Rész
1 2| könnyen ráragad a másikra. Arra meg nyilván senki se gondolt,
2 2| bizony meg nem vigasztalódtam arra, hogy õ most már kint csücsül.
3 2| tudtam magamról semmit. Csak arra emlékszem, hogy amint egyszer
4 2| magamat.~Nagy riadalom támadt arra a szobában. Az édesapám,
5 2| nagyot koppantott a fejére, arra fölrebbent a nagy lomha
6 4| ez a szép kalapú kisfiú?” Arra Marika azt mondja: „Az bizony
7 4| mire hazaértem, hát még arra hogy megeredt, amivel otthon
8 5| volt a kutyafejû tatár, arra mindig különösen nagyokat
9 6| újságpapírban hoztunk valamit, arra én mindjárt rávetettem magam.
10 7| hogy a markoláb mi volt, arra világéletemben soha rá nem
11 7| leszek a ködmönért. Õ meg arra adott kezet, hogy másnap
12 9| mint aki nagyon büszke arra, hogy milyen pompásan megvendégeli
13 11| csodaködmöntelen, éhes gyerek.~Csak arra kaptam fel a fejemet a tányérból,
14 12| emelni nem nagyon bírta -, arra fehér porcelán csészét tett,
15 12| Hát nem csoda, ha most arra gondoltam, hogy az valami
16 12| nevethetnékje lesz.~Persze arra nem gondoltam, hogy éppen
17 13| mérte, hogy én mindjárt arra gondoltam: nem lesz ennek
18 13| a beszédbõl. Legfeljebb arra gondoltak, hogy a nagy szomorúság
19 14| mögül:~- Pssz, pssz, pssz!~Arra én úgy megszégyelltem magam,
20 15| szél meglibbenti a kötőjét, arra gondolok, hogy nini, de
21 17| otthon még pünkösd napján se!~Arra meg már a csókaszemû Fajki
22 18| BICE-BOCA~Úgy emlékszem arra a napra, mikor a kis bice-bóca
23 18| és engedelmet kért tõle arra, hogy õneki ne kelljen hazamenni
24 18| belemerítettem a kanalamat. S arra gondoltam akkor is, mikor
25 18| hogy észre se vett. Csak arra rezzent fel, mikor beültem
26 18| nevetés lett belõle. S én még arra is mernék fogadni a legszebb
27 19| kérdezõsködnek. Most is hirtelen arra fordította a szót, milyen
28 20| melyikünké lesz?~Gazda lett volna arra sok, de utoljára csak ketten
29 21| kurjantsd el magad jó hangosan, arra aztán majd elõbújik vagy
30 21| Most gondoltam elõször arra, mi lesz abból, ha itt ér
31 21| egy fakopáncsmadár. És nem arra volt kíváncsi, hogy ki jön,
32 22| A KÖVEK MEGSZÓLALNAK~Arra tértem magamhoz, hogy valami
33 22| bányába. Mégpedig éppen arra a helyre, ahol a kincsek
34 22| békessége a válasz.~Hanem arra nem gondoltam, hogy mikor
35 22| térdemre tenni a két karomat, arra ráhajtani a fejemet és szülémre
36 22| valami aranyszem:~- Gyere arra, Gergõ, amerre én!~Erre
37 22| szülémre és tündérkémre, aztán arra fordultam, amerre a hideget
38 22| nyakamban szorongattam, s arra ráterítettem az én kincskeresõ
39 23| fölpattantam az ágyban. De arra meg nagy ijedten csapta
40 23| körül, de ki gondolt volna arra, hogy ott keressen benneteket
41 23| bányászinasoknak valót, s arra kértek, hogy ezután az legyen
42 23| az öt rajkója odaszaladt arra a hírre, hogy nagy ebéd
|