Rész

 1   1|        tátva maradt a szám. Nem tudtam, ma sem tudom, mit csinálhatott
 2   1|    csattogott, mint a fülemüle; tudtam vele süvölteni, mint a pirók,
 3   2|         fogva aztán napokig nem tudtam magamról semmit. Csak arra
 4   2|          Nem szóltam semmit, de tudtam, hogy az a cinegekirály,
 5   3|   voltam, mint a farkas, azt se tudtam, a sok finom étel közül
 6   3|      gyermekkoromban is, sohase tudtam, hogy került oda, legalább
 7   5|        ajtókilinccsel is úgy el tudtam beszélgetni, mint a mozsártörõvel.
 8   5|       kint a tetõn, és mindjárt tudtam is, hogy mi baja van a szegény
 9   5|       ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is; csak
10   6|     szemem rávetettem, mindjárt tudtam, hogy gyémánt. Még abban
11   6|       elé nagyon szomorúan.~Nem tudtam, hogy mi bánata lehet a
12   6|    gyémántom a kezébe került:~- Tudtam én ezt! - csattantottam
13   7|      világéletemben soha rá nem tudtam jönni. Pedig gyerekkoromban
14   7|     hullott ugyan a könnyem, de tudtam, hogy most már nem kell
15   8|    hallottam róla, és sehogy se tudtam elképzelni, hogy költözik
16  10|         Koplaló Mátyás”. Azt se tudtam, melyikhez kapjak. Utoljára
17  11|       gondolok, kicsoda õ, alig tudtam felelni:~- Mel... mel...~-
18  12|         meg fehéret. A fehérrõl tudtam, hogy tej, hanem a feketérõl
19  12|      tej, hanem a feketérõl nem tudtam, hogy kávé. A malomházban
20  12|       csak úgy tetszik.~Nemigen tudtam, milyen az uras fésülködés,
21  12|        rá, hogy vakondok, de én tudtam, hogy nem vakondok az, hanem
22  13|     megzavart, hogy egy szót se tudtam szólni. Csak néztem a nagy
23  13|         kisegítse a bajból. Nem tudtam ugyan, hogy Malvinka mit
24  13|         megrepedt teknõ, s alig tudtam elmondani a nagy zokogástól,
25  13|        gyereknek.~Persze én nem tudtam errõl semmit, szentül hittem,
26  14|   maradtam az iskolában is. Nem tudtam sehogy se közéédesedni a
27  14|         hogy se fût, se fát nem tudtam mondani. Se akkor, se azután
28  14|    azután soha többet. Akárhogy tudtam a leckét, ki nem tudtam
29  14|         tudtam a leckét, ki nem tudtam a számat értelmes beszédre
30  14|    csõsz is lehetnél.~Én mindig tudtam, hogy a csõszmesterséghez
31  14|        ez a nagyeszû ember.~Nem tudtam tisztán látni, mikor visszajött,
32  15|        behulló holdfényben alig tudtam elaludni. Csukogattam, nyitogattam
33  16|        negyedik esztendőben sem tudtam megbarátkozni. Pedig akkor
34  16|   nagyon okos fiatal úr voltam, tudtam, hogy a tündérek nem úgy
35  16|      éppen száz forintot ér. Ha tudtam volna, hogy ezer forint
36  18|    belõle. A rigók is szeretik.~Tudtam azt én is, hogy a kökényt
37  20|        legderekabb tanítványom, tudtam én azt, hogy most se csalatkozhatom
38  21|        mint egy meleg ölelés.~- Tudtam én azt, Gergõ, hogy derék
39  21|         égre - azt az egyet még tudtam, hogy merre van: fölfelé.
40  22|        már éjféli misén eleget, tudtam, hogy az Isten dicsõségére
41  22|       mertem volna, de most már tudtam, hogy itt nagyon csínján
42  23|       lett volna, de csak egyet tudtam mondani.~- Ehetném - ez
43  23|         Mindent elmondtam, amit tudtam. Mikor odaértem, hogy hogyan
44  23| barátságosan csillogott, de nem tudtam neki örülni. Azt gondoltam,
45  23|         meg énrólam beszélt. Én tudtam róla, hogy õ a világon a