Rész

 1   1|          adom, enim mucita! - nézett rám haragosan, s bedugta a játékot
 2   1|              visszafordultam, mintha rám szegezte volna szegény kis
 3   2|         Csitt, csitt!~Ijedten nézett rám az aranyszínû szemecskéjével,
 4   2|              holló, s ahogy a szemét rám szegezte, dideregni kezdtem.~-
 5   2|       Szüleim sírva-nevetve borultak rám, és boldogan kérdezték:~-
 6   3|            volt, akkor odakacsintott rám:~- No, Gergõ báró, tátsd
 7   3| sülthal-szeme vigasztalóan pislogott rám a szemöldökök bozontja alól.~-
 8   4|            lábad, gyerekem? - nézett rám édesapám csodálkozva.~Elszégyelltem
 9   4|             Az öreg azonban mérgesen rám mordult:~- Odébb, úrfi!
10   4|           ijedtemben.~Édesapám pedig rám nézett, s csak ennyit mondott,
11   5|      édesanyám nyugtalankodva nézett rám, meghallottam, hogy a macskabagoly
12   6|           szemét lefogva hunyorított rám a másikkal.~- Mi lelt téged,
13   6|              nézte mindenki.~Egyszer rám is szólt édesapám, ahogy
14   7|         gyermekem.~Az egyik szemével rám nézett, a másikkal apámra.
15   7|  elszontyolodva.~- No, igen - nézett rám apám komolyan. - Hát csak
16   8|             belesüllyedjen. De ahogy rám ismert, megbátorodott, s
17   8|           esem a sádat, Gergõkém, de rám ijestettél, ast hittem,
18   8|        hittem, azs Ábel pandúr tátog rám, annak van ilyen sép csirkevisításos
19   8|            hazaértem, egyszerre csak rám kiabál a kamraajtóból a
20   8|   eljajdítottam magam, föltaszított, rám ugrott, s úgy meggázolt,
21   8|      szülõházadban melegedj - nézett rám apám a sugárzó barna szemével,
22   9|           Hát volna kedved? - nézett rám habozva.~- Volna - sütöttem
23   9|               Gergõ fiam?~Úgy nézett rám, mint a vasvilla, hát azt
24   9|              haragosan fölrikkantott rám keresztapám: - Fütyülni,
25   9|               és mérgesen ripakodott rám:~- Fütyülni, fütyülni, rigó,
26   9|              csacsikát. S úgy nézett rám, mint aki nagyon büszke
27  10|            második héten már egészen rám bízta a boltot. Õ meg kiment
28  10|          nagyon értelmetlenül nézett rám, utoljára is nekem kellett
29  11|         tündér, hogy gondot viseljen rám.~No de itt aztán egyszerre
30  12|                Így már uras - nézett rám kedvtelve -, ehhez a szép
31  12|            az, kis Gergõ? - kacagott rám a vasköröm az ablakon.~-
32  12|             uras, kis Gergõ - nézett rám szigorúan a tündérke.~-
33  12|           ködmönük zsebébe rakni. És rám parancsolt, hogy vigyem
34  14|            betoppant a terembe, hogy rám ijesszen. Egyszer aztán
35  14|         tanító úr csodálkozva nézett rám, mintha kicseréltek volna.~
36  14|           hét a világ? - hunyorított rám jókedvûen. - Tett-e csudát
37  15|              Vigyázz, Gergő! - kiált rám az adogató, a Veszkény prókátor
38  15|           Vesd le a ködmönt! - kiált rám a nagy Cintula. - Az a bajod
39  15|               és csak akkor mosolyog rám, ha úgy viselem magam, hogy
40  18|        kezéhez toltam a buktát. Erre rám nézett, én meg megszólaltam:~-
41  20|        égbelátó. Barátságosan nézett rám az üvegszemével, s úgy tetszett,
42  20|             ilyen sokáig? - szögezte rám a szemeit. Nagyon szelíd
43  20|      sugártalan feketeség meredezett rám. Belereszketett a szívem,
44  20|         bejött hozzám. Hosszú csövét rám tátotta, mintha el akarna
45  21|             kellett, magától szaladt rám, ahogy hozzáértem, beburkolt,
46  21|           nagy fát mozgatsz - nézett rám szúrósan. - Mi kereseted