Rész

 1   1|        kedvem elõvenni. Hanem akkor egyszerre gondoltam egyet, amitõl
 2   2|            csak félénken. Úgy, hogy egyszerre megfájósodott a szívem,
 3   2|             emléke nyilallott bele. Egyszerre szétnyitottam a markomat:~-
 4   2|            a szobába édesszülémhez, egyszerre eszembe jutott, amit Messzi
 5   2|            mertem kinyitni.~S ekkor egyszerre valami halk csittegést hallottam
 6   3|      tányéromra a mellehúsát, mikor egyszerre csak begurul az ajtónkon
 7   3|      gyereket? Hát nem tudják, hogy egyszerre elváltozott volna galambbá,
 8   3|             Küsmödi barázdás orcája egyszerre mosolygó rónává simult:
 9   3|       hittem, a csúffá tett bûbájos egyszerre lángot ereszt dühében orrán-száján.
10   4|         ebbõl a csúfolódó világból. Egyszerre csak elketyegi magát az
11   4|            a munka is. Most azonban egyszerre elnehezedett a kezemben,
12   4|             fejem, s hogy, hogy se, egyszerre úgy kihasítottam a kapával
13   5|            az én ügyetlen ujjaim is egyszerre elõ tudtak hívni. A g betûnek
14   6|       szülémhez, újságolom neki, de egyszerre csak befogja a számat a
15   6|           alá.~És attól a mosolytól egyszerre szivárványszíne lett az
16   6|         csengett az Isten szava, és egyszerre olyan világos lett az egész
17   7|           el?~Az édesanyám karjában egyszerre megnyugodtam; hullott ugyan
18   8|        kicsit eltikkadva hazaértem, egyszerre csak rám kiabál a kamraajtóból
19   9|       mosolyodnom, s az én mosolyom egyszerre visszatükrözõdött a szülém
20   9|              különb vagy-e rigónak?~Egyszerre fönt voltam a fán, az öreg
21   9|           Aztán ágyazhatsz is, mert egyszerre reggel lesz.~Bizony anyó
22  10|  kalaposinasnak.~A majszternak erre egyszerre elsavanyodott az ábrázata.
23  10|        sárkányöldösõ nagy vitézzel, egyszerre csak nyílik az ajtó, és
24  10|        mondja.~Úgy megijedtem, hogy egyszerre a torkomba szökött a szívem.~-
25  11|       viseljen rám.~No de itt aztán egyszerre a torkomba szaladt ám a
26  11|        körmével a gerendát, s abból egyszerre kipattan egy aranylámpa,
27  11|           gazdasszonykája után, míg egyszerre csak szakálla nõtt, s már
28  14|         emelni, olyan nehéz volt, s egyszerre leszaladt az orrom hegyéig.
29  17|             borzasztó nehéz kérdést egyszerre kitalálta, annak adott egy
30  17|           tréfából.~De a bûbájos is egyszerre elõremeresztette a nyakát:~-
31  18|         kötõszót. Elsõ...~Itt aztán egyszerre megszakadt a szava, mintha
32  18|            mikor úgyis alig férünk?~Egyszerre szétterpeszkedtünk a padokban,
33  18|            feltûnt az utca végiben. Egyszerre szétrebbentünk, mint a kõvel
34  19|           kellett kérni Péter apót, egyszerre kötélnek állt, hogy az elsõ
35  19|              Nagy robbanás volt az.~Egyszerre úgy láttam, mintha nem is
36  20|         eszembe nem juttatta volna. Egyszerre elöntött a forró hideg,
37  21|              Az üvegszem csillogása egyszerre megenyhült. Szelíden nézett,
38  21|           egy szikra tûznél több, s egyszerre szétveti a gáz az egész
39  21| zavarodottan.~Péter apó morcos képe egyszerre földerült:~- A kis bice-bócának?
40  21|            tettem egy-két lépést, s egyszerre csak mintha kicsúszott volna
41  22|       szemem elé, úgy néztem körül. Egyszerre rájöttem, hogy én most a
42  22|          óriásnak a hangja. S annak egyszerre száz visszhangja támadt,
43  22|             Istennek a magasságban!~Egyszerre megdermedtem, mint a kapubálvány,
44  22|   addig-addig csoszogtam elõre, míg egyszerre hideg szél csapott meg valamerrõl.
45  22|            mint az éhes fecskefiók. Egyszerre azonban eltolta magától
46  22|       peremén, s a kis bice-bócának egyszerre sírásba csuklott a szava:~-
47  23|           kis bice-bóca. Majd aztán egyszerre mehettek az iskolába, és
48  23|         illik. Ahogy ott dolgozgat, egyszerre csak megüti a fülét a nagy