Rész

 1   3|      csak begurul az ajtónkon a bûbájos Küsmödi, se szó, se beszéd,
 2   3|         meg ne verjen szemmel a bûbájos ember.~Kis gömbölyû öreg
 3   3|         gömbölyû öreg volt ez a bûbájos Küsmödi, hosszú fehér szakálla
 4   3|   kezdett barátkozni az öreg.~A bûbájos sülthal-szeme vigasztalóan
 5   3|         subácskát doktorolni.~A bûbájos elfintorította rá a tömpe
 6   3|   Márton - gyömöszölte befelé a bûbájos a ribizlit. - Hanem õseidnek
 7   3| ujjaival csakugyan olyan volt a bûbájos ember keze, mint valami
 8   3|     aminek nagy hasznát veheti.~Bûbájos Küsmödi barázdás orcája
 9   3|       Azt hittem, a csúffá tett bûbájos egyszerre lángot ereszt
10   3| ajtócsattanásra nyitottam ki. A bûbájos ember már kint döcögött
11   5|       õsi kincseknek, amiknek a bûbájos Küsmödi a tudója.~Persze
12   8|                 AZ UTOLSÓ ÖLTÉS~Bûbájos Küsmödi minden kincséért
13  11|        hanem az öreg Küsmödi, a bûbájos ember.~ ~
14  14|         a rossz kalapban valami bûbájos erõ van? Hanem azért ne
15  17|       mint a kincses Küsmödi, a bûbájos ember! A ködmöne ugyan rongyos,
16  17|       tojást - vigyorodott el a bûbájos.~Cintula odaadta a két garast,
17  17|         az egész tréfából.~De a bûbájos is egyszerre elõremeresztette
18  17|         egy se eladó - ugrott a bûbájos a tojások elé.~- Adok egy
19  17|        kukorékolt diadalmasan a bûbájos. - Ne félj, láttam én, amit
20  17|         fiúk. Ne figurázzatok a bûbájos Küsmödivel, mert az nagyon
21  17|       Mire kiértünk a piacra, a bûbájos ember akkor loccsantotta
22  17|     belõlük a húszasokat.~- Nem bûbájos Küsmödi ez, hanem együgyû
23  18|         Aki... nem bice-bóca.~A bûbájos Küsmödi toprongyos alakja
24  19|     mindig ott ólálkodott a vén bûbájos, és én olyankor mindjárt
25  19|       hallottam elõször, hogy a bûbájos Küsmödi valaha bányász volt.
26  22|      bányacsõsz hangja, hanem a bûbájos Küsmödié. Ez a vén szeleburdi
27  22|    alatt, ez a vánkosa. Az öreg bûbájos rossz ködmöne a lábára vetve:
28  22|      úgy, mint a többi ember.~A bûbájos zavartan motyogott:~- Nem
29  22|         mondta gügyögve az öreg bûbájos, s fölébe hajolva a vézna
30  22|       Úgy kellett lenni, hogy a bûbájos ember az unokája tenyerébe
31  22|   micsoda öröm lesz, ha az öreg bûbájos visszatér a világossággal,
32  23|     egészet. Mikor a te szegény bûbájos embered meggyújtotta a mécsest,