Rész

 1   1|            az az ezermester tót, de egészen úgy tilliózott, mint a sárgarigó.~-
 2   3|             mosolygó rónává simult: Egészen addig, míg a vállára nem
 3   5|              hogy szegénykémnek nem egészen úgy szolgál az esze, mint
 4   5|            õket az alsó felére, míg egészen írástudóvá nem vált bele.
 5   5|             gyíkok se járnak, mégis egészen jól megélnek. Az édesapám
 6   5|            csak rá kellett lehelnem egészen közelrõl az ablakra. Egyszer
 7   6| szivárványszíne lett az éjszakának, egészen olyan, mint amilyent az
 8   7|       szívében úgy érezte, hogy nem egészen volt az álom, amit láttam.
 9   7|             Az édesanyám ölében már egészen megjött a bátorságom, mint
10   7|            ebben én magam se voltam egészen biztos. Kicsit megzavarodva
11   7|        ezzel az eggyel én se vagyok egészen tisztában. A házunkban csak
12   8|            tündéreket, mikor te még egészen kicsike voltál, és a sütõteknõben
13   9|       szülém olyan hangon, mint aki egészen rendjén valónak találná,
14   9|             én fanyalogva, mert nem egészen ilyennek képzeltem a telkes
15  10|          megvallva, magam se voltam egészen tisztában vele, van-e az
16  10|            hogy a második héten már egészen rám bízta a boltot. Õ meg
17  12|           árvácskákat.~No, erre már egészen kantáros legény voltam.
18  14|            a helye a padban, megint egészen egyedül maradtam. Se én
19  14|          minden csodálkozás nélkül. Egészen rendén valónak tartottam,
20  15|             csak a nénikén van. No, egészen szülémet formázza így messziről.
21  16|          mert úgy éreztem, hogy nem egészen urasan viselte magát, és
22  17|       ejthesse a pénzt. Akkor aztán egészen szétloccsantotta a tojást,
23  18|            képeket bámulta a falon.~Egészen a kezéhez toltam a buktát.
24  20|           kezembõl ijedtemben. Mert egészen olyan volt, mintha valaki
25  20|           Most már jobban - mondtam egészen õszintén.~- Nézd csak, ki
26  21|            a nyárfák mentén haladsz egészen az erdõig. Ott elkanyarodsz
27  22|           No, az öreg Küsmödi mégse egészen olyan bolond ember, amilyennek
28  22|          körülöttem. Nem vagyok már egészen vaksötétben. Ha megerõltetem
29  22|             le is csúszott már róla egészen.~Úgy nézdegéltem körös-körül,
30  22|       beszélõ szikláké amoda át. Ez egészen emberi hangnak tetszett.~
31  22|      bányacsõsz.~De hiszen akkor én egészen jó helyen járok! Oda értem,