1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274
Rész
501 5| összevesztek a széltestvérek a malomház padlásán, és harsogva,
502 5| kergették egymást ki s be a szelelõlyukakon.~Egyszer
503 5| határoztam, hogy elbújok a kémény mellett, és meglesem
504 5| kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen a
505 5| a szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel szerettem
506 5| Gyurka azt mesélte, hogy az a legkedvesebb fia a hajnalnak,
507 5| hogy az a legkedvesebb fia a hajnalnak, piros köpönyegje
508 5| láthatja színrõl színre a szelet, csak a leheletét
509 5| színrõl színre a szelet, csak a leheletét érzi, de ha egy
510 5| Egyszer napáldozat felé a Mária-képre akasztott csokorból
511 5| árvalányhajat, kiszöktem a konyhára, kinyitottam a
512 5| a konyhára, kinyitottam a padlásajtót, és megindultam
513 5| ahogy kinyitottam az ajtót, a szél sebesen jött lefelé,
514 5| azonban magammal rántottam a garádicsról valami ott felejtett
515 5| eltartott egy hétig, míg a rozsdát letisztogattam róluk.
516 5| Aztán elõhúztam az ágy alól a kukoricamorzsoló kisszéket,
517 5| kisszéket, s abba belevertem a szögeket kalapáccsal, aztán
518 5| nagy, gömbölyû szög volt a kutyafejû tatár, arra mindig
519 5| már úgy ki volt lyuggatva a kisszék, mint a rosta. Akkor
520 5| lyuggatva a kisszék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos
521 5| mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam
522 5| kemencébe próbáltam beleverni a szögeket, de ez nem nagyon
523 5| nem nagyon tetszett, mert a tapasztott sárfalba nagyon
524 5| nagyon könnyen belementek a szögek, és kihúzni is nagyon
525 5| nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság, hanem édesszülémnek
526 5| megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, mikor a kemence
527 5| bántom a kemencét, mikor a kemence se bánt engem.~-
528 5| csodálkozva. - Hát ki bántja a kemencét? Én az öreg óriásnak
529 5| óriásnak vertem szögeket a hasába, aki elnyelte Jancsit
530 5| elnyelte Jancsit és Juliskát.~A szülém aggodalmasan csóválta
531 5| aggodalmasan csóválta meg a fejét, és panaszosan fordult
532 5| fütyörészgetve varrogatta a juhbõrbõl való ruhákat:~-
533 5| apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek! Attól félek,
534 5| igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt
535 5| tudtam beszélgetni, mint a mozsártörõvel. Nekem a világon
536 5| mint a mozsártörõvel. Nekem a világon minden élt, és én
537 5| mint õ maga.~Például ebben a percben is, amikor édesanyám
538 5| rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogja
539 5| macskabagoly elnyávogja magát kint a tetõn, és mindjárt tudtam
540 5| tudtam is, hogy mi baja van a szegény macskabagolynak.~
541 5| szegény macskabagolynak.~Az a baja volt, hogy leejtette
542 5| baja volt, hogy leejtette a pápaszemét, és azért sírt,
543 5| utat. Nagyon megesett rajta a szívem, és szerettem volna
544 5| mégse nõhetsz fel, mint a lósóska az árokparton.~Azt
545 5| szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott
546 5| vad-tanítónak. Szegény emberek adták a keze alá a gyereküket, akik
547 5| emberek adták a keze alá a gyereküket, akik messzillették
548 5| drágállották az igazi iskolát. A Kese kalapos iskolájába
549 5| kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja felsõ
550 5| fölírta krétával az ábécét - s a gyerek addig rajzolgatta
551 5| nem. Arról azt tartotta a kalapos, hogy az nem magyar
552 5| játéknak se egyik iskolát, se a másikat. Mire való az iskola?
553 5| másikat. Mire való az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába,
554 5| sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis
555 5| olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal.
556 5| voltak, úgy vagdosták le a sárkányok fejét, mint én
557 5| sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose
558 5| megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy hogy hány tojás
559 5| vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de ezért
560 5| járni. Írni is ír az ember a szûcskrétával a láda tetejére
561 5| az ember a szûcskrétával a láda tetejére vagy sárgafölddel
562 5| tetejére vagy sárgafölddel a ház falára mindenféle szép
563 5| semmihez se hasonlítanak a világon - ugyan mire való
564 5| rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból, amibe
565 5| jobbnak láttam lenyelni a többit, amit mondani akartam.
566 5| bárója! Csak én egyszer a nyomára jöjjek azoknak az
567 5| õsi kincseknek, amiknek a bûbájos Küsmödi a tudója.~
568 5| amiknek a bûbájos Küsmödi a tudója.~Persze a Küsmödi
569 5| Küsmödi a tudója.~Persze a Küsmödi kincsei meg nem
570 5| nem mentettek volna engem a Kese kalapos iskola-mûhelyétõl,
571 5| húzott, és megcirógatta a bozontomat:~- De ilyen télben
572 5| adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam,
573 5| dehogy eresztem ki ebbe a vad idõbe! Tél fagyában,
574 5| annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj,
575 5| telik.~Akárhogy fûtöttük a búbost, a malomszoba ablaka
576 5| Akárhogy fûtöttük a búbost, a malomszoba ablaka egész
577 5| át ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt az
578 5| édesanyám gyûszûs ujja rajta a palavesszõ. Lesz-e valaha
579 5| palavesszõ. Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott
580 5| íróvesszõ, amely drágább lehetne a munkában megbarnult, jeges
581 5| fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e
582 5| üvegen? És lesz-e valaha a világon szépírómester, aki
583 5| és sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs
584 5| egyszerre elõ tudtak hívni. A g betûnek sohase fogom megbocsátani
585 5| fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ
586 5| azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szemébõl
587 5| legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni
588 5| legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is; csak rá kellett
589 5| hogy marad abból elég, ha a fele lefagy is.~A világból
590 5| elég, ha a fele lefagy is.~A világból pedig csak annyit
591 5| csak annyit láttam ezen a télen, amennyit a jégbe
592 5| láttam ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betûkön keresztül
593 5| lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ
594 5| Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ gyerekeit.
595 5| láttam egy nagy H betûnek a létrájában.~Azon az estén
596 5| létrájában.~Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok
597 5| ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:~Édesapám
598 5| Édesapám odaállt mögém a méccsel, hogy jobban lássa,
599 5| jobban lássa, mit dolgozom. A betûk árnyéka óriássá nyúlva
600 5| óriássá nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy reszketett a
601 5| a hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami
602 5| így kell azt írni.~Azzal a körmével egy rendes S betût
603 5| De én ravaszul csóváltam a fejemet, hogy engem nem
604 5| látni. S amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad
605 5| hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, s megcsókolom
606 5| szemem könnyel, s megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet,
607 5| megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet, mely e kígyóbetût
608 5| mutatta meg nekem.~Azon a télen még egy nevezetes
609 5| véget ért.~- Varjúnak varjú a fia - mondta édesapám, s
610 5| s felültetett maga mellé a mûhelypadra, hogy tanuljam
611 5| tanuljam meg az õ mesterségét. A hosszú selyemszõrû bõrökben,
612 5| hosszú selyemszõrû bõrökben, a piros és zöld irhákban,
613 5| piros és zöld irhákban, a színes cérnákban, a nagy
614 5| irhákban, a színes cérnákban, a nagy acéltûk bujkáló villogásában
615 5| csakugyan nagy örömem is telt. A piros irhák nyesedékeibõl
616 5| nyesedékeibõl sapkácskákat és a zöld irha hulladékaiból
617 5| s azokat lecsúsztattam a mûhelypad hasadékain. Bizonyos
618 5| ily módon megbarátkoztam a szûcsmesterséggel, pár nap
619 5| pár nap múlva az édesapám a kezembe adott két bõrdarabot,
620 5| hogy azokat varrjam össze. A térdem közé szorítottam
621 5| térdem közé szorítottam a bõröket, mint õtõle láttam,
622 5| Sajnos, kiderült, hogy a bõröket a nadrágomhoz varrtam.~
623 5| kiderült, hogy a bõröket a nadrágomhoz varrtam.~Szûcsipari
624 6| A GYÉMÁNTCSERÉP~Mire kiértünk
625 6| GYÉMÁNTCSERÉP~Mire kiértünk a télbõl, én már annyira elõhaladtam
626 6| már annyira elõhaladtam a tudományokban, hogy úgy
627 6| tudományokban, hogy úgy olvastam a kalendáriumot, mint a vízfolyás.
628 6| olvastam a kalendáriumot, mint a vízfolyás. Persze addig
629 6| nyomtatott papirost visz a szél az utcán, az után én
630 6| fogtam.~Szülém nagyon örült a dolognak, és most már egész
631 6| azonban nem nagyon tetszett ez a nagy mohóság.~- Nem való
632 6| ha isten éltet, beadlak a városi nagy iskolába, ott
633 6| majd szétnézünk egyszer a padláson, valamelyik sarokban
634 6| olvasgassad.~Szaladtam én a padlásra mindjárt, s olyan
635 6| Csak egyesével, fiamuram. A levest se keverjük össze
636 6| össze az uborkasalátával meg a mákos csíkkal, hanem külön-külön
637 6| esszük, nem ronthatjuk el a gyomrunkat.~Elszomorodva
638 6| Elszomorodva hurcoltam vissza a könyveket, csak a legvastagabbat
639 6| vissza a könyveket, csak a legvastagabbat hagytam odalent.
640 6| hagytam odalent. Az legalább a magyarok történelme volt.
641 6| meszelõnyélbõl faragott kardommal, s a konyhapárkányon szülém minden
642 6| török basát.~Aztán jöttek a többi okos könyvek, de azok
643 6| felejtette õket nálunk, aki a malomházban hált meg egyszer.
644 6| olvastam õket az udvar közepén. A galambok a búgból odaszálltak
645 6| udvar közepén. A galambok a búgból odaszálltak a palánkra,
646 6| galambok a búgból odaszálltak a palánkra, és halk turbékolással
647 6| kissé balra konyította a fejét, és fél szemét lefogva
648 6| lefogva hunyorított rám a másikkal.~- Mi lelt téged,
649 6| téged, te kisfiú? - vágott a lábam szárához, miután hiába
650 6| várta, hogy abbahagyjam a silabizálást.~Odatartottam
651 6| silabizálást.~Odatartottam eléje a könyvet, csípett rajta egyet-kettõt,
652 6| Aztán világgá kürtölte a szemétdombról, hogy milyen
653 6| hogy milyen ostoba teremtés a kisgyerek, aki könyvbõl
654 6| kisgyerek, aki könyvbõl tanulja a kukorékolást.~Így viaskodtam
655 6| szülém egy reggel, amikor a piacról hazajött, oda nem
656 6| neked, cselédem - húzott elõ a kötõje alól egy szép tarkabarka
657 6| az ingderékba bújtattam a könyvet, és csak a sövény
658 6| bújtattam a könyvet, és csak a sövény tövében mertem kinyitni.~-
659 6| olvastam az aranyos tábláján a címét, nemcsak a számmal,
660 6| tábláján a címét, nemcsak a számmal, hanem az ujjammal
661 6| de egyszerre csak befogja a számat a kezével.~- Hallgass,
662 6| egyszerre csak befogja a számat a kezével.~- Hallgass, te!
663 6| Hallgass, te! Eladtam a kakast, ennek az árán vettem
664 6| az árán vettem neked ezt a szép könyvet. Egy kukkot
665 6| valami szépet.~Bújtam aztán a könyvvel föl a padlásra,
666 6| Bújtam aztán a könyvvel föl a padlásra, ott szerettem
667 6| szerettem legjobban olvasgatni, a rendes helyemen, az ecetfa
668 6| alatt, lábamat lelógatva a semmibe. Fejem fölött az
669 6| felhõboglyákkal, alattam a halottak csöndes városa,
670 6| csöndes városa, távolabb a napsugárral elöntött házak,
671 6| napsugárral elöntött házak, a folyó aranypántlikájával
672 6| átkötött erdõk csokra, mögöttem a padlás félhomálya, tele
673 6| történetét olvasgattam, a bagdadi varga fiáét a csodalámpával.
674 6| olvasgattam, a bagdadi varga fiáét a csodalámpával. Le is volt
675 6| rajzolva, ahogy tömögeti a kincseket egy tarsolyba.
676 6| hogy meg kellene keresni a mi kincsestarsolyunkat is,
677 6| õsök egy marék gyöngyöt.~A tarsolyt csakugyan meg is
678 6| végére akasztva. Kihurcoltam a napvilágra, és belemarkoltam.~
679 6| hogy nem erre csinálták ezt a tarsolyt. Piros bõrbõl volt,
680 6| körülöttem, ahogy ott mozgolódtam a nyílásban, kiöntöttem nekik
681 6| nyílásban, kiöntöttem nekik a korpát, hadd szedegessék
682 6| hadd szedegessék ki belõle a hernyócskákat.~Hát ahogy
683 6| hernyócskákat.~Hát ahogy hull kifelé a korpa, egyszer csak csendül,
684 6| csak csendül, koppan valami a téglán. Utánakapok, fölemelem -
685 6| tündöklik, hogy majd kiveri a szememet.~- Nini, gyémánt! -
686 6| magamat, s beletörülgettem a kincsemet az ingecském ujjába.~
687 6| tartottam, gyönyörûen szórta a szikrát. Azért mégis azt
688 6| valami vastag pohárfenéknek a darabja. De ahogy akkor
689 6| darabja. De ahogy akkor a szemem rávetettem, mindjárt
690 6| csakugyan õsök felejtették a tarsolyban. Ilyenbõl lehet
691 6| tarsolyban. Ilyenbõl lehet a vén Küsmödinek zsákszámra.~
692 6| Ész nélkül futottam le a padlásról a malomház elé,
693 6| futottam le a padlásról a malomház elé, s a gilicetövisbokrok
694 6| padlásról a malomház elé, s a gilicetövisbokrok mögé bújva,
695 6| gilicetövisbokrok mögé bújva, a szememhez emeltem a gyémántcserepet.~-
696 6| bújva, a szememhez emeltem a gyémántcserepet.~- Hiszen
697 6| látszik - hebegtem elámulva.~A kutyatejvirágokat szivárványszínû
698 6| szivárványszínû fáknak mutatta. A sívó homok csillogott-villogott,
699 6| csillogott-villogott, mint a porrá tört igazgyöngy. Kékek
700 6| igazgyöngy. Kékek voltak a hangyácskák, amik rajta
701 6| amik rajta mászkáltak, és a legyek úgy villantak el
702 6| még olyan boldog gyerek a világon, mint én voltam
703 6| kellett féltenem senkitõl a kincsem. Üvegdarabnak nézte
704 6| ünneplõ kabátkámban észrevette a kincset:~- Hát te, Gergõ,
705 6| hurcolod mindenfelé azt a rossz üvegcserepet? Már
706 6| magadat.~Én csak lesütöttem a szememet, és nevettem magamban.
707 6| volna ki, mekkora kincs ez a rossz üvegdarab, amit én
708 6| üvegdarab, amit én senkinek a világon oda nem adnék.~Pedig
709 6| odaadtam biz én. Mégpedig a jó Istennek adtam oda egy
710 6| bementem egy kicsit nézelõdni a városba, és bevetõdtem a
711 6| a városba, és bevetõdtem a templomba, éppen vecsernye
712 6| Nagyon szerettem nézni a nagy szakállú kõszenteket,
713 6| görbe kõbotokat tartottak a kezükben, és mind az oltár
714 6| Bizonyosan onnan várták a parancsot, hogy mikor lehet
715 6| Én is oda néztem, ahová a szobrok, a gyertyafüstös
716 6| néztem, ahová a szobrok, a gyertyafüstös régi oltárképre.
717 6| gyertyafüstös régi oltárképre. A jó Isten ült ott a felhõk
718 6| oltárképre. A jó Isten ült ott a felhõk felett hosszú kék
719 6| palástban, aranykorona volt a fején, rózsakoszorús angyalkák
720 6| elé szomorúan. Pedig abban a mi kis templomunkban minden
721 6| minden olyan vidám volt. A nyitott ablakon bebújtak
722 6| nyitott ablakon bebújtak a virágos orgonagallyak, vadméhek
723 6| orgonagallyak, vadméhek döngicséltek a tömjénfüstben. Nevetett
724 6| tömjénfüstben. Nevetett a napfény az anyókák fehér
725 6| az anyókák fehér haján és a gyermekszemek tiszta tükrében;
726 6| tudtam, hogy mi bánata lehet a jó Istennek ilyen szép vasárnap
727 6| rászántam magam, hogy nekiadom a gyémántot.~- Attól a sok
728 6| nekiadom a gyémántot.~- Attól a sok szépségtõl, amit azon
729 6| Istenkém - néztem biztatva a képre, ahogy odasompolyogtam
730 6| szántak.~Én is abba tettem a gyémántomat a kopott krajcárkák,
731 6| abba tettem a gyémántomat a kopott krajcárkák, a fényes
732 6| gyémántomat a kopott krajcárkák, a fényes ezüsthúszasok fölé.~
733 6| ezüsthúszasok fölé.~Ám Gáspár apó, a mindig mord öreg harangozó,
734 6| szundikált, föltekintett a csörrenésre, és bosszúsan
735 6| Isten házában nincs helye a játéknak?~Utánam hajította
736 6| játéknak?~Utánam hajította a kincsemet, és az nekem jobban
737 6| magas padban, amelyikbõl a fejem se látszott ki, és
738 6| utoljára magam maradtam a templomban.~Már leborult
739 6| leborult az este, elhallgatott a vadméhek zsongása, csak
740 6| vadméhek zsongása, csak a Gáspár apó lassú horkolása
741 6| oltár mögül. Az Istenke képe a lobogó gyertyafénynél még
742 6| szomorúbbnak tetszett, mint a napvilágnál.~- Mégiscsak
743 6| napvilágnál.~- Mégiscsak a tiéd lesz! - mutattam feléje
744 6| lesz! - mutattam feléje a gyémántot, és lábujjhegyen
745 6| elé. Szép lassan tettem le a kincset, az öreg Gáspár
746 6| elégedetten surrantam ki a templomból.~De ahogy a küszöbhöz
747 6| ki a templomból.~De ahogy a küszöbhöz értem, visszarettentem.
748 6| magamban, és behúzódtam a legutolsó padba.~Ott bóbiskoltam
749 6| jószívûek az emberek - muzsikált a szava, ahogy kifordította
750 6| szava, ahogy kifordította a tányérkát.~Az angyal aztán
751 6| angyal aztán visszatette a tányért az oltárra, a jó
752 6| visszatette a tányért az oltárra, a jó Isten pedig fölszedte
753 6| jó Isten pedig fölszedte a pénzeket, és egyenként visszadobta
754 6| bizonyosan azért van, hogy az a haragos Gáspár apó föl ne
755 6| szórta, szórta az Istenke a pénzeket, és egyre csak
756 6| mosolyogni, mikor az én gyémántom a kezébe került:~- Tudtam
757 6| csak csendesen, mint mikor a liliomok szirma összeütõdik
758 6| liliomok szirma összeütõdik a szélben.~- Ezt elteszem -
759 6| elrejtette az ajándékomat a kék palástja alá.~És attól
760 6| kék palástja alá.~És attól a mosolytól egyszerre szivárványszíne
761 6| egész templom, mosolyogtak a kõszobrok is, és megcsóválták
762 6| kõszobrok is, és megcsóválták a mindig merev fejüket, és
763 6| hogy be kellett hunyni a szememet.~Mikor fölnyitottam,
764 6| fölnyitottam, bepiroslott a hajnal az ablakon, imádkoztak
765 6| ablakon, imádkoztak odakint a fülemülék, és Gáspár apó
766 6| és Gáspár apó ráncigálta a zekém ujját.~- Ejnye, de
767 6| Ejnye, de itt aludtunk a templomban, te üveges kisgyerek -
768 6| szelíden, amilyen szelíden ez a mogorva vénember sohase
769 6| vénember sohase szokott a gyerekekhez beszélni.~Kidörzsöltem
770 6| gyerekekhez beszélni.~Kidörzsöltem a szemembõl az álmot, és ijedten
771 6| mindjárt megnyugodtam, mert a pénzek ott voltak a tányéron,
772 6| mert a pénzek ott voltak a tányéron, de a gyémántom
773 6| ott voltak a tányéron, de a gyémántom nem volt ott.~ ~
774 7| MIBEN LAKIK A MAGYAR TÜNDÉR?~Szó ki nem
775 7| keresztül.~Ahogy kiértem a városból a harmatos mezők
776 7| Ahogy kiértem a városból a harmatos mezők közé, ott
777 7| harmatos mezők közé, ott állt a keresztúton az öreg csősz,
778 7| szűcsék Gergője, vagy csak a lelked?~- Én hát, Gyurka
779 7| Erre hálálkodva emelte meg a kalapját:~- No, akkor két
780 7| apádéknak nem mondtam ugyan, de a Mitvisznek mondtam, hogy
781 7| Mitvisznek mondtam, hogy no, ezt a gyereket is elkapta a markoláb.~
782 7| ezt a gyereket is elkapta a markoláb.~A Mitvisz a Gyurka
783 7| gyereket is elkapta a markoláb.~A Mitvisz a Gyurka bácsi pulikutyája
784 7| elkapta a markoláb.~A Mitvisz a Gyurka bácsi pulikutyája
785 7| pulikutyája volt, hanem hogy a markoláb mi volt, arra világéletemben
786 7| lépten-nyomon hallottam a nevét. Ha apám a kerekítőkést
787 7| hallottam a nevét. Ha apám a kerekítőkést nem találta,
788 7| kerekítőkést nem találta, vagy a macska elveszett a háztól,
789 7| vagy a macska elveszett a háztól, vagy a csengettyűkörtéből
790 7| elveszett a háztól, vagy a csengettyűkörtéből reggelre
791 7| csengettyűkörtéből reggelre egy se maradt a fán, vagy hirtelen elolvadt
792 7| vagy hirtelen elolvadt a hó: azt mind a markoláb
793 7| elolvadt a hó: azt mind a markoláb vitte el. Sőt mikor
794 7| is azzal magyarázta, hogy a markoláb vitte el a napot.~
795 7| hogy a markoláb vitte el a napot.~Hát hogy engem nem
796 7| apámnak is egész elállt a szava.~Nekem bizony eddig
797 7| Úgy vettem észre, mintha a sapkája félrecsúszott volna
798 7| ablakszeme haragosan izzott a hajnali pirosságban, tártnyitott
799 7| kisgyerek, hadd kaplak be!~A Mitvisz kutya szaladt előre,
800 7| megnyugodtam; hullott ugyan a könnyem, de tudtam, hogy
801 7| most már nem kell félnem a mogyorófahájtól.~Nem is
802 7| ha még egyszer elkóborlok a háztól, akkor odapányváznak
803 7| te anyaszomorító? - tette a kezét a fejemre. - Melyik
804 7| anyaszomorító? - tette a kezét a fejemre. - Melyik gólyafészekben
805 7| mert szülém úgy tömte belém a lekváros barátfülét, hogy
806 7| hang ki nem szabadulhatott a számon.~- Várjon már, no -
807 7| Hanem hát nem sült még a világon akkora barátfüle,
808 7| csak el kellett mondanom a gyémántcserép történetét.~
809 7| egyik szemével rám nézett, a másikkal apámra. Nemhiába
810 7| közelebb az éghez, mint a földhöz, szívében úgy érezte,
811 7| subát varrok álmomban, hogy a világon minden szegény embernek
812 7| ölében már egészen megjött a bátorságom, mint kiskutyának
813 7| az eresz alatt. Kimondtam a szívemen valót, hogy én
814 7| Kincskereső leszek, édesapám, mint a bagdadi varga fia.~- No,
815 7| aztán hol akarod keresni a kincset?~- A Küsmödi barlangjában.~-
816 7| akarod keresni a kincset?~- A Küsmödi barlangjában.~-
817 7| mondtam, hogy úgy, mint a bagdadi varga fia.~- Sose
818 7| Sose hallottam hírét ennek a vargának, se fiának. Melyik
819 7| tennem, el kellett mondanom a csodalámpás Aladdin egész
820 7| kedvvel hallgatta, és mikor a végire értem, azt mondta:~-
821 7| vagyok egészen tisztában. A házunkban csak mécses volt,
822 7| hogy lejött az ujjamról a bõr, de akkora szellem se
823 7| apám, kedvtelve nézegetvén a kezében levõ subagallért. -
824 7| látod. Hát akkor török volt a kincses szellem is, azért
825 7| azért lakott lámpában. A magyar gyereknek a tündérje
826 7| lámpában. A magyar gyereknek a tündérje ködmönben lakik.~
827 7| ködmönben lakik tündér, csak a csodaködmönben. Az is csak
828 7| örömömben, mintha én volnék a fekete kakas.~- Megállj,
829 7| fenyegetett meg apám a gyûszûs ujjával. - Errõl
830 7| gyûszûs ujjával. - Errõl a világon senkinek sem szabad
831 7| Mihelyt valaki megtudja, hogy a ködmönöd kincses ködmön,
832 7| édesapám.~- No, ez az egyik. A másik az, hogy míg te vagy
833 7| másik az, hogy míg te vagy a ködmönnek a gazdája, addig
834 7| míg te vagy a ködmönnek a gazdája, addig mindig igazat
835 7| mondasz is, ami nem igaz, a ködmöntündér tüstént olyan
836 7| olyan hosszúra ráncigálja a füledet, hogy legyezheted
837 7| magadat. Hát mered-e vállalni a ködmönt?~- Merem, édesapám.~-
838 7| elszaggatod, akkorra több lesz a kincsed, mint Küsmödinek.~-
839 7| nem gondolod, hogy majd a tündér olyan bolond lesz,
840 7| olyan bolond lesz, hogy a szép új ködmönt otthagyja?
841 7| volt. Addig kell hurcolnod a ködmönt, míg el nem rongyosodik,
842 7| aztán szépen kibújik belõle a tündér, és elejbéd áll: „
843 7| csak rajtam legyen az a csodaködmön, majd teszek
844 7| Édesapám azonban úgy olvasott a szememben, mint én a kalendáriumban,
845 7| olvasott a szememben, mint én a kalendáriumban, mert így
846 7| így folytatta:~- Persze, a ködmönnel úgy kell bánnod,
847 7| ködmönnel úgy kell bánnod, mint a hímes tojással, hogy a tündért
848 7| mint a hímes tojással, hogy a tündért meg ne haragítsd.
849 7| tudhatod, merre van benne a tündér, s ha valami szögben
850 7| valami szögben kihasítanád a ködmönt, lehet, hogy a tündérben
851 7| kihasítanád a ködmönt, lehet, hogy a tündérben is kárt tennél.
852 7| Megígértem, hogy úgy õrzöm a ködmönt, mint terítõn a
853 7| a ködmönt, mint terítõn a búzát. Most már csak az
854 7| minél elõbb készen legyen a csodaködmön.~- Hát mire
855 7| gyerekem, akármi leszel, ha a ködmön a tied - magyarázta
856 7| akármi leszel, ha a ködmön a tied - magyarázta apám. -
857 7| elõbb-utóbb úgyis hozzájuttat a kincsekhez, és addig is
858 7| benne, mintha itthon lógatod a gerendaszögön.~Ez ellen
859 7| isten neki, deák leszek a ködmönért. Õ meg arra adott
860 7| hogy másnap már szabja is a ködmönt.~Mire megvolt az
861 7| járt valahol az erdõk alatt a pásztoroknál. Piros pántlikára
862 7| báránykám, hadd kössem a nyakacskádba. Hadd halljam
863 7| mindig, merre futkározol a ház körül. Jaj, dehogy bírnám
864 8| édesapám mellõl addig, míg a ködmön készült. Persze nem
865 8| ködmön készült. Persze nem a ködmönre voltam kíváncsi,
866 8| ködmönre voltam kíváncsi, hanem a tündérre. Sohase láttam
867 8| hogy költözik az majd bele a ködmönbe.~Nem adtam volna
868 8| Messzi Gyurkát kivallathatom a dolog felõl, de hát a csodaködmönrõl
869 8| kivallathatom a dolog felõl, de hát a csodaködmönrõl nem volt
870 8| látott-e már tündért igazában.~A nagy tudományú ember nagyon
871 8| nagyon megsértõdött erre a kérdésre.~- Hát hogyne láttam
872 8| de akkor se az volt. Mert a tündér olyan szerzet, hogy
873 8| már nem tündér, hanem köd a vízen, vagy szentjánosbogár
874 8| vízen, vagy szentjánosbogár a fûben, vagy citeraszó a
875 8| a fûben, vagy citeraszó a jegenyefa hegyiben.~Ettõl
876 8| kérdeztem egyszer, mikor a padlást tisztogattuk, és
877 8| ölébe vonva lekuporodott a nagy gerendára, és elkezdett
878 8| én akkor láttam legtöbbet a tündéreket, mikor te még
879 8| egészen kicsike voltál, és a sütõteknõben ringattalak,
880 8| eldanoltam neked egyfolytában a „Júlia szép leány” nótáját.
881 8| tündérkék táncoltak elõ, és a pókfonalakon is azok hintáztak,
882 8| mindenfelé, és mind bekukkintott a kendõcske alá, amit az arcocskádra
883 8| arcocskádra terítettem, hogy a legyek ne bántsanak. Azóta
884 8| elõttem. Tudod, mikor az ember a kolduskákat megszánja, akkor
885 8| fényesség, azt bizonyosan a tündérek csinálják. Azt
886 8| anyjavesztett fürjfiókot megitattam a számból, hogy ringott az
887 8| ringott az egész búzamezõ a tündérek lába alatt.~Ez
888 8| Nemsokára jött is az öreg a mezõk felõl, egy sovány
889 8| megbátorodott, s lekapva a karimátlan kalapját, odabillegett
890 8| odabillegett elém.~- Jaj, esem a sádat, Gergõkém, de rám
891 8| Pedig olyan ártatlan vagyok a malacskában, mint a ma sületett
892 8| vagyok a malacskában, mint a ma sületett bárány. Tudod,
893 8| sememmel, ostán beleakadt a lábam ebbe a kötélbe, fölvesem,
894 8| ostán beleakadt a lábam ebbe a kötélbe, fölvesem, húzsom
895 8| most vesem ésre, hogy ezs a malacska van a végén. No
896 8| hogy ezs a malacska van a végén. No de mán most mindegy,
897 8| kergethetem vissa világgá a kis ártatlant. Nem igazs,
898 8| királyfi?~- Báró bácsi - vágtam a beszédjébe -, én megszántam
899 8| megsántál? - nyújtotta felém a tenyerét. - Hát astán mivel
900 8| Hát astán mivel sántad meg a becsületes Báró bácsit,
901 8| Ezzel e - nyújtottam felé a patkódarabot, s kerekre
902 8| patkódarabot, s kerekre nyitottam a szemem, hogy mind beleférjen
903 8| szemem, hogy mind beleférjen a tündérek ragyogása.~De csak
904 8| tündérek ragyogása.~De csak a karimátlan kalap csattant
905 8| karimátlan kalap csattant nagyot a hátamon, s a Báró bácsi
906 8| csattant nagyot a hátamon, s a Báró bácsi haragos szeme
907 8| villanását láttam.~- Hogy a varnyú mondja csecsebogyónak
908 8| varnyú mondja csecsebogyónak a semedet, hát ast hised,
909 8| igyekeztem belül kerülni a kisajtón és nem várni be
910 8| kisajtón és nem várni be a tündérek sereglését.~„No,
911 8| tündérek sereglését.~„No, majd a fürjfiókkal több szerencsém
912 8| magamban, s váltig kerestem a megitatni való fürjfiókot
913 8| megitatni való fürjfiókot a búzamezõkön. Mindössze egyet
914 8| egyszerre csak rám kiabál a kamraajtóból a szülém öreg
915 8| rám kiabál a kamraajtóból a szülém öreg pulykája:~-
916 8| eszembe -, hiszen nemcsak a fürjfiókot itathatja meg
917 8| fürjfiókot itathatja meg a szájából az ember, hanem
918 8| szájából az ember, hanem a pulykát is.”~Azzal szaladok
919 8| pulykát is.”~Azzal szaladok a kúthoz, televeszem a számat
920 8| szaladok a kúthoz, televeszem a számat a vödörbõl vízzel,
921 8| kúthoz, televeszem a számat a vödörbõl vízzel, nyalábra
922 8| vödörbõl vízzel, nyalábra kapom a pulykát, húzom felém a bibircsókos
923 8| kapom a pulykát, húzom felém a bibircsókos kopasz fejét,
924 8| bibircsókos kopasz fejét, a pulyka meg húzza vissza
925 8| egyre nyújtogattam felé a számat.~A vége persze az
926 8| nyújtogattam felé a számat.~A vége persze az lett, hogy
927 8| nekidühödött, nagyot koppantott a vastag csõrével a homlokomra,
928 8| koppantott a vastag csõrével a homlokomra, s ahogy eljajdítottam
929 8| ablakon keresztül meglátta a viadalt, és segítségemre
930 8| huszárnak? - törülgettem a könnyemet.~- Mert lovon
931 8| jó szándékom volt nekem a pulykával, azért akartam
932 8| akartam megitatni, hogy lássam a tündéreket.~- Ó, te bohóka -
933 8| bohóka - csóválta meg apám a fejét -, hiszen a tündérek
934 8| meg apám a fejét -, hiszen a tündérek a szívében laknak
935 8| fejét -, hiszen a tündérek a szívében laknak az embernek,
936 8| fogva aztán mindig ott ültem a mûhelyszéken az édesapám
937 8| hogy mikor röpködnek már a tündérek.~- Majd az utolsó
938 8| Még szerteszéjjel hevertek a göndör selyemszõrû báránybõröcskék,
939 8| báránybõröcskék, melyekbõl a kincskeresõ gúnyának készülni
940 8| Minden villanását láttam a görbe szûcskésnek, mely
941 8| megvan még azon fényesen a nagy szûcstû, mely hetekig
942 8| Magam törtem és áztattam a bársonyos diófagombát, mellyel
943 8| mellyel aranybarnára festettük a fehér bõröket, míg szülém
944 8| fehér bõröket, míg szülém a színes irhák legszebbjeit
945 8| legszebbjeit válogatta össze. A varázsfüvek, amiket én szedegettem
946 8| kivarrva mind rákerültek a ködmönkére, a legszebbre,
947 8| rákerültek a ködmönkére, a legszebbre, amely Márton
948 8| peremérvirág szegte be, a mi szegényes kertünk egyetlen
949 8| ablakból:~- Látod, fiam, ez a szegény ember virága. Igazi
950 8| kényeskedik.~Utoljára rákerült a ködmönre az öreg malomház
951 8| ködmönre az öreg malomház is a félrecsapott süvegével.~-
952 8| hogy akármerre jársz-kelsz a világban, mindig a szülõházadban
953 8| jársz-kelsz a világban, mindig a szülõházadban melegedj -
954 8| melegedj - nézett rám apám a sugárzó barna szemével,
955 8| szemével, amelybõl úgy áradt a meleg, mint a napvilágból.~
956 8| úgy áradt a meleg, mint a napvilágból.~Hanem a ködmöntündér
957 8| mint a napvilágból.~Hanem a ködmöntündér csak nem mutatkozott,
958 8| akárhogy lestem. Pedig a hajnali csöndben sokat kikukucskáltam
959 8| csöndben sokat kikukucskáltam a homlokomra húzott paplan
960 8| kettejüket láttam, amint a gyönge mécsfénynél szótlanul
961 8| mécsfénynél szótlanul öltögettek a ködmönön. A lefoszlott selyemszõrök
962 8| szótlanul öltögettek a ködmönön. A lefoszlott selyemszõrök
963 8| selyemszõrök úszkáltak körülöttük a levegõben, a mécsfény beszivárványozta
964 8| körülöttük a levegõben, a mécsfény beszivárványozta
965 8| szelíd mosolyú fejük körül a glóriát.~De én csak azt
966 8| akkor, hogy lassan készül a ködmön, amelynek el kell
967 8| híja van még.~- Még csak a gombot kell megcsinálni -
968 8| megcsinálni - csitított apám.~A gomb is a magunk termése
969 8| csitított apám.~A gomb is a magunk termése volt. Az
970 8| adja rád elõször.~Anyám a kertben gyomlálgatott, lelkendezve
971 8| Nem akartam elszalajtani a tündért, aki ott lebeghetett
972 8| lebeghetett már valahol a mûhelypad körül.~- Mindjárt,
973 8| összefogódzkodva, nevetgélve beléptünk a szobába.~- No, megvan-e
974 8| öltés? - csacsogtam már a küszöbön.~Az utolsó öltés
975 8| meg. Szép nyugodtan ült a padon, a feje egy kicsit
976 8| Szép nyugodtan ült a padon, a feje egy kicsit jobb vállára
977 8| selyemszál tapadt, ahogy a fogával tépte el a cérnát
978 8| ahogy a fogával tépte el a cérnát az utolsó öltés után.~
979 8| melyekkel gyöngéden tartotta a térdeire leterített, teljesen
980 8| keze még mozdult egyet, a szeme mintha rebbent volna
981 8| rebbent volna még, s térdeirõl a ködmön lecsúszott a vállamra.~
982 8| térdeirõl a ködmön lecsúszott a vállamra.~Az öreg Titulász
983 8| édesanyám, most is levette a szemüvegét, úgy hajolt le
984 8| apámra. Aztán megsimogatta a fejemet, és azt mondta:
985 8| Akkor hallottam elõször ezt a szót, nem értettem, mit
986 8| mégis megnyugodtam tõle.~„A tündérek a szívben laknak,
987 8| megnyugodtam tõle.~„A tündérek a szívben laknak, azt mondta
988 8| az õ szívébõl kiköltözött a tündér, és beleköltözött
989 8| tündér, és beleköltözött a ködmönbe” - ezt gondoltam
990 8| és suba,~neve sokáig él a faluba.~Magam is sokat emlegetem,~
991 8| sok-sok hajnalon~ölében alszom a mûhelypadon.~Sírhatnékom
992 8| Sírhatnékom van, ha eszembe jut~a borongós nap, melyen elaludt,~
993 8| s amikor halkan sírdogál a szél,~mindig azt gondolom,
994 8| mûhelyt sírja vissza tán,~fáj a sötétség néki s a magány;~
995 8| tán,~fáj a sötétség néki s a magány;~a hideg ellen hallat
996 8| sötétség néki s a magány;~a hideg ellen hallat tán panaszt -~
997 8| hallat tán panaszt -~mi fáj a holtnak, isten tudja azt.~
998 8| isten tudja azt.~Ám megjött a tél tegnap délelõtt,~beszitálta
999 8| délelõtt,~beszitálta hóval a temetõt,~s az öreg szûcs
1000 8| szûcs már szépet álmodik.~A hó fehér, selymes, sûrû,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274 |