Rész

 1   4|               a mi környékünkön várrom éppen elég, ott volt a Macskavár,
 2   6|              titkos neszekkel.~Egyszer éppen az Aladdin történetét olvasgattam,
 3   6|                bevetõdtem a templomba, éppen vecsernye idején. Nagyon
 4   6| visszarettentem. Két nagyfejû békácska éppen oda telepedett mindenféle
 5   6|               az oltárképrõl. Az egyik éppen az ezüsttányérkát tette
 6  10|       kovácsmûhely mellett mentünk el, éppen kovácsolták az üllõn a szikrázó
 7  10|              hallom, Csorbóka szomszéd éppen inast keres. Itt van az
 8  10|           általellenben. Úgy nézem, ez éppen neki való sihederke lenne.
 9  10|              töltötte a mérgét, és nem éppen barátságosan adta ki az
10  12|               arra nem gondoltam, hogy éppen ebéd alatt jut majd neki
11  12|          eszébe kikéredzeni a zsebbõl. Éppen a szilvásgombóccal estem
12  12|               billegtem zavarodottan - éppen... éppen azt nem tudom...~-
13  12|                zavarodottan - éppen... éppen azt nem tudom...~- Mit nem
14  13|             gyereknek.~Az öreg Báróval éppen ott volt a kis Bárók közül
15  13|          megint csak betért melegedni. Éppen én is ott lábatlankodtam
16  14|            magadra, ha belenéznél.~No, éppen elég tükör volt nekem hazafelé
17  16|               feleltem, hogy a Mitvisz éppen száz forintot ér. Ha tudtam
18  17|             iskolánk sok ablakszemével éppen a piacra nézett. A kapuja
19  18|                s az iskolánk ablakából éppen oda lehetett látni az ajtajára.
20  18|              szép, hogy a nagy Cintula éppen a kis bice-bóca napján árulkodott
21  18|             ollóval vágták volna el.~- Éppen most akartam leírni az elsõt.~-
22  18|          tanító úr is elmosolyodott.~- Éppen három embernek való neved
23  18|       tintatartóból szabadított ki, és éppen az olvasmányra tett rá száradni.~
24  19|           bennünket, pedig a lámpásunk éppen a szemébe tûzött.~- A bányalovak
25  19|                lovacska kikanyarodott, éppen csak bepillantottunk. Egyik
26  20|            egyre azt erõsítgette, hogy éppen ott lehet valahol a fészke
27  20|          utolsó számtani dolgozat. Azt éppen a karácsonyi szünet elõtt
28  21|        besütött az ablakon, és sugarai éppen a teleszkóp szemébe tûztek.
29  21|           tévedt ide valamelyik? Hátha éppen az, amelyik otthon keresett,
30  21|            Újra kezdõdik a kopácsolás, éppen ezen a fán, nemcsak a fülemmel
31  22|                ide a bányába. Mégpedig éppen arra a helyre, ahol a kincsek
32  22|       lámpafénynek gondoltam, az elébb éppen belesütött úgy, hogy tisztán
33  23|               részed megmaradt belõle, éppen a legjava.~- Mi-a-ó, mi-a
34  23|              kisködmön háta közepébõl. Éppen azt, amelyikre a malomház