Rész

 1   1|          értettem meg, hogy már nem vagyok jó gyerek.~ ~
 2   3|         akartam én segíteni, hát rá vagyok én szorulva akárki pénzes
 3   4|            hogy most már igazi báró vagyok. Pengett a sarkantyú, ragyogott
 4   7|          hogy ezzel az eggyel én se vagyok egészen tisztában. A házunkban
 5   8|       teneked. Pedig olyan ártatlan vagyok a malacskában, mint a ma
 6   8|             te bolondos gyerek, nem vagyok én szomjas, s ha már mindenáron
 7   9|        belõle olyan embert, mint én vagyok.~Ez nem volt nagyon kecsegtetõ
 8  11|             és elmondatta velem, ki vagyok, mi vagyok. Halk kis kacagásokat
 9  11|     elmondatta velem, ki vagyok, mi vagyok. Halk kis kacagásokat hallatott
10  11|              De még egy kicsit éhes vagyok - sunyítottam a tálra. Biz
11  11|          ismerem. Én nem a Meluzina vagyok, én a Malvinka vagyok, a
12  11|      Meluzina vagyok, én a Malvinka vagyok, a kisruha-varrónõ. Te nem
13  14|        milyen anyámasszony katonája vagyok én az iskolában.~A csõsz
14  14|           újságoltam büszkén -, nem vagyok már puli!~Erre aztán nagyot
15  15|     vallottam be szülémnek, hogy én vagyok a világon a leghaszontalanabb
16  16|           ham, gyerek, bekaplak, én vagyok a százesztendős gyűszű!~
17  16|             tudok szólni, mert tele vagyok ezüsttel - ezt jelentette
18  18|          pedig csak olyan bice-bóca vagyok - tette hozzá egy kicsit
19  19|      válasza, s én még ma is büszke vagyok erre a válaszra.~Mikor aztán
20  20|       megmutatom, hogy csakugyan az vagyok” - gondoltam magamban.~Azzal
21  20|           Úgy látszik, mégiscsak én vagyok az a derék fiú. Az oldalba
22  20|             már beteg, Gergõ?~- Nem vagyok.~- Ki mernél jönni az udvarra
23  20|   Belereszketett a szívem, hogy nem vagyok méltó az ég csillagainak
24  21|        Megmondtam neki, mi járatban vagyok. Mennék én innen sebesen,
25  21|             jõ?~Megmondtam, hogy ki vagyok. De a hang nem mondta meg,
26  22|            fehérlik körülöttem. Nem vagyok már egészen vaksötétben.
27  22|       szeleburdi azt hiszi, hogy én vagyok a bányacsõsz.~De hiszen
28  22|          értem, ahová indultam: itt vagyok a Küsmödi tanyáján! No,
29  22|          Tudod, hogy már a nyomában vagyok?~- Mindig ezt mondod, nagyapóka -
30  23|         szedni a gondolataimat. Hol vagyok én most, hogy kerültem ide?
31  23|     furcsaságot. Elhidd, hogy ha én vagyok ott a te helyedben, az én
32  23| ráncsigáltam érte a kontyát. Hát mi vagyok én? - mondok. És micsoda