Rész
1 1| akkor tért haza a szõlõbõl, neki is be kellett mutatnom a
2 1| Marika, neked adom - súgtam neki.~Virágszagú szél libbent
3 2| Vizsgázza a népeit, ahogy neki tetszik.~Hát ez jutott eszembe
4 2| fekete madárnak.~- Segítsetek neki! - néztem könyörögve apámékra,
5 3| esztendeig kellett volna neki repkedni hetedhét ország
6 3| egész galambot.~- Isten neki - azt mondja -, inkább elteszem
7 3| No, beérte, azt meg kell neki adni. Meg nem állt, míg
8 3| nagyobbak, akik hisznek neki.~ ~
9 4| bomladozása pedig még jól is áll neki. Annak a lyuknak a párkányán,
10 4| édesapám.~- Abból veszünk neki jövõre olyan ábécéskönyvet,
11 4| mint a fecskefiók, de nincs neki hozzá való szárnya.~Édesapám
12 5| mert nem volt, aki föladja neki, le meg nem szaladhatott
13 6| Szaladok szülémhez, újságolom neki, de egyszerre csak befogja
14 7| adtam apámnak, hogy isten neki, deák leszek a ködmönért.
15 8| Báró bácsi! - kurjantottam neki barátságosan.~Báró bácsi
16 8| s esze ágában sem volt neki megállni.~Ahogy egy kicsit
17 9| ki nem nézem belõle.~- Ha neki kicsi jut, nekem a semmi
18 9| magának maradna a kicsi, neki meg a sok jutna? Nézze,
19 9| szõlõben. Csak vackot vess neki hamar, anyó!~A vackolás
20 10| általellenben. Úgy nézem, ez éppen neki való sihederke lenne. Nem
21 12| volt - gondoltam, majd örül neki. A szegénysoron annak szoktuk
22 12| Hát persze, hiszen nincs neki szeme, nem látja, akármit
23 12| erõlködésbe.~No de füle van neki. Nagyot kiáltottam rá:~-
24 12| éppen ebéd alatt jut majd neki eszébe kikéredzeni a zsebbõl.
25 12| megnevettetem, majd elmesélem neki, mért járt a kutya mezítláb.~
26 13| győzött eleget hálálkodni neki, ha foltot vetett a rongyos
27 13| közül. Malvinka elmondta neki a kívánságomat, mire ő rábiccentett
28 13| egyéb csizmája még nem volt neki annál, amit azs istenke
29 13| amit azs istenke sabott neki. Mert tudja, mester, nem
30 13| álmomban. Meg is ígértem neki, hogy új csizmával várom,
31 13| Cötkény öcsém - mondja neki egyszer Gáspár apó -, jöjjön
32 14| be soha, de én elhittem neki. El is határoztam, hogy
33 14| beszélsz vele, mondd meg neki, hogy tiszteltetem. Derék
34 14| Mitvisszel együtt. Vittünk neki egy kis gyenge kukoricát.
35 14| föleresztettem, azt mondtam neki:~- Ha elég nem volt, szóljál
36 15| Ebben az egyben nem engedtem neki. Azt mondtam mindig, megfogadtam
37 15| megtaszítana: szaladj hamar, segíts neki! Mennék is én, de már szállingóznak
38 15| lábadt szemmel könyörögtem neki, hogy én vihessem haza a
39 15| győzött hálálkodni, hogy neki milyen jó kisfia van.~Az
40 16| csodálják meg, mije van neki!~Azon az estén nem is gyõztem
41 16| Nem kutya az, hé, mondom neki, hanem puli. Eb vagy kutya;
42 16| azonban csak annyit mondott neki:~- Ejnye, hejnye, a macska
43 17| elégedetten, s ebben lehetett neki valami igazsága.~Az áldott
44 18| veréb. De szinte jól állt neki, olyan csinosan, vidáman
45 18| térdepelni könnyebb volt neki, mint állni -, és rajzol
46 18| akarta. Valaki megsúgta neki, hogy a kis bice-bócának
47 18| a nyomorékságát juttatja neki eszébe a maga nagy testi
48 19| fejtette csákánnyal a szenet. Neki voltak vetkezve derékig,
49 20| oldalamat, hogy én is elmondjam neki, amit én tudok Küsmödirõl,
50 20| Malvinkával szemben, és azt mondta neki:~- Tessék megnézni ezt a
51 20| holdvilág, hogy köszönni lehet neki. No, ki néz bele elsõnek?~-
52 21| üvegszembe. - Megmondom neki, hogy rosszat tettem, és
53 21| keresnivalója.~Megmondtam neki, mi járatban vagyok. Mennék
54 22| ködmönre! Hogy örülnek majd neki, hogy sötétben is idetaláltak
55 23| csillogott, de nem tudtam neki örülni. Azt gondoltam, Küsmödi
56 23| találkozhassam vele, s át is adta neki szülém az üzenetemet.~-
57 23| mindig olyan jó volt? Elvisem neki, mondok, hogy örüljön segény
|