert csakugyan
35 15| összenőtt volna velem.~- No, majd segítünk - mondják a fiúk,
36 16| a papucskája orrával -, majd nem sokáig kínozol már!~
37 17| elégedetten a vállát.~- De majd leszedi édesatyám, ha kalap
38 17| kis Pipitér könnyei.~- No, majd arról is teszünk - kacsintott
39 17| Én meg ahogy odanézek, majd sóbálvánnyá válok az ijedségtõl.~
40 19| pogácsával, gondoltam, azon majd elosztozunk a kis bice-bócával.~
41 19| verejtéket, hogy ne féljek, majd izzadok még a melegtõl is.~
42 20| Hiába bizakodtam benne, hogy majd csak elmarad mellõlem: megállta
43 20| délelõtt. Bíztam benne, hogy majd csak elhibázza valahogy
44 20| idõbe telik megkerülni, ha majd odafönt csõszködünk!~Báró
45 20| vacog a fogad. Mink még majd elnézelõdünk idekint egy
46 21| jó hangosan, arra aztán majd elõbújik vagy az öreg medve,
47 21| míg odaérek a bányához, majd csak kieszelem, mit kérjek
48 22| eltátottam a számat, hogy majd kiesett rajta a fejem. Hiszen
49 22| bírta tartani.~- No, várj, majd én tördösöm - mondta az
50 22| jókedvûen, hogy még engem is majd megcsalt. - Hiszen engem
51 22| boldogan az öregember. - Majd meglátod, ezután mindig
52 22| hát sötétben hogy találnak majd ide az angyalok mihozzánk? -
53 22| kienged a szívem. Most már majd nem kerülnek el az angyalok.
54 22| felelte a kis bice-bóca -, én majd imádkozom addig.~Az öreg
55 22| a ködmönre! Hogy örülnek majd neki, hogy sötétben is idetaláltak
56 23| értettem én ezt sehogy se. No, majd mindjárt megértem, gondoltam
57 23| ágyban, mint a kis bice-bóca. Majd aztán egyszerre mehettek
58 23| amit nem tudott elhagyni. Majd ha újra megnyitják a bányát,
|