1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274
Rész
2001 16| megreccsenõ padló megrezzentette a sublótot:~- Soká lesz még
2002 16| Malvinka, s elõkeresgetve a földrõl a vaskörmöt, fölhúzta
2003 16| elõkeresgetve a földrõl a vaskörmöt, fölhúzta az ujjára,
2004 16| tûzte, szegte vég nélkül a sok-sok kis ruhát.~S az
2005 16| gyûszû egyre öregebb lett, a kanári már kezdte elfelejteni
2006 16| elfelejteni az éneket, az óra a kakukkolást, a macska az
2007 16| éneket, az óra a kakukkolást, a macska az ásítást, és egyszer
2008 16| macska az ásítást, és egyszer a kis cserépmedve se tudott
2009 16| ezüsttel - ezt jelentette a vigyorgása, és a tündérke
2010 16| jelentette a vigyorgása, és a tündérke értette ezt nagyon
2011 16| szorította rá az ujjára a vasgyûszût, és mint valami
2012 16| buzogánnyal, rákoppintott vele a kis medve fejére.~- Csrrr -
2013 16| Csrrr - sóhajtott utolsót a kis medve, és öntötte ki
2014 16| kis medve, és öntötte ki a cserepei közül az ezüsthatosokat
2015 16| egymást, meg is zöldültek a penésztõl, de azért Malvinka
2016 16| gyöngéden söprögette be õket a kötõjébe.~- Mentül rozsdásabbak
2017 16| milyen fényeset kapott! A legfényesebbet, amit a Mitetszik
2018 16| A legfényesebbet, amit a Mitetszik ékszeres boltjában
2019 16| találni lehetett. Sütött, mint a holdvilág és könnyû volt,
2020 16| holdvilág és könnyû volt, mint a pehely. Vitte is nyomban
2021 16| Malvinkát hazavárni. Elõszedtem a faliszekrénybõl a déli maradékot,
2022 16| Elõszedtem a faliszekrénybõl a déli maradékot, megeszegettük
2023 16| maradékot, megeszegettük a Pajtással, aztán Pajtás
2024 16| Pajtással, aztán Pajtás is a vackába bújt, én is a magaméba.
2025 16| is a vackába bújt, én is a magaméba. Félálomban voltam
2026 16| már, mikor hallottam, hogy a tündérke a pitvarban letappogja
2027 16| hallottam, hogy a tündérke a pitvarban letappogja a lábáról
2028 16| tündérke a pitvarban letappogja a lábáról a havat. Csöndesen
2029 16| pitvarban letappogja a lábáról a havat. Csöndesen jött a
2030 16| a havat. Csöndesen jött a szobába, s hogy föl ne ébresszen,
2031 16| csak félhomály volt, mert a tetõkrõl bevilágított a
2032 16| a tetõkrõl bevilágított a hó. Láttam a tündérkét,
2033 16| bevilágított a hó. Láttam a tündérkét, ahogy leveti
2034 16| tündérkét, ahogy leveti a kukuláját, odaül az ablakhoz,
2035 16| szép fehér vásznat terít a térdére, beleölti a tût,
2036 16| terít a térdére, beleölti a tût, s aztán úgy marad a
2037 16| a tût, s aztán úgy marad a keze a levegõbe emelve:
2038 16| s aztán úgy marad a keze a levegõbe emelve: nem gyõz
2039 16| emelve: nem gyõz gyönyörködni a drága szép gyûszûben. S
2040 16| régi-régi nótát, amit talán a bölcsõje fölött dalolt még
2041 16| talán senki nem is tudott a világon:~Zengenek az erdõk ~
2042 16| világon:~Zengenek az erdõk ~és a havasok, ~mindenfelõl riadoznak ~
2043 16| mindenfelõl riadoznak ~a szép szarvasok.~És az együgyû
2044 16| lett, és egyre tágult vele a skatulyányi szobácska is,
2045 16| kezdõdött. Meg kellett csodálni a drága jószágot nekem, a
2046 16| a drága jószágot nekem, a kanárinak, a Pajtásnak,
2047 16| jószágot nekem, a kanárinak, a Pajtásnak, a vízhordó asszonynak,
2048 16| kanárinak, a Pajtásnak, a vízhordó asszonynak, a sánta
2049 16| a vízhordó asszonynak, a sánta levélhordónak. Külön
2050 16| mindnyájunknak, hogy ez a gyûszû magától varr, hogy
2051 16| magától emelkedik az embernek a keze, mint a madárnak a
2052 16| az embernek a keze, mint a madárnak a szárnya, hogy
2053 16| a keze, mint a madárnak a szárnya, hogy ez a gyûszû
2054 16| madárnak a szárnya, hogy ez a gyûszû olyan gyûszû, amilyen
2055 16| gyûszû, amilyen még nem volt a világon senkinek, és e nélkül
2056 16| Míg azt hámozgatta kifelé a csõsz a tarisznyából, a
2057 16| hámozgatta kifelé a csõsz a tarisznyából, a tündérke
2058 16| a csõsz a tarisznyából, a tündérke egyre hadonászott
2059 16| csillogott-villogott a gyûszû.~Gyurka bácsi szeme
2060 16| beszédes kedvében. Szedte-vette a cókmókját, és istennek ajánlott
2061 16| istennek ajánlott bennünket. A küszöbön azonban elfüttyentette
2062 16| mindjárt meg is csóválta a fejét.~- Engedelmet kérek,
2063 16| Evvel szoktam szólítani a társamat. Ugyan most már
2064 16| csakugyan nem gurult elõ a füttyszóra.~- Nini - kérdeztem
2065 16| kérdeztem csodálkozva -, hát a Mitvisz?~- Nem visz az már
2066 16| Kicsoda vitte el?~- Hát a markoláb.~No, gondoltam,
2067 16| megtudom, miféle szerzet az a markoláb. Kérdem az öreget,
2068 16| haragosan:~- Hát ahogy beérünk a városba a társammal, elejbünk
2069 16| ahogy beérünk a városba a társammal, elejbünk áll
2070 16| siheder. Csupa gider-gödör a képe, mintha nekiszaladt
2071 16| mintha nekiszaladt volna a nádtetõnek. Ohó, azt mondja,
2072 16| Ohó, azt mondja, kié ez a kutya? Nem kutya az, hé,
2073 16| mert az eb, az kutya, de a puli többet számít, mint
2074 16| mondja, ha olyan nagy valaki a puli, hát akkor megfizette-e
2075 16| tartozik, azt mondja, mert a városban ez a törvény. Azzal
2076 16| mondja, mert a városban ez a törvény. Azzal se szó, se
2077 16| beszéd tovább, fölnyalábolja a pulit, belehajítja a zöld
2078 16| fölnyalábolja a pulit, belehajítja a zöld kocsiba, s csak futtából
2079 16| holnap ilyenkorig kiválthatom a Mitviszt a rabságból.~Nem
2080 16| ilyenkorig kiválthatom a Mitviszt a rabságból.~Nem bírta magát
2081 16| türtõztetni az öreg, kibuggyant a szemébõl a könny. Szokatlan
2082 16| öreg, kibuggyant a szemébõl a könny. Szokatlan vendég
2083 16| vendég volt az öreg arcon a fényes vízcsöpp, ide-oda
2084 16| szemei is szaporán pislogtak a kerek üvegablakok alatt.
2085 16| alatt. Az ember pedig leült a küszöbre, úgy törülgette
2086 16| küszöbre, úgy törülgette a könnyeit a szûre ujjával:~-
2087 16| úgy törülgette a könnyeit a szûre ujjával:~- Társam,
2088 16| dacosan billentette meg a kalapját, fölemelte a botját,
2089 16| meg a kalapját, fölemelte a botját, és nagyon megfenyegetett
2090 16| én egyszer beléd teszem a lábamat!~Néztünk egy darabig
2091 16| öreg után, aztán megszólalt a tündérke:~- Kis Gergõ, mit
2092 16| szörnyeteget?~Tündérkém már csak a Pajtás iránt való barátságból
2093 16| barátságból is haragot tartott a kutyák ellen. Azt mondta,
2094 16| mondta, nem uras teremtések. A pulit meg végképp nem szerette.~
2095 16| én annál jobban szerettem a Mitviszt. Sokat ürgéztünk
2096 16| együtt, és én hû maradtam a régi barátomhoz, akármennyire
2097 16| akármennyire fölvitte az isten a dolgomat. Õszinte lelkesedéssel
2098 16| lelkesedéssel azt feleltem, hogy a Mitvisz éppen száz forintot
2099 16| hogy ezer forint is van a világon, akkor annyit mondtam
2100 16| fori-int! - csapta össze a kezét ijedten: - Azt hiszem,
2101 16| azt felelte, hogy õ ugyan a világ minden ebállatjáért
2102 16| mert Gáborka nagyon félt a kutyáktól, hanem azért azt
2103 16| pengõforinton ki lehetne váltani a Mitviszt.~Hazavittem a hiteles
2104 16| váltani a Mitviszt.~Hazavittem a hiteles hírt, elmondtam
2105 16| semmit, csak az ölébe ejtette a varrást, és nézegette az
2106 16| hirtelen -, engem becsapott a Mitetszik ezzel a gyûszûvel.
2107 16| becsapott a Mitetszik ezzel a gyûszûvel. Szorít, is nehéz
2108 16| csóváltam meg nagy okosan a fejemet. - Hiszen igazi
2109 16| szemügyre veszi tündérkém a gyûszût:~- Ehol ni, már
2110 16| fényes, mint tegnap volt. A széle már kezd sárgulni.
2111 16| gyûszûcske, gyerünk csak vissza a Mitetszik úrhoz! Kikaparom
2112 16| Mitetszik úrhoz! Kikaparom a szemét, ha a pénzemet vissza
2113 16| Kikaparom a szemét, ha a pénzemet vissza nem adja.~
2114 16| pénzemet vissza nem adja.~Abban a nyomban föltette a kukuláját,
2115 16| Abban a nyomban föltette a kukuláját, és útnak indult.
2116 16| Gergõ, adj hírt addig annak a jó embernek, hogy nézne
2117 16| megkerül az az izé is, az a szõrmók.~El lehet képzelni,
2118 16| Messzi Gyurkával, akkorára a Mitvisz már pántlikát is
2119 16| már pántlikát is kapott a nyakába, azon fityegett
2120 16| nyakába, azon fityegett a fényes rézmedália, amibõl
2121 16| láthatta ország-világ, hogy a Mitvisznek most már jussa
2122 16| Bembelem-bembelem-bele-bele-bele - buff! - ez volt a pulinak a köszöntõje, mikor
2123 16| buff! - ez volt a pulinak a köszöntõje, mikor a gazdáját
2124 16| pulinak a köszöntõje, mikor a gazdáját meglátta. Nem volt
2125 16| mondott neki:~- Ejnye, hejnye, a macska cifrázza ki a füled
2126 16| hejnye, a macska cifrázza ki a füled gombját!~Már hogy
2127 16| gombját!~Már hogy aztán a Pajtás szófogadásból tette-e
2128 16| hogy azonnal megpróbálta a kályhanyakról lenyúlva megbaltázni
2129 16| kályhanyakról lenyúlva megbaltázni a puli füle gombját. Amire
2130 16| gombját. Amire aztán megint a Mitvisz vicsorította ki
2131 16| Mitvisz vicsorította ki a fogát, és hálából nyilván
2132 16| tudományát kimutatta volna, ha a csõsz oldalba nem figyelmezteti
2133 16| figyelmezteti egy kicsit a botjával. Erre aztán a társ
2134 16| kicsit a botjával. Erre aztán a társ engedelmesen kigurult
2135 16| bácsi pedig rántott egyet a szûrön, és ezzel búcsúzott
2136 16| szûrön, és ezzel búcsúzott a tündérkémtõl:~- Hát ezt
2137 16| is el fogja pittyeszteni a száját.~Tündérkém azonban
2138 16| leült az asztalkájához, a kis fonott szakajtóból elõkereste
2139 16| gyûszût, fölhúzta, nekifogott a szegésnek, s egy-két öltés
2140 16| Uramfia, kis Gergõ, ez a vén gyûszû olyan könnyû,
2141 16| gyûszû olyan könnyû, mint a pehely, öröm vele dolgozni.
2142 16| megnyugszik benne, mint a kisgyerek a pólyában.~ ~
2143 16| benne, mint a kisgyerek a pólyában.~ ~
2144 17| A BŰBÁJOS ELŐKERÜL~Az iskolánk
2145 17| sok ablakszemével éppen a piacra nézett. A kapuja
2146 17| ablakszemével éppen a piacra nézett. A kapuja is oda feketéllett
2147 17| kér. Nem is csoda, ha azon a helyen még az iskolakapu
2148 17| szalonnát nem látok, mint azon a szép akácfás piacon.~S a
2149 17| a szép akácfás piacon.~S a legtöbbet az ért abban a
2150 17| a legtöbbet az ért abban a piacban, hogy ott csupa
2151 17| jólelkû ember árulgatta a holmiját. Kenyeres nénik,
2152 17| napján se!~Arra meg már a csókaszemû Fajki bácsi meg
2153 17| ujjnyi füstölt szalonnát. Még a szeme is könnybe lábadt
2154 17| bácsi már nem adta ingyen a portékáját. Õ bizony kipróbálgatta
2155 17| bizony kipróbálgatta elõször a diákot:~- No, öcsém, százszor
2156 17| kérdezte tõle. S aki ezt a borzasztó nehéz kérdést
2157 17| úgy bekente avas zsírral a csizmáját, hogy ki nem heverte
2158 17| való ez, gyönyörûm, még a király csizmája sincs így
2159 17| mégiscsak belekeveredett a konkoly is. Valami furcsa
2160 17| furcsa vénember telepedett be a piacszéli árusok közé. Egy
2161 17| arrafelé nem volt járásom. A fiúk csak öreg Maksusnak
2162 17| öreg Maksusnak hívták, mint a betlehemes játékban a pásztorok
2163 17| mint a betlehemes játékban a pásztorok öregapját. Gúnyája,
2164 17| szakálla, mint annak, még a szava is olyan dörmögõ volt.
2165 17| csúnya mogorva ember volt, a saját árnyékára is mindig
2166 17| mikor diákgyereket étettek a szomszédjai.~- Jaj, de kár
2167 17| de kár beléjük tömni azt a drága sok jó étket! - hápogta
2168 17| reggel aztán az történt, hogy a kis Pipitér Gazsi sírva
2169 17| az öreg Maksus lekapta a fejemet!~Kicsit megkésett
2170 17| Kicsit megkésett ugyanis a legényke, és kocogtában
2171 17| kocogtában nem nagyon nézett a lába alá, amikor az öreg
2172 17| azok közül lépett rá egyre a kis Pipitér. Persze az öreg
2173 17| egyéb, mindjárt ráhorkantott a gyerekre:~- Hoci csak a
2174 17| a gyerekre:~- Hoci csak a fejedet!~A fejét ugyan nem
2175 17| Hoci csak a fejedet!~A fejét ugyan nem kapta le,
2176 17| ugyan nem kapta le, csak a kalapját, de a kiskoma sehogy
2177 17| le, csak a kalapját, de a kiskoma sehogy se akarta
2178 17| elhinni, hogy helyén van a feje. Utoljára aztán a nagy
2179 17| van a feje. Utoljára aztán a nagy Cintula jól megrázta
2180 17| Cintula jól megrázta mind a két fülét, úgyhogy a kis
2181 17| mind a két fülét, úgyhogy a kis Pipitér elvisította
2182 17| elvisította magát, mint a kismalac:~- Jaj, ne húzd
2183 17| kismalac:~- Jaj, ne húzd a fülemet, hé!~- No, látod,
2184 17| No, látod, hogy megvan a fejed! - veregette meg Cintula
2185 17| meg Cintula elégedetten a vállát.~- De majd leszedi
2186 17| haza - buggyantak ki újra a kis Pipitér könnyei.~- No,
2187 17| Úgyis régen fenem már a fogam az öreg Maksusra.
2188 17| hogy sose jönne ki többet a piacra.~A módosabb fiúk
2189 17| jönne ki többet a piacra.~A módosabb fiúk gyorsan összerakták
2190 17| fiúk gyorsan összerakták a pénzt, s a nagy Cintula
2191 17| gyorsan összerakták a pénzt, s a nagy Cintula az elsõ óra
2192 17| Cintula az elsõ óra után a szemére csapta a kalapját,
2193 17| óra után a szemére csapta a kalapját, úgy vezetett bennünket:~-
2194 17| melléje szegõdtem, de ahogy a tojáskofákhoz lekanyarodtunk,
2195 17| lekanyarodtunk, visszatoppantam. A kis Pipitér ugyanis odafurakodott
2196 17| nagy bátran lökte elõre a karját a nagy Cintula hóna
2197 17| bátran lökte elõre a karját a nagy Cintula hóna alól:~-
2198 17| öreg Maksus, ni, most is a kalapomon ül.~- Csitt te! -
2199 17| figyelmeztette oldalba a nagy Cintula.~Én meg ahogy
2200 17| öreg Maksus senki más, mint a kincses Küsmödi, a bûbájos
2201 17| mint a kincses Küsmödi, a bûbájos ember! A ködmöne
2202 17| Küsmödi, a bûbájos ember! A ködmöne ugyan rongyos, mint
2203 17| ugyan rongyos, mint akit a sasok megszaggattak, a szakállában
2204 17| akit a sasok megszaggattak, a szakállában több a nádkotú,
2205 17| megszaggattak, a szakállában több a nádkotú, mint a szakáll,
2206 17| szakállában több a nádkotú, mint a szakáll, de a két nagy füle
2207 17| nádkotú, mint a szakáll, de a két nagy füle most is kihajlik
2208 17| nagy füle most is kihajlik a sapkából, s a tüzes szeme
2209 17| is kihajlik a sapkából, s a tüzes szeme most is úgy
2210 17| szeme most is úgy szúr, mint a vasvilla.~- No, ezzel nem
2211 17| az öreg Maksus elmordul a harmadik szomszédban. Cintula
2212 17| szomszédban. Cintula kivett a kosárból egy tojást, hozzáütötte
2213 17| egy tojást, hozzáütötte a csizmája orrához, s megcsóválta
2214 17| csizmája orrához, s megcsóválta a fejét nagy komolyan.~- Köszönjük
2215 17| találni azt, amit én keresek.~A tojások sorában Nebula bácsi
2216 17| sorában Nebula bácsi volt a második, õ is ingyen adta
2217 17| második, õ is ingyen adta a tojást. De még másodikat
2218 17| nyújtogatta elõre kíváncsian a nyakát -, tán a lidércet
2219 17| kíváncsian a nyakát -, tán a lidércet keresed? Mert azt
2220 17| cifra tojásokat.~Úgy tett a kópé, mintha csak most vette
2221 17| csak most vette volna észre a vadlúdtojásokat, és fölemelt
2222 17| az ára? - csörgette meg a pénzt az egymásba fogott
2223 17| garasom.~- Ide vele, vidd a tojást - vigyorodott el
2224 17| tojást - vigyorodott el a bûbájos.~Cintula odaadta
2225 17| bûbájos.~Cintula odaadta a két garast, az ezüsthúszast
2226 17| garast, az ezüsthúszast meg a markába szorította, s úgy
2227 17| szorította, s úgy ütötte a tojást a csizmája orrához,
2228 17| szorította, s úgy ütötte a tojást a csizmája orrához, hogy a
2229 17| a csizmája orrához, hogy a repedésen mindjárt bele
2230 17| mindjárt bele is ejthesse a pénzt. Akkor aztán egészen
2231 17| egészen szétloccsantotta a tojást, a húszast pedig
2232 17| szétloccsantotta a tojást, a húszast pedig kihalászta
2233 17| titkolódzva hátrafordult vele a fiúkhoz, de úgy, hogy az
2234 17| mutasd! - zsibongták körül a gyerekek, akik még eddig
2235 17| értettek az egész tréfából.~De a bûbájos is egyszerre elõremeresztette
2236 17| egyszerre elõremeresztette a nyakát:~- Mi az, mi az,
2237 17| különös - vágta zsebre Cintula a húszast. - Inkább azt mondja
2238 17| bácsi, mit számítana ezért a pokróc tojásért, ha mind
2239 17| annyi, egy se eladó - ugrott a bûbájos a tojások elé.~-
2240 17| eladó - ugrott a bûbájos a tojások elé.~- Adok egy
2241 17| kukorékolt diadalmasan a bûbájos. - Ne félj, láttam
2242 17| láttam. Megeszem én azt a gyiákot, aki az öreg Küsmödit
2243 17| s mivel nem esett egyéb a keze ügyébe, mint a kis
2244 17| egyéb a keze ügyébe, mint a kis Pipitér kalapja, hát
2245 17| rittyentek, úgy elvisz benneteket a forgószél, hogy holtig ríhattok
2246 17| szaladtam ész nélkül. Mire a többiek nagy nevetgélve
2247 17| már akkor rég ott pihegtem a kaputámasztó kövön.~- No,
2248 17| emezen az utcán kerüljünk ki a piacra - adta ki a parancsot
2249 17| kerüljünk ki a piacra - adta ki a parancsot Cintula.~- Én
2250 17| menjetek, fiúk. Ne figurázzatok a bûbájos Küsmödivel, mert
2251 17| meg, mit csinált azóta az a hatalmas Küsmödi, és addig
2252 17| engem látsz.~Mire kiértünk a piacra, a bûbájos ember
2253 17| Mire kiértünk a piacra, a bûbájos ember akkor loccsantotta
2254 17| hogy kiszedegesse belõlük a húszasokat.~- Nem bûbájos
2255 17| magam is gondolkozóba esni a Küsmödi hatalma felõl.~Hanem
2256 17| Küsmödi hatalma felõl.~Hanem a piaci kutyák, azt hiszem,
2257 17| emlegetik maguk közt azt a gyönyörû napot, mikor a
2258 17| a gyönyörû napot, mikor a piac rántottával volt kikövezve.~ ~
2259 18| A KIS BICE-BOCA~Úgy emlékszem
2260 18| BICE-BOCA~Úgy emlékszem arra a napra, mikor a kis bice-bóca
2261 18| emlékszem arra a napra, mikor a kis bice-bóca elõször kocogott
2262 18| porka havak szállingóztak a levegõben, és Habók Fügedi
2263 18| Fügedi már téli órákat dudált a toronyból. Ez a Habók Fügedi
2264 18| órákat dudált a toronyból. Ez a Habók Fügedi toronyõr volt,
2265 18| rettenetes nagy tülökkel kiállt a toronyerkély négy sarkára,
2266 18| sarkára, és tudtára dudálta a világnak, hogy megint eltelt
2267 18| azonban más törvénye volt a furfangos Habók Fügedinek.
2268 18| reggel nyolckor végezte a hivatalát, de akkor egyfolytában
2269 18| meg nem károsította volna a várost. Kilencvenhatszor
2270 18| Kilencvenhatszor fújt bele a tülökbe egymás után, s ehhez
2271 18| körülbelül egy óra. Mivel pedig a szép tülökszótól egy álló
2272 18| Azért nem volt szép, hogy a nagy Cintula éppen a kis
2273 18| hogy a nagy Cintula éppen a kis bice-bóca napján árulkodott
2274 18| utolsó padban, és billegette a két ujját.~- No, mi baj,
2275 18| baj, Cintula? - nézett föl a tanító úr az írásból.~-
2276 18| írásból.~- Tanító úr, kérem, a toronyõr máma csak kilencvenötöt
2277 18| csak kilencvenötöt dudált.~A tanító úr nem jött ki a
2278 18| A tanító úr nem jött ki a sodrából, mert hozzá volt
2279 18| mert hozzá volt már szokva a Cintula vásottságához. Csak
2280 18| Cintula vásottságához. Csak a léniát vette a kezébe, és
2281 18| vásottságához. Csak a léniát vette a kezébe, és azzal odaballagott
2282 18| az írásodat, kész-e már a dolgozatod.~Nem volt kész,
2283 18| van egy kis híja - húzta a válla közé a fejét.~- Te
2284 18| híja - húzta a válla közé a fejét.~- Te Cintula, belefogtál
2285 18| Cintula, belefogtál te abba a föladatba?~- Tanító úr,
2286 18| Cintula, s fölemelte mind a két mancsát. Könyökig tintás
2287 18| Könyökig tintás volt mind a tíz ujja.~- Na, látom, hogy
2288 18| írtál.~Cintula fölemelte a füzetet, és nagy hangon
2289 18| aztán egyszerre megszakadt a szava, mintha ollóval vágták
2290 18| Cintula elszántan.~Akkor a lénia fölemelkedett a tanító
2291 18| Akkor a lénia fölemelkedett a tanító úr kezében, de mire
2292 18| és mindnyájan odanéztünk. A tanító úr is odanézett -
2293 18| Cintula megszabadult. A kis bice-bóca mindjárt jót
2294 18| csak azt láttam, hogy mind a két hóna alatt mankó van
2295 18| két hóna alatt mankó van a gyereknek. Nem is annyira
2296 18| mint inkább úgy odaugrált a tanító úr elé, mint a veréb.
2297 18| odaugrált a tanító úr elé, mint a veréb. De szinte jól állt
2298 18| fiacskám? - kérdezte tõle a tanító úr barátságosan.~-
2299 18| gyermekem.~- Most kerültem a városba, négy héttel ezelõtt.~
2300 18| ezelõtt.~Nekitámaszkodott a falnak, és írásokat szedett
2301 18| és írásokat szedett elõ a zsebébõl. Sok zsebe volt -
2302 18| vettem észre, milyen rongyos a ruhája. Akárhová nyúlt,
2303 18| zsebre talált.~- Itt vannak a bizonyítványaim. Három osztályt
2304 18| osztályt már elvégeztem.~A tanító úr belenézett az
2305 18| írásokba, aztán megcirógatta a gyerek fejét.~- Hát az édesapád
2306 18| mért nem jött fel veled?~A bice-bóca féloldalt szegte
2307 18| bice-bóca féloldalt szegte a fejét.~- Nincsen nekem se
2308 18| Elhaltak idegen városban. A nagyapám vett magához, õ
2309 18| idevalósi.~- Hogy hívják a nagyapádat?~- Küsmödi Kelemen.~-
2310 18| nagyapádat?~- Küsmödi Kelemen.~- A Gergõ Küsmödije, az öreg
2311 18| zsibongott végig az osztályon.~A tanító úr csöndet parancsolt,
2312 18| parancsolt, és azt kérdezte a gyerektõl, hát az õ neve
2313 18| Pálistók Peti.~De már erre a furcsa névre megint csak
2314 18| csak elcihegtük magunkat. A tanító úr is elmosolyodott.~-
2315 18| Egyszerre szétterpeszkedtünk a padokban, hogy még kevesebb
2316 18| hogy még kevesebb legyen a hely.~- Ide nem ül! Ide
2317 18| zavarodott meg elõször.~Lesütötte a szemét, és összevissza gyurkálta
2318 18| és összevissza gyurkálta a konya kalapját.~- Tudod
2319 18| mit, fiam? - szánta meg a tanító úr. - Kvártélyozd
2320 18| Kvártélyozd be magadat a kuckóba. Úgyis ott van ilyenkor
2321 18| Úgyis ott van ilyenkor a jó világ.~Nagy boglyakemencéje
2322 18| mosolyodott el, és indult a kvártély felé nagy mankókopogással.
2323 18| aztán meglapult, mint hernyó a levél alatt, és meg se mukkant
2324 18| végéig. Akkor odakopogott a tanító úr elé, és engedelmet
2325 18| Nagy-messzire laknak, túl a városon, oda-vissza meg
2326 18| fiam - mondta aggóskodva a tanító úr -, de hát enned
2327 18| Van mit ennem - sietett a bice-bóca a megnyugtatással.~
2328 18| ennem - sietett a bice-bóca a megnyugtatással.~Belenyúlt
2329 18| megnyugtatással.~Belenyúlt a ruhája egyik feslésébe,
2330 18| beleharapott. El is fintorította a száját, úgy, hogy a füléig
2331 18| fintorította a száját, úgy, hogy a füléig ért.~- Tanító úr,
2332 18| hogy mondjon véleményt a kökényrõl.~- Jó az - mosolyodott
2333 18| Jó az - mosolyodott el a bice-bóca -, csak sok legyen
2334 18| csak sok legyen belõle. A rigók is szeretik.~Tudtam
2335 18| Tudtam azt én is, hogy a kökényt is meg lehet enni,
2336 18| lehet enni, ha megcsípi a dér. Valamikor még a malomházban
2337 18| megcsípi a dér. Valamikor még a malomházban egyszer egész
2338 18| megkóstoltam belõle, de a színe jobban tetszett, mint
2339 18| gondoltam magamban délben, mikor a tejbetáskalevesbe belemerítettem
2340 18| tejbetáskalevesbe belemerítettem a kanalamat. S arra gondoltam
2341 18| gondoltam akkor is, mikor a tündérke elejbém tolta a
2342 18| a tündérke elejbém tolta a lekváros buktát. Kivettem
2343 18| lekváros buktát. Kivettem egyet a tálból, és belecsúsztattam
2344 18| tálból, és belecsúsztattam a ködmönzsebbe, azzal hónom
2345 18| azzal hónom alá csaptam a könyveimet, és húzódtam
2346 18| Siettem is, hogy el ne hûljön a bukta, mire odaérek.~Persze
2347 18| nyitottam be az ajtót - hát a bice-bóca ott térdel a nagy
2348 18| hát a bice-bóca ott térdel a nagy tábla elõtt - térdepelni
2349 18| Úgy bele volt mélyedve a munkába, hogy észre se vett.
2350 18| rezzent fel, mikor beültem a padba, és az megcsikordult
2351 18| alattam.~Hirtelen elmázolta a tenyerével a rajzokat, és
2352 18| Hirtelen elmázolta a tenyerével a rajzokat, és visszasántikált
2353 18| rajzokat, és visszasántikált a helyére, a kuckóba. Utána
2354 18| visszasántikált a helyére, a kuckóba. Utána mentem, leültem
2355 18| kuckóba. Utána mentem, leültem a padkára, és odatettem kettõnk
2356 18| és odatettem kettõnk közé a buktát.~Nézte, nézte, de
2357 18| már akkor nem nézett oda. A képeket bámulta a falon.~
2358 18| nézett oda. A képeket bámulta a falon.~Egészen a kezéhez
2359 18| bámulta a falon.~Egészen a kezéhez toltam a buktát.
2360 18| Egészen a kezéhez toltam a buktát. Erre rám nézett,
2361 18| anyáméknál szoktunk. Édesatyám a lekvárosát mindig kiharapta
2362 18| szerette.~Eszembe jutott, hogy a bice-bócának nincsen se
2363 18| akkor, mikor fölrobbant a bánya. Az nagyon nagy robbanás
2364 18| nagy robbanás volt, egész a vasútig elhallatszott.~Megmondtam,
2365 18| annyit mondhattam, hogy a ködmönömet õ varrta.~- Szép
2366 18| ujját -, még szebb, mint a bányászoké. Én bányamérnök
2367 18| Én bányamérnök leszek. A mi bányánkban is volt egy
2368 18| egy héten egyszer ment le a bányába.~Észre se vettük
2369 18| bányába.~Észre se vettük a nagy barátkozásban, hogy
2370 18| papirosba csavargatott holmit a bice-bócának. Mindjárt megmondta
2371 18| hallottuk soha, se én, se a bice-bóca.~De még azt ki
2372 18| másik fiú fügét hozott, a harmadik almát, a negyedik
2373 18| hozott, a harmadik almát, a negyedik mákos kalácsot,
2374 18| egy cukrászbolt kirakata. A kis bice-bóca pedig zavartan
2375 18| kapkodott hol egyikhez, hol a másikhoz:~- Ez az enyém?
2376 18| hát mit csináljak én ezzel a sok mindenfélével?~Utolsónak
2377 18| mindenfélével?~Utolsónak a nagy Cintula érkezett meg,
2378 18| érkezett meg, s mikor meglátta a kuckó körül a nagy sokadalmat,
2379 18| mikor meglátta a kuckó körül a nagy sokadalmat, úgy füttyögött,
2380 18| füttyögött, mint nyári éjszaka a tehervonat.~- Baj, baj -
2381 18| bice-bóca? Kar-tótágast állok a tiszteletedre!~Meg is próbálta,
2382 18| még arra is mernék fogadni a legszebb tollszáramra, hogy
2383 18| legszebb tollszáramra, hogy a nagy Cintula csak azért
2384 18| azért nem tudta megcsinálni a kar-tótágast, mert nem akarta.
2385 18| Valaki megsúgta neki, hogy a kis bice-bócának nem lehet
2386 18| nem lehet nagyobb fájdalom a világon, mint ha valaki
2387 18| világon, mint ha valaki a nyomorékságát juttatja neki
2388 18| nyomorékságát juttatja neki eszébe a maga nagy testi erejével.~
2389 18| nagy testi erejével.~Mire a tanító úr megérkezett, és
2390 18| tanító úr megérkezett, és a kuckó-diák éléstárába õ
2391 18| akkorra csöndesen ültünk a helyünkön, és buzgón dongottuk
2392 18| buzgón dongottuk magunk elé a leckénket. Még a nagy Cintula
2393 18| magunk elé a leckénket. Még a nagy Cintula is beledugta
2394 18| beteg õszi légy is mászkált a könyvön, melyet a tótágas-tudós
2395 18| mászkált a könyvön, melyet a tótágas-tudós jó szíve a
2396 18| a tótágas-tudós jó szíve a tintatartóból szabadított
2397 18| az iskolában, mint azon a délutánon. Korán alkonyodott,
2398 18| bepiroslottak az ablakon a napáldozati felhõk, mintha
2399 18| falkában kísértük végig a kis bice-bócát az utcákon.
2400 18| bice-bócát az utcákon. De ahogy a város széléhez közeledtünk,
2401 18| mostan. Nagyapó vár amott a Szent János-szobornál...
2402 18| futósabb. Aki... nem bice-bóca.~A bûbájos Küsmödi toprongyos
2403 18| Egyszerre szétrebbentünk, mint a kõvel meghajított varjak.
2404 19| egy hét se, mikor belátta a tanító urunk, hogy nem kuckóba
2405 19| hogy nem kuckóba való diák a kis bice-bóca. Tûz volt
2406 19| Tûz volt az esze, gazdag a lelke, magakedveltetõ minden
2407 19| tette-vette. Ráparancsolt a tanító úr, hogy mondja meg,
2408 19| szeretne ülni legjobban.~- A ködmönös fiú mellé - ez
2409 19| ma is büszke vagyok erre a válaszra.~Mikor aztán mellém
2410 19| Rendesen elkísértem egész a papok kertjéig, onnan is
2411 19| már mindig ott ólálkodott a vén bûbájos, és én olyankor
2412 19| olyankor mindjárt fölvettem a szaladjvári nevet.~Egyszer
2413 19| azonban nem az öregapja várta a kis bice-bócát, hanem egy
2414 19| Bõrkötõje volt, lámpás a rézcsatos övében, a vállán
2415 19| lámpás a rézcsatos övében, a vállán meg csákány.~- Ez
2416 19| Ez Péter apó - mondta a kis bice-bóca. - Egy bányában
2417 19| hallottam elõször, hogy a bûbájos Küsmödi valaha bányász
2418 19| hogy világéletében mindig a bûbájosság volt a becsületes
2419 19| mindig a bûbájosság volt a becsületes mestersége.~Szerettem
2420 19| mertem. Észrevettem, hogy a kis bice-bócának mindig
2421 19| bice-bócának mindig elakad a szava, ha nagyapjáról kérdezõsködnek.
2422 19| hirtelen arra fordította a szót, milyen barátságos
2423 19| milyen barátságos ember ez a Péter apó.~- No, ha olyan
2424 19| engem is levinne egyszer a bányába.~- Le az - mondta
2425 19| elsõ vakációs napon levisz a bányába, csak déli harangszóra
2426 19| déli harangszóra legyek ott a bányaház udvarán.~Csütörtök
2427 19| Csütörtök volt abban az idõben a vakációs nap, déli harangszókor
2428 19| harangszókor ott várakoztam a bányaház kapujában. Tündérkém
2429 19| gondoltam, azon majd elosztozunk a kis bice-bócával.~Péter
2430 19| s nagyot nézett, mikor a pajtásom tudakoltam.~- Hát
2431 19| tudakoltam.~- Hát te nem a bányát akarod látni, öcskös?~-
2432 19| én.~- Hát akkor ne keresd a kis cimborádat. Küsmödiék
2433 19| hallottam én, griffmadarak õrzik a Küsmödi tanyáját. No, gondoltam,
2434 19| Indultam volna is, mint a vak légy, de az öreg bányász
2435 19| olyan sebesen. Kár lenne ezt a szép ködmönt elkeverni odalent.
2436 19| hegyes bõrsüveget is nyomott a fejembe. Nagyon ki voltam
2437 19| békülve magammal, ahogy a Szilér vizébe belenéztem,
2438 19| vizébe belenéztem, amely a bányaház udvarán csörgedezett
2439 19| keresztül. Elmehettem volna a Hófehérke hét törpéje közé
2440 19| apónak azonban könnybe lábadt a szeme, ahogy ott illegtem-billegtem
2441 19| illegtem-billegtem elõtte.~- Szakasztott a fiam - mormogta szomorúan.~-
2442 19| Régen volt az. Elvette tõlem a bánya.~Végigfutott rajtam
2443 19| bánya.~Végigfutott rajtam a hideg, de még a fogam is
2444 19| Végigfutott rajtam a hideg, de még a fogam is vacogott, ahogy
2445 19| azzal törülgette le rólam a hideg verejtéket, hogy ne
2446 19| féljek, majd izzadok még a melegtõl is.~S bizony mindjárt
2447 19| mindjárt lekívánkozott rólam a süveg, mihelyt leértünk.
2448 19| leértünk. Nehezemre esett a lélegzés, látni meg úgy
2449 19| úgy láttam, mint éjszaka a becsukott pincében. De aztán
2450 19| aztán Péter apó megcsóválta a meggyújtott lámpást:~- Nézz
2451 19| Nézz szét nálunk!~Elszorult a szívem, és nem bírtam megszólalni,
2452 19| fekete márványtemplomnak a kellõs közepén álltunk volna,
2453 19| nyíltak belõle, s azoknak a végiben pislogott a lámpa,
2454 19| azoknak a végiben pislogott a lámpa, mint oltáron a mécses.~-
2455 19| pislogott a lámpa, mint oltáron a mécses.~- Erre menjünk -
2456 19| vezetett Péter apó kézen fogva a legszélesebb folyosóba.~
2457 19| jönne utánunk. Pedig csak a magunk lépése zaját verték
2458 19| lépése zaját verték vissza a boltozatok. Egyszer aztán
2459 19| boltozatok. Egyszer aztán a magunk lépése se hallatszott.
2460 19| hallatszott. Bokáig jártunk a szénporban.~- Nini, itt
2461 19| mellékfolyosóból sínek kanyarodtak a mienkbe.~- Mégpedig lóvonat -
2462 19| Mégpedig lóvonat - dörgött a Péter apó hangja, s hirtelen
2463 19| s hirtelen odalapított a karjával a falhoz -, húzódjunk
2464 19| hirtelen odalapított a karjával a falhoz -, húzódjunk félre,
2465 19| se vett bennünket, pedig a lámpásunk éppen a szemébe
2466 19| pedig a lámpásunk éppen a szemébe tûzött.~- A bányalovak
2467 19| éppen a szemébe tûzött.~- A bányalovak mind megvakulnak -
2468 19| magyarázta Péter apó. Ez a lovacska már tíz esztendeje
2469 19| tíz esztendeje nem járt a felsõ világban.~A folyosóba,
2470 19| nem járt a felsõ világban.~A folyosóba, amelybõl a lovacska
2471 19| világban.~A folyosóba, amelybõl a lovacska kikanyarodott,
2472 19| bányász fejtette csákánnyal a szenet. Neki voltak vetkezve
2473 19| voltak vetkezve derékig, a verejték, amely végigpatakzott
2474 19| amely végigpatakzott rajtuk, a falra akasztott lámpák vörös
2475 19| Péter apó. - Elvezetlek a bányakertbe. Az lesz csak
2476 19| bányakertbe. Az lesz csak a szép!~Szép is volt az nagyon.
2477 19| Nagy-nagy szoba, amelyiknek a falait ültette tele az Isten
2478 19| virágok termettek ebben a föld alatti kertben! Fehér,
2479 19| szivárványszikrát szórtak a lámpafényben.~- Szabad belõlük
2480 19| nyújtottam ki feléjük lelkendezve a kezemet.~- Szabad, öcskös -
2481 19| Szabad, öcskös - nevetett a bányász -, de a bányavirágot
2482 19| nevetett a bányász -, de a bányavirágot csak csákánnyal
2483 19| kõbõl vannak - kaptam vissza a kezemet a hideg kristályokról.~
2484 19| kaptam vissza a kezemet a hideg kristályokról.~A bányakertbõl
2485 19| kezemet a hideg kristályokról.~A bányakertbõl megint fekete
2486 19| nézz! - villantotta közéjük a lámpát Péter apó.~Nagyjából
2487 19| Kis játék csákány volt a tövébe fektetve.~- Itt temette
2488 19| fektetve.~- Itt temette el a bánya a fiamat - mondta
2489 19| Itt temette el a bánya a fiamat - mondta mogorván
2490 19| Hallod-e, hogy fütyül a bányarigó?~Furcsa fütyülés
2491 19| tõle, s igen meresztgettem a nyakamat, hátha meglátnám
2492 19| hátha meglátnám fejem fölött a fekete semmiben a bánya
2493 19| fölött a fekete semmiben a bánya madarát. Hátha még
2494 19| fogni! Belétennénk otthon a kanári kalitkájába!~Lámpák
2495 19| rácsfonása izzani kezdett, mint a megtüzesedett drót, s a
2496 19| a megtüzesedett drót, s a fütyülés egyre ijesztõbb
2497 19| kapott az ölébe Péter apó. - A bányarigó kiszabadult valahol,
2498 19| valahol, s már megütötte a lámpákat a szárnyával.~A
2499 19| már megütötte a lámpákat a szárnyával.~A hátunk mögött,
2500 19| a lámpákat a szárnyával.~A hátunk mögött, a folyosó
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274 |