Rész
1 1| Jano bácsinak, hogy van már nekem körte-muzsikám otthon.~-
2 1| suhantam. Kicsit magas volt nekem a ravatal, lábujjhegyre
3 1| vissza testvérkém arca, és nekem hirtelen fájni kezdett a
4 2| cinegét fogni.~A cinegefogás nekem mindig kedves téli mulatságom
5 2| mulatságom volt. Persze nekem nem az orrom fogta a cinegét,
6 2| bácsi, milyen cinegém van nekem!~- Milyen ugyan? - neszelt
7 2| cinegekirályon volt már nekem akkor.~- Hát aztán milyen
8 3| pénzes kincsére? Hiszen van nekem olyan bûvös katlanom, hogy
9 4| SARKANTYÚS CSIZMA~De mondhatott nekem az édesapám, amit akart,
10 4| elnevezés nagyon megtetszett nekem. A környéken ugyan csak
11 4| kincsrõl nem hallottam, nekem eszembe nem jutott, hogy
12 4| sarkantyús csizmát vegyen nekem, édesapám.~- Tán fázik a
13 4| elment dolgára, de bizony nekem nem esett jól többet a dolog.
14 4| végét azon nyomban. Elég nekem a magam baja, ha õ nem csúfolódik
15 5| vetõdött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom,
16 5| könnyû volt õket.~De nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság,
17 5| beszélgetni, mint a mozsártörõvel. Nekem a világon minden élt, és
18 5| kígyóbetût elõször mutatta meg nekem.~Azon a télen még egy nevezetes
19 6| többi okos könyvek, de azok nekem nagyon is okosak voltak,
20 6| se kell róla szólni. Majd nekem is olvasol belõle valami
21 6| hajította a kincsemet, és az nekem jobban fájt, mint ha fülemet
22 7| is egész elállt a szava.~Nekem bizony eddig eszembe se
23 8| cserebogárral csemegéztess meg” - de nekem ugyan mondhatott szegény
24 8| hogy jó szándékom volt nekem a pulykával, azért akartam
25 9| belõle.~- Ha neki kicsi jut, nekem a semmi is elég.~- De hát
26 9| kicsi lett volna.~- Látja, nekem se kicsi, se nagy, pedig
27 9| benne nagy kényelmesen, nekem meg azt mondta:~- Étel után
28 10| hiszen ígérhetett volna nekem griffmadárcombot is, annak
29 10| nézett rám, utoljára is nekem kellett rajta segítenem,
30 11| csupa fehér szobában, s nekem megint kezdett nem tetszeni
31 12| voltam benne bizonyos, hogy nekem van-e szánva.~- Persze hogy
32 12| egy pohár vizet tudnál-e nekem behozni a konyhából abban
33 12| otthon tányérból ittam volna, nekem szülém azt mondta volna: „
34 13| útjában lenni az angyalkának. Nekem is nagyon a lelkemre kötötte,
35 14| No, éppen elég tükör volt nekem hazafelé menet az utca.
36 14| valami nagyszerûen állhat nekem az öreg kajla kalap. De
37 15| oldalról kapaszkodtak bele. Nekem nem jutott belőle semmi,
38 16| csodálni a drága jószágot nekem, a kanárinak, a Pajtásnak,
39 17| csak hírét hallottam, mert nekem arrafelé nem volt járásom.
40 17| édesanyátok kötõje után!~No, nekem nem kellett erre valami
41 18| szegte a fejét.~- Nincsen nekem se apám, se anyám. Elhaltak
42 18| lekvárosát mindig kiharapta nekem, mert azt nem szerette.~
43 19| No, gondoltam, jobb lesz nekem Péter apóval maradni. Indultam
44 21| kedves semmi sincs most nekem a világon.~A téli nap már
45 21| meg õ úgyse tudta volna nekem megmondani, hogy találok
46 21| leghamarább megmondhatja nekem az utat!”~Nekivágtam a téli
47 22| csöppet sem. Megmondta azt nekem Péter apó, hogy karácsony
48 22| sziszegett, nyerített, de nekem nem lehetett volna annál
49 22| korbács. Olyan volt az most nekem, mintha virággal simogattak
50 22| bányamérnök leszek, akkor nekem olyan szobám lesz, hogy
51 22| és új mankót hagytak ott nekem. Tenálad is voltak tavaly
52 22| eszembe nem jutott! Hiszen van nekem egy mécsem az öregtárnában
53 22| kisködmönömet. Minek az már nekem? Én addig hurcoltam a ködmönt,
54 23| Mind nagy öröm volt ez nekem, de a legnagyobb mégis az
55 23| lábadozó voltam. Mert szülém nekem mindig a ludacskáról, a
56 23| rajkó. - Ast mondta a sülém, nekem is ilyet süt, ha én is olyan
57 23| már ebben a házban, hátha nekem is sikerül. Csak egyet füttyentek,
|