Rész

 1   1|    vadgalamb; ha rövideket fújtam bele, csattogott, mint a fülemüle;
 2   1| muzsikámat, hogy csak úgy zengett bele a ház.~- Elég lesz már,
 3   1|       jártak.~Keresztanyám nagyon bele volt feledkezve az imádságos
 4   2| tekintetének az emléke nyilallott bele. Egyszerre szétnyitottam
 5   3|          belõle más, csak a gõze. Bele kellett gyõzõdnünk, hogy
 6   4|       napsugárban, hogy káprázott bele a szemem.~- Arany ez, ugye,
 7   4|        hogy tán még most is sajog bele a nyakszirtem. A cserépkorsó
 8   4|     csizmát, hogy megrepedt volna bele a szíve a csinálójának,
 9   5|       egészen írástudóvá nem vált bele. Meg lehetett tanulni minden
10   5|         estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:~Édesapám
11   6|         le, hogy csak úgy nyögtem bele. Kergetett is vissza velük
12   8| elképzelni, hogy költözik az majd bele a ködmönbe.~Nem adtam volna
13   8|   hamarabb kiszaggatjuk.~Nem telt bele egy fohászkodásnyi idõ,
14   9|         de ahogy a leggömbölyûbbe bele akartam harapni, haragosan
15   9|            hogy õ maga se kóstolt bele.~- Napvilágon nem jó körtét
16  11|           hogy csak úgy csörögtek bele a pápaszem drótjai. - Azokat
17  12|           bögrébõl feketét öntött bele, egy másikból meg fehéret.
18  13|       legyek is mind fölrezzentek bele. Fülig vörösödve néztem
19  14|     gyerek, ne tátogj, hanem bújj bele. Énbelõlem is azért lett
20  15|         két oldalról kapaszkodtak bele. Nekem nem jutott belőle
21  15|           boldogan süllyesztettem bele a fejemet a két tenyérbe,
22  16|           medve, hogy már nem fér bele több ezüstpénz, akkor a
23  16|         vele dolgozni. Tudod, úgy bele van már szokva az ujjam,
24  17|         hogy a repedésen mindjárt bele is ejthesse a pénzt. Akkor
25  18|     várost. Kilencvenhatszor fújt bele a tülökbe egymás után, s
26  18|          Tanító úr, kérem szépen, bele - mondta Cintula, s fölemelte
27  18| talicskákat meg kis kocsikat. Úgy bele volt mélyedve a munkába,
28  18|       mosolyodott el, és mindjárt bele is harapott. - Szeretem.~-
29  19|                PÉTER APÓ~Nem telt bele egy hét se, mikor belátta
30  20|        csak a szobában kukucsolna bele inkább, hogy meg ne fázzon.
31  20|          Gergõnek, abba nem harap bele a hideg. Hol a ködmön, Gergõ?~
32  20|   köszönni lehet neki. No, ki néz bele elsõnek?~- Csötkén somséd
33  20|  eleventelen malacsért se nézsnék bele másodsor. Kiégetné est a
34  21|         kis bice-bócának - néztem bele bátran az üvegszembe. -
35  21|        égre intõ ujjak meredeztek bele a szürkeségbe.~- Hát a nyárfák
36  21|       hogy a könnye is kicsordult bele:~- Jaj, de nagy bolond vagy
37  21|      alatt, mert térdig süppedtem bele. Sehol semmi élõ, csak mi
38  21|        sebesen, hogy megszédültem bele. Az utolsó gondolatom az
39  22|          hogy a kõ is meginduljon bele.~A kõ nem indult meg, hanem
40  22|          volt, hogy verejtékeztem bele - ez a friss szél csak a
41  22|    elejétõl végig, s nem kotyogok bele a beszédjükbe.~- Jó meleg
42  23|          az lett volna belõle, ha bele nem nyugszik, de azért mégis