Rész

 1   1|            ríttam magamat.~Nem értek rá velem törõdni azon az éjszakán,
 2   1|         koppant a küszöbön, fölriadt rá az édesanyám:~- Te jársz
 3   2|             farkú madárkára csapódik rá a kelepce ajtaja.~- Jaj,
 4   2|         cinegekirály, ni! - mutattam rá a madaramra, aki a fogas
 5   3|           ott griffmadarak vigyáznak rá, s akire azok rásüvöltenek,
 6   3|             A bûbájos elfintorította rá a tömpe orrát:~- Még ez
 7   3|             akartam én segíteni, hát rá vagyok én szorulva akárki
 8   5|           engem.~- Kemence? - néztem rá csodálkozva. - Hát ki bántja
 9   5|          leszek, édesapám - feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak
10   5|              írni a számmal is; csak rá kellett lehelnem egészen
11   6|      iskolába, ott majd megtanítanak rá, mi való neked, mi nem.
12   6|              apó föl ne ébredjen, és rá ne kiabáljon az angyalkákra” -
13   7|             arra világéletemben soha rá nem tudtam jönni. Pedig
14   7|           szép mesterség - bólintott rá édesapám. - Hát aztán hol
15   7|          akkorra meglesz - bólintott rá édesapám.~Erre azonban megint
16   8|             virága. Sokat nézegetett rá kedvtelve az ablakból:~-
17   9|         nagyon étkes lesz, ne kapasd rá a dínomdánomra.~Úgy hullott
18  11|          árok vizébe, ha egy madárka rá nem száll a karomra.~Odatekintek,
19  12| összekevergette. Szívesen nézegettem rá, föl-fölemelve a fejemet
20  12|            emberfia azt mondta volna rá, hogy vakondok, de én tudtam,
21  12|              neki. Nagyot kiáltottam rá:~- Vargakorgondorgok, mirgit
22  12|         mezítláb.~De aztán nem értem rá, mert ki kellett vezetnem
23  13|         magát, és nagyon büszke volt rá, hogy milyen különösen tud
24  13|             ennek rossacska - nézett rá Báró apó a gyerek kékre
25  14|             zsebébe bújni.~Emlékszem rá, hogy mikor még majorsága
26  14|       képében is csak hátulról ugrok rá, hogy meg ne tudja, ki szaggatta
27  14|         ebben nevelkedtem.~Már akkor rá is ejtette a fejemre az
28  14|       kvártélyom falán nincs tükör - rá nem ismernél magadra, ha
29  14|              No, hát akkor nincs már rá szükség, ne járj benne,
30  15|            ravaszabb feleletet adtam rá. Azt, hogy miért ne járnék,
31  16|               te vénség - szorította rá az ujjára a vasgyûszût,
32  16|             tündérkémnek, nem felelt rá semmit, csak az ölébe ejtette
33  16|          viselte magát, és el voltam rá készülve, hogy tündérkém
34  17|               hol amonnan kiáltoztak rá az emberre:~- Hej, fiúcska,
35  17|               hogy az ökölnyi cipóra rá ne kanyarítson egy ujjnyi
36  17|    vadlúdtojással, azok közül lépett rá egyre a kis Pipitér. Persze
37  17|        Olyasfélét, bácsikám - hagyta rá Cintula -, de nem ilyenfajta
38  17|            hozzá, te gyiák? - nézett rá mérgesen az öreg.~- Pénzt
39  18|            éppen az olvasmányra tett rá száradni.~Azt hiszem, soha
40  20|            öntözött. Engedelmet kért rá, hogy ott maradhasson, ahol
41  20|             ilyen sokáig? Azt mondja rá, nézi az égbelátó.~Kezdtem
42  20|          benyílóból. Sehogy se akart rá emlékezni, hogy õ vitte
43  21|             szülém is hivatalos volt rá. Mindig együtt vacsoráztunk
44  21|       fénysugár. Kisvártatva megjött rá a felelet is:~- Ki jõ, ki
45  23|      malomházat, míg hullani kezdett rá a könnyem, és kivirágoztatta