Rész

 1   2|          édesanyám, a Titulász doktor, mind a madarat hajszolta.~Nem
 2   3|          öreget, aki még a csontját is mind elropogtatta a galambnak,
 3   3|                hogyne hallottam volna! Mind becsületes ember volt a
 4   4|          köszönök az angyaloknak, azok mind azt kérdezik Marikától: „
 5   4|              kellett fordulnom, hiszen mind elázott volna a drága sarkantyús
 6   5|              iskolába járt volna. Azok mind jeles vitézek voltak, úgy
 7   5|         egérlyukakban, és azok éjszaka mind el fogják hordani az én
 8   6|               tartottak a kezükben, és mind az oltár felé fordították
 9   7|            hirtelen elolvadt a hó: azt mind a markoláb vitte el. Sőt
10   8| lengedeztek-rengedeztek mindenfelé, és mind bekukkintott a kendõcske
11   8|               nyitottam a szemem, hogy mind beleférjen a tündérek ragyogása.~
12   8|           finom selyemszállal kivarrva mind rákerültek a ködmönkére,
13  10|               gyerek, mint a raj, s az mind Csontos Szigfridet akarta
14  10|             gyerek volt a városban, az mind ott nyüzsgött a boltunk
15  11|              aztán gyöngéden megcsípte mind a két fülemet:~- No, ez
16  11|               kalitocskáját. De én ezt mind csak késõbb láttam, az elsõ
17  13|                 hogy a sok gyerek most mind az én ködmönömet nézi, s
18  13|             mászkáló bágyadt legyek is mind fölrezzentek bele. Fülig
19  13|            Majd meglássa, mester uram, mind elhordódik azs a sögrül.
20  13|                volt, oda ballagtunk ki mind a hárman szépet látni. Hát
21  14|               Még az ismerõs kutyák is mind megugattak. Minden ember
22  14|               volt a nyolc óra, a fiúk mind az iskola elõtt nyüzsögtek
23  15|         kellene már a malomházat, mert mind kimozgósodtak a téglái.~-
24  15|            bírnád mozdítani. Aztán meg mind elkeverné a drága szép kisködmönt.~
25  15|               belevarrt színes virágok mind megelevenedtek volna. Szerettem
26  15|           zsákon volt az eszük-lelkük. Mind vinni akarta, és boldog
27  17|             Olyan jó népek voltak azok mind, hogy még az öreg Vízhányóné
28  17|              nagy Cintula jól megrázta mind a két fülét, úgyhogy a kis
29  17|            ezért a pokróc tojásért, ha mind megvenném. Van-e száz darab?~-
30  18|            mondta Cintula, s fölemelte mind a két mancsát. Könyökig
31  18|          mancsát. Könyökig tintás volt mind a tíz ujja.~- Na, látom,
32  18|            akkor csak azt láttam, hogy mind a két hóna alatt mankó van
33  18|              az enyém? Ez is az enyém? Mind az enyém? De hát mit csináljak
34  19|         szemébe tûzött.~- A bányalovak mind megvakulnak - magyarázta
35  20|               vékonyabb. Szeme is volt mind a két végén, csillogó-villogó
36  21|                a földrõl, mert az most mind fölment az égbe, és ott
37  22|           ameddig csak elláttam, és az mind csillogott-villogott, izzott,
38  22|             itt olyan világosság, hogy mind idetódulnak az angyalok.~-
39  23|                fiai”-nak tiszteletére.~Mind nagy öröm volt ez nekem,
40  23|          muzsikáló lúd. Báró cigánynak mind az öt rajkója odaszaladt