Rész

 1   1|            értenek ehhez a lányok.~Csakugyan nem tudta. A csöpp szájához
 2   2|       ólhoz ész nélkül.~Az volt az csakugyan. Kék a feje, fehér a melle,
 3   2|           cinegekirály!~Az volt az csakugyan, de alig lehetett ráismerni.
 4   3|       Hosszú körmû, görbe ujjaival csakugyan olyan volt a bûbájos ember
 5   4|           a félrecsapott süvegével csakugyan egész várformája van ennek.
 6   5|    Mária-képre akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat,
 7   5|       acéltûk bujkáló villogásában csakugyan nagy örömem is telt. A piros
 8   5|     bõröket, mint õtõle láttam, és csakugyan nagyon gyorsan összeférceltem
 9   6|         marék gyöngyöt.~A tarsolyt csakugyan meg is találtam egy szelemenfa
10   6|           is bizonyos voltam, hogy csakugyan õsök felejtették a tarsolyban.
11   7|         kellett látnom, hogy ebbõl csakugyan nagy nevetség lenne. Megígértem,
12   9|       rajta, hogy zsugori gazdának csakugyan kórón él a szamara.~Így
13  10| mézeskalácsosságba is.~Csorbóka úr csakugyan nem fösvénykedett a tudományával.
14  11|             és...~És az aranylámpa csakugyan ott sugárzott már az asztalocskán,
15  12|            Hát én sokáig néztem, s csakugyan mozdultak is a virágocskák.
16  13|            e világért, és reggelre csakugyan a lábán volt a csizma a
17  13|       semmit, szentül hittem, hogy csakugyan az én egérképû pajtáskám
18  13|        hárman szépet látni. Hát az csakugyan szép volt, ahogy az öt kis
19  15|      Megdobban a szívem: szülém az csakugyan! Valaki mintha megtaszítana:
20  15|    elfordulni, hanem szülémtől. Én csakugyan hátat fordítottam az országútnak,
21  15|        érzek olyan szúrást, mintha csakugyan a darázs csípte volna meg.~-
22  15|          majd kibújok belőle, mert csakugyan nagyon akadozik már a lélegzetem.~
23  16|            a százesztendős gyűszű!~Csakugyan rossz szándékban lehetett
24  16|      szólítom.~Az ám, az öreg puli csakugyan nem gurult elõ a füttyszóra.~-
25  20|          te ködmönös gyerek, ha te csakugyan olyan ügyes fiú vagy!~„No,
26  20|            No, én megmutatom, hogy csakugyan az vagyok” - gondoltam magamban.~
27  20|          mégis úgy éreztem, mintha csakugyan szúrnának, mint a szög.~
28  20|           a föld, mert az égbelátó csakugyan engem nézett. De olyan csúfondárosan
29  21|  gondolatom az volt, hogy most már csakugyan elvitt a markoláb.~ ~
30  22|     csapott ki a barlang mélyébõl. Csakugyan idetódult a mennyország
31  23|         kócos üstökét:~- Hát aztán csakugyan olyan leszel, Nácika?~-
32  23|          Nem visek, hanem hozstam.~Csakugyan hozott valamit a Báró cigány.