1-500 | 501-1000 | 1001-1191
Rész
501 12| egy tányérka tejjel is. Az én csészém is az asztalra
502 12| tejjel is. Az én csészém is az asztalra került friss kiflivel,
503 12| megpirongatott:~- Jaj, kis Gergõ, az urak nem így szokták ám!
504 12| Furcsa szokásaik lehetnek az uraknak, ha tányérból isznak.
505 12| malac”.~Mindegy, no, ha az urak így szokták, hát csináljuk
506 12| öntöttem a pohárból a vizet. Az ám, de hát mit csináljak
507 12| kérdéssel azóta se találkoztam az életben. Nagy öröm volt,
508 12| akarom, tudom ám én, mi az illendõség!~Kis kacagások
509 12| szaladj a kertbe, itasd meg az árvácskákat.~No, erre már
510 12| Kimentem a ház elé, körülnéztem az udvaron. Egy kis létra oda
511 12| szál nádat.~- Minek lesz az, kis Gergõ? - kacagott rám
512 12| kacagott rám a vasköröm az ablakon.~- Hát... kilyukasztom.~-
513 12| aztán?~- Aztán ezen itatom az árvácskákat urasan - ütöttem
514 12| Sose hallottam, hogy az volna az uras - pittyesztette
515 12| hallottam, hogy az volna az uras - pittyesztette el
516 12| el a tündérke a száját. - Az lesz az uras, ha a virágra
517 12| tündérke a száját. - Az lesz az uras, ha a virágra locsolod
518 12| énnekem már sose sikerül az úri szokásokat eltalálnom.
519 12| osztogattam szét a vizet az árvácskák közt, de az kedvre
520 12| vizet az árvácskák közt, de az kedvre derített, mikor észrevettem,
521 12| arcocskájuk van ezeknek az eleven bársonyvirágoknak.
522 12| szájuk még mozdul is, ha az ember sokáig nézi õket.~
523 12| Gergõ, mi lesz itt mindjárt!~Az lett, hogy mozogni kezdtek
524 12| tudtam, hogy nem vakondok az, hanem valóságosan maga
525 12| és addig nem kapja vissza az emberi alakját, míg meg
526 12| se tudta megnevettetni.~Az én vakondokom se nevette
527 12| mikor már belefáradtam az erõlködésbe.~No de füle
528 12| földvári herceg, nem tudom, de az bizonyos, hogy megrettent,
529 12| és visszafelé tudakolta az utat. Szerencsére még meg
530 12| mikor elkezdett kaparászni az oldalamon. Ijedtemben a
531 12| szaladtam a villával.~- Az nem uras, kis Gergõ - nézett
532 12| hogy mit szoktak ilyenkor az urak csinálni...~- Milyenkor?~-
533 12| sose hallotta még, hogy az urak vakondokot szoktak
534 12| könyvkereskedõi mesterségben kitelt az esztendõm, nem gyõzte a
535 12| bizonyos volt benne, hogy az öreg néni mégiscsak valami
536 12| jótét-tündér. Hazafelé jövet az öreg Báró cigány putrija
537 12| elejbünk krajcárt kérni, de az öreg visszaparancsolta õket:~-
538 12| assonságot akarjátok kösönteni! - Az öreg azzal lerúgta a tulajdon
539 12| a tulajdon nagy habdáit, az egyiket az egyik purdé húzta
540 12| nagy habdáit, az egyiket az egyik purdé húzta a jobb,
541 13| GÁ-BOR-KA...~Ahogy most az esztendők ködén keresztül
542 13| mikor először léptem át az iskola küszöbét.~Biz én
543 13| szemet, hanem a ködmönöm. Az volt az első szava:~- Ejnye,
544 13| hanem a ködmönöm. Az volt az első szava:~- Ejnye, te
545 13| hogy a sok gyerek most mind az én ködmönömet nézi, s ez
546 13| de azért van tündérkéje az embernek kisiskolás korában,
547 13| a hangjába -, de a vége az lett, hogy a tanító úrnak
548 13| a nagy nevetéstől, hogy az ablaküvegen mászkáló bágyadt
549 13| néztem le a lábamra - bizony az ujjaim kikukucskáltak a
550 13| megfogta a szívem fehérségét az irigység füstje. Sárga szattyán
551 13| ezüstpityke a rámáján - az én egyszeri sarkantyús csizmámat
552 13| képest semminek se hívták.~Az igazi nevezetessége pedig
553 13| igazi nevezetessége pedig az volt a csizmának, hogy csikorgó
554 13| Malvinka háza mellett van. Meg az is kitudódott, hogy a kis
555 13| Cötkénynek Cötkény varga az apja, aki az én tündérkémmel
556 13| Cötkény varga az apja, aki az én tündérkémmel is jó barátságban
557 13| olyan foltozóvarga volt az a Cötkény, annak se valami
558 13| valami kapós. Mindössze az öreg Báró cigány volt vele
559 13| cigány volt vele megelégedve, az nem győzött eleget hálálkodni
560 13| tőlük a bocskor.~Nem tudott az ez istenadta Cötkény rendes
561 13| tulajdon kisfiának. Hanem az aztán olyan remekbe készült
562 13| remekbe készült ám, hogy az angyalok is eljárkálhattak
563 13| Ahogy hűvösödni kezdett az idő, a tündérke átvezetett
564 13| rábiccentett a fejével:~- No, az nem nagy dolog!~De olyan
565 13| kis pajtásom, Gáborka meg az apja. Fölrántom: puha, mint
566 13| Gáborka nagy szakértelemmel. - Az én apám csinájta.~Lépek
567 13| apám csinájta.~Lépek egyet az új csizmában: csikorog-e?
568 13| együtt, a tündérke nevetett, az öreg Cötkény pedig vállát
569 13| szeretet a szemébõl, hogy az én szívem is megmelegedett
570 13| lábamon a csizmát. Igaz, hogy az én nevemet nem tudja, de
571 13| Gáborkával nagy kényesen az utcán, az iskola homokos
572 13| nagy kényesen az utcán, az iskola homokos udvarán,
573 13| iskola homokos udvarán, az öreg templom márványtégláin.
574 13| márványtégláin. A különbség csak az volt kettõnk közt, hogy
575 13| Gáborka. Elment tamburázni az égi mezõkre, amiknek kék
576 13| szoktak csizmában futkározni az angyalkák. Azt hiszem, a
577 13| holdas éjszakákon leröppent az öreg foltozóvargát meglátogatni
578 13| Így kellett lenni, mert az öreg Cötkény azt újságolta
579 13| annak a szegény gyereknek.~Az öreg Báróval éppen ott volt
580 13| nem a rajkót gondoltam ám. Az én Gáborkámat láttam az
581 13| Az én Gáborkámat láttam az éjszaka álmomban. Meg is
582 13| szégyellje magát szegényke az angyalpajtásai közt.~Se
583 13| megzavarhatta egy kicsit az eszét az öreg mesternek.
584 13| megzavarhatta egy kicsit az eszét az öreg mesternek. Hanem azért
585 13| Hanem azért egypár nap múlva az öreg Báró megint csak betért
586 13| helyett simogatott engem, én az apám kezét éreztem az övében.~
587 13| én az apám kezét éreztem az övében.~A mester nagyon
588 13| kiakaszthatjuk a szögre az ereszet alá. Hiszed-e, hogy
589 13| nem akar útjában lenni az angyalkának. Nekem is nagyon
590 13| hogy tisztuljak haza, s még az ablakon se nézzek ki ezen
591 13| ablakon se nézzek ki ezen az estén, mert elkap a markoláb.~
592 13| szentül hittem, hogy csakugyan az én egérképû pajtáskám vitte
593 13| a két öreg, hogy bizony az angyalkáknak is elkelne
594 13| hogy hányan vannak azok az angyalkák? - simogatta a
595 13| hárman szépet látni. Hát az csakugyan szép volt, ahogy
596 13| csakugyan szép volt, ahogy az öt kis Báró purdé ott csúszkált
597 13| ám el a csizmákat, hanem az a semmiházi Báró cigány -
598 13| maga beszéli a rosszcsont az egész városban.~- Tudom
599 13| hogy miféle tündérek laknak az emberi szívben. S mikor
600 13| uraságból csókoltam meg az én tündérkém töpörödött
601 13| gondviselés gyanánt takarta be az én gazdátlan kis életemet.~ ~
602 14| voltam a malomházban, sokáig az maradtam az iskolában is.
603 14| malomházban, sokáig az maradtam az iskolában is. Nem tudtam
604 14| barátkoztam össze, mert az is olyan kevés beszédû,
605 14| a fiúk barátságát, se õk az enyémet. Ha valamelyik megszólított,
606 14| akkor én bent maradtam az iskolaszobában, és négykézláb
607 14| legnagyobb és legvásottabb fiú az osztályban. Irigyeltem is,
608 14| próbálgattam ezt, utoljára már az egész öklömet bedugtam a
609 14| ijesszen. Egyszer aztán az egész osztály füle hallatára
610 14| Cintulának, de énrajtam az már nem segített. A puli
611 14| Cintula megint elvihogta magát az utolsó padban, s halkan
612 14| tükrös hintóban elhajtani az iskola elõtt.~- Hát hiszen
613 14| elõtt.~- Hát hiszen utóvégre az is tisztességes mesterség -
614 14| tisztességes mesterség - bökdöste az öreg a hosszú botjával a
615 14| harmadnapra a tanító úr az iskolában:~- No, Gergõ,
616 14| Derék ember, nagyeszû ember az.~Büszkébb voltam, mintha
617 14| a tanító úr, hanem azért az üzenetet mégse adtam át
618 14| megtörülgette a verejtékes homlokát az inge ujjával. Nyilván világéletében
619 14| szolgám: mért hagyod otthon az eszedet, mikor elindulsz
620 14| eszedet, mikor elindulsz az iskolába?~- Viszem én azt
621 14| anyámasszony katonája vagyok én az iskolában.~A csõsz megcsóválta
622 14| ennek selyempántlikája, míg az egér le nem rágta róla.
623 14| is. Mert ennek a kalapnak az a fortélya van, hogy akinek
624 14| hogy akinek ez van a fején, az testben, lélekben százszor
625 14| rá is ejtette a fejemre az egyszer volt, hol nem volt
626 14| Árgyélus királyfi. Kár, hogy az én kvártélyom falán nincs
627 14| volt nekem hazafelé menet az utca. Még az ismerõs kutyák
628 14| hazafelé menet az utca. Még az ismerõs kutyák is mind megugattak.
629 14| nagyszerûen állhat nekem az öreg kajla kalap. De a kapunkban
630 14| volt, s egyszerre leszaladt az orrom hegyéig. Minduntalan
631 14| a nyolc óra, a fiúk mind az iskola elõtt nyüzsögtek
632 14| se jót, se rosszat, csak az oldalát tapogatta. Aztán
633 14| Erre aztán nagyot nevetett az én öreg barátom, és lekapta
634 15| volt minden virágja, mint az utolsó öltés órájában. Pedig
635 15| hogy ez nem uras. Ebben az egyben nem engedtem neki.
636 15| mondtam mindig, megfogadtam az édesapámnak, hogy addig
637 15| Makacs vagy, kis Gergő, mint az állott szövet - csóválta
638 15| azt elfelezte köztem meg az öreg kanári közt. Szemmel
639 15| nagyon okos fiúnak tartott az ilyen feleletekért.~Attól
640 15| nőni a ködmönt. Áldja meg az isten a drága kezet, amely
641 15| amely szabta, úgy volt az szabva, hogy kétszer is
642 15| volna. Hanem azért tudja az isten, hogy történt, egyszer-kétszer
643 15| mégis nagyon szűknek éreztem az én bő ködmönömet.~Egyszer
644 15| pajtásaimmal, látom, hogy az egyik bánya felől kikanyarodik
645 15| bánya felől kikanyarodik az országútra egy asszony.
646 15| nagykendővel, a hátán zsákot cipel. Az bizonyosan tapasztófölddel
647 15| alatta.~Rátátom a szemem az asszonyra, s ahogy a szél
648 15| Vigyázz, Gergő! - kiált rám az adogató, a Veszkény prókátor
649 15| nyakkal néznek utána, de az én szemem megint csak a
650 15| formázza így messziről. Az ám ni, mintha mondta volna
651 15| a többiek.~Én meg nézek az asszony felé, alig bír döcögni
652 15| de inkább magától esik az le a válláról. Ráül, törüli
653 15| a válláról. Ráül, törüli az arcát a kötőjével, és felém
654 15| Megdobban a szívem: szülém az csakugyan! Valaki mintha
655 15| szállingóznak vissza a fiúk. Sok az úri gyerek köztük - mit
656 15| hozzá, ha megtudják, hogy az én szülém az a zsákos néni?~
657 15| megtudják, hogy az én szülém az a zsákos néni?~Visszaérnek
658 15| csakugyan hátat fordítottam az országútnak, hanem a többiek
659 15| körülvesznek a fiúk:~- Mi az, Gergő, tán lódarázs szállt
660 15| gombot a nyakán.~Nem ért az semmit, most meg már úgy
661 15| nyalábolgatja a zsákot. Fölemelem az ütőfát, de ki is ejtem a
662 15| kiált rám a nagy Cintula. - Az a bajod bizonyosan. Hogy
663 15| akadozik már a lélegzetem.~Az ám, csakhogy a ködmön nem
664 15| árkon-bokron keresztül rohantam ki az országútra. A többiek persze
665 15| bolondom? - mondta nevetve, de az ő szeme is telefutott könnyel. -
666 15| azoknak csak a zsákon volt az eszük-lelkük. Mind vinni
667 15| nagy Cintula kapta a hátára az egyik végét, Veszkény Gyuszi
668 15| neki milyen jó kisfia van.~Az ám! A jó kisfiúnak égett
669 15| ám! A jó kisfiúnak égett az arca szégyenletében, mint
670 15| mert nem akartam megrontani az örömét. Szegény, nem tudott
671 15| sok gyerek telezsibongta az öreg malomházat, amely ennyi
672 15| Malvinka nyitva hagyta az ablakunkat, s a behulló
673 15| közelebb jött hozzám, s mire az arcomig ért, akkorra már
674 15| fogó kéz. Végigcirókálta az arcomat, éreztem, hogy az
675 15| az arcomat, éreztem, hogy az egyik ujján nagy gyűszű
676 15| ahogy elzavartam a szememből az álompillangókat, a ködmön
677 15| más ködmönnek a karjai. De az alján szinte lángoltak a
678 16| AZ EZÜSTKÖRÖM~Az ezüstköröm...
679 16| AZ EZÜSTKÖRÖM~Az ezüstköröm... Ahogy leírom
680 16| anélkül, hogy kisdiák módjára az öledbe ne hajtsa a fejét
681 16| mondom halálos holtomig az öreg kisruhavarrót, ahogy
682 16| fölrepül fehér galamb képében az égbe, és aranybúzát eszik
683 16| ahogy arról szokott beszélni az ember, amit színről színre
684 16| találkozhatott a Malvinka lelkével az Isten asztalánál.~Hanem
685 16| akármilyen hamar beleszoktam is az új fészekbe, volt valami,
686 16| tündérek nem úgy röpködnek az ember körül, mint a verebek,
687 16| kibélelt fekete szájával az ócska gyűszű, mintha mindig
688 16| könnyebben hajlik, mint az enyém.~Úgy nyúltam érte,
689 16| gyűszű - koppantottam oda az asztalhoz. Akkorát puffant,
690 16| valami órakörte.~- Hát még az én öreg kezemnek milyen
691 16| gyűszű haragos zörgéssel az asztalon, s mintha csak
692 16| Mosolygás sütötte végig az arcát, mint őszi napsugár
693 16| selyemcérnával. Ne mondhassák az angyalok, hogy mindenkinek
694 16| kanári a szárnya alá dugta az orrát, a kakukkos óra elfelejtett
695 16| sublótot:~- Soká lesz még az, gazdasszonykám, mikor én
696 16| földrõl a vaskörmöt, fölhúzta az ujjára, mint valami ólomsapkát,
697 16| nélkül a sok-sok kis ruhát.~S az öreg asszony meg az öreg
698 16| ruhát.~S az öreg asszony meg az öreg gyûszû egyre öregebb
699 16| kanári már kezdte elfelejteni az éneket, az óra a kakukkolást,
700 16| kezdte elfelejteni az éneket, az óra a kakukkolást, a macska
701 16| a kakukkolást, a macska az ásítást, és egyszer a kis
702 16| te vénség - szorította rá az ujjára a vasgyûszût, és
703 16| öntötte ki a cserepei közül az ezüsthatosokat és húszasokat.
704 16| pehely. Vitte is nyomban az úri házakhoz, csodálják
705 16| meg, mije van neki!~Azon az estén nem is gyõztem Malvinkát
706 16| leveti a kukuláját, odaül az ablakhoz, szép fehér vásznat
707 16| tudott a világon:~Zengenek az erdõk ~és a havasok, ~mindenfelõl
708 16| riadoznak ~a szép szarvasok.~És az együgyû ének egyre hangosabb
709 16| fölött holdvilág helyett az ezüstgyûszû úszkált az égen.~
710 16| helyett az ezüstgyûszû úszkált az égen.~Persze az igazi gyûszûünnep
711 16| úszkált az égen.~Persze az igazi gyûszûünnep csak reggel
712 16| ebben magától emelkedik az embernek a keze, mint a
713 16| egyre hadonászott elõtte az ezüstkörmös ujjával.~- Ugyan,
714 16| azonban nem szokta észrevenni az efféle világi cifraságokat.
715 16| most már hiába szólítom.~Az ám, az öreg puli csakugyan
716 16| már hiába szólítom.~Az ám, az öreg puli csakugyan nem
717 16| hát a Mitvisz?~- Nem visz az már semmit se - legyintett
718 16| megtudom, miféle szerzet az a markoláb. Kérdem az öreget,
719 16| szerzet az a markoláb. Kérdem az öreget, mondja is haragosan:~-
720 16| kié ez a kutya? Nem kutya az, hé, mondom neki, hanem
721 16| Eb vagy kutya; egyre megy az, azt mondja õ. De nem úgy
722 16| mondja õ. De nem úgy van az, mondom, mert az eb, az
723 16| úgy van az, mondom, mert az eb, az kutya, de a puli
724 16| az, mondom, mert az eb, az kutya, de a puli többet
725 16| hát akkor megfizette-e az adóját? Hát, mondok, mért
726 16| bírta magát türtõztetni az öreg, kibuggyant a szemébõl
727 16| könny. Szokatlan vendég volt az öreg arcon a fényes vízcsöpp,
728 16| vízcsöpp, ide-oda gördült, az összevissza barázdák közt
729 16| barázdák közt keresgetvén az utat.~Tündérkém szemei is
730 16| kerek üvegablakok alatt. Az ember pedig leült a küszöbre,
731 16| lábamat!~Néztünk egy darabig az öreg után, aztán megszólalt
732 16| Puli, ugye, annak hívják az ilyen szörnyeteget?~Tündérkém
733 16| barátomhoz, akármennyire fölvitte az isten a dolgomat. Õszinte
734 16| Tündérkémnek azonban így is leesett az álla:~- Szá-áz fori-int! -
735 16| embertõl kellene megtudakolni.~Az igen okos ember Cötkény
736 16| nem felelt rá semmit, csak az ölébe ejtette a varrást,
737 16| a varrást, és nézegette az ujján az ezüstkörmöt.~-
738 16| varrást, és nézegette az ujján az ezüstkörmöt.~- Azt hiszem,
739 16| kukuláját, és útnak indult. Az ajtóból azonban visszaszólt:~-
740 16| Hátha akkorára megkerül az az izé is, az a szõrmók.~
741 16| Hátha akkorára megkerül az az izé is, az a szõrmók.~El
742 16| akkorára megkerül az az izé is, az a szõrmók.~El lehet képzelni,
743 16| már jussa van megharapni az adóvégrehajtót.~- Bembelem-bembelem-bele-bele-bele -
744 16| mondás, de igen jóleshetett az öreg csõsznek, mert nagyon
745 16| elfogódva veregette meg az állat fejét. Mondani azonban
746 16| társ engedelmesen kigurult az ajtón. Gyurka bácsi pedig
747 16| barátságosan bólintott, aztán leült az asztalkájához, a kis fonott
748 16| fonott szakajtóból elõkereste az eldobott öreg gyûszût, fölhúzta,
749 16| úgy bele van már szokva az ujjam, úgy megnyugszik benne,
750 17| A BŰBÁJOS ELŐKERÜL~Az iskolánk sok ablakszemével
751 17| csoda, ha azon a helyen még az iskolakapu is az étvágyat
752 17| helyen még az iskolakapu is az étvágyat juttatta eszébe
753 17| étvágyat juttatta eszébe az embernek. Azt hiszem, soha
754 17| akácfás piacon.~S a legtöbbet az ért abban a piacban, hogy
755 17| hol amonnan kiáltoztak rá az emberre:~- Hej, fiúcska,
756 17| gyere csak erre egy kicsit!~Az öreg Matkóné például mindig
757 17| bácsi meg nem állhatta, hogy az ökölnyi cipóra rá ne kanyarítson
758 17| ha el nem vetted volna, az én fiam is ekkora diák volna
759 17| voltak azok mind, hogy még az öreg Vízhányóné is meg akart
760 17| szabadkoztunk mosolyogva az öreganyó jó szándéka ellen.~
761 17| lehetett neki valami igazsága.~Az áldott jó lelkek tiszta
762 17| is mindig morgott, mint az öreg kutya. Különösen olyankor
763 17| Különösen olyankor törte az irigység, mikor diákgyereket
764 17| szalonnát!~Egy reggel aztán az történt, hogy a kis Pipitér
765 17| sírva szaladt be közénk az iskolába.~- Jaj, jaj - bömbölte
766 17| bömbölte keservesen -, az öreg Maksus lekapta a fejemet!~
767 17| nézett a lába alá, amikor az öreg Maksus mellett elszaladt.
768 17| Maksus mellett elszaladt. Az öreg Maksus elõtt ki volt
769 17| terítve egy rossz bányapokróc, az tele volt vadlúdtojással,
770 17| egyre a kis Pipitér. Persze az öreg Maksusnak se kellett
771 17| régen fenem már a fogam az öreg Maksusra. Ha volna
772 17| pénzt, s a nagy Cintula az elsõ óra után a szemére
773 17| nagy Cintula hóna alól:~- Az öreg Maksus, ni, most is
774 17| majd sóbálvánnyá válok az ijedségtõl.~Hiszen ez az
775 17| az ijedségtõl.~Hiszen ez az öreg Maksus senki más, mint
776 17| lett, s Cintula már ott áll az elsõ tojásos anyókánál:~-
777 17| ingyen, édes fiam - mondta az ángyi, s már hallani, ahogy
778 17| ángyi, s már hallani, ahogy az öreg Maksus elmordul a harmadik
779 17| ilyenfajta tojásban tanyázik az, hanem nini, itt látok én
780 17| gyiák? - nézett rá mérgesen az öreg.~- Pénzt adok érte,
781 17| öreg.~- Pénzt adok érte, mi az ára? - csörgette meg a pénzt
782 17| csörgette meg a pénzt az egymásba fogott két markában.~-
783 17| enyhült meg egy kicsit az öreg.~- Van két garasom.~-
784 17| Cintula odaadta a két garast, az ezüsthúszast meg a markába
785 17| a fiúkhoz, de úgy, hogy az öreg Maksusnak is szemébe
786 17| Maksusnak is szemébe villanjon az ezüst.~- Megvan, fiúk, megvan!~-
787 17| eddig nem sokat értettek az egész tréfából.~De a bûbájos
788 17| elõremeresztette a nyakát:~- Mi az, mi az, lelkem gyiákom,
789 17| elõremeresztette a nyakát:~- Mi az, mi az, lelkem gyiákom, mi van
790 17| eladó - kaffogott mérgesen az öreg.~- Tizenkét pénzt adok
791 17| Megeszem én azt a gyiákot, aki az öreg Küsmödit bolonddá tudja
792 17| forgószél, hogy holtig ríhattok az édesanyátok kötõje után!~
793 17| nagy nevetgélve odaértek az iskola elé, én már akkor
794 17| kövön.~- No, most már emezen az utcán kerüljünk ki a piacra -
795 17| bûbájos Küsmödivel, mert az nagyon hatalmas ember.~Cintula
796 17| nézd meg, mit csinált azóta az a hatalmas Küsmödi, és addig
797 17| ember akkor loccsantotta ki az utolsó tojást. Egytõl egyig
798 18| bice-bóca elõször kocogott be az iskolánkba, mintha tegnap
799 18| Fügedi toronyõr volt, s az iskolánk ablakából éppen
800 18| éppen oda lehetett látni az ajtajára. Nyáron láttuk
801 18| akkor egyfolytában eldudálta az egész napra valót. Igen
802 18| becsületes tisztviselõ volt az öreg, egy kürtszóval meg
803 18| nem lehetett szót érteni az iskolában, Habók Fügedit
804 18| árulkodott ellene. Fölágaskodott az utolsó padban, és billegette
805 18| nézett föl a tanító úr az írásból.~- Tanító úr, kérem,
806 18| kezébe, és azzal odaballagott az utolsó padhoz.~- Hát csak
807 18| Úgy? Hát ráértél? Mutasd az írásodat, kész-e már a dolgozatod.~
808 18| Éppen most akartam leírni az elsõt.~- Hát hadd hallom.
809 18| hadd hallom. Melyik lesz az elsõ kötõszó?~- Hát... hát...
810 18| lecsapott volna, csikordult az ajtó, és mindnyájan odanéztünk.
811 18| tett, mikor elõször lépett az iskolánkba.~Velem egyidõs
812 18| A tanító úr belenézett az írásokba, aztán megcirógatta
813 18| megcirógatta a gyerek fejét.~- Hát az édesapád mért nem jött fel
814 18| Kelemen.~- A Gergõ Küsmödije, az öreg Maksus unokája - zsibongott
815 18| unokája - zsibongott végig az osztályon.~A tanító úr csöndet
816 18| kérdezte a gyerektõl, hát az õ neve micsoda.~- Pálistók
817 18| Nagy boglyakemencéje volt az iskolának, annak akkora
818 18| bálozni lehetett volna benne. Az új deák odanézett, és szemmel
819 18| alatt, és meg se mukkant az óra végéig. Akkor odakopogott
820 18| oda-vissza meg se lehetne tenni az utat délutánig még rendes
821 18| véleményt a kökényrõl.~- Jó az - mosolyodott el a bice-bóca -,
822 18| színe jobban tetszett, mint az íze.~„No, én nem szeretnék
823 18| könyveimet, és húzódtam kifelé az ajtón nagy léhvel-pléhvel.
824 18| most nagyon sietnem kell az iskolába.~Siettem is, hogy
825 18| bukta, mire odaérek.~Persze az iskola körül most nem volt
826 18| Csöndesen nyitottam be az ajtót - hát a bice-bóca
827 18| mint állni -, és rajzol az aljára mindenféle furcsa
828 18| mikor beültem a padba, és az megcsikordult alattam.~Hirtelen
829 18| Megkérdeztem tõle, mi volt az apja.~- Bányász volt, de
830 18| mikor fölrobbant a bánya. Az nagyon nagy robbanás volt,
831 18| elhallatszott.~Megmondtam, hogy az én apám meg szûcs volt,
832 18| ködmön - húzta végig rajta az ujját -, még szebb, mint
833 18| volt egy bányamérnök, de az csak egy héten egyszer ment
834 18| Gyuszi is besompolygott az ajtón, és odaállt elébünk.~-
835 18| Mindjárt megmondta azt is, hogy az dobostorta. Jó, hogy megmondta,
836 18| mindenféle finom pószpásszal az egész padka, akár egy cukrászbolt
837 18| egyikhez, hol a másikhoz:~- Ez az enyém? Ez is az enyém? Mind
838 18| másikhoz:~- Ez az enyém? Ez is az enyém? Mind az enyém? De
839 18| enyém? Ez is az enyém? Mind az enyém? De hát mit csináljak
840 18| csak suhintott leves volt az ebéd, és nem hozhattam semmit.
841 18| nagy Cintula is beledugta az orrát az olvasókönyvébe -
842 18| Cintula is beledugta az orrát az olvasókönyvébe - igaz, hogy
843 18| szabadított ki, és éppen az olvasmányra tett rá száradni.~
844 18| soha olyan jók nem voltunk az iskolában, mint azon a délutánon.
845 18| alkonyodott, s ahogy bepiroslottak az ablakon a napáldozati felhõk,
846 18| napáldozati felhõk, mintha az angyalok dobáltak volna
847 18| odafentrõl piros rózsákat az egész osztályra.~Négy óra
848 18| kísértük végig a kis bice-bócát az utcákon. De ahogy a város
849 18| toprongyos alakja feltûnt az utca végiben. Egyszerre
850 19| kis bice-bóca. Tûz volt az esze, gazdag a lelke, magakedveltetõ
851 19| nevet.~Egyszer azonban nem az öregapja várta a kis bice-bócát,
852 19| dolgoztak nagyapóval, mikor még az is bányász volt.~Ezt is
853 19| egyszer a bányába.~- Le az - mondta Peti -, ha szépen
854 19| egyszerre kötélnek állt, hogy az elsõ vakációs napon levisz
855 19| udvarán.~Csütörtök volt abban az idõben a vakációs nap, déli
856 19| Küsmödiék nem itt laknak, hanem az óbányában, annak pedig nem
857 19| annak pedig nem erre van az útja. Meg nem is teneked
858 19| Meg nem is teneked való út az, öcskös.~Eszembe jutott,
859 19| is, mint a vak légy, de az öreg bányász vállon kapott.~-
860 19| bányászruhát szedett elõ az öreg az ajtó mögül. Még
861 19| bányászruhát szedett elõ az öreg az ajtó mögül. Még hegyes bõrsüveget
862 19| öcskös, volt. Régen volt az. Elvette tõlem a bánya.~
863 19| fogam is vacogott, ahogy az aknába leereszkedtünk. Olyan
864 19| kérdeztem susogva, ahogy az egyik mellékfolyosóból sínek
865 19| Elvezetlek a bányakertbe. Az lesz csak a szép!~Szép is
866 19| csak a szép!~Szép is volt az nagyon. Nagy-nagy szoba,
867 19| amelyiknek a falait ültette tele az Isten keze virágokkal. De
868 19| csákánnyal lehet leszakítani.~- Az ám, hiszen ezek kõbõl vannak -
869 19| apó. - Nagy robbanás volt az.~Egyszerre úgy láttam, mintha
870 19| Szaladjunk, fiam - kapott az ölébe Péter apó. - A bányarigó
871 19| aztán megcsóválta a fejét:~- Az öreg Küsmödire megint rájött
872 19| rájött a bolondóra odaát az óbányában. Megint kincseket
873 19| szabadította ki a bányarigót.~Mire az aknához értünk, már ott
874 20| AZ ÉGBELÁTÓ~Mire másnap fölértem
875 20| ÉGBELÁTÓ~Mire másnap fölértem az iskolába, mindenki hallott
876 20| bányászgyerek, azok hozták az újságot. Csak a kis bice-bóca
877 20| nem tudhat semmit, mert õk az óbányában laknak, s ott
878 20| fütyörészget semmiféle rigó.~Hát az igaz volt, hogy õk az óbányában
879 20| Hát az igaz volt, hogy õk az óbányában laktak, de Péter
880 20| nyíláson szökött át, amit az öreg Küsmödi a két bánya
881 20| szándékkal lyukasztotta volna ki az a Küsmödi a falat? - kérdezte
882 20| kérem alássan - dörmögött az öreg bányász -, csak turkált-furkált
883 20| mindig kincset keres, mióta az elméje meg-megfelhõdzött.~-
884 20| aztán mibe felhõdzött meg az elméje?~Péter apó kedvetlenül
885 20| kerültem, inasnak. Már akkor az óbánya az utolját járta,
886 20| inasnak. Már akkor az óbánya az utolját járta, szûken adta
887 20| kincs, csak keresni kell. Az õ kedvéért vergõdtünk is
888 20| egy darabig, de nem ért az semmit, akárhogy faragtuk
889 20| Átparancsoltak bennünket az új bányába, de Küsmödi nem
890 20| belezavarodott a nagy magánosságba. Az emberek lassanként elfelejtették,
891 20| szekerek nyikorogtak be az udvarra, mindenféle furcsa
892 20| tanító úrral. Nagyon fúrta az oldalamat, hogy én is elmondjam
893 20| kinevet.~Pár nap múlva aztán az egész bányahistóriát kiverte
894 20| Mégpedig azzal verte ki, amit az osztálynak mondott:~- Fiúk,
895 20| hogy a legderekabb legény, az kap tõlem egy égbelátót.~
896 20| Egyre azt számítgattuk az ujjunkon, hogy hány hét
897 20| fejünket, hogy mi lehet az az égbelátó.~Elõadás után
898 20| fejünket, hogy mi lehet az az égbelátó.~Elõadás után megtudtuk
899 20| aminek közepén ott ágaskodott az égbelátó. Három lába volt,
900 20| urunknak se kellett egyéb. Ezt az áldott jó lelket semmi úgy
901 20| Annyira ment szegény, hogy az artézi kutat elkeresztelte
902 20| emlegette nekünk a tanító úr az égbelátót, hanem annál több
903 20| csak egy reménységem volt: az utolsó számtani dolgozat.
904 20| betegnek látszott. Hóka volt az arca, beesett a szeme, s
905 20| mintha mindig fázna. Ugyan az se lett volna csoda, hiszen
906 20| senki, mikor beléptem, csak az égbelátó. Barátságosan nézett
907 20| Barátságosan nézett rám az üvegszemével, s úgy tetszett,
908 20| megmutatom, hogy csakugyan az vagyok” - gondoltam magamban.~
909 20| Én bizony nem engedem az égbelátót, bice-bóca pajtás!”~
910 20| Pálistók Peti dolgozatában az egyeseket négyesekre. Takaros
911 20| csináltam belõlük, csak az utolsónál ejtettem ki a
912 20| nyögtem ki a választ.~- Néz az égbelátó.~- Micsoda? - nevette
913 20| tanító úr. - Nem te nézed az égbelátót, hanem az néz
914 20| nézed az égbelátót, hanem az néz téged?~Zavarodottságomban
915 20| Zavarodottságomban odanéztem az ördöngõs masinára, és úgy
916 20| süllyedne velem a föld, mert az égbelátó csakugyan engem
917 20| szemével, hogy alig találtam ki az ajtón.~Délután nem mentem
918 20| magamra maradtam, kiugrottam az ágyból, és átvittem a ködmönt
919 20| ráfordítottam a kulcsot az ajtóra, mert ahogy én ismertem
920 20| sortüze ébresztett fel. Az ünnepi sortûz a tanító úrnak
921 20| sokáig? Azt mondja rá, nézi az égbelátó.~Kezdtem éledezni.
922 20| látszik, mégiscsak én vagyok az a derék fiú. Az oldalba
923 20| én vagyok az a derék fiú. Az oldalba ütögetés elmaradt.
924 20| vagyok.~- Ki mernél jönni az udvarra az égbelátóba bekukucskálni?~-
925 20| mernél jönni az udvarra az égbelátóba bekukucskálni?~-
926 20| és talán urasabb is lenne az a masina a szobában.~- A
927 20| szót. Messzi Gyurkához meg az öreg Báró cigány ragadt
928 20| ingujjban.~Ahogy együtt volt az egész gyülekezet, a tanító
929 20| karajba állított bennünket az udvaron az égbelátó körül,
930 20| állított bennünket az udvaron az égbelátó körül, amelynek
931 20| Olyan közelrõl nevet az emberre a holdvilág, hogy
932 20| varga már akkor ott állt az egeket mutató szerszámnál,
933 20| Messzi Gyurka tapasztalta ki az égbelátót. Az õ ítélete
934 20| tapasztalta ki az égbelátót. Az õ ítélete ez volt:~- No,
935 20| Tündérkémet alig lehetett elcsalni az égbelátótól. Egész este
936 20| milyen sok gyöngyházgomb van az égre varrva. Nagyon uras
937 20| bársonyba öltöztetném ezt az én jó gyermekemet e helyett
938 20| jó gyermekemet e helyett az avicska ködmön helyett!~
939 20| avicska ködmön helyett!~Az „én jó gyermekem”-en akkorát
940 20| gyermekem”-en akkorát szorított az avicska ködmön, hogy se
941 20| mire sorra kerültem, és az égbelátó elé álltam. Nem
942 20| dadogtam, és csavargattam az égbelátó oldalán a srófot
943 20| szívem, hogy nem vagyok méltó az ég csillagainak látására.
944 20| tanító úr gyöngéden elhúzott az égbelátótól:~- No, hagyjál
945 20| fogadtam, és örültem, hogy az égbelátó kint marad az udvaron,
946 20| hogy az égbelátó kint marad az udvaron, és nem kell vele
947 21| a szemeimet kinyitottam, az elsõ tekintetem az égbelátóra
948 21| kinyitottam, az elsõ tekintetem az égbelátóra esett. Tündérkém
949 21| Tündérkém állította oda az ágyam fejéhez, hogy ébredéskor
950 21| fejéhez, hogy ébredéskor az legyen az elsõ, amit meglátok.
951 21| hogy ébredéskor az legyen az elsõ, amit meglátok. Azt
952 21| A téli nap már besütött az ablakon, és sugarai éppen
953 21| teleszkóp szemébe tûztek. Nincs az az élõ szem, ami jobban
954 21| szemébe tûztek. Nincs az az élõ szem, ami jobban csilloghatott
955 21| nézett a lelkem fenekébe az üvegszem.~- Hát az lesz,
956 21| fenekébe az üvegszem.~- Hát az lesz, hogy én téged elviszlek
957 21| bice-bócának - néztem bele bátran az üvegszembe. - Megmondom
958 21| megkérem, hogy bocsásson meg.~Az üvegszem csillogása egyszerre
959 21| Hamar, hamar, kisfiú, az már derék dolog lesz.” Szivárványszínek
960 21| vidámság lett körülöttem az egész szoba. A ködmönt szinte
961 21| vette a várost. Hordta szét az úri házakhoz a karácsonyi
962 21| megmondani, hogy találok oda az óbányába.~Kinéztem az ablakon,
963 21| oda az óbányába.~Kinéztem az ablakon, szép nagy pihékben
964 21| estéjére hadd legyen meg az öröme a szegény kis bice-bócának.~„
965 21| leghamarább megmondhatja nekem az utat!”~Nekivágtam a téli
966 21| nagyon mogorván fogadott. Az bántotta, hogy akárhogy
967 21| egyszerre szétveti a gáz az egész bányát.~- Akkor aztán
968 21| innen sebesen, csak tudnám az utat az óbányába.~- Jaj,
969 21| sebesen, csak tudnám az utat az óbányába.~- Jaj, kis öcsém,
970 21| szúrósan. - Mi kereseted neked az óbányában?~- Egy kis örömet
971 21| A kis bice-bócának? No, az más. Akkor az Isten járjon
972 21| bice-bócának? No, az más. Akkor az Isten járjon veled. Hát
973 21| nyárfák mentén haladsz egészen az erdõig. Ott elkanyarodsz
974 21| aztán majd elõbújik vagy az öreg medve, vagy a kis bocs.~-
975 21| A griffmadarak, akik az öreg Küsmödit õrzik. Akkora
976 21| hét nappal elõbb meglátják az embert, mint ahogy odaér
977 21| mint ahogy odaér hozzájuk.~Az öreg bányász olyan jót nevetett,
978 21| se mer odaröpülni, mert az is tudja, hogy ott mindjárt
979 21| félni. De ahogy elköszöntem az öregtõl, utánam kiabált:~-
980 21| mondtam engedelmesen.~Az öreg susogóra vette a szót:~-
981 21| vette a szót:~- Mert tudod, az ilyen elhagyott bányában
982 21| mécsest fog, hogy abból az olaj soha ki nem alszik,
983 21| van a fején, a lábán meg az ördögbõr bocskor. Jön-megy
984 21| minden kívánságát teljesíti az embernek.~Most már aztán
985 21| magam, a nyakamba ültettem az égbelátót, jól megmarkolva
986 21| tündérkém.~- A vacsora lesz az uras - evvel biztatott mindig,
987 21| estéjén, s együtt mentünk az éjféli misére.~„Az ám, de
988 21| mentünk az éjféli misére.~„Az ám, de hátha tündérkém elõbb
989 21| markoláb, aki a tût meg az ollót meg a gyûszût el szokta
990 21| ballagtam egész a bányaházig. Az embereknek is nevetett a
991 21| csak mi ketten, én meg az égbelátó. Szinte örültem,
992 21| égbelátó. Szinte örültem, mikor az erdõ tövében föltámadt a
993 21| malomházban összeszoktam. Az még akkor is dalolt, ha
994 21| felhõzsákokat hajigálta az égen, a másikkal belefogódzott
995 21| a másikkal belefogódzott az erdõ üstökébe, és lerázta
996 21| hiszen puhára estem. S az égbelátó olyankor mindig
997 21| Nagyobb baj volt ennél az, hogy mire a régi mészégetõhöz
998 21| kalapálása hallatszott. De az aztán annál hangosabban
999 21| karácsonyéjszaka, ebben az embertelen vadonban.~Pedig
1000 21| embertelen vadonban.~Pedig az éjszaka már nem lehetett
1-500 | 501-1000 | 1001-1191 |