Rész
1 1| nem olyan körte-muzsika ám, mint a többi - motoszkált
2 1| bekönyökölt az este az ablakon.~Az ám, csakhogy édesapám meg akkor
3 2| annak koronája is?~- Van ám, szolgám! Kék koronája,
4 2| föl az öreg. - Nem úgy van ám az a cinegekirálynál, mint
5 2| Egy kis óra múlva látom ám, hogy valami hosszú farkú
6 3| lelkem gyermekem, mit hozok ám én teneked mindjárt!~Hát
7 3| is galambbá változik.~Nem ám, inkább odatelepedett az
8 3| kurtán felelgetett:~- Az ám.~- Száz macska sem fogna
9 3| benne egy egeret.~- Nem ám.~- Mégis meg kell ezt agyusztálni,
10 3| agyusztálni, ugye, Márton?~- Meg ám.~- Tudnék ennél jobb mesterséget
11 4| vetett ágy, akkor lesz ám csak jó világ a malomházban!
12 5| De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból.
13 6| eldicsekedni vele valakinek. Az ám, de kinek?~Eszembe jutott
14 6| fényes ezüsthúszasok fölé.~Ám Gáspár apó, a mindig mord
15 8| holtnak, isten tudja azt.~Ám megjött a tél tegnap délelõtt,~
16 9| helye énmellettem.~- Itt ám, itt majd nyelheti az éhkoppot -
17 9| kapom az abrakot.~Kaptam ám egy barackot a fejem búbjára.~-
18 9| gondoltam magamban.~Az ám, a gyámapám elhelyezkedett
19 10| gondolatom -, többet ér ám a mézeskalács, mint a meséskönyv.
20 11| egyszerre a torkomba szaladt ám a szívem. Hiszen énnékem
21 12| Csakhogy elõbb meg kell ám szép tisztára mosakodni.
22 12| szénaboglyát a fejeden! De urasan ám, kis Gergõ, mert énnekem
23 12| az urak nem így szokták ám! Tányéron kellett volna
24 12| öntöttem a pohárból a vizet. Az ám, de hát mit csináljak most
25 12| lássa, hogy ha akarom, tudom ám én, mi az illendõség!~Kis
26 13| cérnaszálhangon:~- De nem cseléjem ám el vele a csidmámat!~Úgy
27 13| aztán olyan remekbe készült ám, hogy az angyalok is eljárkálhattak
28 13| csikorog-e? De csikorog ám! Hallga csak, mit csikorog?
29 13| én nem a rajkót gondoltam ám. Az én Gáborkámat láttam
30 13| Nem a Gáborka hordta ám el a csizmákat, hanem az
31 14| Csakhogy úgy szólítottak ám, ahogy Messzi Gyurka szokta
32 14| elõbb nem szóltál! Tudok ám én orvosságot errül is.
33 14| csúnya jószág.~- De szép volt ám ezelõtt negyven esztendõvel,
34 14| volna.~De nem is vártam ám vasárnapot, hanem iskola
35 14| a híres kalap?~- De tett ám - újságoltam büszkén -,
36 15| formázza így messziről. Az ám ni, mintha mondta volna
37 15| akadozik már a lélegzetem.~Az ám, csakhogy a ködmön nem ereszt.
38 15| milyen jó kisfia van.~Az ám! A jó kisfiúnak égett az
39 16| most már hiába szólítom.~Az ám, az öreg puli csakugyan
40 16| sárgulni. De én nem hagyom ám magam bolonddá tenni. Ohó,
41 17| kakastejes kenyeret nem eszel ám otthon még pünkösd napján
42 18| de hát enned is kellene ám valamit.~- Van mit ennem -
43 19| lehet leszakítani.~- Az ám, hiszen ezek kõbõl vannak -
44 21| mentünk az éjféli misére.~„Az ám, de hátha tündérkém elõbb
45 22| lesz ez bizonyosan.”~Az ám, csakhogy nem az ágyamban
46 22| eleresztett a markoláb!~Az ám, úgy bukfenceztem le megint
47 22| De most már kihallgatom ám õket elejétõl végig, s nem
48 22| kenyér, nagyapóka?~- De igazi ám! - bólogatott a Küsmödi
49 22| éhes. Ez nem olyan kenyérke ám, mint amilyent te szoktál
50 23| nagyon sokat emlegetted ám három hónap óta.~Most meg
51 23| sebaj, ebcsont beforr. Az ám, az ebrõl jut eszembe: hogy
52 23| voltak sokan. Nagy ritkaság ám a szegénysoron a tepsiben
|