Rész

 1   1|              ablakon.~Az ám, csakhogy édesapám meg akkor tért haza a szõlõbõl,
 2   2|         mindig fabulás ember volt. Az édesapám meg is pirongatta érte,
 3   2|              azt, bátya - nevetett az édesapám, s magam se igen hittem
 4   2|            támadt arra a szobában. Az édesapám, az édesanyám, a Titulász
 5   2|               vettük! - tekintett oda édesapám. - Bizonyosan az elõbb repült
 6   3|              bácsi - nevette el magát édesapám, de szülém ijedten húzott
 7   3| elbûbájoskodta a hatalmas Küsmödi.~Az édesapám már föl is állt az ablak
 8   3|       szolgálhatok - nevette el magát édesapám. De az valami ország koldusa
 9   3|             mit szólsz, Márton szûcs?~Édesapám kisimogatta az új foltot
10   4|         CSIZMA~De mondhatott nekem az édesapám, amit akart, én már az õsök
11   4|               Úgy is kell - biztatott édesapám.~- Abból veszünk neki jövõre
12   4|      sarkantyús csizmát vegyen nekem, édesapám.~- Tán fázik a lábad, gyerekem? -
13   4|                gyerekem? - nézett rám édesapám csodálkozva.~Elszégyelltem
14   4|              neki hozzá való szárnya.~Édesapám elment dolgára, de bizony
15   4|       ébredtem.~- Itt a csizma, fiam!~Édesapám állt az ágyam mellett. Kezében
16   4|             szemem.~- Arany ez, ugye, édesapám?~- Ezüsttel futtatott, aranytól
17   4|                amivel otthon fogadott édesapám!~- No, fiam mit szól a szép
18   4|          örömömben-e vagy ijedtemben.~Édesapám pedig rám nézett, s csak
19   5|               hogy segítsek rajta, de édesapám odaintett magához. Azt kérdezte
20   5|              egészen jól megélnek. Az édesapám se jár iskolába, mégis olyan
21   5|          elgondoltam.~- Az is leszek, édesapám - feleltem rá hirtelen,
22   5|          megnézzük - nevette el magát édesapám. Én magam is azt gondoltam,
23   5|         odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvigasztalt azzal, hogy
24   5|           bele a jégvirágok mezejébe:~Édesapám odaállt mögém a méccsel,
25   5|          megfordítva írtad - kacagott édesapám -, nézd, így kell azt írni.~
26   5|         Varjúnak varjú a fia - mondta édesapám, s felültetett maga mellé
27   5|   szûcsmesterséggel, pár nap múlva az édesapám a kezembe adott két bõrdarabot,
28   6|             Kergetett is vissza velük édesapám.~- Csak egyesével, fiamuram.
29   6|        mindenki.~Egyszer rám is szólt édesapám, ahogy az ünneplõ kabátkámban
30   7|      gyermekem?~- Kincskereső leszek, édesapám, mint a bagdadi varga fia.~-
31   7|              mesterség - bólintott rá édesapám. - Hát aztán hol akarod
32   7|             erejét. Érted-e?~- Értem, édesapám.~- No, ez az egyik. A másik
33   7|          vállalni a ködmönt?~- Merem, édesapám.~- No, ha te vállalod, én
34   7|        maradjon friss jó egészségben.~Édesapám azonban úgy olvasott a szememben,
35   7|        akkorra meglesz - bólintott rá édesapám.~Erre azonban megint megriadtam. -
36   8|      kincséért el nem mozdultam volna édesapám mellõl addig, míg a ködmön
37   8|       rágondolok. Még szerencse, hogy édesapám az ablakon keresztül meglátta
38   8|               ültem a mûhelyszéken az édesapám lábánál, és egyre lestem,
39   8|               öltésnél - biztatott az édesapám.~De az utolsó öltés még
40  11|              a szívem. Hiszen énnékem édesapám azt mondta, hogy míg a ködmönben