1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274
Rész
1501 12| létra oda volt fektetve a fal tövébe, azt nekitámasztottam
1502 12| tövébe, azt nekitámasztottam a tetõnek, kihúztam belõle
1503 12| kis Gergõ? - kacagott rám a vasköröm az ablakon.~- Hát...
1504 12| árvácskákat urasan - ütöttem fel a fejemet büszkén.~- Sose
1505 12| uras - pittyesztette el a tündérke a száját. - Az
1506 12| pittyesztette el a tündérke a száját. - Az lesz az uras,
1507 12| száját. - Az lesz az uras, ha a virágra locsolod a vizet,
1508 12| uras, ha a virágra locsolod a vizet, nem a lábad szárára.~
1509 12| virágra locsolod a vizet, nem a lábad szárára.~Kicsit elszontyolodtam,
1510 12| Kedvetlenül osztogattam szét a vizet az árvácskák közt,
1511 12| s csakugyan mozdultak is a virágocskák. Bohókásan hunyorított
1512 12| virágocskák. Bohókásan hunyorított a szemük:~- Vigyázz csak,
1513 12| lett, hogy mozogni kezdtek a göröngyöcskék, s gurulni
1514 12| kincses törpe lesz. Lekapom a kalapom, és várok. Hát elõbújik
1515 12| és várok. Hát elõbújik a göröngyök közül egy vakondok.~
1516 12| hanem valóságosan maga a földvári herceg. Csakhogy
1517 12| alakját, míg meg nem találja a két gyémántszemet, amit
1518 12| két gyémántszemet, amit a hörcsög ellopott tõle. Azért
1519 12| tõle. Azért áskál mindig a föld alatt, mert azt keresi.~
1520 12| alatt, mert azt keresi.~Ezt a titkot énnekem Messzi Gyurka
1521 12| is õtõle hallottam, hogy a vakondok minden kincset
1522 12| vakondok minden kincset ismer a föld alatt, de nem beszél
1523 12| tudja nevettetni.~No, hát a vakondok roppant komoly
1524 12| Legelõször úgy elgörbítettem a számat, mintha meg akarnám
1525 12| mintha meg akarnám harapni a tulajdon fülemet. Szülém
1526 12| akárhányszor mutattam be néki a tudományom. A vakondok még
1527 12| mutattam be néki a tudományom. A vakondok még csak el se
1528 12| csinálsz?” Értette-e, nem-e a földvári herceg, nem tudom,
1529 12| Szerencsére még meg bírtam kapni a bársonygallérját. Belecsúsztattam
1530 12| bársonygallérját. Belecsúsztattam a ködmönzsebbe, gondoltam,
1531 12| neki eszébe kikéredzeni a zsebbõl. Éppen a szilvásgombóccal
1532 12| kikéredzeni a zsebbõl. Éppen a szilvásgombóccal estem barátságba,
1533 12| az oldalamon. Ijedtemben a fülemnek szaladtam a villával.~-
1534 12| Ijedtemben a fülemnek szaladtam a villával.~- Az nem uras,
1535 12| Gergõ - nézett rám szigorúan a tündérke.~- Igenis... -
1536 12| mikor vakondok mozog a zsebükben.~A tündérke egy
1537 12| vakondok mozog a zsebükben.~A tündérke egy csöppet elsikította
1538 12| vakondokot szoktak volna a ködmönük zsebébe rakni.
1539 12| parancsolt, hogy vigyem csak ki a kertbe, és borítsam le kisdézsával,
1540 12| pántlikafûbõl olyan vackot vetettem a kert sarkában a vakondoknak,
1541 12| vetettem a kert sarkában a vakondoknak, hogy herceg
1542 12| elmesélem neki, mért járt a kutya mezítláb.~De aztán
1543 12| mert ki kellett vezetnem a tündérkét a malomházhoz.
1544 12| kellett vezetnem a tündérkét a malomházhoz. Szegény szülém,
1545 12| semmit se tudott arról, hogy a könyvkereskedõi mesterségben
1546 12| az esztendõm, nem gyõzte a kezét csókolni, amiért úgy
1547 12| még mikor hallotta, hogy a tündérke iskolába is akar
1548 12| csizsmát húzsni, ha ast a drága sép assonságot akarjátok
1549 12| Az öreg azzal lerúgta a tulajdon nagy habdáit, az
1550 12| egyiket az egyik purdé húzta a jobb, a másikat a másik
1551 12| egyik purdé húzta a jobb, a másikat a másik a bal lábára,
1552 12| húzta a jobb, a másikat a másik a bal lábára, úgy
1553 12| jobb, a másikat a másik a bal lábára, úgy sántikáltak
1554 12| összefogódzva.~„Ezt elmondom a földvári hercegnek” - gondoltam
1555 12| Ahogy hazaérünk, fölfordítom a dézsát: hát csak egy lyuk
1556 12| csak egy lyuk van alatta. A kincsnek tudója beásta magát
1557 12| kincsnek tudója beásta magát a földbe.~Tündérkém csöndes
1558 13| ködén keresztül visszanézek a kisdiák koromra, egész tisztán
1559 13| tisztán látom magamat abban a percben, mikor először léptem
1560 13| Malvinka nem fogja oly erősen a kezemet. Nagyon féltem,
1561 13| kezemet. Nagyon féltem, hogy a tanító úrnak is annyi baja
1562 13| is annyi baja lesz majd a fejemmel, mint Kese kalaposnak
1563 13| de nemigen lett foganatja a mesterkedésnek. Szerencsére
1564 13| mesterkedésnek. Szerencsére a tanító úrnak nem a fejem
1565 13| Szerencsére a tanító úrnak nem a fejem szúrt szemet, hanem
1566 13| fejem szúrt szemet, hanem a ködmönöm. Az volt az első
1567 13| ködmön, honnan hozod ezt a kisfiút?~Éreztem, hogy a
1568 13| a kisfiút?~Éreztem, hogy a sok gyerek most mind az
1569 13| tudtam szólni. Csak néztem a nagy fekete táblát, amely
1570 13| amely úgy lépett előre a két lábával, mintha ő is
1571 13| közelről meg akarná csodálni a ködmönt.~No de azért van
1572 13| korában, hogy kisegítse a bajból. Nem tudtam ugyan,
1573 13| mit beszél olyan sokáig a tanító úrral - a kis kacagások
1574 13| sokáig a tanító úrral - a kis kacagások sűrűn beleturbékoltak
1575 13| kacagások sűrűn beleturbékoltak a hangjába -, de a vége az
1576 13| beleturbékoltak a hangjába -, de a vége az lett, hogy a tanító
1577 13| de a vége az lett, hogy a tanító úrnak is mosolygott
1578 13| úrnak is mosolygott még a szava is, mikor hozzám fordult:~-
1579 13| hozzám fordult:~- No, ennek a szép ködmönnek a szép csizma
1580 13| ennek a szép ködmönnek a szép csizma mellett szorítunk
1581 13| szólsz hozzá, kis Cötkény?~A második pad szélén fölállt
1582 13| fiúcska, akinek jóformán csak a kis egérképe látszott ki
1583 13| kis egérképe látszott ki a padból, és megszólalt vékony
1584 13| nem cseléjem ám el vele a csidmámat!~Úgy csengett
1585 13| csidmámat!~Úgy csengett a szoba a nagy nevetéstől,
1586 13| csidmámat!~Úgy csengett a szoba a nagy nevetéstől, hogy az
1587 13| Fülig vörösödve néztem le a lábamra - bizony az ujjaim
1588 13| az ujjaim kikukucskáltak a rongyos bocskorkámból.~Mikor
1589 13| Mikor meg aztán beültem a padba a kis Cötkény mellé,
1590 13| meg aztán beültem a padba a kis Cötkény mellé, végképp
1591 13| mellé, végképp megfogta a szívem fehérségét az irigység
1592 13| füstje. Sárga szattyán volt a bőre a csizmának, ezüstpityke
1593 13| Sárga szattyán volt a bőre a csizmának, ezüstpityke a
1594 13| a csizmának, ezüstpityke a rámáján - az én egyszeri
1595 13| nevezetessége pedig az volt a csizmának, hogy csikorgó
1596 13| csizmának, hogy csikorgó volt a talpában. Mégpedig olyan
1597 13| okos csikorgó, hogy mindig a gazdája nevét csikorogta:~-
1598 13| Egész hazáig hallottam ezt a szívszaggató csikorgást,
1599 13| útközben kiderült, hogy a kis Cötkényék háza a Malvinka
1600 13| hogy a kis Cötkényék háza a Malvinka háza mellett van.
1601 13| Meg az is kitudódott, hogy a kis Cötkénynek Cötkény varga
1602 13| barátságban van, mert ő szokta a papucskáit foltozni.~Mert
1603 13| olyan foltozóvarga volt az a Cötkény, annak se valami
1604 13| hálálkodni neki, ha foltot vetett a rongyos bocskorára:~- Aranyozzsa
1605 13| Aranyozzsa meg azs Úristen ast a drágalátos kezsit, akivel
1606 13| vetegetni, hogy nem látsik tőlük a bocskor.~Nem tudott az ez
1607 13| lábbelit varrni senkinek a kerek világon, csak a tulajdon
1608 13| senkinek a kerek világon, csak a tulajdon kisfiának. Hanem
1609 13| hűvösödni kezdett az idő, a tündérke átvezetett a kis
1610 13| idő, a tündérke átvezetett a kis csizmák híres mesteréhez,
1611 13| mesteréhez, aki alig látszott ki a háromlábú széken a sok rossz
1612 13| látszott ki a háromlábú széken a sok rossz csizma közül.
1613 13| Malvinka elmondta neki a kívánságomat, mire ő rábiccentett
1614 13| kívánságomat, mire ő rábiccentett a fejével:~- No, az nem nagy
1615 13| furfangosan mosolygott, míg a lábamat mérte, hogy én mindjárt
1616 13| múlva készen hozták haza a csizmát, kis pajtásom, Gáborka
1617 13| apja. Fölrántom: puha, mint a patyolat, mégis feszül,
1618 13| csak, mit csikorog? Tudja-e a nevemet?~- Gá-bor-ka, Gá-bor-ka -
1619 13| Gá-bor-ka, Gá-bor-ka - mondja a csizma, ahogy lépkedek benne.~
1620 13| benne.~Elpityeredtem, mint a megrepedt teknõ, s alig
1621 13| s alig tudtam elmondani a nagy zokogástól, hogy hol
1622 13| zokogástól, hogy hol szorít a csizma. Szegény Gáborka
1623 13| ríva fakadt velem együtt, a tündérke nevetett, az öreg
1624 13| tudok készíteni, amelyik a fiam nevét csikorogja.~S
1625 13| nevét csikorogja.~S ahogy a sápadt, egérképû kisgyerekre
1626 13| kisgyerekre nézett, úgy sütött a szeretet a szemébõl, hogy
1627 13| nézett, úgy sütött a szeretet a szemébõl, hogy az én szívem
1628 13| megmelegedett tõle. Letörülgettem a könnyeimet, és fölvidámodva
1629 13| fölvidámodva nézegettem a lábamon a csizmát. Igaz,
1630 13| fölvidámodva nézegettem a lábamon a csizmát. Igaz, hogy az én
1631 13| gyönyörû csizma ez. Fénylett a szára, mint a tükör: a Pajtás
1632 13| Fénylett a szára, mint a tükör: a Pajtás odakullogott
1633 13| Fénylett a szára, mint a tükör: a Pajtás odakullogott eléje,
1634 13| idegen macska tolakodott a házba.~Attól fogva aztán
1635 13| aztán együtt csikorgattuk a csizmát Gáborkával nagy
1636 13| templom márványtégláin. A különbség csak az volt kettõnk
1637 13| különösen tud õ köhögni.~- A’, hallgasd csak, Gejgõ,
1638 13| Gejgõ, milyen tambuja van a mejjemben!~Egyszer aztán
1639 13| az angyalkák. Azt hiszem, a Gáborka mennyei szobájában
1640 13| szobájában aranyszögön lóghattak a csikorgós csizmák, és a
1641 13| a csikorgós csizmák, és a kis Cötkény csak olyankor
1642 13| foltozóvargát meglátogatni a zörgõs szalmanyoszolyán.~
1643 13| Cötkény azt újságolta egyszer a Báró cigánynak, aki téli
1644 13| téli idõben be-bekukkantott a mûhelybe egy kis maradék
1645 13| káposztára:~- Rosszacska már a csizmája annak a szegény
1646 13| Rosszacska már a csizmája annak a szegény gyereknek.~Az öreg
1647 13| öreg Báróval éppen ott volt a kis Bárók közül is valamelyik,
1648 13| nagyban melegítette szegény a padkán a szûröcskéjét.~-
1649 13| melegítette szegény a padkán a szûröcskéjét.~- Bizs ennek
1650 13| rossacska - nézett rá Báró apó a gyerek kékre dermedt lábaira. -
1651 13| mosolygás derengette be a képét:~- Csakhogy én nem
1652 13| képét:~- Csakhogy én nem a rajkót gondoltam ám. Az
1653 13| angyalpajtásai közt.~Se a nagy Báró, se a kis Báró
1654 13| közt.~Se a nagy Báró, se a kis Báró nem sokat értett
1655 13| Báró nem sokat értett ebbõl a beszédbõl. Legfeljebb arra
1656 13| Legfeljebb arra gondoltak, hogy a nagy szomorúság megzavarhatta
1657 13| én is ott lábatlankodtam a mûhelyben, mert a Gáborka
1658 13| lábatlankodtam a mûhelyben, mert a Gáborka elmúlása után is
1659 13| elmúlása után is tartottam a barátságot a szomszéddal,
1660 13| is tartottam a barátságot a szomszéddal, még tán jobban,
1661 13| jobban, mint azelõtt.~Õ a fia helyett simogatott engem,
1662 13| kezét éreztem az övében.~A mester nagyon nekiörült
1663 13| mester nagyon nekiörült a cigánynak:~- Ejnye, de jókor
1664 13| jössz, Báró! Nézd e, kész a Gáborka csizmája. Mindjárt
1665 13| Mindjárt kiakaszthatjuk a szögre az ereszet alá. Hiszed-e,
1666 13| Hiszed-e, hogy reggelre már a lábán lesz a gyereknek?~-
1667 13| reggelre már a lábán lesz a gyereknek?~- Hisem, uram,
1668 13| aztán szedte-vette sebesen a sátorfáját, azt mondta,
1669 13| angyalkának. Nekem is nagyon a lelkemre kötötte, hogy tisztuljak
1670 13| ezen az estén, mert elkap a markoláb.~Hát én nem is
1671 13| világért, és reggelre csakugyan a lábán volt a csizma a gyereknek.~
1672 13| reggelre csakugyan a lábán volt a csizma a gyereknek.~Persze
1673 13| csakugyan a lábán volt a csizma a gyereknek.~Persze én nem
1674 13| egérképû pajtáskám vitte föl a csizmát a csillagablakos
1675 13| pajtáskám vitte föl a csizmát a csillagablakos városba.
1676 13| délben már tanácskozott a két öreg, hogy bizony az
1677 13| jó meleg csizmácska ebben a gonosz téli idõben.~- Hm,
1678 13| az angyalkák? - simogatta a mester a nagy kopasz homlokát.~-
1679 13| angyalkák? - simogatta a mester a nagy kopasz homlokát.~-
1680 13| hunyorított Báró, mintha õ volna a legjáratosabb a mennyországban. -
1681 13| õ volna a legjáratosabb a mennyországban. - Csak azoknak,
1682 13| mennyországban. - Csak azoknak, akik a gyerekekkel játcsogatnak.
1683 13| uram, mind elhordódik azs a sögrül. Akire szükség nem
1684 13| haza, mert rövidesen eltûnt a szegrõl öt pár kis csizma,
1685 13| megbékélt szívvel nem járogatott a templomba, mint akkoriban.
1686 13| kifelé, mikor Gáspár apó már a gyertyákat oltogatta. Addig
1687 13| oltogatta. Addig mindig a Gáborkájával beszélgetett,
1688 13| beszélgetett, akinek arcocskája a tömjénfüstben libegett elõtte.~-
1689 13| jöjjön csak ki egy kicsit a Cigány-tóra, mutatok valami
1690 13| mutatok valami szépet.~A Cigány-tó a város szélén
1691 13| valami szépet.~A Cigány-tó a város szélén volt, oda ballagtunk
1692 13| oda ballagtunk ki mind a hárman szépet látni. Hát
1693 13| Báró purdé ott csúszkált a jégen, meg ugrándozott a
1694 13| a jégen, meg ugrándozott a ropogós havon vadonatúj
1695 13| nevetett csúfondárosan a harangozó.~Cötkény szelíden
1696 13| hogyne tudnám? Csak ismerem a magam munkáját.~- Nem a
1697 13| a magam munkáját.~- Nem a Gáborka hordta ám el a csizmákat,
1698 13| Nem a Gáborka hordta ám el a csizmákat, hanem az a semmiházi
1699 13| el a csizmákat, hanem az a semmiházi Báró cigány -
1700 13| Gáspár apó -, maga beszéli a rosszcsont az egész városban.~-
1701 13| ember - békítette Cötkény a nagyhangú harangozót. -
1702 13| nagyhangú harangozót. - De a kis cigánygyerekek lábán
1703 13| cigánygyerekek lábán is csak a Gáborka csizmái azok. Hallgassa
1704 13| Hallgassa csak kelmed!~A kis csizmák a téli csendben
1705 13| csak kelmed!~A kis csizmák a téli csendben vígan csikorogtak
1706 13| csendben vígan csikorogtak a havon:~- Gá-bor-ka, Gá-bor-ka...~
1707 14| hogy magános gyerek voltam a malomházban, sokáig az maradtam
1708 14| tudtam sehogy se közéédesedni a többi gyereknek. Csak a
1709 14| a többi gyereknek. Csak a kis Cötkénnyel barátkoztam
1710 14| mikor megüresedett mellettem a helye a padban, megint egészen
1711 14| megüresedett mellettem a helye a padban, megint egészen egyedül
1712 14| maradtam. Se én nem kerestem a fiúk barátságát, se õk az
1713 14| megszólított, szerettem volna a tulajdon ködmönöm zsebébe
1714 14| majorsága volt szülémnek a malomház udvarán, a kiscsirkék
1715 14| szülémnek a malomház udvarán, a kiscsirkék közt mindig volt
1716 14| kiverõs, aki sohase tartott a többivel. Én is ilyenformán
1717 14| Én is ilyenformán voltam a fiúkkal. Ha õk kint hányták
1718 14| fiúkkal. Ha õk kint hányták a hengerbuckot a füves udvaron,
1719 14| kint hányták a hengerbuckot a füves udvaron, akkor én
1720 14| és négykézláb bujkáltam a padok alatt. Ilyenkor mindig
1721 14| szándékom volt, hogy ha a nagy Cintula most belép,
1722 14| ráugrok és szétszaggatom.~Ez a nagy Cintula volt a legnagyobb
1723 14| Ez a nagy Cintula volt a legnagyobb és legvásottabb
1724 14| irigyeltem, mert ha két ujját a szájába tette, olyan sivítósan
1725 14| sivítósan tudott fütyülni, mint a vasút. Titokban én is próbálgattam
1726 14| az egész öklömet bedugtam a számba, mégse lett belõle
1727 14| Félni meg azért féltem a nagy Cintulától, mert borzasztó
1728 14| Egy karján is megbírja a tótágast, azzal dicsekedett.
1729 14| azzal dicsekedett. Ezt a tudományát ugyan nem mutatta
1730 14| ki szaggatta szét.~Persze a nagy Cintula mindig arccal
1731 14| mindig arccal elõre lépett be a szobába, és így a szétszaggatásból
1732 14| lépett be a szobába, és így a szétszaggatásból soha se
1733 14| szétszaggatásból soha se lett semmi. A dühös vérmedve úgy összegömbörödött,
1734 14| úgy összegömbörödött, mint a sündisznó, és mindig úgy
1735 14| valamit, és azt keresné.~A nagy Cintula persze ravasz
1736 14| csak azért is betoppant a terembe, hogy rám ijesszen.
1737 14| füle hallatára azt mondta a tanító úrnak:~- Tanító úr,
1738 14| Tanító úr, kérem, ez a ködmönös fiú mindig úgy
1739 14| ködmönös fiú mindig úgy bujkál a padok alatt, mint egy puli.~
1740 14| padok alatt, mint egy puli.~A tanító úr ugyan a méterrúddal
1741 14| puli.~A tanító úr ugyan a méterrúddal a feje búbjára
1742 14| tanító úr ugyan a méterrúddal a feje búbjára koppantott
1743 14| feje búbjára koppantott a nagy Cintulának, de énrajtam
1744 14| énrajtam az már nem segített. A puli nevet többet le nem
1745 14| ahogy Messzi Gyurka szokta a Mitvisz kutyát:~- Ne, puli,
1746 14| Ne, puli, ne!~S mikor a megbérmálás után a tanító
1747 14| mikor a megbérmálás után a tanító úr legelõször fölszólított,
1748 14| legelõször fölszólított, a nagy Cintula megint elvihogta
1749 14| padban, s halkan kipisszegett a keze feje mögül:~- Pssz,
1750 14| többet. Akárhogy tudtam a leckét, ki nem tudtam a
1751 14| a leckét, ki nem tudtam a számat értelmes beszédre
1752 14| nyitni. Csak tátogtam, mint a potyka a horgon. Mindig
1753 14| tátogtam, mint a potyka a horgon. Mindig a fülembe
1754 14| potyka a horgon. Mindig a fülembe ütõdött a pssz,
1755 14| Mindig a fülembe ütõdött a pssz, pssz. Olyankor is
1756 14| minden vasárnap fölkerestem a malomházban, de Messzi Gyurka
1757 14| Messzi Gyurka megcsóválta a fejét, mikor benéztem hozzá
1758 14| fejét, mikor benéztem hozzá a kukoricaszár kunyhóba.~-
1759 14| Olyan vagy, mint õsz elején a tarhonyás zacskó. Ugyan
1760 14| Ugyan mi akarsz lenni azzal a sok tudománnyal?~- Szolgabíró,
1761 14| Mert akkoriban sokat láttam a szolgabírót tükrös hintóban
1762 14| mesterség - bökdöste az öreg a hosszú botjával a kukoricák
1763 14| az öreg a hosszú botjával a kukoricák porhanyó tövét. -
1764 14| okosra tanulod magad, ahogy a színedrõl látom, hogy azzal
1765 14| színedrõl látom, hogy azzal a nagy ésszel csõsz is lehetnél.~
1766 14| Én mindig tudtam, hogy a csõszmesterséghez ész kívántatódik,
1767 14| ugyanis tõlem harmadnapra a tanító úr az iskolában:~-
1768 14| mikor találkozol megint a csõsz bácsival? Hogy is
1769 14| tartottam, hogy Messzi Gyurkát a tanító úr ismerte.~- Na,
1770 14| engem dicsért volna meg a tanító úr, hanem azért az
1771 14| messzirõl:~- Tyû, kukorica meg a bajusza! - ráncolta össze
1772 14| bajusza! - ráncolta össze a seprûforma szemöldökét -,
1773 14| szolgabíró se. Szót értettem a héten a tanító uraddal.
1774 14| se. Szót értettem a héten a tanító uraddal. Betisztelegtem
1775 14| uraddal. Betisztelegtem hozzá a Mitvisszel együtt. Vittünk
1776 14| szólnak hozzád, mint délben a hajnalicskavirág.~Nagyot
1777 14| bácsi, és megtörülgette a verejtékes homlokát az inge
1778 14| merem elõadni - törtem el a kis mécsest. S elsírtam-ríttam
1779 14| vagyok én az iskolában.~A csõsz megcsóválta nagy szürke
1780 14| megállj!~Azzal lebukott a kunyhó belsejébe. Vártam
1781 14| Vártam szívszakadva, mit hoz a gyávaság ellen ez a nagyeszû
1782 14| hoz a gyávaság ellen ez a nagyeszû ember.~Nem tudtam
1783 14| rossz bográcsot szorongat-e a hóna alatt vagy pár szárítószakajtót.
1784 14| tartotta, akkor láttam, hogy a rejtélyes holmi valami nagy
1785 14| csak úgy füstölt belõle a por, ahogy szétterítette
1786 14| por, ahogy szétterítette a földön, és megrázogatta
1787 14| hékám! Olyan volt ez, mint a bársony, míg a zsír ki nem
1788 14| ez, mint a bársony, míg a zsír ki nem verte! Meg volt
1789 14| szép bakacsinfeketére, míg a penész ki nem szívta belõle
1790 14| penész ki nem szívta belõle a festéket! Volt ennek selyempántlikája,
1791 14| forint nélkül is. Mert ennek a kalapnak az a fortélya van,
1792 14| Mert ennek a kalapnak az a fortélya van, hogy akinek
1793 14| van, hogy akinek ez van a fején, az testben, lélekben
1794 14| akkor ez olyan lehet, mint a Fortunátus kalapja - tátottam
1795 14| Fortunátus kalapja - tátottam el a számat.~- No, gyerek, ne
1796 14| Már akkor rá is ejtette a fejemre az egyszer volt,
1797 14| nem volt kalapot. Király a fia fejére nem teheti olyan
1798 14| nem teheti olyan büszkén a koronát.~- Olyan vagy benne,
1799 14| is volt, aki azt mondta a másiknak:~- Nézd csak azt
1800 14| másiknak:~- Nézd csak azt a kisgyereket!~Kezdtem hinni,
1801 14| az öreg kajla kalap. De a kapunkban mégiscsak lekaptam
1802 14| kapunkban mégiscsak lekaptam a kajlát, és elõvettem a hónom
1803 14| lekaptam a kajlát, és elõvettem a hónom alól a pörgét. Nem
1804 14| és elõvettem a hónom alól a pörgét. Nem akartam, hogy
1805 14| megtudja, miben törjük mink a fejünket a nagyeszû csõsszel.~
1806 14| miben törjük mink a fejünket a nagyeszû csõsszel.~Éjszakára
1807 14| nagyeszû csõsszel.~Éjszakára a kertben hált a kajla kalap,
1808 14| Éjszakára a kertben hált a kajla kalap, jól teleszítta
1809 14| kicsit kinézegethessek belõle a világba.~Még messze volt
1810 14| világba.~Még messze volt a nyolc óra, a fiúk mind az
1811 14| messze volt a nyolc óra, a fiúk mind az iskola elõtt
1812 14| iskola elõtt nyüzsögtek a kocsiúton. Persze most is
1813 14| kocsiúton. Persze most is a nagy Cintula vitte köztük
1814 14| nagy Cintula vitte köztük a szót, de ahogy engem meglátott,
1815 14| puli!~„No - meresztgettem a nyakamat a ködmön meg a
1816 14| meresztgettem a nyakamat a ködmön meg a kalap közt -,
1817 14| a nyakamat a ködmön meg a kalap közt -, most mindjárt
1818 14| mindjárt kipróbálom, mit tud a kajla!”~Azzal ledobtam a
1819 14| a kajla!”~Azzal ledobtam a könyvem, és se szó, se beszéd,
1820 14| szó, se beszéd, nekiugrok a nagy Cintulának, megkapom
1821 14| derékon, s úgy teremtem a földhöz, hogy csak úgy nyekken.
1822 14| még meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát, és mikor
1823 14| máskor is.~Fölcihelõdött a nagy Cintula, de nem szólt
1824 14| tapogatta. Aztán hirtelen beült a padba, s elõszedte a könyveit,
1825 14| beült a padba, s elõszedte a könyveit, mintha õ volna
1826 14| könyveit, mintha õ volna a legszorgalmasabb gyerek
1827 14| legszorgalmasabb gyerek a világon.~Megérezte, hogy
1828 14| Megérezte, hogy lemúlt róla a királyság, és jól érezte.
1829 14| királyság, és jól érezte. A fiúk engem fogtak körül,
1830 14| hadvezért. Boldog volt, aki a gúnyám végigsimogathatta:~-
1831 14| kis kalap!~Mikor bejött a tanító úr, és engem szólított
1832 14| szólított fel elsõnek, ránéztem a fogason a kalapra, és úgy
1833 14| elsõnek, ránéztem a fogason a kalapra, és úgy mondtam
1834 14| kalapra, és úgy mondtam a leckét, mint a vízfolyás,
1835 14| úgy mondtam a leckét, mint a vízfolyás, alig lehetett
1836 14| alig lehetett megállítani. A tanító úr csodálkozva nézett
1837 14| után mindjárt kinyargaltam a Messzi Gyurka birodalmába.
1838 14| birodalmába. Lengettem elejbe a kajla kalapot messzirõl.~-
1839 14| No, szolgám, hány hét a világ? - hunyorított rám
1840 14| jókedvûen. - Tett-e csudát a híres kalap?~- De tett ám -
1841 14| öreg barátom, és lekapta a fejemrõl a Fortunátus kalapját:~-
1842 14| barátom, és lekapta a fejemrõl a Fortunátus kalapját:~- No,
1843 14| szükség, ne járj benne, a világ csúfjára. Csak nem
1844 14| gondolod, te csacsi, hogy ebben a rossz kalapban valami bûbájos
1845 14| akárhová kerülsz, állj meg a talpadon emberül.~ ~
1846 15| NÉHA A BŐ KÖDMÖN IS SZORÍT~A nagy
1847 15| NÉHA A BŐ KÖDMÖN IS SZORÍT~A nagy kalappal való történet
1848 15| gondolkodóba ejtett. Nini, hátha a ködmöntündér is csak ilyen
1849 15| egy morzsa tündér se lakik a juhbőrben.~Esteli vetkőzéskor
1850 15| sokszor el-elnézegettem a ködmönt, hogy hátha vallana
1851 15| akárhogy ellenkezett velem a tündérke, hogy ez nem uras.
1852 15| édesapámnak, hogy addig hurcolom a ködmönt, míg benne tart,
1853 15| ködmönt, míg benne tart, a fogadásomat pedig meg nem
1854 15| állott szövet - csóválta meg a fejét bosszúsan a tündérke,
1855 15| csóválta meg a fejét bosszúsan a tündérke, és aztán hirtelen
1856 15| Azt, hogy miért ne járnék, a birka is csak azt a ködmönt
1857 15| járnék, a birka is csak azt a ködmönt hordja birka korában
1858 15| ezen végződött, és ilyenkor a tündérke nem tudott mást
1859 15| hogy kivett egy kockacukrot a békateknős pikszisből, s
1860 15| tartanom, hogy ki találom nőni a ködmönt. Áldja meg az isten
1861 15| ködmönt. Áldja meg az isten a drága kezet, amely szabta,
1862 15| Egyszer például, ahogy a város szélén a homokbányák
1863 15| például, ahogy a város szélén a homokbányák körül métáztunk
1864 15| homokbányák körül métáztunk a pajtásaimmal, látom, hogy
1865 15| országútra egy asszony. A feje be van kötve nagykendővel,
1866 15| van kötve nagykendővel, a hátán zsákot cipel. Az bizonyosan
1867 15| meggörnyed alatta.~Rátátom a szemem az asszonyra, s ahogy
1868 15| szemem az asszonyra, s ahogy a szél meglibbenti a kötőjét,
1869 15| ahogy a szél meglibbenti a kötőjét, arra gondolok,
1870 15| de olyan kötője van ennek a néninek, mint szülémnek.~-
1871 15| kiált rám az adogató, a Veszkény prókátor fia, és
1872 15| prókátor fia, és fölhajítja a labdát.~Fölütöm olyan magasra,
1873 15| tán vissza se esik többet, a fiúk hátrameresztett nyakkal
1874 15| az én szemem megint csak a nénikén van. No, egészen
1875 15| mintha mondta volna is szülém a múlt vasárnap, hogy tapasztani
1876 15| hogy tapasztani kellene már a malomházat, mert mind kimozgósodtak
1877 15| mert mind kimozgósodtak a téglái.~- Vigyázz, Gergő! -
1878 15| Gyuszi, és akkorát suhintok a labdára, hogy a szőlők aljáig
1879 15| suhintok a labdára, hogy a szőlők aljáig szaladnak
1880 15| szaladnak utána nagy kurjongatva a többiek.~Én meg nézek az
1881 15| szegény. Le akarja tenni a zsákot, de inkább magától
1882 15| inkább magától esik az le a válláról. Ráül, törüli az
1883 15| válláról. Ráül, törüli az arcát a kötőjével, és felém fordul
1884 15| fordul egy kicsit. Megdobban a szívem: szülém az csakugyan!
1885 15| már szállingóznak vissza a fiúk. Sok az úri gyerek
1886 15| megtudják, hogy az én szülém az a zsákos néni?~Visszaérnek
1887 15| zsákos néni?~Visszaérnek a fiúk, azt javaslom nekik,
1888 15| ellen, mert ha szemembe tűz a nap, nem látom a labdát.
1889 15| szemembe tűz a nap, nem látom a labdát. Pedig nem a naptól
1890 15| látom a labdát. Pedig nem a naptól akartam én elfordulni,
1891 15| fordítottam az országútnak, hanem a többiek meg most kerültek
1892 15| most kerültek vele szembe. A Tarán kapitány Laci fia
1893 15| Fogadjunk, Gergő, hogy azt a nénit én ennyiről is hátba
1894 15| Elhiszem - nyitnám feleletre a számat, de abban a percben
1895 15| feleletre a számat, de abban a percben mintha megszorítaná
1896 15| mintha megszorítaná valaki a nyakamat. Odakapok ijedten,
1897 15| Odakapok ijedten, körülvesznek a fiúk:~- Mi az, Gergő, tán
1898 15| Gergő, tán lódarázs szállt a nyakadba?~- Szorít a ködmön -
1899 15| szállt a nyakadba?~- Szorít a ködmön - mondom, és kieresztem
1900 15| mondom, és kieresztem a gombot a nyakán.~Nem ért
1901 15| és kieresztem a gombot a nyakán.~Nem ért az semmit,
1902 15| már úgy éreztem, mintha a vállamat szorongatná valami
1903 15| már szülém, nyalábolgatja a zsákot. Fölemelem az ütőfát,
1904 15| az ütőfát, de ki is ejtem a kezemből mindjárt. Még el
1905 15| magam, mert most meg már a csuklómban érzek olyan szúrást,
1906 15| szúrást, mintha csakugyan a darázs csípte volna meg.~-
1907 15| csípte volna meg.~- Vesd le a ködmönt! - kiált rám a nagy
1908 15| le a ködmönt! - kiált rám a nagy Cintula. - Az a bajod
1909 15| rám a nagy Cintula. - Az a bajod bizonyosan. Hogy lehet
1910 15| le, vesd le! - biztatnak a többiek is, s megfogom a
1911 15| a többiek is, s megfogom a ködmön szélét, hogy majd
1912 15| csakugyan nagyon akadozik már a lélegzetem.~Az ám, csakhogy
1913 15| lélegzetem.~Az ám, csakhogy a ködmön nem ereszt. Mentől
1914 15| majd segítünk - mondják a fiúk, s belém kapaszkodnak
1915 15| hárman-négyen. Őróluk csurog a verejték, énrólam meg szakad.~
1916 15| szülémnek hátán van már a zsák, meg is indult vele,
1917 15| Édesszülém! - és szétlökdösve a fiúkat, árkon-bokron keresztül
1918 15| rohantam ki az országútra. A többiek persze utánam.~Mire
1919 15| neki, hogy én vihessem haza a földet.~- Hová gondolsz,
1920 15| Aztán meg mind elkeverné a drága szép kisködmönt.~S
1921 15| kisködmönt.~S megsimogatta a ködmönt, amely nem szorított
1922 15| libegett rajtam, s mintha a belevarrt színes virágok
1923 15| volna. Szerettem volna, ha a fiúk is észreveszik ezt
1924 15| fiúk is észreveszik ezt a változást, de azoknak csak
1925 15| változást, de azoknak csak a zsákon volt az eszük-lelkük.
1926 15| hozzá érhetett. Utoljára a nagy Cintula kapta a hátára
1927 15| Utoljára a nagy Cintula kapta a hátára az egyik végét, Veszkény
1928 15| és Tarán Laci osztoztak a másikon, a többiek meg két
1929 15| Laci osztoztak a másikon, a többiek meg két oldalról
1930 15| milyen jó kisfia van.~Az ám! A jó kisfiúnak égett az arca
1931 15| arca szégyenletében, mint a tűz. S csak azért nem vallottam
1932 15| szülémnek, hogy én vagyok a világon a leghaszontalanabb
1933 15| hogy én vagyok a világon a leghaszontalanabb kisfiú,
1934 15| Szegény, nem tudott hová lenni a boldogságtól, ahogy a sok
1935 15| lenni a boldogságtól, ahogy a sok gyerek telezsibongta
1936 15| mindjárt hozzá is akart fogni a tapasztáshoz is, s ha ránk
1937 15| még most is ott gyúrjuk a sarat.~Szép holdvilágos
1938 15| éjszakával végződött ez a nap. Malvinka nyitva hagyta
1939 15| hagyta az ablakunkat, s a behulló holdfényben alig
1940 15| Csukogattam, nyitogattam a szememet, s egyszer, ahogy
1941 15| ahogy kinyitom, látom, hogy a szék karjára akasztott ködmön
1942 15| akasztott ködmön kinyújtja felém a két ujját.~A tündér - gondoltam
1943 15| kinyújtja felém a két ujját.~A tündér - gondoltam félálomban,
1944 15| ijedtem meg egy csöppet sem.~A két ködmönujj pedig egyre
1945 15| boldogan süllyesztettem bele a fejemet a két tenyérbe,
1946 15| süllyesztettem bele a fejemet a két tenyérbe, úgy aludtam
1947 15| Reggel, ahogy elzavartam a szememből az álompillangókat,
1948 15| szememből az álompillangókat, a ködmön ott volt a helyén,
1949 15| álompillangókat, a ködmön ott volt a helyén, karjai üresen lógtak
1950 15| akármilyen más ködmönnek a karjai. De az alján szinte
1951 15| az alján szinte lángoltak a peremérvirágok, mintha selymük
1952 15| selymük most szaladt volna ki a tűből.~És én megéreztem,
1953 15| úgy viselem magam, hogy a ködmönnek ne legyen oka
1954 16| ezüstköröm... Ahogy leírom ezt a szót, és elmosolygom magamat,
1955 16| keze érne hozzá félénken a hajamhoz, amely, ó, milyen
1956 16| fehéren és puhán tapad a halántékomhoz. Hallom a
1957 16| a halántékomhoz. Hallom a hangját is, ahogy mondja
1958 16| ugye, nem csúfolod ki a te együgyű, öreg nénikédet?~-
1959 16| hát nem tudod, hogy mikor a te nevedet leírom, mindig
1960 16| aranytintába szeretném mártani a tollat? És hogy a te nevelt
1961 16| mártani a tollat? És hogy a te nevelt fiad, aki vándorútjában
1962 16| vándorútjában elérte már a napnyugati király birodalmát,
1963 16| módjára az öledbe ne hajtsa a fejét minden este álomba
1964 16| nálam is jobban szerette a tündérkét. Mindig könnybe
1965 16| tündérkét. Mindig könnybe lábadt a szeme, ha róla beszélt,
1966 16| égbe, és aranybúzát eszik a jó Isten tenyeréből.~Ezt
1967 16| lelke sokat találkozhatott a Malvinka lelkével az Isten
1968 16| fészekbe, volt valami, amivel a negyedik esztendőben sem
1969 16| úr voltam, tudtam, hogy a tündérek nem úgy röpködnek
1970 16| röpködnek az ember körül, mint a verebek, és kezdtem tisztába
1971 16| tisztába jönni azzal is, hogy a kincsek nem hevernek úton-útfélen,
1972 16| hevernek úton-útfélen, mint a békasó.~Hanem azért a Malvinka
1973 16| mint a békasó.~Hanem azért a Malvinka vaskörmétől mindig
1974 16| gyerek, bekaplak, én vagyok a százesztendős gyűszű!~Csakugyan
1975 16| szándékban lehetett néha a vén gyűszű, mert meg-megesett,
1976 16| gurult, ha eloldalogtam a varróasztalkától.~- Kapd
1977 16| biztatott Malvinka -, a te kis derekad még könnyebben
1978 16| madárlábat. - Néha alig bírom már a tűt emelni miatta.~- Zrr -
1979 16| miatta.~- Zrr - gurult végig a gyűszű haragos zörgéssel
1980 16| volna magát, megint leugrott a földre.~- Megállj, vénség -
1981 16| vénség - rúgott rajta egyet a tündérke a papucskája orrával -,
1982 16| rúgott rajta egyet a tündérke a papucskája orrával -, majd
1983 16| arcát, mint őszi napsugár a virágtalan tarlót. Kis cserépmedve
1984 16| cserépmedve tátotta száját a sublóton a tükör alatt,
1985 16| tátotta száját a sublóton a tükör alatt, azt csörgette
1986 16| Gergõke, hogy csörögnek benne a hatosok? Ha úgy jóllakik
1987 16| hatosok? Ha úgy jóllakik a kis medve, hogy már nem
1988 16| bele több ezüstpénz, akkor a te kis nénéd ezüstgyûszût
1989 16| ezüstgyûszûvel varrom én meg egyszer a szemfödelemet. Ezüstgyûszûvel,
1990 16| mindenkinek szépet varrt ez a Malvinka néni, csak magának
1991 16| mikor ilyeneket mondott a tündérke, a szobácska mindig
1992 16| ilyeneket mondott a tündérke, a szobácska mindig úgy elborult,
1993 16| kifutottak volna belõle a napsugarak. A kanári a szárnya
1994 16| volna belõle a napsugarak. A kanári a szárnya alá dugta
1995 16| belõle a napsugarak. A kanári a szárnya alá dugta az orrát,
1996 16| szárnya alá dugta az orrát, a kakukkos óra elfelejtett
1997 16| elfelejtett kakukkolni, s a Pajtás macska kelletlenül
1998 16| kelletlenül sompolygott be a kályha mögé. Csak a cserépmedvécske
1999 16| sompolygott be a kályha mögé. Csak a cserépmedvécske vigyorgott
2000 16| vigyorgott jókedvûen, ahogy a minden lépésre megreccsenõ
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274 |