Rész

 1   1|        ez még szebben is, mert mire hazaértem, akkorra minden
 2   1| hajnala.~Mert hajnalodott már, mire fölébredtem, és a zsebemhez
 3   1|        is kereste soha többet!~Mire fölébredtem a nagy csöndességre,
 4   4|    fogni.~Folyt az orrom vére, mire hazaértem, hát még arra
 5   4|     Égette a lábam a csizma, s mire kiértünk, forgott velem
 6   5|   egyik iskolát, se a másikat. Mire való az iskola? A sárgarigók
 7   5| hasonlítanak a világon - ugyan mire való ilyen bolondságokat
 8   6|                A GYÉMÁNTCSERÉP~Mire kiértünk a télbõl, én már
 9   7|  megcsinálom. Fogadom is, hogy mire elszaggatod, akkorra több
10   7|    kincsed, mint Küsmödinek.~- Mire elszaggatom? - kérdeztem
11   7|    Mármost mondd meg te magad: mire mennél egy félszemû vagy
12   7|    legyen a csodaködmön.~- Hát mire elmégy deáknak, akkorra
13   7|       már szabja is a ködmönt.~Mire megvolt az egyezség, akkorra
14   9|      az evésen jár az esze.~De mire befogta a szamárkát a kordéba,
15   9| szamara.~Így is alig pihegtem, mire kiértünk, s nehezen vártam,
16   9|        otthon beszámolsz vele.~Mire hazaértünk, a nyelvem lógott
17  10|       asztalhoz.~Beesteledett, mire oda értem, ahol Csontos
18  10|     nyüzsgött a boltunk elõtt, mire a fõnök úr visszatért a
19  11|  orromat.~- Mi az, kis vendég? Mire tátottad úgy el a szemedet?~-
20  11| következett.~- Ahá, tudom már, mire gondoltál! Nem köröm volt
21  12|        csak nem ért az semmit. Mire az egyik oldalon letapasztotta
22  13|  elmondta neki a kívánságomat, mire ő rábiccentett a fejével:~-
23  13|       hogy új csizmával várom, mire megint hazajön. Ne szégyellje
24  15|       A többiek persze utánam.~Mire utolértek, akkorra már én
25  15|        közelebb jött hozzám, s mire az arcomig ért, akkorra
26  16|   skatulyányi szobácska is, és mire elaludtam, már mintha rengõ
27  16|   tündérkém még gyorsabb volt. Mire hazaértünk Messzi Gyurkával,
28  17|       is szaladtam ész nélkül. Mire a többiek nagy nevetgélve
29  17|      ne félj, míg engem látsz.~Mire kiértünk a piacra, a bûbájos
30  18|        a tanító úr kezében, de mire lecsapott volna, csikordult
31  18|     hogy el ne hûljön a bukta, mire odaérek.~Persze az iskola
32  18|      még azt ki se bontogatta, mire már Tarán Laci is ott volt
33  18|      maga nagy testi erejével.~Mire a tanító úr megérkezett,
34  19|  szabadította ki a bányarigót.~Mire az aknához értünk, már ott
35  20|                    AZ ÉGBELÁTÓ~Mire másnap fölértem az iskolába,
36  20|  hirtelen becsaptam a füzetet, mire a tanító úr belépett.~-
37  20|    holt, se eleven nem voltam, mire sorra kerültem, és az égbelátó
38  21|   fordulhattam tanácsért, mert mire én felébredtem, akkorra
39  21|        baj volt ennél az, hogy mire a régi mészégetõhöz értem,
40  21|   hideg volt, hogy megfagyott, mire legördült volna az arcomon.~
41  22|        hanem a hold megindult. Mire megint fölnéztem, akkorra
42  23|   szégyenletében és zavarában. Mire tessékelje õ most már befelé