Rész

 1   1|           motyogtam ijedten. Mert azzal álmodtam, és úgy rémlett,
 2   1|         Ide hallgass, testvérkém!~Azzal belefújtam a körte-muzsikámba,
 3   2|       bajt, gyógyítani se tudták. Azzal se igen törõdtek, hogy egyik
 4   3|           a szeme a bûbájosnak.~- Azzal már nem szolgálhatok - nevette
 5   4|       gõzös lesz varrva. Mikor én azzal köszönök az angyaloknak,
 6   5|         de édesapám megvigasztalt azzal, hogy marad abból elég,
 7   5|          nézd, így kell azt írni.~Azzal a körmével egy rendes S
 8   6|      magát:~- Mit akarsz, te fiú, azzal az üvegcseréppel? Nem tudod,
 9   7|         volt, Gyurka bácsi azt is azzal magyarázta, hogy a markoláb
10   7|           hogy engem nem vitt el, azzal nagyon ki volt békülve,
11   7| összeálmodik az ember, s rendesen azzal bajoskodik álmában, ami
12   8|           rozsdás patkódarabot, s azzal kiálltam az árok szélére
13   8|       ember, hanem a pulykát is.”~Azzal szaladok a kúthoz, televeszem
14   9|          Szegény Márton komát már azzal úgyse támasztjuk föl, aztán
15  12|    akarjátok kösönteni! - Az öreg azzal lerúgta a tulajdon nagy
16  14|           is megbírja a tótágast, azzal dicsekedett. Ezt a tudományát
17  14|     zacskó. Ugyan mi akarsz lenni azzal a sok tudománnyal?~- Szolgabíró,
18  14|           a színedrõl látom, hogy azzal a nagy ésszel csõsz is lehetnél.~
19  14|     Mindjárt elõkerítem, megállj!~Azzal lebukott a kunyhó belsejébe.
20  14|     kipróbálom, mit tud a kajla!”~Azzal ledobtam a könyvem, és se
21  16|         és kezdtem tisztába jönni azzal is, hogy a kincsek nem hevernek
22  16|          a városban ez a törvény. Azzal se szó, se beszéd tovább,
23  17|    Küsmödit bolonddá tudja tenni!~Azzal körülnézett, mit vághatna
24  18|         léniát vette a kezébe, és azzal odaballagott az utolsó padhoz.~-
25  18|   belecsúsztattam a ködmönzsebbe, azzal hónom alá csaptam a könyveimet,
26  19|           nagy vödör. S Péter apó azzal törülgette le rólam a hideg
27  20|    fejembõl a tanító úr. Mégpedig azzal verte ki, amit az osztálynak
28  20|     vagyok” - gondoltam magamban.~Azzal fölkaptam a tollat és belemártottam
29  21|        belemarkolnak a fénybe, és azzal világosítják meg idelent
30  22|           sokat mulattattam magam azzal, hogy lehunytam a szememet,
31  22|          egy teli tüdõre valót, s azzal nagyot lódítottam magamon.
32  22|    egyszer csak észreveszem, hogy azzal a nyílással szemben, amelyiken
33  22|    fölkaptam egy nehéz kõdarabot, azzal a jó szándékkal, hogy hozzálódítom
34  23|         szemét a fehér kötõjével, azzal befordult a konyhára, s