Rész

1001  21|            minden fény a földrõl, mert az most mind fölment az égbe,
1002  21|              mert az most mind fölment az égbe, és ott tündöklik a
1003  21|               Ott sorakoznak párosával az angyalkák, készülõdnek le
1004  21|      világosítják meg idelent a földön az emberek szívét.~Egy mesében
1005  21|                én valamikor ilyent, és az bizonyosan így is van. De
1006  21|                van. De abban a mesében az is benne volt, hogy karácsony
1007  21|            most már énnekem, merre van az a fekete kõkereszt, ahonnan
1008  21|                hangosabban, mint ahogy az én ijedt szívem kalapált.~-
1009  21|       megfagyott, mire legördült volna az arcomon.~Belekapaszkodtam
1010  21|                hangzott arról, amerrõl az elõbb a kopácsolás jött.~
1011  21|             kiabálásba, és roskadoztam az összevissza futkosásba,
1012  21|                valamelyik? Hátha éppen az, amelyik otthon keresett,
1013  21|             ahogy hallom továbbrepülni az angyalkát és repülés közben
1014  21|                szépen kéri, és jól fog az istenteremtette kis ácsbaltája.~
1015  21|         ácsbaltája.~Könnyû annak, akit az Isten fakopáncsmadárnak
1016  21|      fakopáncsmadárnak teremtett, mert az a ködben se téved el. De
1017  21|                hátra? Nagyot rántottam az égbelátó elõremeredt lábain:
1018  21|              most már elhallgatott még az égbelátó is. Nem csörrent
1019  21|        ráfagyott, elhomályosította még az üvegszemet is. Hát most
1020  21|            most már mi lesz?~Fölnéztem az égre - azt az egyet még
1021  21|                Fölnéztem az égre - azt az egyet még tudtam, hogy merre
1022  21|                hogy megszédültem bele. Az utolsó gondolatom az volt,
1023  21|             bele. Az utolsó gondolatom az volt, hogy most már csakugyan
1024  22|            icike-picike darab látszott az égbõl, mintha valami mély
1025  22|              ameddig csak elláttam, és az mind csillogott-villogott,
1026  22|              álom lesz ez bizonyosan.”~Az ám, csakhogy nem az ágyamban
1027  22|       bizonyosan.”~Az ám, csakhogy nem az ágyamban fekszem, hanem
1028  22|                A ködmön is rajtam van, az égbelátó is a nyakamban.
1029  22|               égbelátó is a nyakamban. Az oldalam meg olyan igazánbul
1030  22|                a kincsek teremnek. No, az öreg Küsmödi mégse egészen
1031  22|              mért nem akarja itthagyni az óbányát.~Föltápászkodtam,
1032  22|           támadt, betöltötte a kiáltás az egész sziklacsarnokot:~-
1033  22|             misén eleget, tudtam, hogy az Isten dicsõségére ott is
1034  22|               Isten dicsõségére ott is az ember békessége a válasz.~
1035  22|            sziklák megszólalnak, akkor az embereknek hallgatni kell.
1036  22|       embereknek hallgatni kell. Ahogy az elsõ hangot kiejtettem,
1037  22|               leküldeni, azon meg csak az angyalok tudnak járni.~Mit
1038  22|               látszott le a lyukon. De az olyan biztatóan ragyogott,
1039  22|            aztán meg is indultam abban az irányban, amerre az elõbb
1040  22|              abban az irányban, amerre az elõbb a beszélõ kövek világítottak.
1041  22|         kõfalhoz nem értem. Olyan volt az, ahogy az ujjaimmal végigtapogattam,
1042  22|            értem. Olyan volt az, ahogy az ujjaimmal végigtapogattam,
1043  22|             Mikor Péter apó levezetett az újbányába, ott is láttam
1044  22|                karom a két falat érte. Az út fölfelé vitt, omlatag
1045  22|                 s akkor már úgy vágott az arcomba a szél, mint százágú
1046  22|            százágú korbács. Olyan volt az most nekem, mintha virággal
1047  22|                eleresztett a markoláb!~Az ám, úgy bukfenceztem le
1048  22|          Cintula szíve meghasadt volna az irigységtõl, ha látja. Úgy
1049  22|         figurázni, mert akkor viszi el az embert, mikor nem is látja,
1050  22|                magasságban! Kijutottam az õ szabad ege alá! Nemcsak
1051  22|            pásztora addig jól elhaladt az égen. Úgy lehet, azóta le
1052  22|         nézdegéltem körös-körül, ahogy az a katicabogár nézdegélhet,
1053  22|         magamban, itt legalább kihúzom az éjszakát szárazon, nem kell
1054  22|           mindjárt! - mondja jóságosan az elõbb hallott hang. De az
1055  22|              az elõbb hallott hang. De az egész más hang volt, mint
1056  22|              Teljesen kiment szemembõl az álom, ahelyett a kíváncsiság
1057  22|              legyél már eszeden!~Nincs az a papmacskahernyó, amelyik
1058  22|          házban.~Persze olyan ház volt az, hogy semmiféle ajtaja nem
1059  22|                lámpafénynek gondoltam, az elébb éppen belesütött úgy,
1060  22|              feje alatt, ez a vánkosa. Az öreg bûbájos rossz ködmöne
1061  22|                Elõtte pedig ott térdel az öregember ingujjban, a két
1062  22|                fogja benne a kenyeret. Az én kenyeremet, amit a bányacsõsznek
1063  22|                 hogy éjszakának idején az óbánya gödreiben bukdácsolok.
1064  22|         Bizonyosan maga akarja megenni az egészet. Mint ahogy kisgyerek
1065  22|          szándékkal, hogy hozzálódítom az öreghez. És bizonyosan meg
1066  22|       beszéltem neked, hogy mesebeszéd az? Hát nézd e, mit adott nekünk
1067  22|               mondta, aki ebbõl eszik, az olyan erõs lesz, mint a
1068  22|              majd én tördösöm - mondta az öregember, s olyan szelíd,
1069  22|           falatokat rágás nélkül, mint az éhes fecskefiók. Egyszerre
1070  22|                azonban eltolta magától az etetõ kezet.~- Hát te, nagyapóka?
1071  22|              egyed - biztatta boldogan az öregember. - Majd meglátod,
1072  22|                engem mindig kinevetnek az emberek, vagy elszaladnak
1073  22|             vagy elszaladnak elõlem.~- Az azért van, nagyapóka, mert
1074  22|            olyan haragosan jársz-kelsz az emberek közt.~Kicsit elhallgatott,
1075  22|              két kemence lesz benne, s az egyiknek a kuckójában én
1076  22|            báránykám - mondta gügyögve az öreg bûbájos, s fölébe hajolva
1077  22|          valamikor még kedvem támadjon az öreg Küsmödinek megcsókolni
1078  22|               a hold hirtelen lebukott az ég peremén, s a kis bice-bócának
1079  22|                olajunk - mondta halkan az öregember.~- Istenem, de
1080  22|        sötétben hogy találnak majd ide az angyalok mihozzánk? - nyûgösködött
1081  22|         nagyapóka, ha én kiállnék most az ajtóba, és ott lesném õket?~-
1082  22|             báránykám - mondta ijedten az öregember. - Akkor azt mondanák
1083  22|        öregember. - Akkor azt mondanák az angyalok: „Ejnye, micsoda
1084  22|        angyalok: „Ejnye, micsoda dolog az, hogy ez a kisfiú még ilyenkor
1085  22|              beszélnem kell ma éjszaka az angyalkákkal. Kérni akarok
1086  22|            virágos kisködmönt, amilyen az iskolában van egy fiúnak.
1087  22|           ködmönben járok. Azt hiszem, az angyalok is olyanban járnak.
1088  22|         olyanban járnak. Te láttad már az angyalokat, nagyapóka?~-
1089  22|                 nem nagyon járnak azok az ilyen vad vidékre.~- De
1090  22|           nagyon régen jártak utoljára az angyalok. Akkor, mikor még
1091  22|             szíve is, s elijedtek tõle az angyalok. Add ide a kezedet,
1092  22|            lenni, hogy a bûbájos ember az unokája tenyerébe temette
1093  22|              unokája tenyerébe temette az arcát, mert kisvártatva
1094  22|               sírsz? Érzem a könnyeket az ujjamon. Hát ki bántott,
1095  22|                 mondta reszketõ hangon az öregember. - Csak kienged
1096  22|               már majd nem kerülnek el az angyalok. Úgy érzem, mintha
1097  22|            bice-bóca.~Hallottam, ahogy az öreg hirtelen felugrott,
1098  22|            Hiszen van nekem egy mécsem az öregtárnában is, ahol a
1099  22|               Hozom mindjárt, nem kell az már ott úgyse, nem keresünk
1100  22|      világosság, hogy mind idetódulnak az angyalok.~- Siess, nagyapóka -
1101  22|               én majd imádkozom addig.~Az öreg lépései végigkocogtak
1102  22|              Befelé jó mélyen vihetett az, mert sokáig hallottam egyre
1103  22|       bice-bóca suttogását. Bizonyosan az angyalokat hívta szegényke.~
1104  22|                nem volt. Odaállítottam az ágyához az égbelátót, amit
1105  22|               Odaállítottam az ágyához az égbelátót, amit még mindig
1106  22|      szorongattam, s arra ráterítettem az én kincskeresõ kisködmönömet.
1107  22|       kincskeresõ kisködmönömet. Minek az már nekem? Én addig hurcoltam
1108  22|            kincset a szívében hordozza az ember. De micsoda öröm lesz,
1109  22|               De micsoda öröm lesz, ha az öreg bûbájos visszatér a
1110  22|          visszatér a világossággal, és az elsõ tekintetük az égbelátóra
1111  22|   világossággal, és az elsõ tekintetük az égbelátóra esik meg a ködmönre!
1112  22|                sötétben is idetaláltak az angyalok! Mit szólsz ehhez,
1113  22|              vacok mellé, leállítottam az égbelátót, és kibújtam a
1114  23|          igazában karácsony éjszakáján az óbányában. Kis fehér szobában
1115  23|          Szülém sápadt arca mosolygott az ágyam egyik oldalán, tündérkém
1116  23|            Csodálkozva tekingettem hol az egyikre, hol a másikra.~-
1117  23|           mondani.~- Ehetném - ez volt az egész.~De azt hiszem, ha
1118  23|           volna annyi öröm, mint ebbõl az egyetlen szóból. Hogy ragyogott
1119  23|             szóból. Hogy ragyogott föl az én drágáim arca, hogy futottak
1120  23|                arca, hogy futottak oda az öreg Titulászhoz:~- Hallotta,
1121  23|              nagy hetykén fölpattantam az ágyban. De arra meg nagy
1122  23|            akarnék? - néztem nagyot. - Az iskolába megyek, szülém.~
1123  23|          szülém.~Erre megint nagy volt az öröm, hogy csak iskolába
1124  23|              mondja, hogy eddig mindig az angyalokhoz akartam menni.
1125  23|            doktor pedig megfenyegetett az oroszlánfejû botjával:~-
1126  23|               Hohó, hé, odébb lesz még az az idábbnál! Sokat kell
1127  23|            Hohó, hé, odébb lesz még az az idábbnál! Sokat kell még
1128  23|             csak maradj szép nyugodtan az ágyban, mint a kis bice-bóca.
1129  23|               aztán egyszerre mehettek az iskolába, és vigyázhattok
1130  23|                 Most meg énrajtam volt az elcsodálkozás sora. Sehogy
1131  23|        bányászok hoztak ide benneteket az ölükben. Úgy ástak ki benneteket
1132  23|                Úgy ástak ki benneteket az óbánya romjai alól karácsony
1133  23|               potyka.~- Hát mi történt az óbányában, doktor bácsi?~-
1134  23|       értelmesen, mit kerestél te azon az elhagyott helyen karácsony
1135  23|             vagyok ott a te helyedben, az én tiszteletemre nem szólalnak
1136  23|               tudjuk azt, hogy nemcsak az emberek élnek a világon.
1137  23|       bólogatott:~- Most már hát értem az egészet. Mikor a te szegény
1138  23|               bányalég, és szétvetette az egész bányát. Takaros kis
1139  23|           robbanás volt, belerázkódott az egész város. Az volt a szerencse,
1140  23|          belerázkódott az egész város. Az volt a szerencse, hogy karácsony
1141  23|              de sebaj, ebcsont beforr. Az ám, az ebrõl jut eszembe:
1142  23|                 ebcsont beforr. Az ám, az ebrõl jut eszembe: hogy
1143  23|                foglalni. Tudod-e, hogy az vezetett nyomra bennünket?
1144  23|             vezetett nyomra bennünket? Az egész város ott nyüzsgött
1145  23|         nevetett a doktor, és elõhúzta az ajtó mögül az égbelátót. -
1146  23|              és elõhúzta az ajtó mögül az égbelátót. - Csodálatos,
1147  23|             egy srófja se görbült meg.~Az égbelátó üvegszeme vidáman
1148  23|                gondoltam, Küsmödi volt az a harmadik.~- Nem, fiam,
1149  23|             bányát, keresztet faragnak az emlékezetére a bányászok.~
1150  23|          mozdulatlanul hallgatta végig az egész beszélgetésünket,
1151  23|                már legalább nem féltem az életedet.~... Jó pár hét
1152  23|          doktor föleresztett bennünket az ágyból. Ki még akkor se
1153  23|               arra kértek, hogy ezután az legyen az ünneplõ ruhánk.~-
1154  23|          kértek, hogy ezután az legyen az ünneplõ ruhánk.~- Ezt a
1155  23|               robbanás betemette ugyan az újbánya egy részét, de az
1156  23|              az újbánya egy részét, de az óbánya fölszaggatott sziklái
1157  23|      megemberedtek. Ennyivel tartozunk az öreg Küsmödi emlékének is,
1158  23|              Nagy éljenzés támadt erre az ablak alatt meg a szomszéd
1159  23|           szobában, s ahogy megnyíltak az ajtók, betódult az egész
1160  23|          megnyíltak az ajtók, betódult az egész iskola. Pajtásaink
1161  23|           nekem, de a legnagyobb mégis az volt, mikor szülém megsúgta,
1162  23|               amekkorát még nem látott az öreg épület, s ha hiszem,
1163  23|                még sohasem találkoztam az életben, de hírbõl nagyon
1164  23|               s át is adta neki szülém az üzenetemet.~- Úgy bizony,
1165  23|             meg a törlészkedõ fejét. - Az egyetlen gyermekemnek sütlek
1166  23|        vasárnapra. Igaz, hogy akkor is az lett volna belõle, ha bele
1167  23|                mégis szép volt tõle ez az engedelmesség.~Még a tepsiben
1168  23|               lúd. Báró cigánynak mind az öt rajkója odaszaladt arra
1169  23|              ebéd készül a malomházban az özvegy szûcsnénél.~- Érzsem
1170  23|               mint azs Annus néni fia.~Az én lelkem szülém csak kiszaladt
1171  23|             szóra a piruló liba mellõl az ajtóba, s megsimogatta a
1172  23|                s ki se jött addig, míg az egyik combját le nem kanyarította
1173  23|                hogy befért volna rajta az egész ludacska.~Szülém pedig
1174  23|                fülét a nagy csöndesség az eresz alatt.~- Nini, de
1175  23|               vendégek - kukkantott ki az ajtón.~Ott voltak azok egy
1176  23|               most már ebbõl?~De ahogy az örömtõl nekipirosodott kis
1177  23|         tûzhelyre a tálat.~- Elég lesz az én fiacskámnak ez az egy
1178  23|              lesz az én fiacskámnak ez az egy darab is. Nem volt az
1179  23|              az egy darab is. Nem volt az nagyétkû soha életében.~
1180  23|                vendégre nem is gondolt az áldott lélek. Pedig ugyan
1181  23|                rátartian -, hogy ebbõl az ünnepbõl õ se maradjon ki.~
1182  23|                nevetve-sírva mégiscsak az én nyakamba borult az ajtóban:~-
1183  23|        mégiscsak az én nyakamba borult az ajtóban:~- Ó, csakhogy hazajöttél
1184  23|             mert mindjárt megsejtettem az igazságot, ahogy a sok csámcsogó
1185  23|              futott elébünk a küszöbön az öreg Pajtás macska.~Õ már
1186  23|              mert a foga közt tartotta az én részemet. Már tudniillik
1187  23|           lehetett volna különbet.~Még az asztalnál ültünk, mikor
1188  23|            közt, szétfoszlott, elégett az egész ködmön, csak ennyi
1189  23|            hazsaértem vele. Ast akarta az assony, hogy akassuk föl
1190  23|          sírnak a keresztfáját, mintha az a kéz volna, amelynek a
1191  23|         hegedûszava közt:~- A szeretet az élet.~ ~.oOo.~