Rész

 1   1|      akkoriban majd mindig harmatos lett a pápaszeme, ha lehajolt
 2   1|            amelyiknek olyan szomorú lett a hajnala.~Mert hajnalodott
 3   3| atyafiságban vagyunk.~Küsmödi vörös lett a méregtõl, mint a fõtt
 4   6|           egyszerre szivárványszíne lett az éjszakának, egészen olyan,
 5   6|             egyszerre olyan világos lett az egész templom az Úr kebelén
 6   8|            számat.~A vége persze az lett, hogy az öreg pulykamadár
 7   9|            hogy sótartónak is kicsi lett volna.~- Látja, nekem se
 8   9|           míg csak a kosár tele nem lett. Ha elhallgattam egy kicsit,
 9  11|    ködmöntündér. Az ideje ugyan nem lett volna még itt, de bizonyosan
10  12|        hiszen a mosakodásban nem is lett volna semmi hiba, azt én
11  12|             kacagások egész sortüze lett a jutalmam. Alig tudott
12  12|            mi lesz itt mindjárt!~Az lett, hogy mozogni kezdtek a
13  13|             összébb mén, de nemigen lett foganatja a mesterkedésnek.
14  13|            hangjába -, de a vége az lett, hogy a tanító úrnak is
15  13|          lesz ennek jó vége.~Nem is lett. Egy hét múlva készen hozták
16  14|            bedugtam a számba, mégse lett belõle egyéb, mint hogy
17  14|            szétszaggatásból soha se lett semmi. A dühös vérmedve
18  14|            bele. Énbelõlem is azért lett ilyen nevezetes ember, mert
19  16|           öreg gyûszû egyre öregebb lett, a kanári már kezdte elfelejteni
20  16|        együgyû ének egyre hangosabb lett, és egyre tágult vele a
21  17|       énbelõlem már csak sereghajtó lett, s Cintula már ott áll az
22  18|           iskolánkba, mintha tegnap lett volna. Még csak õsz vége
23  18|        Persze annál nagyobb nevetés lett belõle. S én még arra is
24  19|         karú fiúcska. Szinte kedvem lett volna megölelni.~Péter apó
25  19|            fütyülés egyre ijesztõbb lett.~- Szaladjunk, fiam - kapott
26  20|             ki volt, mi volt, s így lett belõle öregkorára világ
27  20|        ugyan melyikünké lesz?~Gazda lett volna arra sok, de utoljára
28  20|           mindig fázna. Ugyan az se lett volna csoda, hiszen a gúnyácskája
29  21|           sütött ki. Csupa vidámság lett körülöttem az egész szoba.
30  21|              bõröstül, ha akkora is lett volna, mint a torony. Még
31  21|          rosszabb volt. Olyan csönd lett, hogy csak a szívem kalapálása
32  22|              A lábam mintha ólomból lett volna, a fejem meg úgy szédelgett,
33  22|            szél pedig egyre erõsebb lett, s ahogy kanyarodott egyet
34  23|             hogy kerültem ide? Hová lett a Küsmödi barlangja? Micsoda
35  23|              Százféle kérdeznivalóm lett volna, de csak egyet tudtam
36  23|            volna, abból közelrõl se lett volna annyi öröm, mint ebbõl
37  23|              Igaz, hogy akkor is az lett volna belõle, ha bele nem
38  23|              És mintha két áldó kar lett volna a fejfa két karja,