Rész

 1   1|             úgy, öcsikém - borzolta föl a hajamat a homlokomon -,
 2   2|           az a nagy ész! - fortyant föl az öreg. - Nem úgy van ám
 3   3|            Küsmödi.~Az édesapám már föl is állt az ablak mellé a
 4   4|            a Tejútnak, és azon le s föl sétálgatunk az égbe. Hol
 5   4|  elszomorodtam reggel, mikor megint föl kellett húzni.~Kenyér után
 6   6|             Bújtam aztán a könyvvel föl a padlásra, ott szerettem
 7   6|             az a haragos Gáspár apó föl ne ébredjen, és rá ne kiabáljon
 8   7| csudálkozásomban, hogy én ezt eddig föl nem értem ésszel!~- Persze,
 9   9|          már azzal úgyse támasztjuk föl, aztán nem sírhatja magát
10   9|           szívére szorítva zokogott föl:~- Ezt az egyet senkinek
11   9|              Mint a mókus - villant föl a szemem.~- Derék dolog -
12   9|             No, hát repkedj, rigóm!~Föl akartam kapaszkodni a kordéra,
13   9|          nem jó körtét enni - tette föl a tele kosarat a kordéra -,
14  10|         adta ki az úti cédulámat.~- Föl is út, le is út, hanem ide
15  11|          Pajtás macska is úgy húzta föl a szája szélét, mintha nevethetnékje
16  12|             is, amelyekben bent kel föl a nap, és belülrõl süt kifelé
17  13|            egérképû pajtáskám vitte föl a csizmát a csillagablakos
18  14|       juhászbojtárrá cseperedtem!~- Föl nem tenném száz forintért -
19  16|            varróasztalkától.~- Kapd föl hamar, diákom - biztatott
20  16|       papírdarabért, de úgy emeltem föl, mint valami ólomdarabot.~-
21  16|    Csöndesen jött a szobába, s hogy föl ne ébresszen, nem gyújtott
22  18|           mi baj, Cintula? - nézett föl a tanító úr az írásból.~-
23  18|      dolgoztál. Hát most már olvasd föl szépen, amit írtál.~Cintula
24  20|            szenet, s úgy volt, hogy föl is hágy vele a bányaigazgatóság.
25  21|          akit itt felejtett a nyár. Föl is lökött egyszer-kétszer,
26  21|             egyszer-kétszer, de azt föl se vettem, hiszen puhára
27  21|             te vagy? - lelkendeztem föl a fára. És mindjárt meg
28  22|           volt, de hiába nézegettem föl hozzá. Sugárlétránál egyebet
29  22|           száját. Nem volt magasan, föl bírtam odáig kapaszkodni.
30  22|          báránykám!~- Ohó - pattant föl a szemem -, a kövek megint
31  22|    felugrott, megvidámodva csendült föl a hangja:~- Lám, lám, hogy
32  23|     egyetlen szóból. Hogy ragyogott föl az én drágáim arca, hogy
33  23|         Legelõbb Péter apó keresett föl bennünket három bányásztársával.
34  23|             az assony, hogy akassuk föl képnek a falra, olyan sép