Rész

 1   1|          nem volt, volt a világon egyszer egy körte-muzsika, amelyik
 2   2|  erõsítgette az öreg. - Láttam én egyszer még a fészkén is a nádasban.
 3   2|        arra emlékszem, hogy amint egyszer fölnyitottam a szememet,
 4   4|       biztatásra mondtam aztán ki egyszer a szívemen valót:~- Inkább
 5   4|           a világ. Hej, ha én még egyszer mezítláb járhatnék, dehogy
 6   5|           s be a szelelõlyukakon.~Egyszer el is határoztam, hogy elbújok
 7   5|     megmutatja az emberi alakját. Egyszer napáldozat felé a Mária-képre
 8   5|            ország bárója! Csak én egyszer a nyomára jöjjek azoknak
 9   5|      egészen közelrõl az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom
10   5|        Néha egy-egy ijedt nyulat. Egyszer messzirõl az öreg Küsmödit
11   6|       Addig pedig majd szétnézünk egyszer a padláson, valamelyik sarokban
12   6|        aki a malomházban hált meg egyszer. Persze egy szót sem értettem
13   6|  árnyékokkal és titkos neszekkel.~Egyszer éppen az Aladdin történetét
14   6|        ahogy hull kifelé a korpa, egyszer csak csendül, koppan valami
15   6|      Üvegdarabnak nézte mindenki.~Egyszer rám is szólt édesapám, ahogy
16   6|    bóbiskoltam egy darabig, mikor egyszer csak szárnysuhogást hallok
17   7|      markoláb vitte el. Sőt mikor egyszer napfogyatkozás volt, Gyurka
18   7|       annyit mondott, hogy ha még egyszer elkóborlok a háztól, akkor
19   7|  különösen javallom, mert ha csak egyszer olyant mondasz is, ami nem
20   7|          dehogy bírnám ki, ha még egyszer eltévelyegnél!~ ~
21   8|       volna! - mondta mérgesen. - Egyszer láttam egész közelrõl, de
22   8|    okosabb. Szülémet is kérdeztem egyszer, mikor a padlást tisztogattuk,
23   8|      felejtem el sose, hogy mikor egyszer aratáskor egy éhes-szomjas,
24   9| készülõdtek a hajnali hetipiacra.~Egyszer aztán azt mondja keresztapám
25  11|           a két fülemet:~- No, ez egyszer még elengedem a büntetést,
26  13|          tambuja van a mejjemben!~Egyszer aztán végképp elmaradt mellõlem
27  13|        öreg Cötkény azt újságolta egyszer a Báró cigánynak, aki téli
28  13|       Cötkény öcsém - mondja neki egyszer Gáspár apó -, jöjjön csak
29  14|       terembe, hogy rám ijesszen. Egyszer aztán az egész osztály füle
30  14|           is ejtette a fejemre az egyszer volt, hol nem volt kalapot.
31  15|       csak ilyen figurázás. Hátha egyszer arról is kiderül, hogy egy
32  15|      éreztem az én bő ködmönömet.~Egyszer például, ahogy a város szélén
33  15|         nyitogattam a szememet, s egyszer, ahogy kinyitom, látom,
34  16|      ezüstgyûszûvel varrom én meg egyszer a szemfödelemet. Ezüstgyûszûvel,
35  16|           a macska az ásítást, és egyszer a kis cserépmedve se tudott
36  16|           S addig-addig nézi, míg egyszer csak elkezd dúdolgatni egy
37  16|            te is várhatsz, még én egyszer beléd teszem a lábamat!~
38  17|      lelkek tiszta búzájába aztán egyszer mégiscsak belekeveredett
39  18|       Valamikor még a malomházban egyszer egész kalappal kaptam Messzi
40  18| bányamérnök, de az csak egy héten egyszer ment le a bányába.~Észre
41  19|    fölvettem a szaladjvári nevet.~Egyszer azonban nem az öregapja
42  19|          tán még engem is levinne egyszer a bányába.~- Le az - mondta
43  19|       verték vissza a boltozatok. Egyszer aztán a magunk lépése se
44  21|         el szokta vinni. Utóvégre egyszer Gergõt is elviheti már.~
45  21|     összevissza futkosásba, mikor egyszer csak a fejem fölött hallom
46  22|           tüzû szikla felé, mikor egyszer csak megszólal valaki mögöttem:~-
47  22|     beleesik egy üres csöbörbe. S egyszer csak észreveszem, hogy azzal
48  22|        újra kezdte:~- De jó volna egyszer meleg szobában aludni, nagyapó!
49  22|         halkulni a lépések zaját. Egyszer mintha valami furcsa fütyülést
50  23|           a nagy Cintula pedig ez egyszer igazán megcsinálta a kar-tótágast
51  23|           csakhogy hazajöttél még egyszer, lelkem gyerekem!~- Hát