Rész

3001  22|                 bukdácsolok. Csak azt láttam, hogy a kis pajtásom arca sápadt,
3002  22|                         pajtásom arca sápadt, mint a halotté, szemébõl hull a
3003  22|                           a halotté, szemébõl hull a könny, s hogy a vén ember
3004  22|                      szemébõl hull a könny, s hogy a vén ember rejtegeti elõle
3005  22|                          vén ember rejtegeti elõle a kenyeret. Bizonyosan maga
3006  22|                           koromban énelõlem elette a vacsorát.~Elfutott a düh,
3007  22|                        elette a vacsorát.~Elfutott a düh, és fölkaptam egy nehéz
3008  22|                         egy nehéz kõdarabot, azzal a jó szándékkal, hogy hozzálódítom
3009  22|                            meg is teszem, ha abban a percben meg nem szólal.~-
3010  22|                       mindig azt mondtad, mikor én a bányacsõszrõl beszéltem
3011  22|                           nézd e, mit adott nekünk a bányacsõsz. Hát hiszel-e
3012  22|                    hiszel-e már benne?~Odatartotta a két tenyerén a kenyérkarajt
3013  22|                         Odatartotta a két tenyerén a kenyérkarajt a kis bice-bóca
3014  22|                            tenyerén a kenyérkarajt a kis bice-bóca elé. A gyerek
3015  22|                  kenyérkarajt a kis bice-bóca elé. A gyerek mohón kapott utána:~-
3016  22|                          De igazi ám! - bólogatott a Küsmödi nagy feje. - Igazi
3017  22|                            Igazi kalácscipó. Mikor a bányacsõsz a kezembe adta,
3018  22|                     kalácscipó. Mikor a bányacsõsz a kezembe adta, még meleg
3019  22|                           az olyan erõs lesz, mint a kõszikla. Kóstold csak,
3020  22|                           Kóstold csak, báránykám!~A kis bice-bóca beleharapott
3021  22|                         kis bice-bóca beleharapott a kenyérbe, de aztán csak
3022  22|                            de aztán csak kiejtette a kezébõl. Olyan gyönge volt,
3023  22|                           lágy, olyan szomorú volt a hangja, hogy tán soha életemben
3024  22|                        Megszégyenülten ejtettem ki a kõdarabot a kezembõl.~A
3025  22|                            ejtettem ki a kõdarabot a kezembõl.~A kis bice-bóca
3026  22|                            a kõdarabot a kezembõl.~A kis bice-bóca pedig úgy
3027  22|                      bice-bóca pedig úgy nyeldeste a falatokat rágás nélkül,
3028  22|                        kezet.~- Hát te, nagyapóka? A többi már legyen a tied.
3029  22|                      nagyapóka? A többi már legyen a tied. Hiszen te se ettél...
3030  22|                        kettõ, három, négy nap óta. A többit te edd meg, nagyapóka!~-
3031  22|                       Hiszen engem el se eresztett a bányacsõsz addig, míg egy
3032  22|                      jóllaktam én, báránykám, mint a duda.~- Akkor jól van, nagyapóka -
3033  22|                          nagyapóka - nyugodott meg a gyerek -, akkor én még nem
3034  22|                          eszünk, csak odajuthassak a kincshez. Tudod, hogy már
3035  22|                          kincshez. Tudod, hogy már a nyomában vagyok?~- Mindig
3036  22|                      mondod, nagyapóka - duzzogott a gyerek. - Minden fényes
3037  22|                          azt hiszed, hogy kincs, s a tudós emberek mindig kinevetnek
3038  22|                    csinálnál, bárányka?~- Átmennék a másik bányába, Péter apóhoz,
3039  22|                         apóhoz, és élnék úgy, mint a többi ember.~A bûbájos zavartan
3040  22|                           úgy, mint a többi ember.~A bûbájos zavartan motyogott:~-
3041  22|                          lesz benne, s az egyiknek a kuckójában én alszom, a
3042  22|                            a kuckójában én alszom, a másikéban te. Nézd, milyen
3043  22|                   másikéban te. Nézd, milyen hideg a kezem!~- Szegény kis báránykám -
3044  22|                          bûbájos, s fölébe hajolva a vézna kis kéznek, elkezdte
3045  22|                        öreg Küsmödinek megcsókolni a kezét. Most pedig alig bírtam
3046  22|                     nagyapóka! - mondta hálálkodva a kis bice-bóca. - Te vagy
3047  22|                           kis bice-bóca. - Te vagy a világon a legjobb ember,
3048  22|                     bice-bóca. - Te vagy a világon a legjobb ember, tudod-e te
3049  22|                        volt ideje válaszolni, mert a hold hirtelen lebukott az
3050  22|                          lebukott az ég peremén, s a kis bice-bócának egyszerre
3051  22|                         egyszerre sírásba csuklott a szava:~- Nagyapóka, ma megint
3052  22|                          ma megint nem gyújtod meg a mécsest?~- Tudod, báránykám,
3053  22|                          mihozzánk? - nyûgösködött a gyerek. - Nem jó volna,
3054  22|                          micsoda dolog az, hogy ez a kisfiú még ilyenkor kint
3055  22|                          tõle az angyalok. Add ide a kezedet, báránykám.~Úgy
3056  22|                            Úgy kellett lenni, hogy a bûbájos ember az unokája
3057  22|                            arcát, mert kisvártatva a gyerek ijedt szavát hallottam:~-
3058  22|                           Nagyapó, te sírsz? Érzem a könnyeket az ujjamon. Hát
3059  22|                          öregember. - Csak kienged a szívem. Most már majd nem
3060  22|                        sötét ne volna! - sóhajtott a kis bice-bóca.~Hallottam,
3061  22|                          megvidámodva csendült föl a hangja:~- Lám, lám, hogy
3062  22|                           az öregtárnában is, ahol a múltkor kerestem a kincset!
3063  22|                            ahol a múltkor kerestem a kincset! Hozom mindjárt,
3064  22|                         Siess, nagyapóka - felelte a kis bice-bóca -, én majd
3065  22|                         öreg lépései végigkocogtak a barlangon. Befelé jó mélyen
3066  22|                           hallottam egyre halkulni a lépések zaját. Egyszer mintha
3067  22|                     fütyülést hallottam volna, ami a bányarigót juttatta eszembe.
3068  22|                         nem hallottam semmit, csak a kis bice-bóca suttogását.
3069  22|                            át valami édes melegség a szívemen. - Hadd legyen
3070  22|                            szívemen. - Hadd legyen a kis bice-bócának olyan örömnapja,
3071  22|                         égbelátót, amit még mindig a nyakamban szorongattam,
3072  22|                          nekem? Én addig hurcoltam a ködmönt, míg megtanultam,
3073  22|                     ködmönt, míg megtanultam, hogy a kincset a szívében hordozza
3074  22|                        megtanultam, hogy a kincset a szívében hordozza az ember.
3075  22|                          az öreg bûbájos visszatér a világossággal, és az elsõ
3076  22|                  tekintetük az égbelátóra esik meg a ködmönre! Hogy örülnek majd
3077  22|                       Odasompolyogtam lábujjhegyen a vacok mellé, leállítottam
3078  22|                          az égbelátót, és kibújtam a ködmönbõl. És abban a percben,
3079  22|                     kibújtam a ködmönbõl. És abban a percben, ahogy levált rólam,
3080  22|                           rólam, újra megszólaltak a kövek körülöttem. Mintha
3081  22|                     dördült, s tûzfelhõ csapott ki a barlang mélyébõl. Csakugyan
3082  22|                      mélyébõl. Csakugyan idetódult a mennyország minden angyala?~
3083  22|                        minden angyala?~Lecsukódott a szemem, és ködmönöstül,
3084  22|                            égbelátóstul rázuhantam a kis bice-bócára. Se láttam,
3085  23|                                              ÜNNEP A MALOMHÁZBAN~Kedves, mosolygós,
3086  23|                    napsugár és orgonaszag áradt be a nyitott ablakon. Szülém
3087  23|                           tündérkém százráncú képe a másikon. Csodálkozva tekingettem
3088  23|                    tekingettem hol az egyikre, hol a másikra.~- Hát nem akarsz
3089  23|                     szívecském? - simogatta szülém a homlokomat.~- Akarok én,
3090  23|                      sehogy se tudom rendbe szedni a gondolataimat. Hol vagyok
3091  23|                            kerültem ide? Hová lett a Küsmödi barlangja? Micsoda
3092  23|                            ez, amelyikben fekszem? A fejem miért van bekötözgetve?
3093  23|                         bekötözgetve? És nini, ott a sarokban a másik ágyon nem
3094  23|                            És nini, ott a sarokban a másik ágyon nem a kis bice-bóca
3095  23|                         sarokban a másik ágyon nem a kis bice-bóca fekszik? És
3096  23|                         csóválja olyan kedvetlenül a bozontos fejét?~Százféle
3097  23|                           egész.~De azt hiszem, ha a világ minden szép versét
3098  23|                           tejért. S mikor kivettem a poharat a szülém kezébõl,
3099  23|                           mikor kivettem a poharat a szülém kezébõl, és a magam
3100  23|                       poharat a szülém kezébõl, és a magam két kezével vittem
3101  23|                           magam két kezével vittem a számhoz, azon úgy elcsodálkoztak,
3102  23|                   elcsodálkoztak, mintha én volnék a cirkuszban a buzogányhajigáló
3103  23|                      mintha én volnék a cirkuszban a buzogányhajigáló erõmûvész.~
3104  23|                          nagy ijedten csapta össze a kezét szülém:~- Jaj, már
3105  23|                            akarok menni. Tündérkém a kis kacajok sortüze közt,
3106  23|                          nyugodtan az ágyban, mint a kis bice-bóca. Majd aztán
3107  23|                            el ne vigyen benneteket a markoláb. Mert azt is nagyon
3108  23|                            hónap óta fekszem ebben a kis fehér szobában a kis
3109  23|                         ebben a kis fehér szobában a kis bice-bócával együtt.
3110  23|                            bice-bócával együtt. Ez a kis fehér szoba pedig a
3111  23|                            a kis fehér szoba pedig a kórházban van.~- Hát aztán
3112  23|                            mink ide?~- Bizony, nem a magatok lábán, fiam. Derék
3113  23|                          úgy tátogtam, mint horgon a potyka.~- Hát mi történt
3114  23|                     fekszel, azóta lázadban mindig a bányáról beszélsz, de bizony
3115  23|                       bizony nem lettünk okosabbak a sok összevissza beszédtõl.
3116  23|                          hogy hogyan szólaltak meg a világító kövek a föld alatt,
3117  23|                     szólaltak meg a világító kövek a föld alatt, szülém és tündérkém
3118  23|                          nem gyõztek ámuldozni, de a doktor csak mosolygott.~-
3119  23|                     Lázadban láttad, hallottad azt a sok furcsaságot. Elhidd,
3120  23|                      Elhidd, hogy ha én vagyok ott a te helyedben, az én tiszteletemre
3121  23|                    tiszteletemre nem szólalnak meg a kõsziklák.~Összenéztünk
3122  23|                           nemcsak az emberek élnek a világon. De minek ellenkeztem
3123  23|                    Titulász doktor? Tovább mondtam a történetemet, és mikor a
3124  23|                           a történetemet, és mikor a végére értem, a doktor elgondolkozva
3125  23|                           és mikor a végére értem, a doktor elgondolkozva bólogatott:~-
3126  23|                            értem az egészet. Mikor a te szegény bûbájos embered
3127  23|                       bûbájos embered meggyújtotta a mécsest, meggyulladt a bányalég,
3128  23|                meggyújtotta a mécsest, meggyulladt a bányalég, és szétvetette
3129  23|                            az egész város. Az volt a szerencse, hogy karácsony
3130  23|                         senki jótét lélek még csak a tájékán se járt a bányának.
3131  23|                         még csak a tájékán se járt a bányának. Ti ketten úgy
3132  23|                         úgy menekedtetek meg, hogy a robbanás kidobott benneteket
3133  23|                       robbanás kidobott benneteket a hóba, és betemetett törmelékkel.
3134  23|                           egy kis repedés is esett a kobakodon, de sebaj, ebcsont
3135  23|                        eszembe: hogy is hívják azt a derék ebállatot?~- Mitvisz -
3136  23|                            olyan gyöngéden, mintha a legkezesebb tyúkocskáját
3137  23|                  tyúkocskáját simogatná.~- No, hát a Mitvisz kutyát aranyba kellene
3138  23|                          egész város ott nyüzsgött a bánya körül, de ki gondolt
3139  23|                            ott keressen benneteket a kövek alatt? Csak a Mitvisz
3140  23|                     benneteket a kövek alatt? Csak a Mitvisz érezte meg, hogy
3141  23|                        szûkölt, csaholt, vonyított a romok tetején, hogy mégiscsak
3142  23|                              Ehol van e - nevetett a doktor, és elõhúzta az ajtó
3143  23|                         gondoltam, Küsmödi volt az a harmadik.~- Nem, fiam, nem
3144  23|                          nem õ volt - borongott el a doktor arca. - Õ volt a
3145  23|                            a doktor arca. - Õ volt a halott bánya hazajáró lelke,
3146  23|                            kóbor lélek most elmúlt a bányával együtt, amit nem
3147  23|                            Majd ha újra megnyitják a bányát, keresztet faragnak
3148  23|                           faragnak az emlékezetére a bányászok.~A másik ágy felõl
3149  23|                          emlékezetére a bányászok.~A másik ágy felõl fájdalmas
3150  23|                     fájdalmas zokogás hallatszott. A kis bicebóca mozdulatlanul
3151  23|                           hét beletelt még, amikor a doktor föleresztett bennünket
3152  23|                      vadonatúj bányászruhát hoztak a jó emberek, kis bányászinasoknak
3153  23|                           az ünneplõ ruhánk.~- Ezt a szerencsés megmenekülés
3154  23|                       gondoskodni akarunk rólatok. A jó Isten, aki a rosszat
3155  23|                           rólatok. A jó Isten, aki a rosszat is jóra tudja fordítani,
3156  23|                           is jóra tudja fordítani, a bányász-szerencsétlenséget
3157  23|                       szerencsére fordította. Mert a robbanás betemette ugyan
3158  23|                            látjuk ezentúl. Hálából a bányászcéh gyerekeinek fogad
3159  23|                            erre az ablak alatt meg a szomszéd szobában, s ahogy
3160  23|                   Pajtásaink boldogan szorongatták a kezünket, a nagy Cintula
3161  23|                           szorongatták a kezünket, a nagy Cintula pedig ez egyszer
3162  23|                         egyszer igazán megcsinálta a kar-tótágast a „bánya fiai”-
3163  23|                         megcsinálta a kar-tótágast a „bánya fiai”-nak tiszteletére.~
3164  23|                        nagy öröm volt ez nekem, de a legnagyobb mégis az volt,
3165  23|                        mikor szülém megsúgta, hogy a jövõ vasárnap már otthon
3166  23|                            már otthon ebédelhetünk a malomházban. Akkora lakomát
3167  23|                           s ha hiszem, ha nem, még a ludacskát is levágja a tiszteletünkre.~
3168  23|                         még a ludacskát is levágja a tiszteletünkre.~Ezzel a
3169  23|                            a tiszteletünkre.~Ezzel a ludacskával még sohasem
3170  23|                           Mert szülém nekem mindig a ludacskáról, a ludacskának
3171  23|                        nekem mindig a ludacskáról, a ludacskának meg énrólam
3172  23|                             Én tudtam róla, hogy õ a világon a legfehérebb ludacska,
3173  23|                      tudtam róla, hogy õ a világon a legfehérebb ludacska, õ
3174  23|                          pedig tudta énrólam, hogy a világon semmit sem szeretek
3175  23|                          sem szeretek jobban, mint a lúdhúst. És ezért igen becsültem
3176  23|                            És ezért igen becsültem a ludacskát, õ azonban nyilván
3177  23|                      tisztesség ér - veregette meg a törlészkedõ fejét. - Az
3178  23|                    gyermekemnek sütlek meg ebédre, a kis bice-bócának is jut
3179  23|                    bice-bócának is jut belõled meg a tündérkének is meg a Cötkény
3180  23|                           meg a tündérkének is meg a Cötkény bácsinak is meg
3181  23|                            Cötkény bácsinak is meg a Titulász doktor úrnak is,
3182  23|                            giá-gá! - annyit felelt a ludacska erre nagy engedelmesen.
3183  23|                           ez az engedelmesség.~Még a tepsiben is olyan vidáman
3184  23|                            sokan. Nagy ritkaság ám a szegénysoron a tepsiben
3185  23|                         ritkaság ám a szegénysoron a tepsiben muzsikáló lúd.
3186  23|                            rajkója odaszaladt arra a hírre, hogy nagy ebéd készül
3187  23|                       hírre, hogy nagy ebéd készül a malomházban az özvegy szûcsnénél.~-
3188  23|                        özvegy szûcsnénél.~- Érzsem a drága jó sagát - szippantott
3189  23|                       sagát - szippantott nagyokat a pitvarajtóban Nácika, a
3190  23|                            a pitvarajtóban Nácika, a legöregebb rajkó. - Ast
3191  23|                     legöregebb rajkó. - Ast mondta a sülém, nekem is ilyet süt,
3192  23|                         szülém csak kiszaladt erre a szóra a piruló liba mellõl
3193  23|                        csak kiszaladt erre a szóra a piruló liba mellõl az ajtóba,
3194  23|                          az ajtóba, s megsimogatta a rajkó kócos üstökét:~- Hát
3195  23|                      seretnék lenni - kapta Nácika a válla közé a fejét.~- Segítsen
3196  23|                          kapta Nácika a válla közé a fejét.~- Segítsen meg szándékodban
3197  23|                          Segítsen meg szándékodban a jó Isten - törülgette meg
3198  23|                           törülgette meg édesanyám a könnybe lábadt szemét a
3199  23|                            a könnybe lábadt szemét a fehér kötõjével, azzal befordult
3200  23|                         kötõjével, azzal befordult a konyhára, s ki se jött addig,
3201  23|                        combját le nem kanyarította a ludacskának.~- Nesze, Nácikám -
3202  23|                            Nesze, Nácikám - nyomta a kezébe a gyereknek, aki
3203  23|                          Nácikám - nyomta a kezébe a gyereknek, aki csudálkozásában
3204  23|                   csudálkozásában akkorára tátotta a száját, hogy befért volna
3205  23|                       egész ludacska.~Szülém pedig a hálálkodás elõl hirtelen
3206  23|                          elõl hirtelen visszaosont a konyhába, s földarabolta
3207  23|                           konyhába, s földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy
3208  23|                   dolgozgat, egyszerre csak megüti a fülét a nagy csöndesség
3209  23|                      egyszerre csak megüti a fülét a nagy csöndesség az eresz
3210  23|                       alatt.~- Nini, de elillantak a vendégek - kukkantott ki
3211  23|                         tágra nyílt szemmel nézték a szerencsés Nácikát, ahogy
3212  23|                          szerencsés Nácikát, ahogy a lúdcombbal birkózott.~-
3213  23|                         soká nézhessük - sóhajtott a legapróbbacska, a csöpp
3214  23|                        sóhajtott a legapróbbacska, a csöpp Marcsóka a bácsikája
3215  23|                   legapróbbacska, a csöpp Marcsóka a bácsikája fülébe.~Szülémnek
3216  23|                            Szülémnek elfacsarodott a szíve. Se szólt, se beszélt,
3217  23|                          se beszélt, csak fölkapta a nagy tál pecsenyét, és sorra
3218  23|                       pecsenyét, és sorra hordozta a kis éhesek közt:~- Vegyetek
3219  23|                            hûl!~Nem is maradt több a tálban a mellehúsánál, s
3220  23|                            is maradt több a tálban a mellehúsánál, s szegény
3221  23|                            No, õ szépen elprédálta a nagy ebédet! Mi lesz most
3222  23|                      megvigasztalódva tette vissza a tûzhelyre a tálat.~- Elég
3223  23|                           tette vissza a tûzhelyre a tálat.~- Elég lesz az én
3224  23|                            nagyétkû soha életében.~A többi vendégre nem is gondolt
3225  23|                             lelkem gyerekem!~- Hát a ludacska, szülém? - kérdeztem
3226  23|                   megsejtettem az igazságot, ahogy a sok csámcsogó kis száj közt
3227  23|                         kis száj közt végigmentünk a ház elõtt.~- A ludacska,
3228  23|                        végigmentünk a ház elõtt.~- A ludacska, fiam? - babrált
3229  23|                          ludacska, fiam? - babrált a kötõjén zavarodottan édesanyám. -
3230  23|                          zavarodottan édesanyám. - A te részed megmaradt belõle,
3231  23|                            megmaradt belõle, éppen a legjava.~- Mi-a-ó, mi-a
3232  23|                          mi-a jó? - futott elébünk a küszöbön az öreg Pajtás
3233  23|                      macska.~Õ már akkor tudta, mi a jó, mert a foga közt tartotta
3234  23|                         akkor tudta, mi a jó, mert a foga közt tartotta az én
3235  23|                           részemet. Már tudniillik a melle csontját, mert a húst
3236  23|                  tudniillik a melle csontját, mert a húst már leette róla, s
3237  23|                       leette róla, s most már csak a csonttal futott a Mitvisz
3238  23|                         már csak a csonttal futott a Mitvisz kutya elõl, aki
3239  23|                       csaholta, hogy igen szeretné a nevét Mellecsontotviszre
3240  23|                  változtatni.~Mindnyájan nevettünk a ludacska történetén, csak
3241  23|                          szülémnek görbült sírásra a kedve szégyenletében és
3242  23|                   tessékelje õ most már befelé ezt a sok nagy vendéget? Titulász
3243  23|                        olyasféle történt már ebben a házban, hátha nekem is sikerül.
3244  23|                    füttyentek, s mindjárt itt lesz a terülj asztalka. Nézzétek
3245  23|                     gyerekek, hátha már ott is van a kocsimon.~Persze hogy ott
3246  23|                         szemünk láttára tették fel a nagyvendéglõ szakácsai a
3247  23|                           a nagyvendéglõ szakácsai a doktor kocsijára a mindenféle
3248  23|                       szakácsai a doktor kocsijára a mindenféle drága jó ételekkel
3249  23|                    Csaptunk is olyan lakomát, hogy a király portáján se lehetett
3250  23|                      ültünk, mikor hallottuk, hogy a Mitvisz igen nagy lelkesedéssel
3251  23|                       odakint.~Ilyen mérgesen csak a Báró cigányt szokta ugatni -
3252  23|                          Gyurka. S jól vélte, mert a cigány szavát is hallottuk,
3253  23|                           hallottuk, ahogy évõdött a pulival:~- Mit kötözsködzs
3254  23|                           Csakugyan hozott valamit a Báró cigány. Egy darabot
3255  23|                           Báró cigány. Egy darabot a kincskeresõ kisködmön háta
3256  23|                    közepébõl. Éppen azt, amelyikre a malomház volt kivarrva.
3257  23|                        volt kivarrva. Kint találta a kövek közt, szétfoszlott,
3258  23|                    ráösmertem, ahogy kikapirgáltam a botommal - mesélte a cigány. -
3259  23|                 kikapirgáltam a botommal - mesélte a cigány. - Nini, mondok,
3260  23|                            hogy akassuk föl képnek a falra, olyan sép ezs. No,
3261  23|                           meg is ráncsigáltam érte a kontyát. Hát mi vagyok én? -
3262  23|                       doktor egy ezüstpénzt dobott a cigánynak, én pedig addig
3263  23|                   cigánynak, én pedig addig néztem a selyemmel kivarrott malomházat,
3264  23|                             míg hullani kezdett rá a könnyem, és kivirágoztatta
3265  23|                            és kivirágoztatta rajta a körömkevirágot. Kilopództam
3266  23|                        körömkevirágot. Kilopództam a többiek közül, és átosontam
3267  23|                        többiek közül, és átosontam a temetõbe, és úgy csókoltam
3268  23|                            meg egy körömkés sírnak a keresztfáját, mintha az
3269  23|                            keresztfáját, mintha az a kéz volna, amelynek a kisködmön
3270  23|                           az a kéz volna, amelynek a kisködmön volt utolsó munkája.
3271  23|                            két áldó kar lett volna a fejfa két karja, és mintha
3272  23|                      mintha hangot hallottam volna a vadvirágszagú szélben, a
3273  23|                           a vadvirágszagú szélben, a tücskök hegedûszava közt:~-
3274  23|                        tücskök hegedûszava közt:~- A szeretet az élet.~ ~.oOo.~