1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274
Rész
2501 19| szárnyával.~A hátunk mögött, a folyosó végiben tompán döngött
2502 19| folyosó végiben tompán döngött a fal. Mintha valaki a túlsó
2503 19| döngött a fal. Mintha valaki a túlsó oldalról döngette
2504 19| pillanatra, aztán megcsóválta a fejét:~- Az öreg Küsmödire
2505 19| Küsmödire megint rájött a bolondóra odaát az óbányában.
2506 19| Alighanem õ szabadította ki a bányarigót.~Mire az aknához
2507 19| valamennyi bányász. Ahol a bányarigó fütyörész, ott
2508 19| ólálkodik. Ha meggyullad a mérges levegõ, szétrobbantja
2509 19| mérges levegõ, szétrobbantja a bányát.~Szerencsésen napvilágra
2510 19| Szerencsésen napvilágra értünk. A bányaház kapujában macskabagoly
2511 19| kapujában macskabagoly nyivákolt a vadkörtefán. Úgy éreztem,
2512 20| milyen nagy riadalmat csinált a bányában a bányarigó. A
2513 20| riadalmat csinált a bányában a bányarigó. A miénken kívül
2514 20| a bányában a bányarigó. A miénken kívül minden osztályba
2515 20| hozták az újságot. Csak a kis bice-bóca hallgatott,
2516 20| bányamérnök úr, most elõ a tudománnyal”. Azt mondta,
2517 20| éppen ott lehet valahol a fészke a bányarigónak, s
2518 20| ott lehet valahol a fészke a bányarigónak, s bizonyosan
2519 20| át, amit az öreg Küsmödi a két bánya közt levõ falon
2520 20| közt levõ falon lyukasztott a csákányával. A tanító urunknak
2521 20| lyukasztott a csákányával. A tanító urunknak mondta ezt
2522 20| kivezettette magát velem a bányaházhoz.~- De hát mi
2523 20| lyukasztotta volna ki az a Küsmödi a falat? - kérdezte
2524 20| lyukasztotta volna ki az a Küsmödi a falat? - kérdezte a tanító
2525 20| Küsmödi a falat? - kérdezte a tanító úr.~- Nem volt annak
2526 20| tudni olyan embernél, aki a föld alatt keresi a kenyerét,
2527 20| aki a föld alatt keresi a kenyerét, örökös éjszakában.
2528 20| süti, harmat nem hûsöli. A bányász csak befelé hallgatódzik,
2529 20| hall is sok mindent, amirõl a napvilágon élõ ember semmit
2530 20| bányamester volt, mikor én a keze alá kerültem, inasnak.
2531 20| utolját járta, szûken adta a szenet, s úgy volt, hogy
2532 20| volt, hogy föl is hágy vele a bányaigazgatóság. Csak Küsmödi
2533 20| semmit, akárhogy faragtuk a sziklabordákat, nem lehetett
2534 20| nem tudja elhagyni azokat a sziklákat, amiket egész
2535 20| maradt egyes-egymagában. A felesége nem akart odatemetkezni,
2536 20| odatemetkezni, elköltözött errõl a vidékrõl a kis lánykájával
2537 20| elköltözött errõl a vidékrõl a kis lánykájával együtt.
2538 20| utoljára belezavarodott a nagy magánosságba. Az emberek
2539 20| Ezekkel szívatjuk ki a bányából a mérges levegõt.
2540 20| szívatjuk ki a bányából a mérges levegõt. Eltart a
2541 20| a mérges levegõt. Eltart a munka vagy egy hétig, addig
2542 20| ballagtunk aztán hazafelé a tanító úrral. Nagyon fúrta
2543 20| el kellett volna mondanom a ködmön történetét is, azt
2544 20| nemigen hittem, hogy akkor a tündér lapáttá nyújtja a
2545 20| a tündér lapáttá nyújtja a fülemet, hanem attól féltem,
2546 20| hanem attól féltem, hogy a tanító úr kinevet.~Pár nap
2547 20| egész bányahistóriát kiverte a fejembõl a tanító úr. Mégpedig
2548 20| bányahistóriát kiverte a fejembõl a tanító úr. Mégpedig azzal
2549 20| valami emléket szoktam adni a negyedik osztályban a legjobb
2550 20| adni a negyedik osztályban a legjobb tanulónak. Akirõl
2551 20| bebizonyosodik közületek, hogy a legderekabb legény, az kap
2552 20| egy égbelátót.~No, azon a délutánon nem sokat okoskodtunk
2553 20| délutánon nem sokat okoskodtunk a tanító úr beszédébõl. Hallottuk
2554 20| karácsony. Meg azon törtük a fejünket, hogy mi lehet
2555 20| is. Szabad volt bemennünk a tanító úr szobájába, aminek
2556 20| égbelátó. Három lába volt, mint a fényképezõgépnek. Hosszú
2557 20| Hosszú sárgaréz csöve, mint a hurkatöltõnek, csak sokkal
2558 20| vékonyabb. Szeme is volt mind a két végén, csillogó-villogó
2559 20| vinni apukája Budapestre a nagymamájához, mint világlátott
2560 20| teleszkóp! Láttam már én ilyent a kirakatban a pesti optikusnál!
2561 20| már én ilyent a kirakatban a pesti optikusnál! Ilyenen
2562 20| optikusnál! Ilyenen vizsgálják a csillagokat a csillagászok!~
2563 20| vizsgálják a csillagokat a csillagászok!~No, a tanító
2564 20| csillagokat a csillagászok!~No, a tanító urunknak se kellett
2565 20| lelket semmi úgy ki nem hozta a sodrából, mintha nem magyarul
2566 20| vízcsordító távfuratnak. A trombitát rézharsogánynak
2567 20| rézharsogánynak hívta, s még a drótostótra is azt mondta,
2568 20| dühösen kergetett ki bennünket a szobájából:~- Se nem teleszkóp,
2569 20| nem is emlegette nekünk a tanító úr az égbelátót,
2570 20| ketten maradtunk számítósak. A kis bice-bóca meg én. Hanem
2571 20| elmarad mellõlem: megállta a helyét végig.~Már csak egy
2572 20| számtani dolgozat. Azt éppen a karácsonyi szünet elõtt
2573 20| Annál inkább bízhattam, mert a kis bice-bóca betegnek látszott.
2574 20| Hóka volt az arca, beesett a szeme, s kékespiros a keze
2575 20| beesett a szeme, s kékespiros a keze feje, mintha mindig
2576 20| lett volna csoda, hiszen a gúnyácskája nemcsak hogy
2577 20| hogy meleget nem adott, de a sok likluk csupa ablak volt
2578 20| likluk csupa ablak volt a hidegnek.~Azért mégse csinált
2579 20| Azért mégse csinált hibát a számtandolgozatban. Ezt
2580 20| mindig én szoktam bevinni a füzeteket a tanító úr szobájába:
2581 20| szoktam bevinni a füzeteket a tanító úr szobájába: hát
2582 20| útközben belekukucskáltam a Peti dolgozatába. Nem volt
2583 20| abban egy makulányi hiba se.~A szobában nem volt senki,
2584 20| még hajladozna is felém a rézcsõ:~- Ejnye, de szeretnék
2585 20| rézcsõ:~- Ejnye, de szeretnék a tied lenni, te ködmönös
2586 20| magamban.~Azzal fölkaptam a tollat és belemártottam
2587 20| tollat és belemártottam a tintába:~„Én bizony nem
2588 20| pajtás!”~Szépen kijavítottam a Pálistók Peti dolgozatában
2589 20| az utolsónál ejtettem ki a tollat a kezembõl ijedtemben.
2590 20| utolsónál ejtettem ki a tollat a kezembõl ijedtemben. Mert
2591 20| valaki nagyot rántott volna a ködmönömön.~Sebes lépések
2592 20| Sebes lépések kopogtak a folyosón, hirtelen becsaptam
2593 20| folyosón, hirtelen becsaptam a füzetet, mire a tanító úr
2594 20| becsaptam a füzetet, mire a tanító úr belépett.~- Hát
2595 20| ilyen sokáig? - szögezte rám a szemeit. Nagyon szelíd szemei
2596 20| csakugyan szúrnának, mint a szög.~A ködmön is szorított,
2597 20| szúrnának, mint a szög.~A ködmön is szorított, forogni
2598 20| szorított, forogni kezdett velem a világ. Zavarodottan nyögtem
2599 20| Zavarodottan nyögtem ki a választ.~- Néz az égbelátó.~-
2600 20| Micsoda? - nevette el magát a tanító úr. - Nem te nézed
2601 20| mintha süllyedne velem a föld, mert az égbelátó csakugyan
2602 20| olyan csúfondárosan nézett a hidegen csillogó szemével,
2603 20| mentem iskolába. Zúgott a fejem, szédelegtem, tündérkém
2604 20| legalább megszabadultam a ködmöntõl. Tündérkém, mint
2605 20| rendesen, odaakasztotta elébem a székre. Én pedig, mihelyt
2606 20| kiugrottam az ágyból, és átvittem a ködmönt a benyílóba, a kis
2607 20| ágyból, és átvittem a ködmönt a benyílóba, a kis ruhácskák
2608 20| átvittem a ködmönt a benyílóba, a kis ruhácskák közé, és kétszer
2609 20| és kétszer ráfordítottam a kulcsot az ajtóra, mert
2610 20| mert ahogy én ismertem a ködmönt, kitelt volna tõle,
2611 20| volna tõle, hogy kinyújtja a karját a székrõl, és belekap
2612 20| hogy kinyújtja a karját a székrõl, és belekap a hajamba.~
2613 20| karját a székrõl, és belekap a hajamba.~Estefelé a tündérke
2614 20| belekap a hajamba.~Estefelé a tündérke kis kacagásainak
2615 20| ébresztett fel. Az ünnepi sortûz a tanító úrnak szólt, aki
2616 20| úrnak szólt, aki ott ült a varróasztalkánál, Malvinkával
2617 20| neki:~- Tessék megnézni ezt a füzetet!~Megállt a szívem
2618 20| megnézni ezt a füzetet!~Megállt a szívem dobogása. Hirtelen
2619 20| kitudódott!~- Mindig õ volt a legderekabb tanítványom,
2620 20| Most már bizonyos, hogy a kis bice-bócáról beszél!
2621 20| látszott már délelõtt is a betegség. Mi lesz most?
2622 20| Kérdem tõle: mit csinálsz a szobámban ilyen sokáig?
2623 20| mégiscsak én vagyok az a derék fiú. Az oldalba ütögetés
2624 20| úri vendég tisztelte meg a házunkat?~Elmosolyodott
2625 20| házunkat?~Elmosolyodott a tanító úr, és odalépett
2626 20| szólalt meg:~- Talán csak a szobában kukucsolna bele
2627 20| talán urasabb is lenne az a masina a szobában.~- A csillagokat
2628 20| urasabb is lenne az a masina a szobában.~- A csillagokat
2629 20| az a masina a szobában.~- A csillagokat nem a szobában
2630 20| szobában.~- A csillagokat nem a szobában szokás vizsgálni -
2631 20| vizsgálni - nevette el magát a tanító úr. - És akinek olyan
2632 20| Gergõnek, abba nem harap bele a hideg. Hol a ködmön, Gergõ?~
2633 20| harap bele a hideg. Hol a ködmön, Gergõ?~Nem adtam
2634 20| volna száz égbelátóért, ha a tanító úr a ködmönt eszembe
2635 20| égbelátóért, ha a tanító úr a ködmönt eszembe nem juttatta
2636 20| volna. Egyszerre elöntött a forró hideg, ahogy Malvinka
2637 20| nagy csodálkozva elõhozta a benyílóból. Sehogy se akart
2638 20| vitte oda, mikor õ mindig a székre szokta teríteni.~
2639 20| székre szokta teríteni.~Míg a ködmönnel huzakodtam - sehogy
2640 20| lábcsoszogás hallatszott a pitvarban.~- Hírt adtam
2641 20| pitvarban.~- Hírt adtam a szülédnek is - mosolygott
2642 20| is - mosolygott jóságosan a tanító úr -, hadd legyen
2643 20| Messzi Gyurkának adta tovább a szót. Messzi Gyurkához meg
2644 20| Cötkény varga is megneszelte a nyüzsgést, õ is betámított
2645 20| nyüzsgést, õ is betámított a szomszédból a szurkos zöld
2646 20| betámított a szomszédból a szurkos zöld kötõben, csak
2647 20| volt az egész gyülekezet, a tanító úr karajba állított
2648 20| amelynek gömbölyûbb szeme a csillagos ég felé volt fordítva.
2649 20| utoljára belenézett, lekapta a kalapját.~- Olyan közelrõl
2650 20| közelrõl nevet az emberre a holdvilág, hogy köszönni
2651 20| elsõnek?~- Csötkén somséd a legüdõsebb, õ leghamarább
2652 20| leghamarább sámot tarthat a mennyorságra, hát nézzsen
2653 20| nézzsen õ - mondott véleményt a cigány.~A varga már akkor
2654 20| mondott véleményt a cigány.~A varga már akkor ott állt
2655 20| szerszámnál, és reszketett, mint a nyárfalevél.~- Fázik a mester -
2656 20| mint a nyárfalevél.~- Fázik a mester - mondta a tanító
2657 20| Fázik a mester - mondta a tanító úr, de én tisztában
2658 20| tisztában voltam vele, hogy a kis csizmák öreg doktora
2659 20| színrõl színre láthatja a Gáborkát a legfényesebb
2660 20| színre láthatja a Gáborkát a legfényesebb csillagban.~
2661 20| Sokáig nézelõdött, elmúlt a reszketése, és egy kicsit
2662 20| csalódottan mondta, amikor elvette a szemét a teleszkópról:~-
2663 20| amikor elvette a szemét a teleszkópról:~- Hát sok
2664 20| volt:~- No, Mitvisz, ezt a gyémántporos mezõt idõbe
2665 20| nagyon sebesen elkapta a szemét:~- Egy eleventelen
2666 20| bele másodsor. Kiégetné est a drágalátos semem világát
2667 20| csillag. Olyan tüzse van ebben a bosorkányüvegben, hogy salonnát
2668 20| mondott:~- Hej, ha én azt a fiastyúkot kikölthetném,
2669 20| csavargattam az égbelátó oldalán a srófot elõre-hátra. Hiába,
2670 20| Hiába, nem láttam mást, csak a csillagtalan fekete semmit.~-
2671 20| fekete semmit.~- Igazítsd a csövet a hold felé - mondta
2672 20| semmit.~- Igazítsd a csövet a hold felé - mondta a tanító
2673 20| csövet a hold felé - mondta a tanító úr.~Alig mertem hozzáérni
2674 20| úr.~Alig mertem hozzáérni a csõhöz. Hideg volt, mint
2675 20| csõhöz. Hideg volt, mint a jég, engem mégis tûz gyanánt
2676 20| meredezett rám. Belereszketett a szívem, hogy nem vagyok
2677 20| látására. Alig bírtam kinyögni a választ:~- Lá-há-tom.~A
2678 20| a választ:~- Lá-há-tom.~A tanító úr gyöngéden elhúzott
2679 20| hagyjál holnapra is. Hiszen a tied, akkor mulatod vele
2680 20| eredj hamar, bújj vissza a meleg ágyadba, hiszen csak
2681 20| ágyadba, hiszen csak úgy vacog a fogad. Mink még majd elnézelõdünk
2682 20| mintha el akarna nyelni, a lábait pedig négyes formára
2683 21| ELVISZ A MARKOLÁB~Ahogy reggel a
2684 21| A MARKOLÁB~Ahogy reggel a szemeimet kinyitottam, az
2685 21| kedves semmi sincs most nekem a világon.~A téli nap már
2686 21| sincs most nekem a világon.~A téli nap már besütött az
2687 21| ablakon, és sugarai éppen a teleszkóp szemébe tûztek.
2688 21| te hazug Gergõ? - nézett a lelkem fenekébe az üvegszem.~-
2689 21| hogy én téged elviszlek a kis bice-bócának - néztem
2690 21| Szivárványszínek szikráztak belõle a szemembe. A szívemben is
2691 21| szikráztak belõle a szemembe. A szívemben is szivárvány
2692 21| körülöttem az egész szoba. A ködmönt szinte húzni se
2693 21| ajak suttogása.~Hát hiszen a jó szándék talpon is volt
2694 21| De hát hogy fogjak hozzá a dologhoz?~Tündérkémhez nem
2695 21| õ már rég nyakába vette a várost. Hordta szét az úri
2696 21| Hordta szét az úri házakhoz a karácsonyi kis ruhákat,
2697 21| nagy pihékben sûrûn hullott a hó. Úttalan utakon hogy
2698 21| utakon hogy bolyongjak ebben a pogány idõben? Márpedig
2699 21| hadd legyen meg az öröme a szegény kis bice-bócának.~„
2700 21| nekem az utat!”~Nekivágtam a téli zimankónak, és meg
2701 21| zimankónak, és meg se álltam a bányaházig. Meg is találtam
2702 21| hogy akárhogy dolgoznak a gépek, nincs foganatja a
2703 21| a gépek, nincs foganatja a munkájuknak, a mérges gáz
2704 21| foganatja a munkájuknak, a mérges gáz szakadatlanul
2705 21| több, s egyszerre szétveti a gáz az egész bányát.~- Akkor
2706 21| Akkor aztán röpülünk, mint a karácsonyi angyalkák, csak
2707 21| képe egyszerre földerült:~- A kis bice-bócának? No, az
2708 21| járjon veled. Hát látod-e azt a kis gyalogutat?~- Nem látom
2709 21| gyalogutat?~- Nem látom én, csak a nagy havat.~- De azokat
2710 21| nagy havat.~- De azokat a nagy kopasz nyárfákat látod
2711 21| kopasz nyárfákat látod ott?~A nyárfákat láttam. Mint égre
2712 21| intõ ujjak meredeztek bele a szürkeségbe.~- Hát a nyárfák
2713 21| bele a szürkeségbe.~- Hát a nyárfák mentén haladsz egészen
2714 21| elkanyarodsz jobbra, egész a régi mészégetõig. Oda már
2715 21| mészégetõig. Oda már odalátszik a fekete kõkereszt, a mögött
2716 21| odalátszik a fekete kõkereszt, a mögött vannak a régi bányagödrök.
2717 21| kõkereszt, a mögött vannak a régi bányagödrök. Ott kurjantsd
2718 21| vagy az öreg medve, vagy a kis bocs.~- Hát... hát a
2719 21| a kis bocs.~- Hát... hát a griffmadarak? - kérdeztem
2720 21| meresztette ki Péter apó a karikaszemét.~- A griffmadarak,
2721 21| Péter apó a karikaszemét.~- A griffmadarak, akik az öreg
2722 21| olyan jót nevetett, hogy a könnye is kicsordult bele:~-
2723 21| hogy maradhatna ott meg a griffmadár, ahol Küsmödi
2724 21| griffmadár, ahol Küsmödi a gazda? Rég megette volna
2725 21| akkora is lett volna, mint a torony. Még a veréb se mer
2726 21| volna, mint a torony. Még a veréb se mer odaröpülni,
2727 21| Nagyon megkönnyebbültem a Péter apó jókedvén. Ha griffmadár
2728 21| egy darab kenyeret tennél a ködmönzsebbe.~- Tehetek,
2729 21| Az öreg susogóra vette a szót:~- Mert tudod, az ilyen
2730 21| bányában mindig ott ólálkodik a bányapásztor, avval pedig
2731 21| apó - kezdett borzongani a hátam.~- Hát tudod, azt
2732 21| hívják. Olyan kicsi, hogy a csákány lyukán is átbújik,
2733 21| csákány lyukán is átbújik, de a jobb kezében akkora botot
2734 21| akkora botot visz, hogy azt a világon senki se bírja megemelni.
2735 21| senki se bírja megemelni. A másik kezében meg olyan
2736 21| gyújtani nem kell, mert a bányapásztor egyik szavára
2737 21| szavára magától kigyullad, a másikra meg magától kialszik.
2738 21| meg magától kialszik. Zöld a ruhája, piros bojtos sapka
2739 21| piros bojtos sapka van a fején, a lábán meg az ördögbõr
2740 21| bojtos sapka van a fején, a lábán meg az ördögbõr bocskor.
2741 21| ördögbõr bocskor. Jön-megy a bányában szerteszéjjel,
2742 21| Olyankor mérgében összerontja a bányát. Hanem hogyha jókedvében
2743 21| hogy szeretnék-e találkozni a bányapásztorral, vagy nem
2744 21| Gondoltam magamban, míg odaérek a bányához, majd csak kieszelem,
2745 21| csak kieszelem, mit kérjek a bányapásztortól, ha jókedvében
2746 21| azonban haza kellett mennem a teleszkópért. Ürgettem-forgattam,
2747 21| hátha össze tudnám tolni a lábait, hogy jobb fogás
2748 21| sehogy se. Kaptam magam, a nyakamba ültettem az égbelátót,
2749 21| égbelátót, jól megmarkolva elöl a két lábát. Jó nagy karaj
2750 21| karaj kenyérrel kibéleltem a ködmön zsebét - karácsonybõjti
2751 21| azt szánta tündérkém.~- A vacsora lesz az uras - evvel
2752 21| mikor ilyen sovány volt a délebéd. S most kétszeresen
2753 21| most kétszeresen örültem a vacsorának, mert szülém
2754 21| jutott eszembe, mikor a kis ajtót becsuktam magam
2755 21| azt gondolja, hogy elvitt a markoláb, aki a tût meg
2756 21| hogy elvitt a markoláb, aki a tût meg az ollót meg a gyûszût
2757 21| aki a tût meg az ollót meg a gyûszût el szokta vinni.
2758 21| vidáman ballagtam egész a bányaházig. Az embereknek
2759 21| Az embereknek is nevetett a szeme, akikkel útközben
2760 21| kisfiút, akinek teleszkóp ül a nyakában, és villog jobbra-balra:~-
2761 21| emberek, hogy sarkantyúzom én a jó útra ezt a rossz kisgyereket!~
2762 21| sarkantyúzom én a jó útra ezt a rossz kisgyereket!~Hanem
2763 21| rossz kisgyereket!~Hanem a bányaházon túl már nagyon
2764 21| már nagyon elcsöndesedett a világ. Még a hó sem csikorgott
2765 21| elcsöndesedett a világ. Még a hó sem csikorgott a lábam
2766 21| Még a hó sem csikorgott a lábam alatt, mert térdig
2767 21| az erdõ tövében föltámadt a szél, mert legalább ringatta
2768 21| mert legalább ringatta a halott fákat. Persze ez
2769 21| halott fákat. Persze ez nem a kedves, szelíd szél pajtás
2770 21| szél pajtás volt, akivel a malomházban összeszoktam.
2771 21| ha rosszkedvében volt. A hegyek szele haragos óriás,
2772 21| szele haragos óriás, még a dúdolása is bömbölés. Most
2773 21| nem volt dúdoló kedvében a szél. Tombolt, ordított,
2774 21| ordított, üvöltött. Fél kezével a felhõzsákokat hajigálta
2775 21| felhõzsákokat hajigálta az égen, a másikkal belefogódzott az
2776 21| üstökébe, és lerázta róla a havat. Hajlongtak a hatalmas
2777 21| róla a havat. Hajlongtak a hatalmas fák, és panaszosan
2778 21| annyiféleképp. Alázatosan a nyárfák, csikorogva a szilek,
2779 21| Alázatosan a nyárfák, csikorogva a szilek, ágkarjaikat haragosan
2780 21| ágkarjaikat haragosan csattogtatva a tölgyek.~Engem magamat elõre-hátra
2781 21| magamat elõre-hátra taszigált a szél a megkorbácsolt óriások
2782 21| elõre-hátra taszigált a szél a megkorbácsolt óriások közt,
2783 21| bogarat, akit itt felejtett a nyár. Föl is lökött egyszer-kétszer,
2784 21| mindig biztatóan csörrent meg a nyakamban:~- Elõre, Gergõ,
2785 21| volt ennél az, hogy mire a régi mészégetõhöz értem,
2786 21| földet, se fát. Igaz, hogy a szél elállt, de annál rosszabb
2787 21| Olyan csönd lett, hogy csak a szívem kalapálása hallatszott.
2788 21| mi lesz abból, ha itt ér a karácsonyéjszaka, ebben
2789 21| olyan hirtelen minden fény a földrõl, mert az most mind
2790 21| az égbe, és ott tündöklik a mennyország kapujában. Ott
2791 21| angyalkák, készülõdnek le a földre, mindnyájan belemarkolnak
2792 21| mindnyájan belemarkolnak a fénybe, és azzal világosítják
2793 21| világosítják meg idelent a földön az emberek szívét.~
2794 21| bizonyosan így is van. De abban a mesében az is benne volt,
2795 21| karácsony éjszakáján még a kövek is megszólalnak. Hát
2796 21| nem szólalnak? Inkább még a fáknak is, még a szélnek
2797 21| Inkább még a fáknak is, még a szélnek is elállt a szava.
2798 21| még a szélnek is elállt a szava. Ki mondja azt meg
2799 21| már énnekem, merre van az a fekete kõkereszt, ahonnan
2800 21| kõkereszt, ahonnan odahallik a kiáltás a barlanglakókhoz?~
2801 21| ahonnan odahallik a kiáltás a barlanglakókhoz?~A kezemmel
2802 21| kiáltás a barlanglakókhoz?~A kezemmel tapogatódzva körülkerültem
2803 21| tapogatódzva körülkerültem a düledezõ mészégetõ kemencét.
2804 21| párkányt, azon fölkapaszkodtam a tetejére, hátha onnan többet
2805 21| megmerevedett körülöttem a ködtenger, hanem hallani
2806 21| valamit.~Mintha valahol a közelben valaki kopácsolt
2807 21| hallottam. Hirtelen kivert a verejték, pedig olyan hideg
2808 21| arcomon.~Belekapaszkodtam a kemence párkányába, és elkiáltottam
2809 21| elkiáltottam magamat. Azt a szót kiáltottam, amelyik
2810 21| szót kiáltottam, amelyik a szívem legmélyérõl buggyant
2811 21| szívem legmélyérõl buggyant a számra: - Szülém! Szü-lé-ém!!~
2812 21| Szü-lé-ém!!~Szinte láttam, ahogy a szó úszik a ködben, mint
2813 21| láttam, ahogy a szó úszik a ködben, mint egy fénysugár.
2814 21| Kisvártatva megjött rá a felelet is:~- Ki jõ, ki
2815 21| arról, amerrõl az elõbb a kopácsolás jött.~Lecsúsztam
2816 21| kopácsolás jött.~Lecsúsztam a mészégetõrõl, és elindultam
2817 21| mészégetõrõl, és elindultam a hang irányában. Pár lépés
2818 21| fának, s megint hallottam a kopogást, de most már más
2819 21| más irányból. Tele volt a hangom könnyel, amikor újra
2820 21| messzibbrõl és halkabban hangzott a válasz:~- Ki jõ, ki jõ?~
2821 21| Megmondtam, hogy ki vagyok. De a hang nem mondta meg, hogy
2822 21| ki jõ?~Már belerekedtem a kiabálásba, és roskadoztam
2823 21| futkosásba, mikor egyszer csak a fejem fölött hallom a kérdést:
2824 21| csak a fejem fölött hallom a kérdést: ki jõ, ki jõ? Fölnézek,
2825 21| szárnycsattogást hallok.~Tán a karácsonyi angyalok közül
2826 21| ide jött utánam?~Kinyújtom a kezemet: hatalmas faderekat
2827 21| faderekat érintek. Újra kezdõdik a kopácsolás, éppen ezen a
2828 21| a kopácsolás, éppen ezen a fán, nemcsak a fülemmel
2829 21| éppen ezen a fán, nemcsak a fülemmel hallom, hanem a
2830 21| a fülemmel hallom, hanem a kezemmel is érzem, hogy
2831 21| érzem, hogy valaki ütögeti a fát. De csak mintha gyerek
2832 21| vagy? - lelkendeztem föl a fára. És mindjárt meg is
2833 21| magamagát biztatta, hogy a hernyó kijõ a fából, ha
2834 21| biztatta, hogy a hernyó kijõ a fából, ha szépen kéri, és
2835 21| fakopáncsmadárnak teremtett, mert az a ködben se téved el. De mi
2836 21| lábain: most sarkantyúzzon a jó útra, ha tud!~De most
2837 21| meg, akárhogy ráncigáltam. A hó belepte, ráfagyott, elhomályosította
2838 21| hogy merre van: fölfelé. S a köd mintha vékonyodott volna.
2839 21| mintha vékonyodott volna. A jó Isten talán meggyújtotta
2840 21| Isten talán meggyújtotta a holdlámpát? A bátorságom
2841 21| meggyújtotta a holdlámpát? A bátorságom újra feléledt.
2842 21| feléledt. Ha visszatalálnék a mészégetõhöz, onnan talán
2843 21| kicsúszott volna lábam alól a föld. Pedig nem estem el,
2844 21| most már csakugyan elvitt a markoláb.~ ~
2845 22| A KÖVEK MEGSZÓLALNAK~Arra
2846 22| vesz körül. Kicsi koromban a malomházban sokat mulattattam
2847 22| magam azzal, hogy lehunytam a szememet, és megdörzsöltem
2848 22| szememet, és megdörzsöltem a szemhéjamat. Olyankor mindenféle
2849 22| színeket és fényeket láttam a lehunyott szememmel. Most
2850 22| nyitott szemmel láttam azokat a fénylõ színeket. Mintha
2851 22| fénylõ színeket. Mintha csak a szivárvány pántlikájába
2852 22| takaródzva.~Ellenzõt csináltam a két tenyerembõl a szemem
2853 22| csináltam a két tenyerembõl a szemem elé, úgy néztem körül.
2854 22| Egyszerre rájöttem, hogy én most a Xaxa-barlangban lehetek,
2855 22| Xaxa-barlangban lehetek, ahol Aladdin a csodalámpát találta. Fölöttem
2856 22| kifelé, s azon úgy lebegett a hold, mint egy kis ezüstostya.
2857 22| világított. Mindnyájának a belsejébõl ömlött kifelé
2858 22| belsejébõl ömlött kifelé a fény, egyikbõl piros, mint
2859 22| fény, egyikbõl piros, mint a hajnal, a másikból kék,
2860 22| egyikbõl piros, mint a hajnal, a másikból kék, mint a nyári
2861 22| hajnal, a másikból kék, mint a nyári ég, a harmadikból
2862 22| másikból kék, mint a nyári ég, a harmadikból tüzes sárga,
2863 22| harmadikból tüzes sárga, a negyedikbõl szelíd fûzöld:
2864 22| negyedikbõl szelíd fûzöld: a szívük világított a szikláknak.~„
2865 22| fûzöld: a szívük világított a szikláknak.~„Nem lehet ez
2866 22| ágyamban fekszem, hanem a földön - néztem végig magamon -,
2867 22| néztem végig magamon -, s a föld apró kövecskékkel van
2868 22| amik úgy villognak, mint a szentjánosbogár. A ködmön
2869 22| mint a szentjánosbogár. A ködmön is rajtam van, az
2870 22| rajtam van, az égbelátó is a nyakamban. Az oldalam meg
2871 22| egész kis tócsába futott a víz, ahogy a ruhámról leolvadt
2872 22| tócsába futott a víz, ahogy a ruhámról leolvadt a hó,
2873 22| ahogy a ruhámról leolvadt a hó, a csizmámon még fehérlik
2874 22| ruhámról leolvadt a hó, a csizmámon még fehérlik belõle
2875 22| mégse álom ez.~Fölnéztem a kis kerek lyukra a fejem
2876 22| Fölnéztem a kis kerek lyukra a fejem fölött. Bizonyosan
2877 22| Bizonyosan ott zuhantam le ide a bányába. Mégpedig éppen
2878 22| bányába. Mégpedig éppen arra a helyre, ahol a kincsek teremnek.
2879 22| éppen arra a helyre, ahol a kincsek teremnek. No, az
2880 22| bolond ember, amilyennek a világ gondolja. Tudja õ
2881 22| Föltápászkodtam, s megindultam a felé a szikla felé, amelyiknek
2882 22| Föltápászkodtam, s megindultam a felé a szikla felé, amelyiknek
2883 22| amelyiknek olyan színe volt, mint a piros tintának, mikor keresztülsüt
2884 22| mikor keresztülsüt rajta a nap. De nagyon nehezemre
2885 22| nehezemre esett minden lépés. A lábam mintha ólomból lett
2886 22| mintha ólomból lett volna, a fejem meg úgy szédelgett,
2887 22| szédelgett, mint száraz mákfej a szélben. De azért elvánszorogtam
2888 22| elvánszorogtam egy-két lépést a piros tüzû szikla felé,
2889 22| mögöttem:~- Dicsõség Istennek a magasságban!~Mintha valahonnan
2890 22| magasságban!~Mintha valahonnan a föld alól búgott volna valami
2891 22| búgott volna valami óriásnak a hangja. S annak egyszerre
2892 22| visszhangja támadt, betöltötte a kiáltás az egész sziklacsarnokot:~-
2893 22| sziklacsarnokot:~- Dicsõség Istennek a magasságban!~Egyszerre megdermedtem,
2894 22| Egyszerre megdermedtem, mint a kapubálvány, de nem ijedtem
2895 22| éjszakáján megszólalnak a kövek. Hát csak szólaljanak.
2896 22| rosszban. Meg is mondom a beszélõ szikláknak, hogy
2897 22| elkiáltottam magamat:~- Békesség a földön a jóakaratú embereknek!~
2898 22| magamat:~- Békesség a földön a jóakaratú embereknek!~Voltam
2899 22| ott is az ember békessége a válasz.~Hanem arra nem gondoltam,
2900 22| nem gondoltam, hogy mikor a sziklák megszólalnak, akkor
2901 22| fény, mint mikor elfújják a lámpát.~Vaksötétben tapogatóztam
2902 22| tapogatóztam vissza odáig, ahol a kerek lyukon lesütött a
2903 22| a kerek lyukon lesütött a hold. A hold most is ott
2904 22| lyukon lesütött a hold. A hold most is ott volt, de
2905 22| mint leülni egy kõdarabra, a két térdemre tenni a két
2906 22| kõdarabra, a két térdemre tenni a két karomat, arra ráhajtani
2907 22| karomat, arra ráhajtani a fejemet és szülémre és tündérkémre
2908 22| sírdogálni olyan keservesen, hogy a kõ is meginduljon bele.~
2909 22| kõ is meginduljon bele.~A kõ nem indult meg, hanem
2910 22| kõ nem indult meg, hanem a hold megindult. Mire megint
2911 22| kicsi karéja látszott le a lyukon. De az olyan biztatóan
2912 22| irányban, amerre az elõbb a beszélõ kövek világítottak.
2913 22| ütött, ahogy nekimentem a sötétben. De azért csak
2914 22| ki is szabadulhatok még a föld alól.~Megindultam a
2915 22| a föld alól.~Megindultam a fal mentén, és addig-addig
2916 22| verejtékeztem bele - ez a friss szél csak a felsõ
2917 22| bele - ez a friss szél csak a felsõ világból jöhetett!~
2918 22| nagyon csínján kell bánni a hanggal. Hát csak annyit
2919 22| csak annyit tettem, hogy a szívemmel rámosolyogtam
2920 22| aztán arra fordultam, amerre a hideget éreztem.~Olyan szûk
2921 22| hogy kinyújtott két karom a két falat érte. Az út fölfelé
2922 22| keresztül, amelyek ki-kicsúsztak a lábam alól, a szél pedig
2923 22| ki-kicsúsztak a lábam alól, a szél pedig egyre erõsebb
2924 22| ahogy kanyarodott egyet a folyosó, már hangját is
2925 22| lehetett volna annál szebb a karácsonyi angyalok muzsikája
2926 22| Megint kanyarodott egyet a folyosó, s akkor már úgy
2927 22| már úgy vágott az arcomba a szél, mint százágú korbács.
2928 22| hogy csak egy-két lépés már a szabadság.~- No, Gergõ,
2929 22| Gergõ, mégiscsak eleresztett a markoláb!~Az ám, úgy bukfenceztem
2930 22| le megint valahová, hogy a nagy Cintula szíve meghasadt
2931 22| látja. Úgy látszik, mégse jó a markolábbal figurázni, mert
2932 22| puhára estem. Tapogatom a kezemmel: hát havon fekszem.
2933 22| havon fekszem. Hallom zúgni a szelet, de nem érzem: fejem
2934 22| molnárszemû csillagok ragyognak a magasban.~Dicsõség Istennek
2935 22| magasban.~Dicsõség Istennek a magasságban! Kijutottam
2936 22| szabad ege alá! Nemcsak a csillagok sugároznak, hanem
2937 22| csillagok sugároznak, hanem a hó is fehérlik körülöttem.
2938 22| vaksötétben. Ha megerõltetem a szememet, már látok is.
2939 22| kerek gödörbe jutottam. A széle jó magasan van felettem,
2940 22| semerre, mert mindent betakar a hó. Ha nappal volna, valahol
2941 22| bizonyosan ki tudnék kapaszkodni a gödörbõl. Ha hold sütne,
2942 22| találni, amin felmászhatnék a felsõ világba, mint a mesebeli
2943 22| felmászhatnék a felsõ világba, mint a mesebeli Törzsök Jankó a
2944 22| a mesebeli Törzsök Jankó a sárkányok országából. De
2945 22| sárkányok országából. De míg én a föld alatt tévelyegtem,
2946 22| föld alatt tévelyegtem, a csillagok pásztora addig
2947 22| nézdegéltem körös-körül, ahogy az a katicabogár nézdegélhet,
2948 22| észreveszem, hogy azzal a nyílással szemben, amelyiken
2949 22| amelyiken kiszabadultam, a gödör másik oldalán is feketéllik
2950 22| nyílás. Fekete száj tátong a nagy fehérségben.~Átvádoltam
2951 22| fehérségben.~Átvádoltam a gödör fenekén keresztül
2952 22| gödör fenekén keresztül a nyakig érõ havon, és nagy
2953 22| és nagy nehezen elértem a barlang száját. Nem volt
2954 22| beljebb, megülepedtem mindjárt a barlang szájában. Halálos
2955 22| Halálos fáradtan nekivetettem a hátam a sziklafalnak, s
2956 22| fáradtan nekivetettem a hátam a sziklafalnak, s nyomban
2957 22| sziklafalnak, s nyomban lefogódott a szemem. Nem éreztem én se
2958 22| félelmet, se hideget, se semmit a világon, csak azt, hogy
2959 22| báránykám!~- Ohó - pattant föl a szemem -, a kövek megint
2960 22| pattant föl a szemem -, a kövek megint beszélnek!
2961 22| végig, s nem kotyogok bele a beszédjükbe.~- Jó meleg
2962 22| egész más hang volt, mint a beszélõ szikláké amoda át.
2963 22| szemembõl az álom, ahelyett a kíváncsiság vett rajtam
2964 22| óvatosan elõrecsúsztam a barlangban.~Nem kellett
2965 22| mennem, mikor újra hallom a hangot jobb kéz felõl, s
2966 22| hirtelen fénysugár szökken a szemembe. Visszahõköltem
2967 22| szikladudorodás mögé, s lelapultam a földre. Most már tisztában
2968 22| fénysugár, amit láttam.~A bányacsõsz hangja, a bányacsõsz
2969 22| láttam.~A bányacsõsz hangja, a bányacsõsz lámpája!~Hej,
2970 22| mivel lehet kedvében járni a nagy hatalmú bányacsõsznek.
2971 22| bányacsõsznek. Elõhúztam a ködmönzsebbõl a nagy karaj
2972 22| Elõhúztam a ködmönzsebbõl a nagy karaj kenyeret, és
2973 22| kenyeret, és áthajítottam a sziklán. Ilyent bizonyosan
2974 22| bizonyosan nem evett, mióta a szakálla kinõtt. Csak már
2975 22| kisvártatva megint hallottam a hangját. Azt mondta szép
2976 22| volna mellé!~Úgy eltátottam a számat, hogy majd kiesett
2977 22| hogy majd kiesett rajta a fejem. Hiszen ez nem a bányacsõsz
2978 22| rajta a fejem. Hiszen ez nem a bányacsõsz hangja, hanem
2979 22| bányacsõsz hangja, hanem a bûbájos Küsmödié. Ez a vén
2980 22| hanem a bûbájos Küsmödié. Ez a vén szeleburdi azt hiszi,
2981 22| azt hiszi, hogy én vagyok a bányacsõsz.~De hiszen akkor
2982 22| ahová indultam: itt vagyok a Küsmödi tanyáján! No, Gergõ,
2983 22| legyél már eszeden!~Nincs az a papmacskahernyó, amelyik
2984 22| mint ahogy én elõcsúsztam a szikla mögül. Csak egy-két
2985 22| akkor ajtóstul bent voltam a házban.~Persze olyan ház
2986 22| kerek barlangocska, amit a szája fölé hajló sziklaperem
2987 22| hajló sziklaperem védett meg a széltõl, hótól, úgy-ahogy.
2988 22| széltõl, hótól, úgy-ahogy. A lenyugvó hold, amelynek
2989 22| lenyugvó hold, amelynek a sugarát lámpafénynek gondoltam,
2990 22| száraz mohaágyon fekszik a földön a kis bice-bóca.
2991 22| mohaágyon fekszik a földön a kis bice-bóca. Könyvei csomóban
2992 22| bice-bóca. Könyvei csomóban a feje alatt, ez a vánkosa.
2993 22| csomóban a feje alatt, ez a vánkosa. Az öreg bûbájos
2994 22| öreg bûbájos rossz ködmöne a lábára vetve: ez a takarója:
2995 22| ködmöne a lábára vetve: ez a takarója: Elõtte pedig ott
2996 22| az öregember ingujjban, a két kezét pedig a háta mögé
2997 22| ingujjban, a két kezét pedig a háta mögé dugja, úgy fogja
2998 22| mögé dugja, úgy fogja benne a kenyeret. Az én kenyeremet,
2999 22| Az én kenyeremet, amit a bányacsõsznek szántam.~Ebben
3000 22| bányacsõsznek szántam.~Ebben a percben azonban eszembe
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3274 |