Rész

 1   1|           szaladtam ki a temetõbe.~Az isten kertje csak egy futamodásnyira
 2   3|            legjobbkor vezérelt ide az isten! Galambfiók húsával akarják
 3   3|            húzta az egész galambot.~- Isten neki - azt mondja -, inkább
 4   3|        szerencsétlenné tegyék vele.~- Isten áldásával - kínálta félénken
 5   3|       szélmolnárnak hívták az apámat, isten nyugtassa szegényt. Biz
 6   6|               összeolvasol. Õszre, ha isten éltet, beadlak a városi
 7   6|              molyos korpával, amit az isten tudja, mikor felejtettek
 8   6|   gyertyafüstös régi oltárképre. A jó Isten ült ott a felhõk felett
 9   6|             emberek abba rakták, amit Isten dicsõségére, szegények gyámolítására
10   6|     üvegcseréppel? Nem tudod, hogy az Isten házában nincs helye a játéknak?~
11   6|              tányért az oltárra, a jó Isten pedig fölszedte a pénzeket,
12   6|       gyémántszív adta! - csengett az Isten szava, és egyszerre olyan
13   7|             Kezet adtam apámnak, hogy isten neki, deák leszek a ködmönért.
14   8|           panaszt -~mi fáj a holtnak, isten tudja azt.~Ám megjött a
15   9|               Hát akkor áldjon meg az isten, drága kis virágszálam,
16   9|            gyereknek. De ez a Márton, isten nyugtassa, a csillagokat
17  10|              mondta elégedetten -, az Isten is könyvkereskedõnek teremtette.
18  15|               a ködmönt. Áldja meg az isten a drága kezet, amely szabta,
19  15|           volna. Hanem azért tudja az isten, hogy történt, egyszer-kétszer
20  16|              és sokszor mondogatta:~- Isten angyala ő, akinek lelke
21  16|              és aranybúzát eszik a jó Isten tenyeréből.~Ezt olyan biztosra
22  16| találkozhatott a Malvinka lelkével az Isten asztalánál.~Hanem azért
23  16|              akármennyire fölvitte az isten a dolgomat. Õszinte lelkesedéssel
24  19|           közepén álltunk volna, amit Isten keze faragott. Mindenfelé
25  19|              a falait ültette tele az Isten keze virágokkal. De micsoda
26  21|    bice-bócának? No, az más. Akkor az Isten járjon veled. Hát látod-e
27  21|     ácsbaltája.~Könnyû annak, akit az Isten fakopáncsmadárnak teremtett,
28  21|               vékonyodott volna. A jó Isten talán meggyújtotta a holdlámpát?
29  22|               eleget, tudtam, hogy az Isten dicsõségére ott is az ember
30  23|     gondoskodni akarunk rólatok. A jó Isten, aki a rosszat is jóra tudja
31  23|            öreg Küsmödi emlékének is, Isten nyugosztalja szegényt.~Nagy
32  23|        Segítsen meg szándékodban a jó Isten - törülgette meg édesanyám