Rész

 1   1|   vánkosomba, a lágy pihe közé. Ott ugyan meg nem találja a húgicám,
 2   2|         cinegém van nekem!~- Milyen ugyan? - neszelt ki Gyurka bácsi
 3   2|   legyintett a kezével. - No, ezért ugyan kár volt azt a szép nagy
 4   3|             szûcstûbe az apám. - Én ugyan csak egy bárót ismerek,
 5   4|            azt kérdezik Marikától: „Ugyan ki fia-csikaja ez a szép
 6   4|      megtetszett nekem. A környéken ugyan csak malomháznak hívták
 7   4|           adjon egy garast! Mert én ugyan nem adok többet neked, hiszen
 8   5|           vércsefészekben, de ezért ugyan nem érdemes iskolába járni.
 9   5|            hasonlítanak a világon - ugyan mire való ilyen bolondságokat
10   5|        közelrõl az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom hegye,
11   7|            Az apádéknak nem mondtam ugyan, de a Mitvisznek mondtam,
12   7|     egyszerre megnyugodtam; hullott ugyan a könnyem, de tudtam, hogy
13   8|        csemegéztess meg” - de nekem ugyan mondhatott szegény pulyka,
14   9|           való. Hosszúra fölmagzott ugyan, mint az õszi saláta, de
15   9| elõhozakodott a kenyérkarajkával:~- Ugyan ne kényeztesd már megint
16  11|            a ködmöntündér. Az ideje ugyan nem lett volna még itt,
17  11|             rajtam. Hát a kincseket ugyan elõadja-e mindjárt?~A skatulyát
18  12|          ennyire megtelhet fénnyel. Ugyan az is lehet, hogy vannak
19  12|             nevette el magát, pedig ugyan igyekeztem rávenni. Legelõször
20  13|      kisegítse a bajból. Nem tudtam ugyan, hogy Malvinka mit beszél
21  14|       dicsekedett. Ezt a tudományát ugyan nem mutatta be soha, de
22  14|          mint egy puli.~A tanító úr ugyan a méterrúddal a feje búbjára
23  14|         belefakultam már. Tündérkém ugyan nem vette észre, se szülém,
24  14|          elején a tarhonyás zacskó. Ugyan mi akarsz lenni azzal a
25  16|           az ezüstkörmös ujjával.~- Ugyan, vegyél már észre, te öreg
26  16|       szoktam szólítani a társamat. Ugyan most már hiába szólítom.~
27  16|             aki azt felelte, hogy õ ugyan a világ minden ebállatjáért
28  17|             csak a fejedet!~A fejét ugyan nem kapta le, csak a kalapját,
29  17|            bûbájos ember! A ködmöne ugyan rongyos, mint akit a sasok
30  18|        lenhajú, búzavirágszemû.~Ezt ugyan csak késõbb vettem észre,
31  20|        esett róla magunk közt, hogy ugyan lát-e azon mindenki. Meg
32  20|            látni? És fõképpen, hogy ugyan melyikünké lesz?~Gazda lett
33  20|          feje, mintha mindig fázna. Ugyan az se lett volna csoda,
34  21|              ki jõ? Fölnézek, látni ugyan nem látok semmit, de szárnycsattogást
35  23|             Egy kicsit megütöttétek ugyan magatokat, egy kis repedés
36  23|           Mert a robbanás betemette ugyan az újbánya egy részét, de
37  23|      gondolt az áldott lélek. Pedig ugyan szép számmal felgyülekeztünk.