Rész
1 2| faggattam Gyurka bácsit. - Van annak koronája is?~- Van ám, szolgám!
2 3| vadribizli, az is nagyon jó étel annak, aki szereti.~Éhes voltam,
3 3| a bajusza. Aki ránézett, annak mindjárt az jutott az eszébe,
4 3| akihez hozzávágja a sapkáját, annak a száján még a mákos rétes
5 3| nyugtassa szegényt. Biz annak nem kellett létra a dinnyeszedéshez.~-
6 3| valahol a padláson.~- Hát annak az apja? - csillant meg
7 4| pedig még jól is áll neki. Annak a lyuknak a párkányán, amelyikben
8 5| akasztott embereket, de annak mindnyájának van értelme.
9 8| azs Ábel pandúr tátog rám, annak van ilyen sép csirkevisításos
10 9| milyen elesett. Nem kell annak most már semmi se, úgy kimulatta
11 10| nekem griffmadárcombot is, annak se örültem volna úgy, mint
12 10| legvastagabbat kezdtem olvasni. Annak a címe volt: „Csontos Szigfrid”.~
13 12| örül neki. A szegénysoron annak szoktuk teleönteni a poharát,
14 12| róluk senkinek se, csak annak, aki meg tudja nevettetni.~
15 13| foltozóvarga volt az a Cötkény, annak se valami kapós. Mindössze
16 13| Rosszacska már a csizmája annak a szegény gyereknek.~Az
17 14| Messzi Gyurkának, ugye?~- Annak - feleltem minden csodálkozás
18 16| szõrgombóc? Puli, ugye, annak hívják az ilyen szörnyeteget?~
19 16| kis Gergõ, adj hírt addig annak a jó embernek, hogy nézne
20 17| kérdést egyszerre kitalálta, annak adott egy szép kukacos almát.
21 17| s akkor se találta ki, annak adott kettõt.~Olyan jó népek
22 17| szegényke.~- No, Mári néni, annak pedig semmi hasznát se tudjuk
23 17| elkaphatta valamelyikünket, annak úgy bekente avas zsírral
24 17| Gúnyája, szakálla, mint annak, még a szava is olyan dörmögõ
25 18| boglyakemencéje volt az iskolának, annak akkora kuckója, hogy bálozni
26 18| Jó, hogy megmondta, mert annak még hírét se hallottuk soha,
27 19| laknak, hanem az óbányában, annak pedig nem erre van az útja.
28 20| a tanító úr.~- Nem volt annak semmi szándéka, kérem alássan -
29 21| istenteremtette kis ácsbaltája.~Könnyû annak, akit az Isten fakopáncsmadárnak
30 22| valami óriásnak a hangja. S annak egyszerre száz visszhangja
31 22| elhagyatott tárnába kerültem. Annak pedig végének kell lenni
32 23| fiacskám, sírj, én örülök annak. Most már legalább nem féltem
|