Rész

 1   2|         királyában.~Hanem ekkortájt megint hírt hallottam róla. Messzi
 2   3|            hetedhét ország ellen!~- Megint tisztul már a kend esze,
 3   4|         elszomorodtam reggel, mikor megint föl kellett húzni.~Kenyér
 4   7|           rá édesapám.~Erre azonban megint megriadtam. - Hát mégiscsak
 5   9|           szégyenlõsen.~Szülém erre megint csak ríva fakadt, de a kezemet
 6   9|        Bolondság! - vett erõt rajta megint a méreg, és nagyot taszított
 7   9|        szamárkát a kordéba, akkorra megint megjött a kedve, és heherészve
 8   9|             a kordéra, de már akkor megint nem voltam rigó.~- Ohó,
 9   9|   belekottyanni, mikor keresztanyám megint elõhozakodott a kenyérkarajkával:~-
10   9|             Ugyan ne kényeztesd már megint evésre azt a szegény gyereket,
11   9|        kopogott a köpönyegen, mikor megint a nagyon jó asszony szólalt
12  10|     láthatatlanná tevõ süveget, már megint ott lábatlankodott egy fiúcska.~-
13  11|             fehér szobában, s nekem megint kezdett nem tetszeni a dolog.~„
14  11|        különös tündér volt. Ránézek megint a kezére, ahogy szép fehér
15  11|            kicsit eltûnõdött, aztán megint a furcsa kedves kis nevetés
16  11|            pápaszemes öreg tündéren megint erõt vett a halk kacagás.~-
17  11| sárgállottak, mint nagy virágfejek. Megint motoszkálni kezdett bennem
18  13|            új csizmával várom, mire megint hazajön. Ne szégyellje magát
19  13|       egypár nap múlva az öreg Báró megint csak betért melegedni. Éppen
20  14|         mellettem a helye a padban, megint egészen egyedül maradtam.
21  14|        fölszólított, a nagy Cintula megint elvihogta magát az utolsó
22  14|             Gergõ, mikor találkozol megint a csõsz bácsival? Hogy is
23  14|       ennyit egyfolytában. De aztán megint csak megszólalt:~- Hát mondd
24  15|       néznek utána, de az én szemem megint csak a nénikén van. No,
25  15|             Vigyázz, Gergő! - kiált megint Veszkény Gyuszi, és akkorát
26  16|        megszégyenlette volna magát, megint leugrott a földre.~- Megállj,
27  16|           füle gombját. Amire aztán megint a Mitvisz vicsorította ki
28  18|            dudálta a világnak, hogy megint eltelt egy fertályóra. Télen
29  18|             már erre a furcsa névre megint csak elcihegtük magunkat.
30  19|       kristályokról.~A bányakertbõl megint fekete éjszakába kerültünk.
31  19|          fejét:~- Az öreg Küsmödire megint rájött a bolondóra odaát
32  19|       bolondóra odaát az óbányában. Megint kincseket keres szegény.
33  20|         Cicellét, ahogy citeráznak?~Megint csak sugártalan feketeség
34  21|           nekiütköztem egy fának, s megint hallottam a kopogást, de
35  22|        hanem a hold megindult. Mire megint fölnéztem, akkorra már úgy
36  22|             angyalok muzsikája sem.~Megint kanyarodott egyet a folyosó,
37  22|             ám, úgy bukfenceztem le megint valahová, hogy a nagy Cintula
38  22|       ébredek többet, ha félálomban megint hangot nem hallok. De hangot
39  22|             föl a szemem -, a kövek megint beszélnek! De most már kihallgatom
40  22|        megtalálta, mert kisvártatva megint hallottam a hangját. Azt
41  22|            a szava:~- Nagyapóka, ma megint nem gyújtod meg a mécsest?~-
42  23|            kezét szülém:~- Jaj, már megint menni akar! Hát hová akarsz
43  23|       iskolába megyek, szülém.~Erre megint nagy volt az öröm, hogy
44  23|         vigyázhattok egymásra, hogy megint el ne vigyen benneteket