1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274
Rész
1001 8| takarja be, mint meleg suba,~s a téli zöld, mely hegyig belevész,~
1002 8| belevész,~az rajta zöld irhábul a szegés.~ ~
1003 9| MEGY A KÖDMÖN VILÁGGÁ~Szegény embernek
1004 9| Szegény embernek szegény a gyásza is. Erre az igazságra
1005 9| tanított meg bennünket már a temetés másnapján.~- Elég
1006 9| temetés másnapján.~- Elég volt a sírás-rívásból, komámasszony -
1007 9| sírás-rívásból, komámasszony - mondta a jó ember. - Szegény Márton
1008 9| csak összébb húzta magán a nagykendõt, és maga elé
1009 9| meredt szemmel megcsóválta a fejét. Mi szándéka lehet
1010 9| fejét. Mi szándéka lehet a törzse nélkül maradt fagallynak?~-
1011 9| Nem úgy van az - feddõzött a keresztapám -, a gyerekkel
1012 9| feddõzött a keresztapám -, a gyerekkel is gondolni kell.~
1013 9| gondolni kell.~Megtalálta azt a szót, amivel szülémet vissza
1014 9| lehetett téríteni az élethez.~A szívére szorítva zokogott
1015 9| az egyet senkinek se adom a világon!~- Nono - pislogott
1016 9| Nono - pislogott szaporán a keresztapám -, hiszen nem
1017 9| embernek kellene lenni, aki a mai világban ekkora koloncot
1018 9| világban ekkora koloncot venne a nyakába. Mit gondol, komámasszony,
1019 9| komámasszony, tán majd a király kéri el a Gergõ gyereket
1020 9| tán majd a király kéri el a Gergõ gyereket princnek?~-
1021 9| rendjén valónak találná, ha a király aranyos hintót küldene
1022 9| fiáért. - Itt van õneki a legjobb helye énmellettem.~-
1023 9| Ha neki kicsi jut, nekem a semmi is elég.~- De hát
1024 9| volna, ha magának maradna a kicsi, neki meg a sok jutna?
1025 9| maradna a kicsi, neki meg a sok jutna? Nézze, komaasszony,
1026 9| komaasszony, én magamhoz venném a gyerekét, és elhiheti, hogy
1027 9| nagyon ösztövérnek maradt, s a feje olyan töpörödött volt,
1028 9| ugyancsak van mit aprítani a tejbe a Bordács-portán.
1029 9| van mit aprítani a tejbe a Bordács-portán. Az én kezem
1030 9| csörögefánkkal ronthatja el a gyomrát.~De már erre a kilátásra
1031 9| el a gyomrát.~De már erre a kilátásra mégiscsak el kellett
1032 9| egyszerre visszatükrözõdött a szülém arcán is, mint csillagfény
1033 9| arcán is, mint csillagfény a vízen.~- Hát volna kedved? -
1034 9| habozva.~- Volna - sütöttem le a szememet szégyenlõsen.~Szülém
1035 9| megint csak ríva fakadt, de a kezemet már akkor keresztapám
1036 9| Szegénynek sokáig hányta a hab a lelkét, eresszen-e,
1037 9| Szegénynek sokáig hányta a hab a lelkét, eresszen-e, ne-e,
1038 9| az ki volt alkudva, hogy a vasárnapot mindig a malomházban
1039 9| hogy a vasárnapot mindig a malomházban töltöm. Jólesik
1040 9| malomházban töltöm. Jólesik majd a sok hétköznapos csöregefánkra
1041 9| dercekenyér.~Belebújtam a ködmönbe, és nekivágtunk
1042 9| ködmönbe, és nekivágtunk a világnak. Örülni örültem,
1043 9| keresztapám jó erõsen belefogta a markába a kezemet. Mert
1044 9| erõsen belefogta a markába a kezemet. Mert ahogy az útkanyarulatnál
1045 9| útkanyarulatnál megláttam szülémet a malomház falára borulva
1046 9| nagy kedvem volt elfutni a telkes gazdaságtól.~Nem
1047 9| gazdaságtól.~Nem volt messze a keresztapám háza, déli harangszóra
1048 9| Szép cseréptetejû ház volt, a nagy ámbituson már várt
1049 9| ámbituson már várt bennünket a keresztanyám.~Nagy sopánkodásban
1050 9| Nagy sopánkodásban volt a jó lélek, hogy nem fõzött
1051 9| egészen ilyennek képzeltem a telkes gazda ebédjét. De
1052 9| közbevágott:~- Nem kell az a nagy eszem-iszom. Olyan
1053 9| eszem-iszom. Olyan szomorú ez a szegény gyerek, hogy egy
1054 9| hogy egy falat le nem menne a torkán. Aztán meg a szõlõbe
1055 9| menne a torkán. Aztán meg a szõlõbe akarunk menni, s
1056 9| szõlõbe akarunk menni, s a nagy jóllakás ellustítja
1057 9| fiam?~Úgy nézett rám, mint a vasvilla, hát azt kellett
1058 9| tudok-e fára mászni.~- Mint a mókus - villant föl a szemem.~-
1059 9| Mint a mókus - villant föl a szemem.~- Derék dolog -
1060 9| Derék dolog - veregette meg a vállam jókedvûen kacarászva. -
1061 9| jókedvûen kacarászva. - Hát a körtét szereted-e?~- Mint
1062 9| körtét szereted-e?~- Mint a rigó - mondtam nagy örömmel.~-
1063 9| vett erõt rajta megint a méreg, és nagyot taszított
1064 9| az esze.~De mire befogta a szamárkát a kordéba, akkorra
1065 9| mire befogta a szamárkát a kordéba, akkorra megint
1066 9| akkorra megint megjött a kedve, és heherészve kocogtatta
1067 9| kocogtatta meg az ostornyéllel a vállamat.~- No, hát repkedj,
1068 9| Föl akartam kapaszkodni a kordéra, de már akkor megint
1069 9| lesz az! Fogadást kötöttem a fülessel, hogy te vagy a
1070 9| a fülessel, hogy te vagy a futósabb. Hát most már ezt
1071 9| már ezt szeretném látni, a Gergõ csacsi érdemli-e meg
1072 9| meg jobban az abrakot vagy a Virgonc csacsi.~Így aztán
1073 9| aztán én versenyt futottam a Virgonccal, gyámapám meg
1074 9| gyámapám meg csak nevetett a kordéból.~- Szorítsd, Gergõ!
1075 9| magad, Virgonc!~Az volt a szerencsém, hogy a Virgoncnak
1076 9| volt a szerencsém, hogy a Virgoncnak csak a neve volt
1077 9| hogy a Virgoncnak csak a neve volt virgonc. Nagyon
1078 9| megfontolt járású paripa volt, a csontjai jobban zörögtek,
1079 9| csontjai jobban zörögtek, mint a szerszámszíjak, látszott
1080 9| gazdának csakugyan kórón él a szamara.~Így is alig pihegtem,
1081 9| s nehezen vártam, hogy a csacsit kicsapjuk az árokpartra
1082 9| Kaptam ám egy barackot a fejem búbjára.~- Csacsinak
1083 9| rigónak?~Egyszerre fönt voltam a fán, az öreg meg fölnyújtotta
1084 9| az öreg meg fölnyújtotta a kosarat, hogy azt tele kell
1085 9| tele kell szedni.~- De csak a szépét válogasd, Gergõ!~
1086 9| Gergõ!~Hát hiszen csak a szépét válogattam én az
1087 9| császárkörtének, de ahogy a leggömbölyûbbe bele akartam
1088 9| fütyörészést én véghezvittem a Bordács-szõlõben. Mindig
1089 9| fütyülnöm kellett, míg csak a kosár tele nem lett. Ha
1090 9| kicsit, hogy pihentessem a csücsörgetésbe belefáradt
1091 9| mindjárt azt gondolta, hogy a körtét kóstolgatom, és mérgesen
1092 9| fütyülni, rigó, hadd örüljek a szép nótádnak!~Egy harapás
1093 9| volt sok, annyit nem kaptam a körtébõl. Igaz, hogy õ maga
1094 9| körtét enni - tette föl a tele kosarat a kordéra -,
1095 9| tette föl a tele kosarat a kordéra -, mert kihull tõle
1096 9| kihull tõle az embernek a foga. Csípje meg a csóka,
1097 9| embernek a foga. Csípje meg a csóka, jobb annál a sóska.~
1098 9| meg a csóka, jobb annál a sóska.~Szép nagylevelû sóska
1099 9| nagylevelû sóska zöldellt a dûlõúton. Persze csak afféle
1100 9| fiam? - fogta be gyámapám a csacsikát. S úgy nézett
1101 9| pompásan megvendégeli õ most a fogadott fiát.~- Jobb volna
1102 9| szerényen az igazságot.~A telkes gazda vígan csattantotta
1103 9| vígan csattantotta össze a tenyerét:~- Angyal szólt
1104 9| neked, hogy aki jobb szereti a körtét, az ne egyen sóskát.
1105 9| Inkább tömjük meg vele a kordét. Pénzt adnak ezért
1106 9| kordét. Pénzt adnak ezért a piacon, Gergõ, majd meglátod!~
1107 9| majd meglátod!~Nekiestünk a sóskának, és teletömködtük
1108 9| sóskának, és teletömködtük vele a kordé derekát. Legalább
1109 9| gondoltam magamban.~Az ám, a gyámapám elhelyezkedett
1110 9| mondta:~- Étel után jólesik a mozgás, fiúcska. Ahol nagy
1111 9| mozgás, fiúcska. Ahol nagy a homok, segíthetsz is a csacsikának.
1112 9| nagy a homok, segíthetsz is a csacsikának. Õ húzza a hintót,
1113 9| is a csacsikának. Õ húzza a hintót, te meg toljad; ha
1114 9| ha egy körte lerázódna a többi közül, azt fölveheted,
1115 9| beszámolsz vele.~Mire hazaértünk, a nyelvem lógott a fáradtságtól.
1116 9| hazaértünk, a nyelvem lógott a fáradtságtól. Keresztapám
1117 9| keresztanyám megint elõhozakodott a kenyérkarajkával:~- Ugyan
1118 9| kényeztesd már megint evésre azt a szegény gyereket, hiszen
1119 9| se, úgy kimulatta magát a szõlõben. Csak vackot vess
1120 9| vackot vess neki hamar, anyó!~A vackolás hamar ment, mert
1121 9| katonaköpönyeget vetett a ládára, aztán nyájasan megcirókált:~-
1122 9| kisgyerek.~Kihámoztam magam a ködmönkébõl, és végigdûltem
1123 9| ködmönkébõl, és végigdûltem a köpönyegen, amelynek hosszú
1124 9| gombjai kegyetlenül törték a derekamat. Telefutott a
1125 9| a derekamat. Telefutott a szemem könnyel, ahogy a
1126 9| a szemem könnyel, ahogy a malomházi puha, meleg kis
1127 9| irigység fogott el, ahogy a szoba végében a szép tulipántos
1128 9| el, ahogy a szoba végében a szép tulipántos ágyakat
1129 9| láttam, amikben padlásig ért a sok csipkés, dagadó párna.~
1130 9| maguk alszanak - néztem a jó emberekre, akik jöttek-mentek
1131 9| kosarakba szétrakosgatták a körtét, készülõdtek a hajnali
1132 9| szétrakosgatták a körtét, készülõdtek a hajnali hetipiacra.~Egyszer
1133 9| az anyókájának:~- Fújd el a lámpát, most már bevilágít
1134 9| lámpát, most már bevilágít a hold az ablakon. Aztán ágyazhatsz
1135 9| az ágyba ágyazott, csak a földre. Szép tiszta lepedõvel
1136 9| subát, aztán az egyik is a feje alá gyûrt egy elnyûtt
1137 9| egy elnyûtt pruszlikot, a másik is: ez volt az egész.
1138 9| vásárt csináltunk ezzel a Gergõ gyerekkel. Úgy nézem,
1139 9| lesz.~- Megtakarítjuk vele a kisbérest, ugye? - kérdezte
1140 9| No, meg - hagyta helyben a nagyon jó ember. - Csak
1141 9| étkes lesz, ne kapasd rá a dínomdánomra.~Úgy hullott
1142 9| dínomdánomra.~Úgy hullott a könnyem, hogy szinte kopogott
1143 9| könnyem, hogy szinte kopogott a köpönyegen, mikor megint
1144 9| köpönyegen, mikor megint a nagyon jó asszony szólalt
1145 9| Hanem azt hiszem, ennek a cifra ködmönnek nagyon jó
1146 9| szegény gyereknek. De ez a Márton, isten nyugtassa,
1147 9| Márton, isten nyugtassa, a csillagokat is rárakta volna
1148 9| csillagokat is rárakta volna a fiára.~De már erre elállt
1149 9| fiára.~De már erre elállt a könnyem hullása, a harag
1150 9| elállt a könnyem hullása, a harag vett rajtam erõt.
1151 9| harag vett rajtam erõt. Ohó, a ködmönömet nem engedem!~
1152 9| s mikor hallottam, hogy a jó emberek fújják már a
1153 9| a jó emberek fújják már a kását, lelopództam a ládáról,
1154 9| már a kását, lelopództam a ládáról, belebújtam a ködmönbe,
1155 9| lelopództam a ládáról, belebújtam a ködmönbe, és kiosontam az
1156 9| egész életre elkészültem a gazdapályával.~Már hajnalodott,
1157 9| öreg házunk felé vivõ utam a piacon vitt keresztül. Nevetõ
1158 9| inaskák már nagyban dolgoztak a mindenféle sátorrudakkal,
1159 9| válnék, és ilyen sorban a ködmön is minél hamarabb
1160 10| megörült szegény szülém a hazatérésemnek, úgy elszomorodott
1161 10| inasok szoktak. Nem gyõzöd a gyönge tüdõddel.~Õ szegényke,
1162 10| tüdõddel.~Õ szegényke, aki a malomházi remeteségben töltötte
1163 10| foglalkozásuk is azon kívül, hogy a kutyákat meghajigálják az
1164 10| belenyugodott szülém ebbe a szándékomba is, mint ahogy
1165 10| hogy engem egész életében a karján hordozzon. Csak azt
1166 10| aztán meg õnála nemcsak a kalaposmesterséget tanulhatod
1167 10| kalaposmesterséget tanulhatod ki, hanem a tanítómesterséget is.~Ünnepelõ
1168 10| illendõség, és maga vezetett el a mesterhez, aki nagyon szívesen
1169 10| barátságosan veregette meg a fejemet:~- Szeretem a nagy
1170 10| meg a fejemet:~- Szeretem a nagy fejû gyereket, mert
1171 10| mert nagy fej: nagy ész; a kis fejbe nagyon kicsi szorul.
1172 10| nagybetûkkel írja tele még a nyújtódeszkát is.~Szülém
1173 10| beállni, hanem kalaposinasnak.~A majszternak erre egyszerre
1174 10| ábrázata. Végig-végigméregetett a szemével, aztán kelletlenül
1175 10| való. Nagyon nagy hozzá a feje. Nem szeretem a nagy
1176 10| hozzá a feje. Nem szeretem a nagy fejû gyereket, mert
1177 10| nagy fejû gyereket, mert a nagy fejben nagyon szétszalad
1178 10| nagyon szétszalad az ész. A kis fej jobban összefogja.~-
1179 10| kijöttünk. De én láttam a szemén, hogy csak ravaszkodik,
1180 10| hogy csak ravaszkodik, mert a szíve örömmel van tele,
1181 10| Nem hagyom szögön lógni a ködmönt, hanem munkában
1182 10| éppen kovácsolták az üllõn a szikrázó vasat a bõrkötõs
1183 10| az üllõn a szikrázó vasat a bõrkötõs segédek, két kormos
1184 10| sürgött-forgott, mint két fiókördög, a piros fényben: gyönyörû
1185 10| szakállú óriás lépett elõ a tûzhely mellõl, az volt
1186 10| tûzhely mellõl, az volt a mester. Ahogy a kezét a
1187 10| az volt a mester. Ahogy a kezét a vállamra nyugosztotta,
1188 10| a mester. Ahogy a kezét a vállamra nyugosztotta, majd
1189 10| alatta. De csupa jóság volt a mosolygása, ahogy megszólított:~-
1190 10| megszólított:~- Gyöngécske a fickó.~- Nagyon erõtlenke -
1191 10| erõtlenke - kapott mohón a szón édes szülém.~- Kenyérbél
1192 10| édes szülém.~- Kenyérbél a karja - mondta a kovács.~-
1193 10| Kenyérbél a karja - mondta a kovács.~- Az, az - integetett
1194 10| az - integetett szülém -, a lába meg torzsa.~- Nem gyõzné
1195 10| gyõzné szusszal.~- Elfújná a fújtató.~- Nem, egész határozottan
1196 10| kovácsinasnak való - fejezte be a szemlét a mester. - Nagyon
1197 10| való - fejezte be a szemlét a mester. - Nagyon kicsik
1198 10| mester. - Nagyon kicsik a fülei. Nincs rajtuk semmi
1199 10| akkora pörölyt forgatott a fél kezében, hogy azt a
1200 10| a fél kezében, hogy azt a mesebeli hét bölcs mester
1201 10| mozdítani.~Alássan megköszöntük a jóakaratát, és beköszöntünk
1202 10| beköszöntünk Csorbóka úrhoz. A városban Csorbóka úr volt
1203 10| históriás könyvekkel: az volt a könyvesbolt. A másik asztalon
1204 10| az volt a könyvesbolt. A másik asztalon szép rendben
1205 10| szép rendben sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek,
1206 10| sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont
1207 10| mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont kardú mézeskalács
1208 10| kardú mézeskalács huszárok, a mandulás pogácsák: az volt
1209 10| mandulás pogácsák: az volt a mézeskalácsos bolt.~- Itt
1210 10| mézeskalácsos bolt.~- Itt a kellemes, emitt a hasznos -
1211 10| Itt a kellemes, emitt a hasznos - járt-kelt a pápaszemes,
1212 10| emitt a hasznos - járt-kelt a pápaszemes, tömzsi kis ember
1213 10| pápaszemes, tömzsi kis ember a két asztal közt -, a könyvkereskedõség
1214 10| ember a két asztal közt -, a könyvkereskedõség kedves
1215 10| könyvkereskedõség kedves tudomány, a mézeskalácsosság hasznos
1216 10| elég gyönge kis legény, se a kalapácsot, se a gyalut
1217 10| legény, se a kalapácsot, se a gyalut el nem bírná - mondta
1218 10| igyekszik, beletanulhat a mézeskalácsosságba is.~Csorbóka
1219 10| csakugyan nem fösvénykedett a tudományával. Ahogy szülém
1220 10| múlva is tekingetett vissza a sarokról a bolt felé -,
1221 10| tekingetett vissza a sarokról a bolt felé -, mindjárt belefogott
1222 10| felé -, mindjárt belefogott a mesterségbe. Elmondta, hogy
1223 10| mesterségbe. Elmondta, hogy melyik a krajcáros, melyik a kétkrajcáros,
1224 10| melyik a krajcáros, melyik a kétkrajcáros, melyik a háromkrajcáros
1225 10| melyik a kétkrajcáros, melyik a háromkrajcáros mézeskalács.
1226 10| idõben nem árultak.~- Hát a könyvek, fõnök úr? - húzódtam
1227 10| úr? - húzódtam közelebb a könyves asztalhoz.~- Az
1228 10| elsõsorbelieknek egy hatos az ára; a második sor két hatos; a
1229 10| a második sor két hatos; a harmadik három hatos. Aki
1230 10| ilyen hamar belevezetett a kettõs tudományba, és annyira
1231 10| kettõs tudományba, és annyira a kegyelmébe fogadott, hogy
1232 10| kegyelmébe fogadott, hogy a második héten már egészen
1233 10| héten már egészen rám bízta a boltot. Õ meg kiment a füzesbe
1234 10| bízta a boltot. Õ meg kiment a füzesbe varjút lõni. Elülte
1235 10| varjút lõni. Elülte szegény a lábát a sok semmittevésben,
1236 10| Elülte szegény a lábát a sok semmittevésben, nem
1237 10| nagyon kellett ugrálnia a mi boltunkban, mert a macska
1238 10| ugrálnia a mi boltunkban, mert a macska se nyomogatta kilincsünket.~-
1239 10| kilincsünket.~- Te is részelsz a varjúpaprikásból - szólt
1240 10| varjúpaprikásból - szólt vissza a boltajtóból. - Ahány könyvet
1241 10| eladsz, annyi varjúcomb lesz a tied.~De hiszen ígérhetett
1242 10| örültem volna úgy, mint a sok szép históriás könyvvel
1243 10| egyedülmaradásnak. Ott volt a „Ludas Matyi” meg a „Csalóka
1244 10| volt a „Ludas Matyi” meg a „Csalóka Péter” meg a „Fehérlófia”
1245 10| meg a „Csalóka Péter” meg a „Fehérlófia” meg a „Koplaló
1246 10| meg a „Fehérlófia” meg a „Koplaló Mátyás”. Azt se
1247 10| Utoljára az egyikre ráültem, a másikra rákönyököltem, a
1248 10| a másikra rákönyököltem, a harmadikra rátenyereltem.
1249 10| harmadikra rátenyereltem. A legvastagabbat kezdtem olvasni.
1250 10| legvastagabbat kezdtem olvasni. Annak a címe volt: „Csontos Szigfrid”.~
1251 10| alig keveredek barátságba a sárkányöldösõ nagy vitézzel,
1252 10| fiúcska.~- Megvan-e itt a Csontos Szigfrid? - azt
1253 10| megijedtem, hogy egyszerre a torkomba szökött a szívem.~-
1254 10| egyszerre a torkomba szökött a szívem.~- Nincsen az - csúsztattam
1255 10| Nincsen az - csúsztattam le a könyvet az ölembe.~A fiúcska
1256 10| le a könyvet az ölembe.~A fiúcska körülnézett, és
1257 10| körülnézett, és megakadt a szeme azon a rettenetes
1258 10| és megakadt a szeme azon a rettenetes oroszlánon, amely
1259 10| rettenetes oroszlánon, amely a „Florenc és Lion” tábláján
1260 10| lesz - nyújtotta ki utána a kezét.~A rettenetes oroszlán
1261 10| nyújtotta ki utána a kezét.~A rettenetes oroszlán nem
1262 10| gondolatom -, többet ér ám a mézeskalács, mint a meséskönyv.
1263 10| ér ám a mézeskalács, mint a meséskönyv. Inkább a másik
1264 10| mint a meséskönyv. Inkább a másik asztalon választhatnál
1265 10| választhatnál magadnak valamit.~A kis cimbora nagyon értelmetlenül
1266 10| kellett rajta segítenem, a markába nyomtam a legnagyobb
1267 10| segítenem, a markába nyomtam a legnagyobb mézeskalács huszárt,
1268 10| ajtón.~De nyilván mégis volt a kis cimborának magához való
1269 10| fölhúzta Csontos Szigfrid a láthatatlanná tevõ süveget,
1270 10| ért az semmit, úgy jött a sok gyerek, mint a raj,
1271 10| jött a sok gyerek, mint a raj, s az mind Csontos Szigfridet
1272 10| kérdezõsködtek, csak mentek egyenesen a mézeskalácsos asztalhoz.~
1273 10| Földvárra deszkát árulni, mint a csonttalan Szigfridek, s
1274 10| morzsa mézeskalács nem maradt a másik asztalon. Hanem ahány
1275 10| Hanem ahány gyerek volt a városban, az mind ott nyüzsgött
1276 10| városban, az mind ott nyüzsgött a boltunk elõtt, mire a fõnök
1277 10| nyüzsgött a boltunk elõtt, mire a fõnök úr visszatért a varjúvadászatról.
1278 10| mire a fõnök úr visszatért a varjúvadászatról. Sietett
1279 10| már az utca végén hallotta a nagy újságot, hogy a Csorbóka
1280 10| hallotta a nagy újságot, hogy a Csorbóka boltjában ingyen
1281 10| betoppant, úgy félrehúzta a száját, mintha a tulajdon
1282 10| félrehúzta a száját, mintha a tulajdon fülét akarná megharapni.
1283 10| csak az én fülemen töltötte a mérgét, és nem éppen barátságosan
1284 10| hanem ide többet be ne tedd a lábad!~ ~
1285 11| elszomorított volna. Hiszen a ködmön a fõ, gondoltam magamban,
1286 11| elszomorított volna. Hiszen a ködmön a fõ, gondoltam magamban,
1287 11| No de itt aztán egyszerre a torkomba szaladt ám a szívem.
1288 11| egyszerre a torkomba szaladt ám a szívem. Hiszen énnékem édesapám
1289 11| édesapám azt mondta, hogy míg a ködmönben tart, addig igazat
1290 11| mert másképp úgy megnyúlik a fülem, hogy legyezhetem
1291 11| úgy letagadtam? Tapogattam a fülemet, hol az egyiket,
1292 11| fülemet, hol az egyiket, hol a másikat: hát egész világosan
1293 11| világosan éreztem, hogy a jobb fülem máris hosszabb,
1294 11| fülem máris hosszabb, mint a bal.~Szép füves árok húzódott
1295 11| Föléje hajolok, elmarkolászom a tetejérõl a békanyálat,
1296 11| elmarkolászom a tetejérõl a békanyálat, nézek a víz
1297 11| tetejérõl a békanyálat, nézek a víz tükrébe: hát most meg
1298 11| tükrébe: hát most meg már a bal fülem hosszabb a jobbnál.~
1299 11| már a bal fülem hosszabb a jobbnál.~Ezen aztán elkeseredtem,
1300 11| még most is csordogálna a könnyem az árok vizébe,
1301 11| egy madárka rá nem száll a karomra.~Odatekintek, hát
1302 11| könnyû kezecske, hogy annál a pintyõke nem lehet könnyebb.
1303 11| pintyõke nem lehet könnyebb. A kezecskéhez egy töpörödött
1304 11| furcsa kukulafõkötõ van a fején, nagy kerek okuláré
1305 11| fején, nagy kerek okuláré a szemén, madzagon lógó skatulya
1306 11| madzagon lógó skatulya a bal kezében.~- Mit csinálsz
1307 11| árokparton? - kérdezte tõlem. Még a vékony hangocskája is olyan
1308 11| hangocskája is olyan volt, mint a madárcsipogás.~- Siratom
1309 11| madárcsipogás.~- Siratom a füleimet - mondtam keserves
1310 11| keserves szipogással.~- A füleidet, fiúcska? - csóválta
1311 11| fiúcska? - csóválta meg a néni a fejét, hogy csak
1312 11| fiúcska? - csóválta meg a néni a fejét, hogy csak úgy csörögtek
1313 11| csak úgy csörögtek bele a pápaszem drótjai. - Azokat
1314 11| újra fájdalmam patakja.~A kis néni aztán leült mellém
1315 11| gyöngéden megcsípte mind a két fülemet:~- No, ez egyszer
1316 11| ez egyszer még elengedem a büntetést, de ezután mindig
1317 11| engedhetlek egyedül bolyongani a városban.~Nagyon megnyugodva
1318 11| Nagyon megnyugodva tettem a kezem a kezébe, mert éreztem,
1319 11| megnyugodva tettem a kezem a kezébe, mert éreztem, hogy
1320 11| néni nem lehet más, mint a ködmöntündér. Az ideje ugyan
1321 11| hogy segítsen rajtam. Hát a kincseket ugyan elõadja-e
1322 11| ugyan elõadja-e mindjárt?~A skatulyát az én karomra
1323 11| utcákon. Néha meg-megráztam a skatulyát, csörög-e benne
1324 11| skatulyát, csörög-e benne a kincs. Nem csörgött, csak
1325 11| mentünk át egy folyóka felett, a tündér azt mondta, jól megfogjam
1326 11| azt mondta, jól megfogjam a kezét, hogy le ne csússzak.
1327 11| ne csússzak. Jól átfogtam a markommal a vézna, finom
1328 11| Jól átfogtam a markommal a vézna, finom ujjacskát,
1329 11| ujjacskát, s éreztem, hogy a középsõ ujján keményebb
1330 11| középsõ ujján keményebb a köröm, mint a többin.~„Aranykörme
1331 11| keményebb a köröm, mint a többin.~„Aranykörme van,
1332 11| cserepecskében.~Mindjárt megkeressük a gyufácskát, és meggyújtjuk
1333 11| gyufácskát, és meggyújtjuk a lámpácskát - tipegett ide-oda
1334 11| lámpácskát - tipegett ide-oda a tündér, és én kezdtem nem
1335 11| és én kezdtem nem érteni a dolgot. Minek õneki a gyufácska
1336 11| érteni a dolgot. Minek õneki a gyufácska és lámpácska,
1337 11| világosságot? Csak megkocogtatja a körmével a gerendát, s abból
1338 11| megkocogtatja a körmével a gerendát, s abból egyszerre
1339 11| asztalocskán, és elöntötte fénnyel a két székecskét és az ágyacskát
1340 11| ágyacskát és sublótocskát és a falon a kakukkos órácskát
1341 11| sublótocskát és a falon a kakukkos órácskát és a kanárimadár
1342 11| falon a kakukkos órácskát és a kanárimadár kalitocskáját.
1343 11| láttam, az elsõ tekintetem a tündér ujjára esett - és
1344 11| nem aranyszínû volt rajta a köröm, hanem fekete.~„Vaskörme
1345 11| szomorodtam el.~Mindegy, a vaskörmû kezecske oly gyorsan
1346 11| lúdmájacskát, tányérkákat, hogy azt a világon semmilyen aranykörmû
1347 11| volna ügyesebben. S ebben a percben igazán nem jutott
1348 11| eszembe, hogy az én meséimben a tündérek soha nem ettek
1349 11| gyerek.~Csak arra kaptam fel a fejemet a tányérból, mikor
1350 11| arra kaptam fel a fejemet a tányérból, mikor a tündér
1351 11| fejemet a tányérból, mikor a tündér megszólalt:~- Hát
1352 11| éhes vagyok - sunyítottam a tálra. Biz ott már sokkal
1353 11| amekkorát én betessékeltem.~A tündér kis kacajocskája
1354 11| értettelek, kisfiú. Ezt a pajtást értettem - mutatott
1355 11| pajtást értettem - mutatott a kályha felé a vaskörmével.~
1356 11| mutatott a kályha felé a vaskörmével.~A kályha elõtt
1357 11| kályha felé a vaskörmével.~A kályha elõtt egy nagy fekete
1358 11| Pajtás. Nagyon furcsa volt ez a feketeség a csupa fehér
1359 11| furcsa volt ez a feketeség a csupa fehér szobában, s
1360 11| megint kezdett nem tetszeni a dolog.~„Vaskörme van, fekete
1361 11| Lomha, puha léptekkel a Pajtás odaoldalgott az asztalhoz,
1362 11| az asztalhoz, fölért majd a lapjáig. Fejét odafektette
1363 11| lapjáig. Fejét odafektette a tündér ölébe, az pedig kétfelé
1364 11| az pedig kétfelé szegte a maradék májat.~- Ne, Pajtás,
1365 11| tündér volt. Ránézek megint a kezére, ahogy szép fehér
1366 11| ahogy szép fehér ágyat vet a liliputi kanapéra - hát
1367 11| kanapéra - hát már nincs rajta a vasköröm. Uramfia, ennek
1368 11| vasköröm. Uramfia, ennek lejár a körme! Éjszakára bizonyosan
1369 11| bizonyosan leveti. Ilyent még a mesékben se hallottam.~Nagyon
1370 11| elbámészkodhattam, mert a tündér gyöngéden megfricskázta
1371 11| vendég? Mire tátottad úgy el a szemedet?~- A... a... a
1372 11| tátottad úgy el a szemedet?~- A... a... a körme - mondtam
1373 11| úgy el a szemedet?~- A... a... a körme - mondtam zavarodottan.~-
1374 11| a szemedet?~- A... a... a körme - mondtam zavarodottan.~-
1375 11| mondtam zavarodottan.~- A körmöm? - nézett a tündér
1376 11| zavarodottan.~- A körmöm? - nézett a tündér a kezére. - Hát mi
1377 11| körmöm? - nézett a tündér a kezére. - Hát mi különös
1378 11| kezére. - Hát mi különös van a körmömön? Gondolom, ez is
1379 11| eltûnõdött, aztán megint a furcsa kedves kis nevetés
1380 11| volt az, te bohóka, hanem a gyûszûm. No, szép kis szûcsgyerek
1381 11| szûcsgyerek vagy, ha még a gyûszût se ismered meg!~
1382 11| tizenkettõ helyett, s még a mogorva öreg Pajtás macska
1383 11| macska is úgy húzta föl a szája szélét, mintha nevethetnékje
1384 11| megszégyelltem magam, s mikor a tündér azt kérdezte, mit
1385 11| mai... mai... - csúfolt a kis nevetés.~- Meluzina -
1386 11| vágtam ki végre nagy bátran.~A csöppség most már úgy nevetett,
1387 11| hogy hátravetette magát a csöpp karosszékben, amelyrõl
1388 11| karosszékben, amelyrõl nem ért le a lába a földre.~- Nem ismerem,
1389 11| amelyrõl nem ért le a lába a földre.~- Nem ismerem, akit
1390 11| Annyi aggodalom csicsergett a hangjában, hogy siettem
1391 11| hangjában, hogy siettem a megnyugtatással.~- Nem az
1392 11| Szép Meluzina egy tündérnek a neve.~A pápaszemes öreg
1393 11| Meluzina egy tündérnek a neve.~A pápaszemes öreg tündéren
1394 11| tündéren megint erõt vett a halk kacagás.~- Persze,
1395 11| kisfiú vagy, akinek mindig a tündéreken jár az esze.
1396 11| az esze. Én nem ismerem a tündéreket, fiúcska. A Meluzina
1397 11| ismerem a tündéreket, fiúcska. A Meluzina tündért sem ismerem.
1398 11| tündért sem ismerem. Én nem a Meluzina vagyok, én a Malvinka
1399 11| nem a Meluzina vagyok, én a Malvinka vagyok, a kisruha-varrónõ.
1400 11| vagyok, én a Malvinka vagyok, a kisruha-varrónõ. Te nem
1401 11| kisruha-varrónõ. Te nem hallottad még a hírét a Malvinkának? Persze,
1402 11| nem hallottad még a hírét a Malvinkának? Persze, nem
1403 11| bizony.~Kevélyen intett a fejével, és kevélyen csörögtek
1404 11| fejével, és kevélyen csörögtek a pápaszemdrótok.~- Ide nézz,
1405 11| nézz, kisfiú!~Kinyitott a falban egy gombocskára nyíló
1406 11| intett, hogy kukucskáljak be a fülkébe. Teli volt icike-picike
1407 11| motoszkálni kezdett bennem a tündérek gondolata. Olyanformán
1408 11| voltak azon az éjszakán a ködmönkém alatt, amivel
1409 11| alatt, amivel betakargatott a tündérek varrójának gyöngéd
1410 11| liliomkehelybe. Ott volt a Pajtás macska is, és addig
1411 11| és addig nézett bánatosan a gazdasszonykája után, míg
1412 11| nõtt, s már akkor nem is a Pajtás macska volt, hanem
1413 11| hanem az öreg Küsmödi, a bûbájos ember.~ ~
1414 12| szolgált Malvinka szobáján a muskátlis ablakocska, a
1415 12| a muskátlis ablakocska, a kelõ nap sugarai hamar közébük
1416 12| hamar közébük nyilaztak a tarka álommadaraknak. Nemhiába
1417 12| álommadaraknak. Nemhiába hogy a malomházban mindig félhomály
1418 12| amelyekben bent kel föl a nap, és belülrõl süt kifelé
1419 12| és belülrõl süt kifelé a világra.~A csöppke tündér
1420 12| belülrõl süt kifelé a világra.~A csöppke tündér fürgén tipegett
1421 12| Az egyik széket odahúzta a kanapé mellé - emelni nem
1422 12| egy másikból meg fehéret. A fehérrõl tudtam, hogy tej,
1423 12| tudtam, hogy tej, hanem a feketérõl nem tudtam, hogy
1424 12| feketérõl nem tudtam, hogy kávé. A malomházban nem volt járatos
1425 12| járatos ilyen elõkelõ vendég. A mesékben sem volt szokás
1426 12| szokás még abban az idõben a kávézgatás. Hát nem csoda,
1427 12| az valami fekete tehénnek a teje lehet. A szaga azonban
1428 12| fekete tehénnek a teje lehet. A szaga azonban pompás volt,
1429 12| azonban pompás volt, ahogy a tündér a fehér tejjel összekevergette.
1430 12| pompás volt, ahogy a tündér a fehér tejjel összekevergette.
1431 12| nézegettem rá, föl-fölemelve a fejemet a vánkosról, csak
1432 12| föl-fölemelve a fejemet a vánkosról, csak nem voltam
1433 12| van-e szánva.~- Persze hogy a tiéd - kacagott a tündérke. -
1434 12| Persze hogy a tiéd - kacagott a tündérke. - Csakhogy elõbb
1435 12| mosakodni. Odakint találod a vizet a konyhán. Én elszaladok
1436 12| Odakint találod a vizet a konyhán. Én elszaladok a
1437 12| a konyhán. Én elszaladok a pékhez, addig te szépen
1438 12| felöltözhetsz.~Hát hiszen a mosakodásban nem is lett
1439 12| elvégeztem illendõen, de azért a tündérke mégis elégedetlenül
1440 12| elégedetlenül csóválta meg a fejét, mikor visszatért.~-
1441 12| Jaj - azt mondta -, hát a fésûre miért haragszol?
1442 12| Gereblyézd össze hamar azt a szénaboglyát a fejeden!
1443 12| hamar azt a szénaboglyát a fejeden! De urasan ám, kis
1444 12| de azért csak nekimentem a nagy nyeles fésûvel a hajamnak.
1445 12| nekimentem a nagy nyeles fésûvel a hajamnak. Sûrû fekete hajam
1446 12| hajam volt, kemény, mint a drótszög, mentül jobban
1447 12| szoktak sündisznót hordani a fejükön. Na, gyere, majd
1448 12| gyere, majd én veszlek a kezem alá.~Munkába vett
1449 12| egyik oldalon letapasztotta a hajamat, a másikon újra
1450 12| letapasztotta a hajamat, a másikon újra égnek ágaskodott.~-
1451 12| próbálok veled.~Fölbontotta a tegnap esti kincses skatulyát.
1452 12| azok közül kiválasztotta a legszélesebbet - szép pünkösdirózsa
1453 12| takaros csokrot kötött belõle a nyakamba.~- Így már uras -
1454 12| nézett rám kedvtelve -, ehhez a szép ködmönhöz különösen
1455 12| ködmönhöz különösen illik. A Pajtásnak is ilyen nyakravalója
1456 12| hallatára Pajtás fölemelkedett a kályha elõl, és egy ugrással
1457 12| miákolással fejezte ki azt a kívánságát, hogy szeretné
1458 12| kívánságát, hogy szeretné látni a reggelijét.~Egy csöppet
1459 12| sem lepett volna meg, ha a jólelkû tündérke most hozzákezdett
1460 12| hozzákezdett volna egeret fogni a Pajtásnak, de a fekete macska
1461 12| egeret fogni a Pajtásnak, de a fekete macska kegyesen beérte
1462 12| került friss kiflivel, s a tündérke átengedett engem
1463 12| tündérke átengedett engem is a reggelizés örömeinek. Õ
1464 12| örömeinek. Õ maga beült a nagy karosszékbe, fölhúzta
1465 12| nagy karosszékbe, fölhúzta a vaskörmöt, és elõvett valami
1466 12| Pajtás is tisztára nyalogatta a tányért, én is a csészét.~-
1467 12| nyalogatta a tányért, én is a csészét.~- Hát egy pohár
1468 12| vizet tudnál-e nekem behozni a konyhából abban a talpas
1469 12| behozni a konyhából abban a talpas kék pohárban?~A talpas
1470 12| abban a talpas kék pohárban?~A talpas kék pohár ott állt
1471 12| talpas kék pohár ott állt a sublóton, mindenféle apró
1472 12| közt. Szaladtam ki vele a konyhára, teleöntöttem a
1473 12| a konyhára, teleöntöttem a zöld mázas korsóból, és
1474 12| vittem be nagy készségesen a tündérkének. Csordultig
1475 12| gondoltam, majd örül neki. A szegénysoron annak szoktuk
1476 12| annak szoktuk teleönteni a poharát, akit nagyon szeretünk.~
1477 12| akit nagyon szeretünk.~A tündérke azonban dicséret
1478 12| Tányéron kellett volna hoznod a vizet!~A fülem hegyéig vörösödtem
1479 12| kellett volna hoznod a vizet!~A fülem hegyéig vörösödtem
1480 12| ámbár nem nagyon értettem a dolgot. Furcsa szokásaik
1481 12| ha tányérból isznak. Mink a malomházban hétköznap kancsóból
1482 12| csináljuk urasan. Levettem a konyhapárkányról egy rózsás
1483 12| kistányért, és abba öntöttem a pohárból a vizet. Az ám,
1484 12| abba öntöttem a pohárból a vizet. Az ám, de hát mit
1485 12| de hát mit csináljak most a pohárral? Ilyen nehéz kérdéssel
1486 12| csinálni. Azt csináltam, hogy a tányért rátettem a pohárra,
1487 12| hogy a tányért rátettem a pohárra, a poharat két marokra
1488 12| tányért rátettem a pohárra, a poharat két marokra fogtam,
1489 12| fogtam, úgy állítottam be a tündérke elé. Hadd lássa,
1490 12| kacagások egész sortüze lett a jutalmam. Alig tudott szóhoz
1491 12| tudott szóhoz jutni Malvinka a nevetéstõl.~- Kis Gergõ,
1492 12| nevetéstõl.~- Kis Gergõ, te vagy a legmulatságosabb kis fickó
1493 12| legmulatságosabb kis fickó a világon. Ha tündér volnék,
1494 12| Beállnék - vonogattam a vállam szégyenlõsen.~- No,
1495 12| is fogadtalak. Te leszel a kis cselédem, hat nap lesz
1496 12| kis cselédem, hat nap lesz a fizetésed, hetedik a ráadás.
1497 12| lesz a fizetésed, hetedik a ráadás. Most pedig kapd
1498 12| ráadás. Most pedig kapd a locsolót, szaladj a kertbe,
1499 12| kapd a locsolót, szaladj a kertbe, itasd meg az árvácskákat.~
1500 12| mit tudok én.~Kimentem a ház elé, körülnéztem az
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274 |