Rész

 1   1|  körte-muzsikámba, és eljajdítottam magam. Akárhogy erõlködtem, a
 2   2|             nevetett az édesapám, s magam se igen hittem többet a
 3   4|          csodálkozva.~Elszégyelltem magam, mert olyan meleg nyár volt,
 4   4|          azon nyomban. Elég nekem a magam baja, ha õ nem csúfolódik
 5   4|            este is el-elpityeregtem magam az ágyban. De legalább aztán
 6   4|    csizmában járj, mint a bíró fia.~Magam se akartam egyebet, mint
 7   4|                Jaj! - kiáltottam el magam, nem tudom bizonyosan, hogy
 8   5|       nevette el magát édesapám. Én magam is azt gondoltam, hogy no,
 9   6|         arra én mindjárt rávetettem magam. Ha az ablakon keresztül
10   6| megsajnáltam, és hirtelen rászántam magam, hogy nekiadom a gyémántot.~-
11   6|            keseregtem, míg utoljára magam maradtam a templomban.~Már
12   7|            hozzáfogni?~Már ebben én magam se voltam egészen biztos.
13   8|           kötélbe, fölvesem, húzsom magam után, hát csak most vesem
14   8|   homlokomra, s ahogy eljajdítottam magam, föltaszított, rám ugrott,
15   8|           mint egyjátékos napsugár. Magam törtem és áztattam a bársonyos
16   8|            neve sokáig él a faluba.~Magam is sokat emlegetem,~számon
17   9|        tente, kisgyerek.~Kihámoztam magam a ködmönkébõl, és végigdûltem
18  10|     ordítanak. Az igazat megvallva, magam se voltam egészen tisztában
19  11|        volna.~Nagyon megszégyelltem magam, s mikor a tündér azt kérdezte,
20  13|       hogyne tudnám? Csak ismerem a magam munkáját.~- Nem a Gáborka
21  14|         öreges kisfiú volt, mint én magam.~De mikor megüresedett mellettem
22  14|          Arra én úgy megszégyelltem magam, hogy se fût, se fát nem
23  15|        mindjárt. Még el is jajdítom magam, mert most meg már a csuklómban
24  15|             Erre aztán elsikítottam magam:~- Édesszülém! - és szétlökdösve
25  15|        mosolyog rám, ha úgy viselem magam, hogy a ködmönnek ne legyen
26  16|       sárgulni. De én nem hagyom ám magam bolonddá tenni. Ohó, gyûszûcske,
27  16|      köszönöm!~Kicsit restelltem is magam öreg barátom miatt, mert
28  17|         sereglettünk mindnyájan, én magam melléje szegõdtem, de ahogy
29  17|          lidércet keresed? Mert azt magam is sokért nem adnám, ha
30  17|         kacagott Cintula, s kezdtem magam is gondolkozóba esni a Küsmödi
31  21|  boldogultam vele sehogy se. Kaptam magam, a nyakamba ültettem az
32  21|         mikor a kis ajtót becsuktam magam után. - Mit gondol akkor,
33  22|       malomházban sokat mulattattam magam azzal, hogy lehunytam a
34  23|      poharat a szülém kezébõl, és a magam két kezével vittem a számhoz,